Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-29 / 24. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. Január 2K Két évvel ezelőtt Lengyelország volt az első ország Európában, ahol létrejött a Pla- kátmúzeum. A múzeum a Varsó környéki Wilanówban, a híres királyi palota tőszomszédságában van, s a hazai és külföldi látogatók részéről lankadatlan érdeklődésnek örvend. A múzeum gyűjteményében 25 000 plakát szerepel, amelyek nagy része adományozás útján került birtokába. A legújabb — sorrendben a kilencedik — kiállításon reklámplakátok kerültek a közönség elé, számszerint 260 lengyel és külföldi plakát. Hétezer nyúl Az újvidéki Vojvodina Vadászszövetkezet az idén 7000 nyulat rendelt Romániában és Bulgáriában, hogy vérfrissítést végezzen. Ezek közül azonban ötezret pénzért hozat, mert csak kétezret adhat cserébe. A tartomány nyúlállomá- nya az utóbbi években eléggé megcsappant, mert a földművesek egyre több vegyszert használnak és a vadászok tábora is állandóan gyarapodik. Emiatt a vadászatot már huzamosabb ideje korlátozzák, sót időnként teljesen meg is tiltják. Á franciák és a repülés A francia közvéleménykutató intézet adatai szerint a repülőgéppel történő utazástól leginkább a 39—49 éves és a 65 éven felüli franciák óvakodnak. Ugyanezen adatok szerint 39 millió francia még soha életében nem ült repülőgépen. Papp Zoltán: Kalandozások kora 14. Londonban: miközben hafnalodik Sehdl a világon nem láttam olyan remekbe készült rézkilincseket és ugyanezzel a fémmel keretezett levélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővárosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami különösen feltűnt: a kapuzat e díszeinek ápoltsága és a nevezett épület karban tartottsági foka között semminémű összefüggést nem lehetett fölfedezni. Néha szánté romokban hevert az épület — az elhanyagoltság vagy az idő múlása következtében —, ám kilincse, dúsan díszített kopogtatója, levélnyílásának zárónyelve fénylett, mint a parancsolat A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tűnnek feL Már ami az árukészletet illeti. A különböző korokból származó tárgyak úgy ki voltak su- v ikszel va, kalapálva, egyenesítve, hogy bízvást hamisítványoknak tűntek első szempillantásra is. (Noha talán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsent- Veinen, aki utánozhatatlan méltósággal gyakorolta az eladó tisztét Majd óvatos mozdulattal és egy patyolatfehér zsebkendővel letörölte a láthatatlan port arról az ezüsttányérről, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villo- gott mintha tegnapelőtt került volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a római kor derekán készíthették. Furcsa emberek — Mi' így szeretiük. uram. — Tényleg így szeretik. A h agyomány: mindenektől ött. Am jól ápoltan. gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudiuk róla,, hogy régi — gondolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a régiesség külső jeleire. Nyugodtan kifényesíthető, átfesthető, kikalapálható minden. Furcsa emberek — mondtam róluk. Hogy igazoljam magam, ezért aztán különösen figyeltem, amikor a játékasztaloknál kerültem ösz- sze velük. Amikor játszik az ember, kitárulkozik, tehát lelepleződik. Közismert, mennyire szeretnek játszani a Szigetlakok. A Belváros, a Soho tele van a legkülönfélébb játéktermekké!. Az asztalokat. automatákat jól- szituált. disztíngvált dzsent- lemenek állják körül, és több órást ü emm »éazér$ el nem mozdulnának helyükről. Az angolok önfeledten játszanak. Ráadásul a pénz ilyenkor nem érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt jelenti: nyerni nem föltétlenül akarnak, csak szórakozni. Egymás után dobálják be a hatalmas rézpenny- ket — ebben az országban ugyanis mentői kevesebbet ér egy pénz. méretre annál nagyobb — az automaták gyomrába. S ha netán mégis nyernek, boldog öröm ül ki arcukra: folytathatják a játékot. Teljes komolysággal Nemzeti tulajdonságaikat a játék hevében is megőrzik. Szívósak, esetleges szisztémáik kivitelezéséhez makacsul ragaszkodnak. A játékot az élet egyik fontos létformájának tartják, tehát teljes komolysággal művelik. A világ fejlett országainak nívóját sokáig messze meghaladó világbirodalmi élet- színvonaluk erőteljesen kifejlesztette bennük a dolgok élvezésének igényét. Lakásaik. szórakozóhelyeik kényelmesek, pihenésre, szórakozásra ugyancsak alkalmasak. Sokat esznek, de az étrend úgy van összeállítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány húsok, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakoztatást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így nagyon kevéssé angolos. Legfőbb látogatói mégsem a külföldiek, hanem ők maguk. Elindulunk a Piccadilly Circus-től. A fényreklámok tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fény, e sokszínű villódzás már-már megváltoztatja a tárgyak karakterét. A nappal oly konszolidáltnak, arányosnak tűnő házsorok ilyenkor szinte groteszk díszleteknek látszanak. S ami nao- viláenál szintén nem tűnt f miiven sok is errefelé a sztriotizbár, a nudista filmeket játszó mozi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pesten, a délutáni csúcsforgalomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függönyözték eJ: látni a mélytűzű színű bútorzatot, a szmokingban, estélyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szertartásos mozdulatait Az utca eleganciája felettébb változatos. A kínos precizitással öltözöttségre éppúgy akad péid<v, mint a hippi-extravaganciára. Látni keménykalapos urat. de látni fürdőruhás hölgyet is, óriás sállal a nyaka körül. Egyszerűnek és felettébb fesztelennek tűnik az utcákon lebonyolódó szerelmi élőcsatározás is. Vásári kavargás Kis kocsijaikkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak — a következő utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üveg Ha tartalmát kiitta az ember, szép csöndesen lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üveget. Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent, amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, mindenféle göngyölegek ilyenkorra már szinte heggyé magasodnak az üzletek előtt. Úgyhogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ók állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az észak-afrikai világvárosok bazár-utcáiban lehet olyan vásári kavargás nappal. mint amilyen itt van Lödön szívében: éjjel. Újra a Piccadilly Circus- nál vagyunk. Gyalog indulunk el a Camden Town felé. Ahogy kifelé haladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London is mind sötétebbé. A leeresztett üzletredőnyök mögül hal, gyümölcs-, zöldség-szag szivárog ki. A bankok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odébb egy ember fekszik a járdán, arccal a földre borulva Fölemeljük: merő vér az arca Zsebkendőt adunk neki, hogy megtörölhesse halántékát, amely, bői a vér szivárog. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbúcsúznánk. Segítettünk rajta, és ő kér bocsánatot. Mintha Dickens vezetne Egyre sötétebb mellékutcákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykörében kovácsoltvas kapudíszek, vöröstéglás párkány- zatok, régies utcatáblák villannak meg. Mintha Dickens vezetne bennünket. Ó rajzolt feledhetetlen képet arról a Londonról, amely hamisítatlanul megőrizte még hadállásait a város külsőbb kerületeiben. Mire a Camden Town-hoz érünk, már akkora a csönd, mint nálunk, vidéken. A mellékutcában, ahová letérünk, minden házhoz lépcső vezet föL Mellettük kis ker- tecskék. Szép, szabályos rendben egymás mellett. Virágillatot érzünk: Londonban. Miközben hajnalo- dik. Következik: TETŐTŐL TALPIG: OXFORD. wmmammmmmMMmmmmmmmmmmmmwmá XTV. századi ikon restaurálása Szent Miklós ikonja, miután hét későbbi ráfestett réteget eltávolítottak róla, eredeti mivoltában tárult a szakemberek szeme elé úgy, ahogy azt a XIV. századi ismeretlen festő megalkotta. A tömör erős tölgyfadeszkára festett ikonon világos színek a jellemzőek. Szent Miklós alakja arany alapon látható, fejét élénk színű glória övezi. Ezt az alkotást a moszkvai művészettörténészek az utóbbi idők legnagyobb értékű leletei közé sorolják. ősi város az Északi-Jeges-tenger partján A tengermelléki körzetben egy XII. századból származó város maradványait tárták fel: e városban több jelenlegi távolkeleti kis szovjet nép, így az udenék, a nanajok és az orokok elődei éltek. Fegyver és ékszerkészítő műhelyek kerültek napvilágra. Feltárták azoknak az erődítményeknek a maradványait is, amelyek nem voltak elég ellenállóak ahhoz, hogy megvédjék a város lakosait a nomádok ellen. Mintegy nyolc évszázaddal ezelőtt a nomád hordák felégették a várost Viszketőporral a meztelenség ellen Az emberi test meztelenségének fitogtatása nem felel meg mindenki ízlésének. A porno-hullám ellenségei megzavarták a „Dana Theater” nevű holland balett együttes előadását a londoni Sadler’ s Wells épületében azzal, hogy viszketőport szórtak szét A táncosok és a táncosnők először bizonytalanokká váltak, majd vakarózni kezdtek és végül is kénytlenek; voltak félbeszakítani az előadást. A műsor megzavarói azonban megtévesztés áldozatai voltak, mert a táncosok nem voltak meztelenek, hanem bőrükhöz tapadó nylon kosztümökben léptek fel és csak a csupaszság illúzióját keltették. Az előadást azután, miután a szereplők új kosztümöket öltöttek, folytatták. Picasso korai munkássága A barcelonai Picasso- múzeum megnyitását sok herce-hurca előzte meg. A többnyire egymásnak ellentmondó hírügynökségi jelentések után végül is az előre meghatározott időpontban tartották a megnyitót, minden hivatalos gesztus, ünnepi beszéd, sajtókonferencia nélkül, művészetkritikusok Bölcsődalok A Münchner Medizinische Wochenschrift most két kutató beszámolóját közli egy kísérletről, amelyet egy gyógyintézetben alvási zavaroktól szenvedő betegeken folytattak. A kísérlet figyelemreméltó eredményeket hozott. A bölcsődalok nemcsak gyermekeket, hanem felnőtteket is jótékony álomba ringattak, megnyugtatva őket és megesaládi körében. Katalógust sem adtak ki és a kereken ezer beérkezett mű mellé kifüggesztendő tájékoztató szövegekről is megfeledkeztek az általános izgalomban. Barcelona, ahol Picasso ifjúságának jelentős szakaszát- töltötte, a világ legátfogóbb Picasso gyűjteményével rendelkezik. szabadítva belső feszültségüktől. Hatásosabbnak bizonyultak a gyógyszereknél és azoknál az altatóknál, amelyekről ma sokan azt hiszik, hogy magától értetődőleg élniök kell velük. A bölcsődalok hatására a légzés a zene üteméhez igazodott, a szívdobogás üteme mérséklődött, beállt a jótékony álom. Elefánt mint zsebtolvaj Patel, a philadelphiai állatkert 15 éves afrikai elefántja azt gondolta, hogy Mr. Recot- tának, gondozójának a zsebében találhat valami édességet Rocetta aznap kapta meg 92 dollárnyi fizetését. — Éppen háttal álltam neki, s mielőtt észbe kaptam volna, a csekk már a szájáöreg hüllő Egy amerikai paleontológus 200 millió éves hüllő megkövesedett csontvázára akadt az Antarktiszon. E maradvány újra megerősítette azt az elméletet, mely szerint az ban is volt — magyarázta a 29 éves Recotta. — Elkaptam az ormányát és megpróbáltam kiszedni a szájából a fizetési csekket. Hiába, az már eltűnt a 4 tonnás állatban. Nagy baj azért nem történt, az igazgatóság új csekket állított ki a megrémült góndozó számára. Antarktisz eredetileg Afrikával, Indiával, Ausztráliával és Madagaszkárral együtt ahhoz a hatalmas kontinenshez tartozott, melyet „Gondvána- földnek” neveznek. Sz. Komisszarenko: A {-ösvény Ha munkatársaink életében valami nagy esemény következik be, akkor az ünnep előestéjén felfektetnek egy ívet és megkezdődik a gyűjtés... Nem, nem, nem pénzt gyűjtenek, ez már túlhaladott állapot. Nálunk ötleteket gyűjtenek! Az egyiknek vizsga céljaira kell, a másik csak egy szolid monográfiát akar írni, a harmadik csak úgy egyszerűen képezni akarja magát. Egy alkalommal a gyűjtő elindította az éppen soronlévő gyűjtőívet: az osztályvezető helyettesének disz- szertációjához gyűjtöttünk ötleteket. — Kérek egy ötletet! — Egy ötlet! — öt ötlet! — Sajnos, tehetetlen vagyok, — mondja Kanarejkin, tudományos al- munkatárs és odanyújt egy rubelt. — Hát ezt meg hogy’ értsem? — kérdi a gyűjtő. — Hát csak úgy, hogy nincs semmi másom... — Talán egy kissé törnéd előbb a fejed, mielőtt elutasítanád a kérést, — mondja nagy tekintéllyel a gyűjtő. — Tudok várni holnap reggelig. A reggel bölcsebb az esténél. Reggel Kanarejkin hoz három rubelt. — Hát ez mi, csak nem a végleges válaszod? — kérdi a gyűjtő. — Egy pillanat, — szól Kanarejkin és előhúz a zsebéből még némi aprót is. — Lehet, hogy valóban nincs neki semmi mása — töpreng Bulkin, a tudományos főmunkatárs és később még csendben megjegyzi: — ötlet- telen ő... Az már biztos! Valaki félrehívja Kanarejkint: — Ha akarod, mi öszedobunk neked néhány ötletet. De csak úgy, ha visszaadod! — Fizetésig? — Lehet fizetésig is... Szóval, megadod, ha megjön az ihleted! Csakhogy Kanarejkin — miután kissé elgondolkodott — elutasította a kölcsönt. És ha, mondjuk, nem jön ihletem?... Hallgatás támadt. — Hát most, mi lesz? — mondja izgatottan a gyűjtő. — Holnap, mondjuk, az igazgatónak kell megvédenie a disszertációját, a munkatársainak meg nincsenek ötleteik! Némelyek meg egyenesen rubeleket... — Mit zaklaktják azt áz embert? — avatkozott a vitába faliúiságunk szerkesztője. Aztán félrehívta a gyűjtőt és Kanarejkin nevében adott neki egy ötletet a sajátjából... A következő alkalommal én adtam Kanarejkin helyett, aztán Ag- nyija Petrovna (a KST pénztárból), aztán meg maga a gyűjtő... Végül mindenki megunta az adakozást. Ügy látszik, Kanarejkin maga is észrevette ezt, mert amint megnősült, máris kilépett a cégtől. Félév múlva aztán megtudtuk, hogy az új helyen Kanarejkin megvédte dísz- szer tációját! Kiderült, hogy nagyonis voltak neki ötletei! Csupán fösvény volt... Molnár Sándor fordítása
