Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. Január 2K Két évvel ezelőtt Lengyelország volt az első ország Európában, ahol létrejött a Pla- kátmúzeum. A múzeum a Varsó környéki Wilanówban, a híres királyi palota tőszom­szédságában van, s a hazai és külföldi látogatók részéről lankadatlan érdeklődésnek örvend. A múzeum gyűjteményében 25 000 plakát szerepel, amelyek nagy része ado­mányozás útján került birtokába. A legújabb — sorrendben a kilencedik — kiállításon reklámplakátok kerültek a közönség elé, számszerint 260 lengyel és külföldi plakát. Hétezer nyúl Az újvidéki Vojvodina Vadászszövetkezet az idén 7000 nyulat rendelt Romá­niában és Bulgáriában, hogy vérfrissítést végezzen. Ezek közül azonban ötezret pénzért hozat, mert csak kétezret adhat cserébe. A tartomány nyúlállomá- nya az utóbbi években eléggé megcsappant, mert a földművesek egyre több vegyszert használnak és a vadászok tábora is állandó­an gyarapodik. Emiatt a vadászatot már huzamosabb ideje korlátozzák, sót időn­ként teljesen meg is tiltják. Á franciák és a repülés A francia közvélemény­kutató intézet adatai szerint a repülőgéppel történő uta­zástól leginkább a 39—49 éves és a 65 éven felüli franciák óvakodnak. Ugyan­ezen adatok szerint 39 mil­lió francia még soha életé­ben nem ült repülőgépen. Papp Zoltán: Kalandozások kora 14. Londonban: miközben hafnalodik Sehdl a világon nem lát­tam olyan remekbe készült rézkilincseket és ugyanez­zel a fémmel keretezett le­vélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővárosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami különösen fel­tűnt: a kapuzat e díszeinek ápoltsága és a nevezett épü­let karban tartottsági foka között semminémű összefüg­gést nem lehetett fölfedezni. Néha szánté romokban he­vert az épület — az elha­nyagoltság vagy az idő mú­lása következtében —, ám kilincse, dúsan díszített ko­pogtatója, levélnyílásának zárónyelve fénylett, mint a parancsolat A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tűnnek feL Már ami az árukészletet illeti. A különböző korokból szárma­zó tárgyak úgy ki voltak su- v ikszel va, kalapálva, egye­nesítve, hogy bízvást hami­sítványoknak tűntek első szempillantásra is. (Noha ta­lán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsent- Veinen, aki utánozhatatlan méltósággal gyakorolta az el­adó tisztét Majd óvatos mozdulattal és egy patyolat­fehér zsebkendővel letöröl­te a láthatatlan port arról az ezüsttányérről, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villo- gott mintha tegnapelőtt ke­rült volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a ró­mai kor derekán készíthet­ték. Furcsa emberek — Mi' így szeretiük. uram. — Tényleg így szeretik. A h agyomány: mindenektől ött. Am jól ápoltan. gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudiuk róla,, hogy régi — gondolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a ré­giesség külső jeleire. Nyu­godtan kifényesíthető, át­festhető, kikalapálható min­den. Furcsa emberek — mond­tam róluk. Hogy igazoljam magam, ezért aztán különö­sen figyeltem, amikor a já­tékasztaloknál kerültem ösz- sze velük. Amikor játszik az ember, kitárulkozik, tehát lelepleződik. Közismert, mennyire szeretnek játszani a Szigetlakok. A Belváros, a Soho tele van a legkülönfé­lébb játéktermekké!. Az asz­talokat. automatákat jól- szituált. disztíngvált dzsent- lemenek állják körül, és több órást ü emm »éazér$ el nem mozdulnának he­lyükről. Az angolok önfeledten ját­szanak. Ráadásul a pénz ilyenkor nem érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt jelenti: nyerni nem föl­tétlenül akarnak, csak szó­rakozni. Egymás után dobál­ják be a hatalmas rézpenny- ket — ebben az országban ugyanis mentői kevesebbet ér egy pénz. méretre annál nagyobb — az automaták gyomrába. S ha netán még­is nyernek, boldog öröm ül ki arcukra: folytathatják a játékot. Teljes komolysággal Nemzeti tulajdonságaikat a játék hevében is megőrzik. Szívósak, esetleges sziszté­máik kivitelezéséhez maka­csul ragaszkodnak. A játékot az élet egyik fontos létfor­májának tartják, tehát tel­jes komolysággal művelik. A világ fejlett országainak nívóját sokáig messze meg­haladó világbirodalmi élet- színvonaluk erőteljesen ki­fejlesztette bennük a dolgok élvezésének igényét. Laká­saik. szórakozóhelyeik ké­nyelmesek, pihenésre, szóra­kozásra ugyancsak alkalma­sak. Sokat esznek, de az ét­rend úgy van összeállítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány húsok, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakoztatást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így nagyon kevéssé angolos. Leg­főbb látogatói mégsem a kül­földiek, hanem ők maguk. Elindulunk a Piccadilly Circus-től. A fényreklámok tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fény, e sokszínű villódzás már-már megváltoztatja a tárgyak karakterét. A nap­pal oly konszolidáltnak, ará­nyosnak tűnő házsorok ilyen­kor szinte groteszk díszle­teknek látszanak. S ami nao- viláenál szintén nem tűnt f miiven sok is errefelé a sztriotizbár, a nudista filme­ket játszó mozi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pes­ten, a délutáni csúcsforga­lomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függönyözték eJ: látni a mélytűzű színű bútorzatot, a szmokingban, estélyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szertartásos mozdulatait Az utca eleganciája felet­tébb változatos. A kínos pre­cizitással öltözöttségre épp­úgy akad péid<v, mint a hip­pi-extravaganciára. Látni keménykalapos urat. de lát­ni fürdőruhás hölgyet is, óriás sállal a nyaka körül. Egyszerűnek és felettébb fesztelennek tűnik az utcá­kon lebonyolódó szerelmi élőcsatározás is. Vásári kavargás Kis kocsijaikkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak — a kö­vetkező utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üveg Ha tartalmát kiitta az ember, szép csön­desen lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üveget. Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent, amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, minden­féle göngyölegek ilyenkorra már szinte heggyé maga­sodnak az üzletek előtt. Úgy­hogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ók állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az észak-afrikai világváro­sok bazár-utcáiban lehet olyan vásári kavargás nap­pal. mint amilyen itt van Lödön szívében: éjjel. Újra a Piccadilly Circus- nál vagyunk. Gyalog indu­lunk el a Camden Town fe­lé. Ahogy kifelé haladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London is mind sötétebbé. A leeresztett üz­letredőnyök mögül hal, gyü­mölcs-, zöldség-szag szivá­rog ki. A bankok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odébb egy ember fekszik a járdán, arccal a földre borulva Fölemeljük: merő vér az arca Zsebken­dőt adunk neki, hogy meg­törölhesse halántékát, amely, bői a vér szivárog. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbúcsúznánk. Segí­tettünk rajta, és ő kér bo­csánatot. Mintha Dickens vezetne Egyre sötétebb mellékut­cákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykö­rében kovácsoltvas kapudí­szek, vöröstéglás párkány- zatok, régies utcatáblák vil­lannak meg. Mintha Dickens vezetne bennünket. Ó rajzolt feled­hetetlen képet arról a Lon­donról, amely hamisítatlanul megőrizte még hadállásait a város külsőbb kerületeiben. Mire a Camden Town-hoz érünk, már akkora a csönd, mint nálunk, vidéken. A mellékutcában, ahová leté­rünk, minden házhoz lépcső vezet föL Mellettük kis ker- tecskék. Szép, szabályos rendben egymás mellett. Virágillatot érzünk: Lon­donban. Miközben hajnalo- dik. Következik: TETŐTŐL TALPIG: OXFORD. wmmammmmmMMmmmmmmmmmmmmwmá XTV. századi ikon restaurálása Szent Miklós ikonja, miután hét későbbi ráfestett réteget eltávolítottak róla, eredeti mivoltában tárult a szakem­berek szeme elé úgy, ahogy azt a XIV. századi ismeret­len festő megalkotta. A tömör erős tölgyfadesz­kára festett ikonon világos színek a jellemzőek. Szent Miklós alakja arany alapon látható, fejét élénk színű gló­ria övezi. Ezt az alkotást a moszkvai művészettörténészek az utób­bi idők legnagyobb értékű le­letei közé sorolják. ősi város az Északi-Jeges-tenger partján A tengermelléki körzetben egy XII. századból származó város maradványait tárták fel: e városban több jelenle­gi távolkeleti kis szovjet nép, így az udenék, a nanajok és az orokok elődei éltek. Fegyver és ékszerkészítő műhelyek kerültek napvilág­ra. Feltárták azoknak az erő­dítményeknek a maradvá­nyait is, amelyek nem voltak elég ellenállóak ahhoz, hogy megvédjék a város lakosait a nomádok ellen. Mintegy nyolc évszázaddal ezelőtt a nomád hordák felégették a várost Viszketőporral a meztelenség ellen Az emberi test meztelensé­gének fitogtatása nem felel meg mindenki ízlésének. A porno-hullám ellenségei meg­zavarták a „Dana Theater” nevű holland balett együttes előadását a londoni Sadler’ s Wells épületében azzal, hogy viszketőport szórtak szét A táncosok és a táncosnők elő­ször bizonytalanokká váltak, majd vakarózni kezdtek és végül is kénytlenek; voltak félbeszakítani az előadást. A műsor megzavarói azon­ban megtévesztés áldozatai voltak, mert a táncosok nem voltak meztelenek, hanem bő­rükhöz tapadó nylon kosztü­mökben léptek fel és csak a csupaszság illúzióját keltet­ték. Az előadást azután, mi­után a szereplők új kosztü­möket öltöttek, folytatták. Picasso korai munkássága A barcelonai Picasso- múzeum megnyitását sok herce-hurca előzte meg. A többnyire egymásnak ellent­mondó hírügynökségi jelenté­sek után végül is az előre meghatározott időpontban tartották a megnyitót, min­den hivatalos gesztus, ünne­pi beszéd, sajtókonferencia nélkül, művészetkritikusok Bölcsődalok A Münchner Medizinische Wochenschrift most két kuta­tó beszámolóját közli egy kí­sérletről, amelyet egy gyógy­intézetben alvási zavaroktól szenvedő betegeken folytat­tak. A kísérlet figyelemre­méltó eredményeket hozott. A bölcsődalok nemcsak gyer­mekeket, hanem felnőtteket is jótékony álomba ringattak, megnyugtatva őket és meg­esaládi körében. Katalógust sem adtak ki és a kereken ezer beérkezett mű mellé ki­függesztendő tájékoztató szö­vegekről is megfeledkeztek az általános izgalomban. Barcelona, ahol Picasso if­júságának jelentős szakaszát- töltötte, a világ legátfogóbb Picasso gyűjteményével ren­delkezik. szabadítva belső feszültségük­től. Hatásosabbnak bizonyul­tak a gyógyszereknél és azok­nál az altatóknál, amelyekről ma sokan azt hiszik, hogy magától értetődőleg élniök kell velük. A bölcsődalok hatására a légzés a zene üteméhez iga­zodott, a szívdobogás üteme mérséklődött, beállt a jóté­kony álom. Elefánt mint zsebtolvaj Patel, a philadelphiai állat­kert 15 éves afrikai elefántja azt gondolta, hogy Mr. Recot- tának, gondozójának a zse­bében találhat valami édes­séget Rocetta aznap kapta meg 92 dollárnyi fizetését. — Éppen háttal álltam ne­ki, s mielőtt észbe kaptam volna, a csekk már a szájá­öreg hüllő Egy amerikai paleontológus 200 millió éves hüllő megkö­vesedett csontvázára akadt az Antarktiszon. E marad­vány újra megerősítette azt az elméletet, mely szerint az ban is volt — magyarázta a 29 éves Recotta. — Elkaptam az ormányát és megpróbáltam kiszedni a szájából a fizetési csekket. Hiába, az már eltűnt a 4 tonnás állatban. Nagy baj azért nem történt, az igazgatóság új csekket állí­tott ki a megrémült góndozó számára. Antarktisz eredetileg Afriká­val, Indiával, Ausztráliával és Madagaszkárral együtt ahhoz a hatalmas kontinenshez tar­tozott, melyet „Gondvána- földnek” neveznek. Sz. Komisszarenko: A {-ösvény Ha munkatársaink életében vala­mi nagy esemény következik be, ak­kor az ünnep előestéjén felfektet­nek egy ívet és megkezdődik a gyűjtés... Nem, nem, nem pénzt gyűjtenek, ez már túlhaladott ál­lapot. Nálunk ötleteket gyűjtenek! Az egyiknek vizsga céljaira kell, a másik csak egy szolid monográfiát akar írni, a harmadik csak úgy egyszerűen képezni akarja magát. Egy alkalommal a gyűjtő elindí­totta az éppen soronlévő gyűjtőívet: az osztályvezető helyettesének disz- szertációjához gyűjtöttünk ötleteket. — Kérek egy ötletet! — Egy ötlet! — öt ötlet! — Sajnos, tehetetlen vagyok, — mondja Kanarejkin, tudományos al- munkatárs és odanyújt egy rubelt. — Hát ezt meg hogy’ értsem? — kérdi a gyűjtő. — Hát csak úgy, hogy nincs sem­mi másom... — Talán egy kissé törnéd előbb a fejed, mielőtt elutasítanád a ké­rést, — mondja nagy tekintéllyel a gyűjtő. — Tudok várni holnap reg­gelig. A reggel bölcsebb az esténél. Reggel Kanarejkin hoz három ru­belt. — Hát ez mi, csak nem a végle­ges válaszod? — kérdi a gyűjtő. — Egy pillanat, — szól Kanarej­kin és előhúz a zsebéből még némi aprót is. — Lehet, hogy valóban nincs ne­ki semmi mása — töpreng Bulkin, a tudományos főmunkatárs és később még csendben megjegyzi: — ötlet- telen ő... Az már biztos! Valaki félrehívja Kanarejkint: — Ha akarod, mi öszedobunk ne­ked néhány ötletet. De csak úgy, ha visszaadod! — Fizetésig? — Lehet fizetésig is... Szóval, megadod, ha megjön az ihleted! Csakhogy Kanarejkin — miután kissé elgondolkodott — elutasította a kölcsönt. És ha, mondjuk, nem jön ihletem?... Hallgatás támadt. — Hát most, mi lesz? — mondja izgatottan a gyűjtő. — Holnap, mondjuk, az igazgatónak kell meg­védenie a disszertációját, a munka­társainak meg nincsenek ötleteik! Némelyek meg egyenesen rubele­ket... — Mit zaklaktják azt áz embert? — avatkozott a vitába faliúiságunk szerkesztője. Aztán félrehívta a gyűjtőt és Kanarejkin nevében adott neki egy ötletet a sajátjából... A következő alkalommal én ad­tam Kanarejkin helyett, aztán Ag- nyija Petrovna (a KST pénztárból), aztán meg maga a gyűjtő... Végül mindenki megunta az adakozást. Ügy látszik, Kanarejkin maga is észrevette ezt, mert amint megnő­sült, máris kilépett a cégtől. Félév múlva aztán megtudtuk, hogy az új helyen Kanarejkin megvédte dísz- szer tációját! Kiderült, hogy nagyonis voltak neki ötletei! Csupán fösvény volt... Molnár Sándor fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom