Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

1971. január 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

PILINSZKY JÁNOS:

TE

Júliának

Aztán: semmi.

Aztán: a hő.

Aztán: semmi megint.

Aztán a hó és a gyerekkor.

Aztán: semmi (megint, megint).

■v

Aztán: a hó, a gyerekkor, a szerelem. Aztán: kutyák (a legmagányosabbak)), és verebek (az igazán veszendők).

És azután: Te.

(És teutánad valóban nincs semmi).

Társadalom és az ifjúság

| SÓSKÚTI JÚLIA VASÁRNAPI RIPORTJA

Sok magyar nabob

'bp/*

Meggyes László: AKT

A nemzedékváltás nem csupán szigorúan vett természeti törvényszerűség, hanem olyan forma, amelyben végbemegy a társadalom fejlődése, amelyben biztosítva van a társadalmi folyamatosság, az átöröklés, az anyagi és szellemi javak átvétele, majd továbbfejlesztése. A fiatalok születésükkel minden időben meghatározott társadalmi rendszerbe kerülnek, a technika, a tudomány, a kultúra és művészet meghatározott fejlettségű színvonalát ismerik meg, a társadalmi értékeket fokozatosan sajátítják el. Majd a társadalmi haladás hajtóerőivé válnak, hogy később átadják helyüket az őket követő új nemzedéknek.

Nem magatartásbeli problémák

__________

M

inden fiatal eljut abba a periódusba, amikor bekapcsolódik a társadalom alkotó folyamatába, attól függően, hogy milyenek egyéni képességei, mekkorák energiái, mennyire céltudatos; de még- jnkább függ ez attól, hogy milyen eszményekkel és célokkal lép az életbe, és hogyan alakítja a környezete.

A társadalom és az ifjúság kapcsolatából eredő problémák, gondok más és más okokra vezethetők vissza a kapitalizmusban, vagy a szocializmusban, a két társadalmi formáció alapvető különbözőségéből adódóan; az USA fiatalságának fő problémája a munkalehetőség kérdése. A munkanélküli fiatalok száma kétszer annyi, mint a felnőtteké. A gondokat krízisállapottal magyarázzák a burzsoá ideológusok; megállapításaikban a szellem légüres teréről, a „dinamikus meggyőződés” hiányáról, az ember elidegenedéséről és a társadalom elszemélytelenedéséről beszélnek, pedig a bajok gyökere mélyebben van: a kizsákmányoló társadalom létében.

Amikor az elnyomó társadalomban a fiatalok a felnőttek közé jutnak, a „törvényesített erőszak” és a kapitalista érdektelenség gyakorlatával kerülnek szembe, s a magukkal hozott formális ideálok csődöt mondanak, nem tudnak mit kezdeni velük. Ebből származik szkepticizmusuk, cinizmusuk, hitetlenségük, lelki sivárságuk: innen ered a féktelen szórakozás, vagy a politikai közömbösség, az érzékiség kultusza, a bűnözés. (Lásd: az amerikai beatnikek, hipszte- rek, az angol teenagerek.) A kapitalista rendszerben, a burzsoá ideológusok között ezek a jelenségek mint magatartásbeli problémák szerepelnek, holott társadalom-politikai kérdésekként kellene kezelni őket. ...

A szocializmusban

egészen más feltételek között zajlik le az új nemzedék beilleszkedése a társadalomba. Nincs munkanélküliség, a társadalom tervszerűen gondoskodik a fiatalokról, tudatosan irányít és befolyásol. A párt, a KISZ, a tömegszervezetek és intézmények különleges figyelmet fordítanak a felnövekvő nemzedék beilleszkedésére. Ma a fiatalok számára adott a munka által átalakított, emberi, szocialista környezet. A jelenlegi fiatalok tapasztalataik zömét a békés építés utolsó tíz évében szerezték. Számukra már természetes a fennálló környezet, de korántsem természetes a munkával járó társadalmi beilleszkedés. Az új magatartásbeli normák kialakulása soha nem jár gond nélkül: csakhogy ezek jellegzetesen magatartásbeli problémák, amelyeken könnyíthet az egyén, vagy meg is oldhatja a közösség, ahová a fiatal bekerül: pl. tagja a szocialista brigádnak, a tsz-brigád- nak, a tanulóközösségnek. Mindez azt jelenti, hogy míg á szocializmusban a beilleszkedéssel járó nehézségek társadalmi összefogással megoldhatók, addig a kapitalizmusban fekéllyé válnak, és csak radikális társadalom-átalakítással lehet megszüntetni őket.

Ifjúság

a társadalomban

____

A fiatal nemzedék sorsa korunk egyik legizgalmasabb társadalmi problémája. Mi váltotta kr ezt a nagyfokú érdeklődést?

A háború utáni években megnőtt a népesség, amelyben jelentős lett a> fiatalok részaránya. Az ötvenes évek demográfiai robbanást eredményeztek a népességszaporulatban. Mindez ma kettős tendenciában érvényesül, ugyanis a megfiatalodás és elöregedés problémájával állunk szemben. Az életszínvonal emelkedésével a lakosság szociális ellátottsága nőtt, az életkor meghosszabbodott. E kettős demográfiai folyamat maga után vonja az idősebb és fiatal nemzedék társadalmi élettevékenységével összefüggő problémát is, az idősebb és fiatal munkaerő váltását, a termelésben és a vezetésben. Az idősebb és fiatal korosztály közötti különbségek és maga az a tény, hogy az egyre jobban fejlődő, modernizálódó termelés magasabb képzettséget igényel, és a fiatalok általában magasabb fokú képzésben is részesülnek, mint elődeik, eleve feszültséget szül.

A szocializmus felételei között a társadalmi kapcsolatok demokratizálódása ahhoz vezet, hogy a társadalmi helyzet és presztízs nem egyedül az életkortól, hanem a szak- képzettségtől függ, a tudásszinttől és szervezői képességtől függ. A demokratizálódási folyamat a családba is behatol. A társadalmi mobilitás révén felbomlott a hagyományos családi modell, kialakult a fiatal családon belüli helyesen értelmezett helye és szerepe.

A kérdéses időszakban az egyénben összekeveredik a vágy és a reális lehetőség, ami ellentmondásokhoz vezet vágy vezethet. A serdülő, az ifjúvá váló fiatal hasonlítani szeretne a felnőttekhez, de el is akar „különülni” az idősebb nemzedéktőL Az új iránti vonzódás, fogékonyság erősebb a fiatalokban, minta felnőttekben. Ez az

átmeneti életkorból fakadó

helyes törekvés néha negatív irányban is utat törhet magának, éppen ezért a potenciálisan meglévő erőket pozitív irányba kell vinni, s így elkerülhető lehet a különcködő magatartás, az erkölcsi normák tagadása, az „ellenzékiség”, a „kritika a kritikáért” szemlélet vagy a kri- tikátlan „nyugatimádat”.

Lelki fejlődésükre jellemző a rendkívüli fogékonyság, a szakadatlan útkeresés, a sokirányú, de nem eléggé kitartó érdeklődés. Hangulati labilitásuk miatt várható a fiataloktól az érzelmi kitörés vagy a túlzott pesszimizmus. Viselkedésüket, sőt meggyőződésüket erősen befolyásolják érzelmeik.

Ez az időszak a jellem megszilárdulásának, az önuralom formálásának, a választott vagy feltételezett eszménykép követésének kora.

Számolnunk kell azokkal a sajátosságokkal is, amelyek alapján a fiatalok bekapcsolódnak a társadalmi életbe. Bár élettevékenységük szférája ugyanaz, mint a felnőtteké, de előttük áll még a pályaválasztás. A fiatalok számára nagyobb jelentőségű az érdeke'ebb pályák keresése, törekvés a minél több szabad idő megszerzésére, a hasonló korúakkal való együttlét szükséglete, baráti szálak, kapcsolatok, az élmények, szerelmi érzések, házasság.

Óriási felelősséget jelent a fiatalok nevelése, mivel úgy jelennek meg, mint a jövő társadalmi funkcióinak aktív hordozói. A fiatalok előtt áll a társadalom összes szférájába való bekapcsolódás. Éppen ezért fontos szerepet játszik a társadalom fejlődésében szak- képzettségük minő~égi színvonala, végzettségük, társadalmi, politikai aktivitásuk, kulturális szükségletük.

Nuber István

— Ha felelhetnék, s elmondanám, maga abból szenzációt csinálna. Felfújnák a dolgot. Arra mindig van ember. Meggyőződésem viszont, hogy nem változtatna semmit, minden maradna a régiben. Akkor meg minek? Ha jól meggondolom, nekem sem tetszik, sokaknak nem tetszik:r De egyelőre nem tartunk ott, hogy senkinek sem tetszik. Másra nem kiváncsi?

A nagyvállalat főkönyvelője gondba merül, amikor két pohárka konyak, s a dupla között kibököm, miért is jöttem. Látom legszívesebben felállna, kimért léptekkel beszólítaná a titkárnőjét és elvitetné a tálcát mindenestül.

— Mondhat, írhat bármit — sóhajt fel, s karját széttárja. — Ez korunk betegsége. Valamikor Jókai egy magyar nábobról írt. Maga most tipikusát keres? Lehet. Sok magyar nábob van már.

Lábam alá méregdrága perzsaszőnyeg simul. Az üléssel vigyáznom kell. A skay fotel körbeforgós, remek példánya nem valami biztonságos. Az asztalon piros szegfűk illatoznak. Szála biztos volt tíz forint. A főkönyvelő követi a pillantásom. Nem jön zavarba. Megért. Nagy dolog. Ez a negyedik hely, ahol nem nevetnek ki, nem gombolkoz- nak be, s nem is hümmög- nek.

— Velejár. Amit itt lát, velejár. A hivatallal, ha úgy tetszik a beosztással. Évekkel ezelőtt örültünk, ha év végén kaptunk néhány irodaszéket. Az már nem divat. Bőrgarnitúra, perzsa járja.

Közbeszólok:

— Nézze, én nem mondom, hogy minek, miért ez a flanc? Nem is mondhatom. Még csak azt sem akarom írni, hogy szocialista fényűzés. De módfelett kiváncsi vagyok, mennyit költenek maguknál reprezentációra egy évben?

Gondolkozik^ Sokáig néz ki a befagyott ablakon. Aztán visszavált. Komoly, megfontolt főkönyvelő lesz, a számok szigorú, száraz embere. Látom, megelégelte a dolgot.

Egy hivatalnok kis szobájában üldögélek. Már megtárgyaltuk, amiért jöttem. Partnerem más témába kezd.

— Volt itt a múltkorában egy újságíró. Egy fiatalember. Először hinni sem akartam, hogy tényleg az. Még az igazolványát is megnéztem. Furcsa volt. Kis, kopott kabátban, isten tudja, milyen régi sportöltönyben. Ügy elgondolkoztam. Tudja, már nem divat a lóden- kabát, a sportos viselet is a sporthoz használatos. Valahogy megszoktuk a fehér inget, vagy a színes ingpulóvert, a jó cipőt.

A mindenségit. Már értem, miért fogadtak úgy, mintha régi ismerős lennék. Szó se róla, elég jó a kabátom, a csizmám is. Erre igazán nem gondoltam. Mondjam ennek a hófehér nyloninges, jól fésült hivatalnoknak, hogy az a barátom egy kisfizetésű, szövetkezeti lakást, bútorrészleteket nyögő ember? Hogy van kicsi gyereke, nem is egy?

Nem mondom, mert nem tehetem. Mi sem vagyunk mind ilyenek. Éppen a napokban újságolta kollegám, hogy férjhez megy egy közös ismerősünk. Nagy igénye van, jólöltözött, jólfésült de idősebb fickó a választott. Nem is akárki. Mérnökember. kocsival, berendezett lakással. Az általános vélemény kollegáim között: Ügyes a kislány. Neki van igaza. Tudja, mi kell manapság.

☆

Télre, nagy hidegre nekem egy kopott nadrágom volt, hozzá „szőrös” kiscsizmám. Így jártam annak idején a gyárba. A műhelyekben a művezetők kedvesnek, lelkemnek szólítottak. Lekicsinylő, talán még sértő hangon is. Azt hittem szakmámnak, a „firkásznak” szóL

Egy viseltes köpenyű

munkásasszony gépénél egyszer elidőztem. Panaszkodott. Két kiskorú gyereke van, a férje leszázalékolt, alig, hogy meg élnek. Tele volt gonddal, bajjal. De azért nem okolt senkit. Nem is tehette. Jó dolgos, jól keres. Majdnem kétezret visz haza minden hónapban. Dehát ahhoz csak nyolcszáz forint jön a férjétőL

— Ne nevessen ki. Látom, egyszerűen öltözött asz- szony maga is. Nekem, magamra alig telik. És tudja már lassan meg is értem, hogy lenéznek. A művezető- nőnk igen kedves, rendes asszony, ö is szegény család gyermeke volt. Ismerem a szüleit. Ott laktak, a tá- nyérlaposi tanya világban, ahol az enyémek. Gyanítom, elfelejtette már. A maga szemszögéből, talán igaza is van. Jól kereső ember felesége, neki is megvan a két- ezernyolcszáza havonta. Állami lakást kaptak, s azóta tíz év alatt mást se hallottam, csak bútorcserét. Először a hálót dobták ki, s lett kombinált szoba. Aztán világos, újmódit vettek. Meg bárszekrényt is. Mondta a múltkor, hogy abban mindig van ital. A férjéhez sok vendég jár.

— A kombinált bútort én vettem meg tőle. Nem volt csak a szövetkezetit törlesztettük. Azelőtt három évig kulcsra zártam a nagyszoba ajtaját. Ezért. Amikor elmentem megnézni, csak bámultam. Ez a szocializmus, úgy gondolom. Abban a szép lakásban ismertem meg igazán ezt az asszonyt. Már tudom, miért hosszú, hegyes a körme, miért lakkozza, Jó ruha, jó lakás teszi az embert. Egyszer beszélgettünk erről a főnök- asszonnyal. Könnyes lett a szeme. Másnap hozott két szvettert meg egy szép selyemkendőt. Nekem. Azóta senkinek sem panaszkodom. Elmondta másoknak. Ügy jött vissza a szóbeszéd: ,Az a szegény Juli, nahát, Beteg férjjel, két kis szerencsétlen poronttyal. Ügy sajnálom segítek rajta.” Kell a fenének a segítsége, meg a sajnálata! Akkor éppen nálam járt a nővérem. Onnan, a Tányérlaposról. Szép tojásokat hozott. Tízet elvittem a főnökasszonynak, örült neki...

*

— Mi szépet varratsz? — A szabónál régi ismerős köszönt rám, a kérdéssel. Feleletet nem is várt. Csillogó lurex anyagot nézegetett.

— Szép. — Tényleg nagyon szépnek találtam.

— Premier ruha lesz belőle. Tudod van néhány színházi ruhám, de már rosszul érzem magam. Evek óta premier bérletünk van. Ott találkozik az ember mindenkivel, aki számít. Azt mondta a férjem, ne sajnáljam a pénzt. Olyan legyen, amilyen valóban tetszik, ami odavaló, amit megnézhetnek.

— Biztosan szép lesz, örömed telik majd benne.

— Most vettem egy szép póthajat. Olyan szőkére festetem pontosan, mint as enyém. Nagy kontyot. Valóságos művész a fodrászom. Te, mond csak, sápadt leszek nagyon, ebben a fényes csillogásában? Tudod, hogv van; a mi korunkban, vagy arc, vagy alak.

A legközelebbi premieren láttam az új ruhát. Az oldalpáholy bársonyából ezüstösen emelkedett ki az ismerős, karcsú alakja. A konty ezüstösen csillogott. A fodrász és a szabó valóban mestere a szakmának.

A szálló nagytermében, az előadás után a pincér úgy hajlongott, ahogyan egy ilyen ruhának kijár.

*

Szőllősit mindig akkurátus embernek ismertem. Jó tíz évig dolgoztunk egy vállalatnál. Megállapodott, komoly ember, mindenki azt tartotta róla. Néha mégis furcsa dolgai akadtak. Azok terjesztettéin akik vele egy műhelyben dolgoztak. Sokáig legyintgettem, szemükbe mondtam, hogy buták, rossz- indulatúak. Később jöttem rá, sok igazságuk volt Szől- lősi ugyanis fukar volt de nagyon. Ha egy kis közös ivászat terve felvetődött rögtön kiugrott a buliból. A gyomra miatt. Nem ihat

Reprezentációból, áz ingyenből, viszont mindig, szívesen. Igaz, olyankor kért egy kis ennivalót ötnapos zsemlye is npegfelelt Ha volt valami — sonka kö- vérje, sajtvég, azt sem vetette meg. A gyomra miatt.

Sokáig, szigorúan filléres alapon, römizett egy társasággal. Aztán hirtelen elmaradtak. Akkoriban volt ez, amikor a társaságba új kártyás érkezett, s hozott mindjárt az első este két üveg bort. Addig nem volt ez szokás.

Egyszer beszélgettem a feleségével. Sovány sápadt asszony. Örült a soványságának. Azt mondta, bakfis mérete van, olcsón tud öltözni.

Gyerekük soha nem volt. Otthonuk gyönyörű. Még robotgépük is van.

Ahogy elnézem, ha nem bakfis méreted lenne, te akkor is jól öltözhetnél — mondtam csak úgy, minden célzás nélkül.

— Dehogy is. Tudod elég nehezen élünk. A szituáció miatt. Rendes lakás, jó berendezés kellett, mert mindketten olyan beosztásban vagyunk. Most pedig kupor- gatjuk a forintot. Nézz körül. Aki velünk azonos állású, már a legtöbb kocsi- tulajdonos. Nem lehet sokáig bírni, hogy csak nekünk ne legyen. Először Trabantra gondoltunk. De most Skodánál tartunk. Az már kocsi. Mindenről lemondunk érte. Legjobban a férjem óhajtja. Megértem, de néha lázongok, főleg a koszipénz miatt. Még két évig kell így élni, ha csak nem nyerünk közben a betétkönyvekkel. Utána természetesen külföldi utak következnek. Arra megint sok pénz kell majd.

Szólni sem tudtam. Idegen nekem ez a világ.

A múlt héten találkoztam velük. Vajszínű Watburgból szálltak ki a főtéren. Azt hittem most már boldogok, elégedettek. Egy kávéra beültünk a presszóba.

Feszélyezetten, idegesen ültek. Panaszkodtak. Télen vétek a kocsit járatni, féltik, hogy tönkremegy, vagy beléjük rohan valaki. Sok a költsége is, a fenntartás.

— Mit szólnak az ismerősök, biztosan van sok irigyetek?

— Ugyan! A mi köreinkben már ez nem feltűnő. Ha nincs, az igen,

3r

Van egy kopott, sárgult könyvem. Idegen szavak, marxista magyarázatokkal — ez a címe.

A könyv 167. oldalán a reprezentálás olyan magyar megfogalmazását találtam, ami tetszik. Reprezentáció: szerepléssel, hivatallal járó életmód; reprezentál: mutatóson szerepel.

A könyvet rég adták ki: Ezerkilencszáznegyvannyolc; ban, . i ...