Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-27 / 22. szám
197X. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s hang A szolnoki zenekar versenyén (Tudósítónktól) Hétfőn, a Filharmónia 4. bérleti hangversenyén a Szolnoki Szimfonikus Zenekart hallottuk. Már a hangverseny előtt örömmel állapítottuk meg, hogy igen nagy a közönség érdeklődése. A szolnoki zenekar telt házat vonzott a színházba. E közönségvonzásnak okát talán abban kell keresnünk, hogy városunk zenekara — a megalakulása óta eltelt öt év alatt igen komoly szín- vonalbeli fejlődést mutatott fel. E fejlődés talán a vonóskarnál mérhető le legjobban; azért is. mert ez a zenekar legnépesebb tábora. A fúvók — és főleg a fafúvók — valahol mindig szólisták. A zenekar erőssége kétségtelenül a fafúvós együttes, de az évek Folyamán a vonóskar olyan fejlődési utat tett meg, hogy az együttes hangzása teljesen kiegyenlített lett. Ebben nagy része van Báli József vezető karmesternek. Munkája folyamán eltűntek az egyenetlenségek. egységes egésszé ko- vácsolódott a zenekar. • Az est műsorán Bach, Beethoven és Farkas Ferenc műveit hallottuk. Már a műsor összeállítása is azt bizonyítja, hogy a nehéz klasszikus műveken kívül mai, modern zene előadására is vállalkozott a zenekar. Nyitószámként Bach h-moll 2. szvitje hangzott el. Bachnak e vonószenekarra és fuvolaszólóra írt műve á barokk zene egyik legplasztüiu- sabb alkotása. Igen kényes mű, amelyben a vonóskar bebizonyíthatta — és be is bizonyította — szép egyenletes hangzását, melyen keresztül Igen színvonalas megszólaltatásban tárult elénk a barokk jene világa. A fuvolaszólót Sze- benyi János játszotta, mindig kitűnően tartva a mértéket, hogy mely részeknél kell feltétlenül szólistaként előrelépnie, és a mű mely részeinél olvadhat bele a zenekari hangzásba. Itt külön kell megemlíteni a mű ötödik tételét, amelyben a fuvolaszólót csak egy cselló kíséri. Szebe- nyi János és a csellószólamot előadó Kőműves Miklós, a kamaramuzsikálás valami olyan magas szintjén szólaltatták meg e részletet, amit a fővárosi hangversenytermekben is csak ritkán hallani. Második számként Beethoven G-dúr zongoraversenyét hallottuk, Tusa Erzsébet kivételesen szép tolmácsolásában. Tusa Erzsébet kissé a romantika felé hajló előadása maradéktalanul visszaadta a nagy lángész csodálatos érzés- és hangzásvilágát. A zenekar itt is hivatása magaslatán állt, visszafogottan, de mégsem csak alárendelt módon szólaltatta meg a kísérőszólamot Szünet után hallottuk Farkas Ferenc Piccolo di Musica Concerto c. művét. Ez az iz- zig-vérig modern hangvételű és mégis közérthető kompozíció volt talán csak az, amely egy kicsit meghaladta a zenekar jelenlegi teherbírását, bár a színvonal mércéje még így is magas maradt. Befejezésül Beethoven VIII. szimfóniája szólalt meg. Ez a beethoveni mű méltó koronája volt az estnek. Szépen kimunkált részleteket kaptunk az előadástól, amelyben mégsem veszett el a mű egységes egésze. Külön említést érdemel a tisztán és biztosan megszólaló fúvós-együttes. A zenekar a szimfónia tolmácsolásában is bebizonyította, hogy képes olyan nagyméretű remekművek előadására, amelyek már túlnőnek egy „amatőr” együttes lehetőségein. ' A közönség hatalmas tapsviharral jutalmazta a kitűnő gárdát. Az est karmestere, Báli József, hallatlan energiával és koncepcióval fogta össze a zenekart. Keze alatt az anyag egységgé formálóit»«* Világosan kitűnt, hogy a barokk és klasszikus zene közel áll a karmester egyéniségéhez és érzésvilágához. Ez az a zenei nyelv, amelyen keresztül mindig világosan ki tudja fejezni magát. E szép és forró hangulatú hangverseny után felmerül a kérdés, hogy milyen körülmények között fejlődhetne tovább a zenekar.. Az együttes jelenleg is hivatva van arra, hogy — az Országos Filharmónia válláról levéve a gondot — az egész megye területén felnőtt és ifjúsági hangversenyeket adjon. (Ez évente körülbelül 30—35 koncert.) Ez viszont meghaladja azt a fogalomkört, amit amatőrnek lehet nevezni. A zenekar előrelépése szempontjából — amire minden lehetőség adván van — meg kellene találni azt a módot, amely a jelenleg már visszahúzó „amatőrizmustól” megszabadítaná. Félő, hogy a kizárólag a zene- szeretetre épülő összetartó erő rövidesen kevés lesz ahhoz, hogy az együttes ilyen feladatkört elláthasson. A hétfő esti koncert bizonyította talán a legjobban, hogy Szolnok városának és az egész megyének, milyen nagy szüksége van erre a hivatásos szinten muzsikáló zenekarra. Tanácskozás a SZOT-ban A szakmai szakszervezetek és a szakszervezetek megyei tanácsainak titkárai kedden a SZOT-ban az ifjúsági törvénytervezetről tárgyaltak. A tervezetet — mint ismeretes — nyilvános vitára bocsátották. Elsőként a KISZ megyei bizottságai és más ifjúsági bizottságok vitatták meg, s most további társadalmi és tömegszervezetek is kifejtik álláspontjukat a tervezetről. A keddi szakszervezeti tanácskozáson dr. László Jenő, az Igazságügyminisztérium osztályvezető-helyettese, a kodifikációs bizottság titkára ismertette a tervezetet, amelyről igen sokan kifejtették álláspontjukat. A törvénytervezettel valamennyi felszólaló egyetért, egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalomnak ügye. Többen javasolták, hogy a törvény- tervezetet kiegészítve, jobban hangsúlyozzák a munkahely, a vezetők nagyobb felelősségét a fiatalok nevelésében. Indítványozták, hogy az új törvény fokozottan segítse elő a munkás-paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulását, s a pályakezdő fiatalok gyorsabb beilleszkedését új környezetükbe. A törvénytervezet szak- szervezeti vitája február 2-án folytatódik, amikor 34 vállalat mozgalmi vezetői vitatják meg a készülő törvényt. Bűn öt tételben A történetet egy szolnoki elvált asszonytól hallottam: „Nem, már régen nem lakunk ott. A két nagy kutyát nem bírta a kislány szíve. Nem mentünk ki a lakásból semmiféle fenyegetésre, de a két kutyával elüldözött...” Mit takar ez a két homályosan fogalmazott mondat? vá menjen az ötéves kislányával? □ 0 N.-né (hivatalsegéd) egy magantulajdonban lévő kertes ház szoba-konyhájában lakott férjével, kislányával. A Háziúr — ez a titulusa — többször felszólította őket, hogy költözzenek el. Hová költözzünk, kérdezték? Nincs lakás sehol. A Háziúr pénzt ajánlott fel, „lelépést”, — na nem sokat, háromezer forintot. N.-ék nem mentek, illetve — a családfő elhagyta asz- szonyát, gyermekét, összeállt valakivel, elment az ország másik végébe. N.-nére és kislányára ettől kezdve rázúdult a Háziúr minden gyűlölete. Nyár. A Háziúr kiszedte az ablakot, mondván új, szebb ablakot tetet a házra. Már bejött az őszi hideg, az átalakítás nem készült el. N.-né a hatóságokhoz fordult. A Háziúr azzal védekezett, hogy nem kap cementet. Huza-vona. törvényes eljárás, a Háziurat kötelezték a régi ablak visz- szahelyezésére. Ekkor már volt cement, de kijelentette. hogy most már nincs pénze az új ablak megvásárlására. □ megtörtént. A kislány egyszer idegrohamot kapott, amikor a nagy darab jószág játékos kedvében fellökte. (Az igazsághoz tartozik, egyik sem volt harapós jószág, inkább játszottak volna a kislánnyal, de ő any- nyira félt tőlük, hogy éjszakánként felriadt, ha kutyaugatást hallott.) Elmúlt megint egy év, a helyzet tűrhetetlenné vált. N.-né elköltöztette a gyereket a nagyanyjához. Egyedül dacolt a Háziúrral, de egy újabb év után, távol a gyermekétől, nem bírta tovább. Először csak kis batyuval, majd pár darab bútorával végleg elköltözött. Azóta is kétszer három méteres kamrában — volt éléskamra, padlásfeljáróval — lakik a szüleinél. 99 99 Hagyományos paraszti gazdálkodás Túrkevén Az Otszágos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat I. helyezettje (Tudósítónktól) A Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudományi Intézet az 1970-es esztendőben immár tizennyolcadszor hirdette meg az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatot. A pályázaton 19 me- ave legjobbjai versenyében dől el a három első helyezés sorsa. A legutóbbi pályázaton megyei szülöttünk, a mezőtúri Hagymási Sándor, nyugalmazott főagronó- mus nyerte el az első díjat „Hagyományos paraszti gazdálkodás Túrkevén” című tanulmányával. Nem véletlen, hogy övé lett az első díj; hiszen kevés olyan ember létezik, aki nálánál jobban ismerné Túr- keve gazdálkodását. Ott született, gyerekkorától kezdve összenőtt a földdel. A felszabadulásig mezőgazda- sági szakemberként dolgozott, majd a gépállomás főmezőgazdásza volt 18 évig, nyugdíjazásáig. Alaposan ismeri a hagyományos gazdálkodás elemeit, a generációkon keresztül kialakult paraszti termelési formákat, eszközöket, szokásokat, és mint jól képzett szakembernek birtokában van a korszerű gazdálkodás, a korszerű mezőgazdaság eredményeinek ismerete. — Hogyan jutott Sándor bácsi arra a gondolatra, hogy részt vegyen a pályázaton? — Tulajdonképpen ez már a hatodik pályázatom. Az elsőt, a dévaványai gépállomás rövid történetét baráti biztatásra irtom. A békéscsabai múzeum II. díjjal értékelte, így kedvet kaptam további néprajzi munkák írásához. — Saját maga választotta ezt, a most díjazott témát? — Az országosan kiírt tematikából ez volt a legmegfelelőbb számomra, hiszen alaposan ismerem Túrkevét. A jelenleg I. díjas munkám a túrkevei hagyományos paraszti gazdálkodás témában a második dolgozatom, — még három részt szeretnék kidolgozni. — Hogyan oszlik meg ez az öt rész? — Az első két fejezet a szántás-vetéssel, illetve a most díjazott az aratással foglalkozik. A harmadik rész a behordást, nyomtatást (lótaposással való szemnyerés), és a géppel való cséplést tartalmazza. A további kettő pedig a túrkevei állattartás és a népi táplálkozás témáját fejti ki. — Tulajdonképpen ez az öt rész Túrkeve teljes népi gazdálkodását dolgozza fel. Sándor bácsi egész életében szerzett tapasztalatai, ismeretei mellett hogyan szerzi meg a még szükséges adatokat? — A túrkevei múzeummal állandó kapcsolatban vagyok, s az ott őrzött írásos, illetve könyvanyag reni delkezésemre áll. Ezenkívül rendszeres beszélgetéseket folytatok olyan idős emberekkel, akik hosszú évtizedek alatt szerezték közvetlen tapasztalataikat az általam feldolgozott témában. Például az aratás munkájának leírásakor sokat beszélgettem olyan aratógazdákkal, akik 40 éven át szerezték az aratással kapcsolatos gyakorlatot. Sok segítséget kapok a megyei múzeumtól. Eddig magam kényszerültem az illusztrációk elkészítésére, jelenlegi pályamunkámhoz már fotó-, illetve grafikusi segítséget kaptam. — Ezen, a szülővárosát alaposan és hagyományaiban ismertető nagy munkán kívül, amelyet — reméljük — könyvalakban mindany- nyian megismerhetünk majd, mik Sándor bácsi további tervei? — Dr. Földes László etnográfus javaslatára tervezem egy nagygazdaság történetének megírását a kezdetektől napjainkig, tehát a felszabadulás előtti és a szocialista átalakulás utáni időszakát is. Nem tudom, ezt a hosszú évekig tartó munkát el tudom-e végezni, de a nyugdíjas időmet, ameddig csak dolgozni tudok, erre akarom szánni. Egri Mária l2l A Háziúr télvíz idején összetört néhány cserepet a család feje fölött, hogy be- follyon a víz a lakásba. Az asszonyka a hatóságokhoz fordult, a Háziurat kötelezték a tető rendbehozatalára. Tavasszal gázolajjal leöntött avart, dudvát égetett az ajtajuk előtt. „Kifüstölöm őket”. Nem tudta. N.-né kénytelen volt maradni. HoA kislány —a Háziúr sze- meláttára egyszer nagyon megijedt, idegsokkot kapott a kertbe betévedt kóbor kutyától. Nem telt egy hét, két kutya került a portára. A kislányon hisztérikus roham vett erőt, ha a kutyák feléje közeledtek. Az anyja távollétében nem mert kimozdulni a szobából, a szükségletét is odabenn végezte. A hatóságok kötelezték a Háziurat, hogy kösse meg a kutyáit. Megkötötte, majd elengedte. N.-né ismét a hatóságokhoz fordult. A határozatot megerősítették, büntetés terhe mellett. Néhány nap múlva az egyik kutya újra szabadon volt. Hatóságok. Büntetés? Nem, mert a szomszéd Háziúr tanúsította, hogy a kutya csak „elszabadult”, elrágta a láncot. Ez többször i N.-ék volt otthona azóta már „átalakíttatott” hétvégi pihenőháznak. A Háziúrnak a városban két szoba összkomfortos lakása van, a családjával együtt ott lakik. ☆ Szégyenkezzék ezek után az újságíró, hogy csak most, jóval az események után tárja fel a történteket. Igen, — de mentségére felhozza, hogy csak most, a történtek ilyen lezárása után egy jó évvel tudta meg az ügy végkimenetelét. Másrészt, a Háziúr mindenkinek azt mondta: N.-né önmagától költözött el. Nem tehet arról, hogy a lány hisztérikusan félt azoktól a jámbor szobakutyáktól. Tiszai Lajos Beszéljünk a közlekedésről Pelbárt Jenő rendőralezredes a BM Közlekedési Csoportfőnökségének munkatársa nemrég Szolnokon járt. Megkértük válaszoljon néhány közlekedéssel kapcsolati« kérdésre. A téma közérdekű — mivel mindenki közlekedik. Szolnok megyében tavaly 910 közlekedési baleset történt ebből 45 volt halálos kimenetelű. — Más megyében hogyon alakul a baleseti statisztika? — Bács, Borsod, Pest, Komárom, Veszprém megye j útjain történik a legtöbb közlekedési baleset. Szolnok megve a csendesebb torületev közé tartozik. Mindössze három-négy megye van, ahol még kevesebbszer kell a helyszínre sietni a rendőrség riadóautójának, mint Szolnok megyében. — Gyakori az olyan karambol, amikor gépjármű kivilágítatlan lovaskocsival, vagy sötétbe vesző, lámpanélküli kerékpárossal ütközik össze. Készül-e valamilyen intézkedés a kiviláoítat- lan járművel közlekedők „megfékezésére?” — A KRESZ nagyon világosan és egyértelműen írja elő azt, hogy milyen felszereléssel vehet részt egy jármű a közforgalomban, kerékpárt az üzletekben csak lámpával együtt árusítanak, de előírja a szabályzat azt is. hogy a lovaskocsi hajtója köteles kivilágítani járművét. ha azt a látási viszonvok indokolttá teszik. Az előírás tehát jó, módosítani nem szükséges. Ha valahol mégis sok a hasonló probléma, ott a KRESZ szabályainak betartatásával lehet baj. — A növekvő forgalom szabályozására, az új forgalmi helyzetek elbírálására alkalmasak-e az érvényben lévő közlekedési jogszabályok? — Némi módosítással igen. A jövőben sor kerül néhány szervezeti feladat végrehajtására. Szükségessé vált a közlekedésrendészeti szervek decentralizálása, Pelbárt Jenő rendőralezredes Egyre többet segítenek a technikai eszközök is az ellenőrzésben. A radar polgárjogot nyert, a forgalom- irányító fényjelző-lámpák tovább könnyítik a közlekedést. Hadd tegyem itt le a voksomat a szolnoki „villanyrendőr” mellett. Meggyőződésem, hogy a lámpára szükség van, a biztonságos közlekedést és nem az autósok, gyalogosok bosszantását szolgálja. — Miként tudnak nálunk eligazodni a külföldiek? — Forgalomirányító jelzőrendszerek szimbólikusak szerte a világon. Ennek ellenére a jövőben szükség lesz néhány jelzőtábla további egyezményesítésére. Üj lesz a „forgalomirányító fényjelző-készülék” közelségére figyelmeztető. veszel ytjelző tábla. Nyolcszögletű, piros alapon fehér stop felirattal ellátott tábla fogja jelezni az „Állj! Elsőbbségadás !”-t. Megváltozik a várakozni tilos és a megállni tilos tábla jelzése is. A lámpák jelzése tovább egyszerűsödik. — Elég-e a közlekedési rendőr? — A közlekedés társadalmi tevékenység. így természetes, hogy a jövőben tovább növekszik a társadalmi segítők szerepe. Fokozni fogjuk az önkéntes rendőrök igény- bevételét. Ehhez azonban javítani kell a szolgálatuk ellátásának feltételeit. Mind- ezekől az intézkedésekől a biztonságosabb közlekedést, a balesetek számának csökkenését várjuk. És akkor elég lesz a közlekedési rendőr is. — pb — Vállalatok! Termelőszövetkezetek! Szővetkezetün u az 1971- es évre szabad kapadA Szolnok 1. Postahivatal KÉZBESÍTŐKET VESZ FEE. fásának lekötésére bér16 évet betöltött dolgomunkát vállal lemezdazók jelentkezhetnek a rabolásra 0.5—4 mm-ig. hivatal főnöki irodájáMezőgazdasági Ksz Szentes, Kossuth u. 19. ban.
