Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

1971. január 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áz öregek napközi otthonában Ez a kép egy izgalmas „snapszli”-csata közben készült. Három évvel ezelőtt létesí­tették Kunszentmártonban az öregek napközi otthonát. Ak­kor a községi nőtanács épü­letében mindössze három he­lyiségben fogadhatták az öregeket, naponta harmincöt —-negyven magányos idős embert. Most, hogy a nőtaná­csok — mint szervezet — megszűntek, az egész épületet a tanács a napközi otthonnak adta. Sőt, 300 ezer forintos költséggel átépítették, korsze­rűsítették azt. Lett két foglal­koztató terem, fürdő, mele­gítő konyha. Gondoskodtak a felszerelésről is. Televíziót, rádiót, lemezjátszót, külön­böző társasjátékot kaptak az otthonba járók. Jelenleg az általános isko­la napközi konyhájáról kap­ják az öregek is az ebédet. A tanács vezetői, a termelőszö­vetkezetek elnökei, vezetői azonban már azon gondol­kodnak, hogyan lehetne a napközi otthonhoz konyhát építeni. A termelőszövetke­zetek vállalnák, hogy nyers­anyaggal ellátják azt. Egye­lőre tervezgetnek, s talán egyszer ez is megvalósul. A szabad termékforgalmazás A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság két fontos or­szágos vizsgálat összefoglaló jelentését vitatta meg pénte­ki ülésén. Mint ismeretes, három év­vel ezelőtt megszüntették a kis- és nagykereskedelem, valamint az ipar közötti ter­mékforgalmazás kötöttsége­it. A népi ellenőrök most azt vizsgálták, hogy a szabad termékforgalmazás mikép­pen segiti a lakosság keres­letének megfelelő kielégíté­sét. A vizsgálat tapasztalatai szerint a szabad termékfor­galmazás rendje bevált. Elő­nyösen hozzáiárult az érde­mi kereskedői tevékenység kifejlődéséhez; sokoldalúan fejlődtek az ipar és kereske­delem, valamint a nagy- és kiskereskedelem kapcsolatai. A vizsgálat részletesen ele­mezte a szabad termékfor­galmazás további kibontako­zásának közgazdasági és szer­vezeti kérdéseit. Rámutatott ct nagy- és kiskereskedelem szervezetében, az ipar és a kereskedelem piackutatásá­ban — s az ennek előfelté­telét képező — nyilvántartá­si rendszerben lévő fogyaté­kosságokra. Ezekkel kapcso­latban a népi ellenőrök meg­felelő javaslatokat tettek az illetékes minisztériumoknak és főhatóságoknak. Hazánkban csaknem egy évtizede alkalmazunk elekt­ronikus számítástechnikai eszközöket. A népi ellenőr­zés most megvizsgálta ezek­nek a kihasználtságát és az újabb eszközök üzembehelye­zésére való felkészülést. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság — az összefoglaló jelentés vitája után — úgy határozott, hogy a vizsgálat anyagát, s a különböző al­kalmazási területek számára kidolgozott javaslatokat meg­küldi az érdekelt főhatósá­goknak, szerveknek és egy­idejűleg tájékoztatót ad a gazdasági bizottság részére. Kincset érő kakas Egy szebeni öregember kakast vett a piacon és al­kalmasabb hely híján háza pincéjébe tette. A szorgal­mas szárnyas azonnal hoz­zálátott a homok kaparásá­hoz, amikor gazdája ele­delt vitt neki, egy pillana­tig azt hitte, hogy a kis­kakas gyémánt félkrajcár­járól szóló mese elevene­dett meg szemei előtt: a helyiség a különböző pénz­darabok tucatjától csillo­gott. A szerencsés öreg nem kevesebb, mint 45 ki- logrammnyi ezüstpénzt ásott ki pincéje mélyéről. Az 1765—1846 között vert pénzérmék a helyi múzeum gyűjteményét gazdagítják. M. TODOROVICS: A titokzatos albérlő A híres színház nem kevés­bé híres rendezője, Tugomir Granics, aki éppen autóra gyűjtött, elhatározta, hogy ki­adja egyik szobáját, közzétett hát egy apróhirdetést. Néhány nap múlva csön­gettek a rendező lakásán. — A hirdetés miatt jöttem. Ön adná ki a szobát? — Kérem, fáradjon be. — Nagyszerű! Mennyit kér ezért a szobáért? — Négyszáz dinárt. Termé­szetesen ebbe beleszámít a fürdőszoba, a csatornázás és a villany használata... — A fürdőszoba, a csator­názás és a villany engem nem érdekel. Fizetek önnek ötszáz dinárt, de csak egy feltétel­lel; távollétemben senki sem léphet önök közül ebbe a szo­bába. Ügy másfél hónap múlva a rendező felesége így szólt a férjéhez: — Tudod, Tugomir, valami gyanús nekem ebben a mi la­kónkban... Ideadott ötszáz dinárt, majd hóna alatt egy nagy papírköteggel bement a szobájába, majd bezárta és többé nem jelentkezett. Két héttel ezelőtt ismét megje­lent, kifizette a lakbért és még csak be sem pillantva a szobába, elment... — Érdekes, ez nem kétsé­ges. Elmúlt még egy hónap. A rendező és felesége elhatároz­ták, hogy mégiscsak belesnek a titkozatos albérlő szobájá­nak kulcslyukán. — Ez az átkozott kulcslyuk olyan keskeny, Tugomir— Várj csak, várj. A szoba kö­zepén a padlón valami dosz- szié hever egy csomó papí- rossaL — És más semmi? Szaladj le a szomszédhoz, az lakatos, segítsen már kinyitni az aj­tót. — No, de megígértük, hogy nem megyünk be a szobába. — Ugyan, kérlek! Nem sze­retnék belekeveredni valami­féle jó kis históriába. Egy félóra múlva a zár en­gedett a tapasztalatlan szere­lőknek. A feleség visszavitte a szomszédnak a szerszámo­kat. Mikor visszatért, meg­ütötte a fülét a rendező ban­Egy darab XVIII. század Irodalmi est a ver esi anács nagytermében A XVIII. század elevene­dett meg csütörtök este; a szazad jobbik része, a ma­gyar felvilágosodás kora. Az elhangzott versek és da­lok tükrében hamisítatlan képet kaptunk az új, euró­pai eszméktől fűtött erőtel­jes irodalomról és a korszak rokokó derűjéről. Együtt tes­tesült meg benne a nagysze­rű kor erőteljes dinamizmu­sa és a korszak kifinomult ízlésének bája. Vargha Balázs irodalom­történész az est résztvevőit jó kalauz módjára igazította el bevezetőjében, felvillant­va a műsorban szereplő négy költő — Batsányi, Ver­seghy, Csokonai, Berzsenyi — egyéniségének sajátos vo­násait. Tömör szembesítése csak Kazinczy megítélésé­ben csavarodott tévútra, kö­tött ki nagyon is vitatható álláápontnál: miszerint a Tövisek és virágok, vala­mint a klasszicista szonet­tek költőjét megfosztotta mindenféle lírikusi talen­tumtól. Egy darab XVIII. század: versekben, töredékekben, epikai művek részleteiben és muzsikában. A korra jel­lemző dalokban. A városi tanács nagytermét zsúfolá­sig megtöltő, többségében fiatalokból álló közönség­nek az igazi felfedezést (Csengery Adrienne (ének) és Kecskés András (lant) je­lentették. Ók ketten a dalok hangulatos és stílusos elő­adásával, a rokokó muzsi­ka szépségeinek maradékta­lan megszólaltatásával kelle­mesen adták meg az est alaphangulatát. Az elhang­zott Verseghy-dalok, illetve dallamok — ilyen színvona­lon először szólaltak meg a költő szülővárosában — fel­vetik egy önálló zenés Ver- seghy-est megrendezésének gondolatát is, talán épp a jövő esztendőben, a költő halálának 150. évfordulója alkalmából. A „magyar hár­fás” dalain kívül a megze­nésített Csokonai-verseknek, majd a diákközönség örö­mére Magyarországon elő­ször megszólaltatott kora­beli sárospataki diákdalok­nak volt átütő sikerük. A két fiatal művész rendkívül harmonikus együttmuzsiká- lása kivételes zenei élmény­nyel ajándékozta meg a lel* kés hallgatóságot. A versek előadói közül a pódium ismert művésze, Csemus Mariann főképp a Berzsenyi-költemények elő­adásában bizonyította fel- készültségét és eredeti ké­pességeit. Szépen, kemé- nyen-tisztán szólaltatta meg a zordon fenségű Berzsenyi­gondolatokat; jól éreztette meg az értelem bennük megtestesülő fényeit és he- roizmusát. A személyesebb hangvételű, meghittebb lí- rájú Közelítő téllel azon­ban nem tudott mit kezdeni; a múló ifjúság utáni nosz­gos hahotája, aki valamilyen kéziratot olvasott. — Mi történt? — El sem tudod képzelni, micsoda nagyszerű vígjáték feküdt ebben a dossziéban! Állj csak meg egy pillanatra, miféle boríték esett ki a kéz­iratból? „Igen tisztelt rendező úr! Tudtam, hogy végül is nem bírja ki, hogy ne pillantson be a szobámba. Meg vagyok győződve róla, hogy megtet­szik önnek a vígjátékom. Saj­nos, nem áll rendelkezésemre más eszköz, hogy rávegyem önt művem elolvasására. Fel­hatalmazom önt, hogy dara­bomat előadja a színházában, egy feltétellel: ha a honorá­riumot felemeli 1000 dinárraL Ez az az összeg, amit kifizet­tem önnek az albérletért Tisztelettel — az ön Nedel- ko Dragovicsa. Oroszból fordította; Molnár Sándor talgia emberi mélysége ki­maradt a versből. Fodor Ta­más, az est másik közremű­ködő művésze a Batsányi- versek indulatainak vissza­adásában jeleskedett. Vala­mint a Dorottya előadott részletében villantotta fel komikai ábrázoló készségét. Az A reményhez című Cso- konai-költeményt azonban igen sajátos felfogásban tol­mácsolta. Mondhatni merész és talán hamis felhangokkal. Ahogyan ő mondta a Lillá­tól örökre búcsúzó költő szavit, abban több volt a sértődött harag, mintsem a művészi erő derűjével meg­szelídített költői fájdalom. Joó Katalin két verssel, a Kodály-kórus két, az est keretébe illeszkedő kórusmű­vel járult hozzá a műsor teljesebbé válásához. Ketten dajkálják ezt a F estik az eget. Rózsaszí­nűre. Igazuk is van. Szebb úgy, mint piszkos-ké­ken. Csak az a baj, hogy nem az egész boltozatot, ha­nem csupán egy darabját fes­tik, s azt is úgy, hogy ne minden ablakból legyen lát­ható a rózsaszín derűje. Először a postásoknál ta­pasztaltam ezt. Kijelentették, hogy nem hordják fel az emeletekre az újságot. Áll­ják is szavukat becsülettel. Teszik ezt a postás szakszer­vezet hatékony közreműkö­désével és áldásával. Utó­végre kímélni kell a lépcső­től a postásokat. S ki ne véd- né a dolgozók érdekeit, ha nem a szakszervezet? Hogy azóta néhány postás helyett tízezrek szaladgálnak a földszintre az újságokért, az nem érdekli a szakszerve­zetet. Pedig azt hirdeti: „A dolgozó többség érdeke az elsődleges”. Kegyesen szóno­kol, mint a papok. Az is „ter­mészetes”, hogy a posta ugyanannyi kézbesítési díjat szed, mint akkor, amikor még emeleteken is láttak postást. Persze nemcsak az újság miatt bosszankodik az em­ber. Kolléginám szóvátette például a Néplapban, hogjl az egyik cipőbolt lehetetle­nül hosszú ideig leltároz. A vállalat vezetője nem volt rest a válaszra. Többek kö­zött kioktatta lapunkat, hogy ez nem akármilyen leltár ám. hanem „satisztikai”, — majd így folytatta: „Ugyan­akkor Szolnok város terü­letén ezen cipőbolton kívül e cikk írója és a többi vá­sárló, melynek szándéka volt cipőbeszerzést eszközölni — ezen időszakban 4 cipőáru­sító helyen be tudja szerez­ni szükségletét”. Hát ami a nyakatekert fo­galmazáson túl a levelet il­leti: szükségletet nem akar­tam ugyan beszerezni, abból nekem mindig van, ellenben cipőt akartam venni. A ne­kem tetsző fazon akkor a másik boltban nem volt. Lel­tár után én voltam az első vevő a szóbanforgó üzletben. Meg is kaptam a kért árut, — jó hatvan forinttal drá­gábban, mint a leltár előtt a kirakatban láttam. Az in­dok: ,,a kirakatban II. osz­tályú áru volt”. Igenám. de honnan tudia a jámbor vevő, hogy az nem extra minősé­gű. ha nem írják ki? Persze, gyanús nekem a dolog, mert a kán-kán csiz­ma ára is 173 forintról 235- re ugrott, mert ..előtte ripő kategóriában volt, s aztán csizma kategóriába sorolták”. Apropó: kán-kán csizma. sorozatot: a Verseghy Könyvtár, és a Szolnok vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya. Minden jel arra mutat: eredményesen. Az eredetileg ismeretterjesztő előadásnak szánt sorozat egyre inkább felnő a való­ban színvonalas, kivételesen szép élményeket nyújtó iro­dalmi estek színvonalára.; Épp ezért kissé érthetetlen, hogy miért engedték ez al­kalommal a művészek hosz- szadalmas ki-bejárásával csaknem széttördelni a szé­pen felépített és jól elkép­zelt műsor ívét. Apró ren­dezési probléma ez, de a kö­vetkezőkben feltétlenül meg kell oldani, hogy a való­ban dicséretes kezdeménye­zésen semmiféle szeplő ne essék. Divatos áru. S a divat vál­tozó. Nekem úgy tűnik, né­hol a kis kalap kezd divatba jönni. Pedig nem győzzük hangoztatni: az a bizonyos nagy kalap az elsődleges, az a divatos, ha az áll érdeklő­désünk középpontjában. — Mondhatnánk ezt úgy is: a dolgozó tömeg érdeke az el­sődleges, nem egy-egy gyár! kollektíváé, intézményé, — vagy vállalaté. Néhány he- lyen azonban tudják, hogy nincs konkurrencia... Egyik olvasónk például reklamálta, hogy a tiszaföld- vári TÜZÉP-telepen csak reggel 7-től 8-ig lehet gázpa­lackot cserélni. Azok, akik délelőtt dolgoznak emiatt nem tudnak főzni. A TÜZÉP egyik főosztály- vezetője válaszolt, a levélre. — Mondandójának lényegei leltároznak, s ilyen ember- feletti munka közben az is dicséretes, hogy egy óra hosz- szat cserélnek palackot. Nagy aduja: az élelmiszerboltban leltár ideje alatt semmit sem adnak. Hogy élelmiszerbolt min­den községben több van, gáz­cseretelep pedig a legjobb eestben is csak egy, arról nem szól a fáma. Közismert az is, hogy Szol­nok kenyerét elsősorban a gyámegyed adja. S hogy Szolnok milyen kenyeret ad a gyárnegyednek, azt egyszer már úgy kellene megnézni, hogy a szemrevételezést meg­felelő intézkedések is köves­sék, hogy mire \lolna szük­ség? Hallgassák meg az il­letékesek, mondjuk a cukor- gyári asszonyokat. Legutóbbi gyűlésükön többek között ezekről is szó esett Annyi bizonyos: szegényes a gyár­negyed ellátása. ól tudom, mindez a nagy egészhez, eredmé­nyeinkhez, gondjainkhoz ké­pest bagatellnek tűnik. Kis ügyekkel azonban az ember­nek többször van dolga, mint világraszóló tettekkel. Mond­hatnám úgy is: kis ügyekből áll az élet. S aki mindennel elégedett, aki semmit sem tesz szóvá, aki nem mérge­lődik hétköznapi bosszúsá­gok felett, az lemond az élet szebbé tételéről. — Azokról nem is beszélve, akiknek hivatali kényelmessége na­ponta bosszantja az utca em­berét. Lehetne ezt idézeteket ci­tálva vonalasabban is, íenn- költ szavakat keresve ma- gasztosabban is kit'eiezni. de az ilyen emelkedett hangvé­tel most nem nasszol ide. — Utóvégre hétke7nani, min­dennapi ügyekről van sző. Simon Béla Hirdessen a NÉPLAP -bá V. HL Festik az eget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom