Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

1971. január 96. Szolnok mnrra puhap S A hős falu Hogy ez a darab Lope de Vega egyik legjobb műve — talán merészség kijelen­teni. (Életművét mi magya­rok kevéssé ismerjük — hiszen korabeli feljegyzé­sek szerint több mint ezer­ötszáz színművet írt.) Mégis egyike a legpolitikusabb, majdnem forradalmi művei­nek. Vega, Shakespeare kórtér­en Puente Ovejuna, a hős falu történetében az eszte­len zsarnokság felett diadal­maskodó nép, a parasztság erényeit, összefogását énekli meg. Megénekli a Szó szoros értelmében, hiszen a rene­szánsz kötelező stílusjegyei­vel tűzdelt dráma sodró len­dületű, túlfűtött, érzelmi ha­tásra törekvő, szinte már- már dagályos. De épp ez a dagályosság eszköze annak, hogy — a történet cselek­ményén túl — a szerző a kor légkörét is érzékeltesse. (A darab legdrámaibb sza­kasza, mikor a zsarnok gyil­kosát kereső inkvizítorok kínvallatás alá veszik a fa­lu valamennyi lakóját, de még a gyerekek is azt fe­lelik: a gyilkos Puente Ovejuna. Szerencsés megfogalma­zásban került a Rádiószín­ház színpadára ez a darab, Török Tamás korhű felfo­gásban rendezte meg, s eh­hez a színészvezetés egysége mellett nagymértékben hoz­zásegített Szokolay Sándor zenéje, a kórus szerepelte­tése. A színészi alakítások kö­zött a zsarnok kényurat La- tinovits Zoltán alkatára jól illeszkedő, széles skálájú já­tékkal formálta meg. Besse­nyei Ferenc alakítása emel­kedik még ki, hangja nyu­godt, magabiztosságot su­gárzó. A Fehér Rózsa Jacinto időben távoli, szel­lemében nagyon is közeli rokona Lope de Vega bíró­jának. Nem véletlen, sőt szerencsés találkozás, hogy a méltóságteljes, mélyen érző és gondolkodó, ősei földjé­hez ragaszkodó indiánt szin­tén Bessenyei Ferenc ala­kítja. A történet egyszerű. Az olajtársaság minden áron, eszközökben nem válogatva, meg akarja kaparintani a Fehér Rózsát, Jacinto föld­jét, mert alatta olajat re­mél. S hogy ez nem megy másképpen, csak Jacinto élete árán? Na és. Egy em­ber a nagytőke érdekeivel szemben — igazán nem nagy ügy. Moravecz Imre, aki Tra- ven regényét alkalmazta rá­dióra, igazán dicséretes munkát végzett. Ez a tö­mény próza olvasmánynak sem könnyű mű, így lé­nyegre koncentráló, dina­mikus rádiójátékot készíteni belőle — nem könnyű dra­maturgiai feladat. Pontos arány érzékkel ragadja ki a regény legjeUemzoob pilla­natait, állítja szembe a gát- talan, határtalan pénz- es élvhaj haszást. Mondatokban PéuteKen az Ujusu&i Na dió színpadon hangzott ei Végh Antal ügyedül a kas­tély oan című radiojateita. a szociológiai pontosságú, mozgalmas játék reális ké­pét ad a sajnos még — kü­lönösen falun — elő szoká­solt, babonák korlátolta vi­lágról. A Magyar pantheon soro­zatban hangzott el Koroda Miklós hangjátéka, ■ Teleki Sándor eieteról, Petőfi, Liszt Ferenc jobaratjaról. Arról a Telekiről, akiről sokkal ke- veseboet tudunk, mint ille- ciék. A radiojatcruiaK, Kissé terjengős vpmatottsága el­lenére is, nagy erenye, hogy megismertetett behnünkel egy színes életpályával és történelmünk egy értékes alakjával. irüatbüezky — Jót já tszo Munkás mindennapok Fiatalok komoly játéka volt a vasárnap délelőtti kö­zépiskolás területi KRESZ vetélkedő. Komoly volt a téma — a közlekedés — ko­moly a tét, hiszen a győztes csapat az országos döntőben küzdhet tovább ország-világ és a tévé nyilvánossága előtt, így a számos szurkoló fia­tallal együtt sok komoly fel­nőtt is megjelent a szolnoki Ságvári Endre művelődési ház színháztermében. — Hajrá Szeged! Hajrá Csongrádi Hajrá Bács-Kis- kun! Hajrá Szolnok! — Ez­zel a biztatással küldte szín­padra Tóth Tibor, a Szolnok megyei tanács vb művelő­désügyi osztályvezetője a csapatokat. Izgalmas volt a játék és Csíki Antal főhad­nagy játékvezető érdeme, hogy ment minden, mint a karikacsapás. Jólesett halla­ni a fiatalok szakszerű vála­szát a legkülönbözőbb közle­kedési kérdésekre. A játékvezető a közönsé­get is mozgatta kérdéseivel, minden jelenlevő egyben versenyző is volt és igazán csak örülni lehetett annak, hogy a helyes válásztadók közül nem egy fiatal úttörő­korú volt. A szegedi és a szolnoki csapat már az elején elhú­zott a másik két asztaltól és az elsőséget egymás között döntötték el. Az utolsó kér­désnél még minden lehetsé­ges volt — az is, hogy a szolnoki fiatalok nyernek. — De aztán a szegediek KRESZ dominója végül is összeált és az ezzel szerzett pontokkal kivívták a győzelmet. Máso­dik Szolnok, — harmadik Csongrád és negyedik Bács- Kiskun megye csapata lett. Soós István, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese a vetélkedő után sportszerűen sok sikert kívánt az orszá­gos döntőbe jutott szegediek­nek. Ehhez a kívánsághoz mi is csatlakozunk. A győztes szegediek <mt| ák a j©get Szombat reggel sűrű rob­banásra ébredtek Tószegen. Mi történt? Kiderült, riada­lomra nincs semmi ok: a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ár- és belvízvé­delmi szolgálatának robban­tó csoportja, valamint a bu­dapesti ÁBKSZ a jeget „ha­sogatja” a közös főcsatornán. Megelőző intézkedés ez. A közös főcsatornán ugyanis megállt a jég és a Szolnok— lakitelki vasútvonal hídja, illetve a mellette lévő Szol­nok—tószegi közúti híd, vala­mint a mellette lévő zsilip fel torlaszol ja a sok nagy táb­la jeget. Ez visszatartaná a víz lefolyását, s így veszé­lyeztetné az ár a mezőgazda­ságilag művelt területet és a községet is. Robbantással „darabolják, aprítják” a jeget. Major Ist­ván, a VlZIG robbantó cso­portjának vezetője, Krajcso- vics Józsefi, a budapesti ÁBKSZ robbantó mestere és Henter György (aki a tava­szi árvédelemben végzett munkájáért kormány ki tün­tetésben is részesült)^ a szol­noki VlZIG robbantó meste­re végzi ezt a munkát. Ha Tószeg felől elmúlt a „Vész”, tovább megy a rob­bantó részleg. Zagyvarékas, Üjszász, Szászberek térségé­ben dolgoznak a Zagyva-hi- daknál. ín Harmincéves korban, tíz­éves nagygyerek után kicsit várni? T. Tibomé sokszor el­hallgatta így is, durvábban is a kérdést. Volt rá idő bőven. A boltban, ahol munkásnap­jai teltek. Fiatalasszonyok­kal dolgozott. Volt, aki azt mondta, igaza van. Egy gye­rek nem gyerek. Olyan is volt, aki lehülyézte. A csi­nos barna asszony erre se, arra se szólt Mérte egy fo­rintért áz élesztőt, szeletelte a szalámit, kikereste a leg­szebbre sült kenyeret. Azt hamar észrevette, hogy az egesz bolt vigyáz rá. • Az orvos azt javasolta, egy hónappal előbb menjen el. Pihenni. Nem tiltakozott A íábai miatt Vastag visszerek kéklettek már az utóbbi idő­ben. Mindig állómunkája volt. Karácsony előtt búcsúzott a boltból. Az egyik idős pénz­tárosnő megsiratta. Egy frus­ka azt mondta: de jó is lesz Eszti néninek! A kismamá­nak olyan jő. Aztán — még kicsit koráb­ban is — megjött a gyerek. A férje nagy csokor virágot hozott, s azt is megmondta, a zsebpénzéből. A második kislány örömére. A kórházi napok jól, gyor­san teltek. A boltból bejött a brigáéfja. Narancsot, bon­bont, virágot hoztak. Szól­tak, küldheti a férjét a köz­pontba. A szakszervezet pénzt ad, nem is keveset. Év eleje van, még telik. A férje ktsz- ében meg azt mondták: a névadón takarékbetétköny­vet kap a kis Nóra. Amikor a kórházból haza­mentek, kicsit megijedt. Egy hét alatt felfordult a lakás. Rögtön takarítani akart. Esz­ti a nagylány nem engedte. Majd ő, apuval. Mégse így történt. Délután megérkeztek munkatársai. Eljött az idős pénztárosnő, aki megsiratta, a fruska, aki irigyelte, s még Bobákné is, aki kétszer is azt mondta: de hülye vagy, édes lelkem. Estére ragyogott a lakás. Férj uram terített asztalra ér­kezett. „Gyerekágyas” va­csora, gyenge csirke jó leve­se, sült tyúk várta. És már második szombat, egy-két asszony mindig be­csönget. Takarítanak, még pelenkát is mostak már. Mert Esztinek a városban „csak” a munkatársai, s im­már négytagú családja van... A kampány nem üdülés. Aki vállalja ilyenkor a mun­kát, tudja, hogy nincs vasár­nap, s nincs esti program. Csak a munka, ahogy a be­osztás szól. A nyugdíjasok talán ezért is jelentkeznek szívesen. Dolgoznak két, három hóna­pig, s megvan a kis pénz. Az egész évre lehetséges. Az idő úgyis ősszel, meg télen telik a legnehezebben. ■M*rú darabokra zúzódnak a robbanás nyomán a nagy jégtáblák. D. Dezső bácsi is így okos­kodik már vagy hat éve. Várja is őszön nagyon a hí­vó szót. Esténként, ha egy-egy gyá­rit lát munkából jönni, meg­fogja az utcán. Mi van már, mikor indulnak. Ágyánál a kis szekrényben, az első fiókban készen tart­ja a papírokat. Előre elmegy röntgenre, hogy ha jő a szolgálat, ne futkározzon. Van egy öreg aktatáskája. A fiától kapta. Neki fából volt, szépen fényezett. Most aktá­val jár, abban viszi a hazait. Friss kenyeret, szalonnát, mogyorónyi apró hagymát. Néha egy szelet húst is, jó kövéreket, kicsit sütve. Rend a lelke — legalább két órával előbb indul min­dig „műszakba”. Rá soha nem panaszkodik a váltó­társ. Az idén hamar kitelt. Va­lamikor nagyon fiatal korá­ban — eltartott a kampány öt hónapig is. — A technika már ilyen — sokszor mondo­gatják. A pénzt, amit a munkáért kap, gondosan egy régi vá­szonzacskóba gyűjti. Abból egy fillér sem mehet el, amíg ki nem telik az esztendő. Most már napok óta indu­lásra készülődött, az asszony­nyal együtt. Ügy tervezték, vesznek néhány meleg ruha­darabot, egy-egy pár cipőt. A felesége két szép lábast nézett ki, meg szőttes ke­nyérruhát. Csakhogy a hó, a jég aka­dály egy öreg párnak. Olva­dás jönne, az kellene. Tegnap, enyhe kellemes időben végre elindultak. A vásár végén Dezső bá­csi vett egy tábla finom tej­csokoládét a feleségének. Az unokára is gondolt. Három éve már egy táskával, visel­tessel jár az iskolába. Igen jó tanuló. Szép, aranyozott csattos aktatáskát vett neki. A felesége elmondta a szomszédasszonynak. — Jó ember az én Dezsőm. Nem sajnált háromszáz forintot az unokájától. De az asztán tás­ka, úgy ám. B. Mihályék házaséletük hat éve alatt megjárták már a. poklokat is. Először a fe­leség szüleinél laktak. A kis szoba nekik igazán megfe­lelt. Az öregek azonban min­denbe beleszóltak. Amikor új bútort akartak venni, elle­nezték. Ha néha táncolni mentek, csodálkoztak. Minek az már? Az asszonyka egyre többet magyarázott, vitázott a szü­leivel. Óvta urát, a maga boldogságát. Pedig utazással együtt napi tíz órába tellett a munkája. Gyári segédmun­kás volt, könnyű, szép tiszta munkán. Csomagoló. A férje ugyanott a segéd­üzemben asztalos. Olyan fia­tal munkás, aki nemcsak ér­ti, érzi is a szakmát. Jól ke­restek. Két év múlva úgy határoz­tak, keresnek lakást. A kör­nyéken, kis családi házakban gyakran adnak ki ötszáz fo­rintért szobát, konyhát. Ók is kaptak. A háziak kedve­sek voltak. Vehettek bútort, aztán tévét — végül mosógé­pet is. Már kellett. Űtban volt a harmadik. A kisfiú három éves korá­ig ötször hurcolkodtak. Az első lakás tavasszal csurom­vizes volt. A második egy öregasszonyé volt. Meghalt, újat kellett keresni. Volt durcás háziasszonyuk és pletykás, még lopós is. A viták, veszekedések sokszor akkor is folytatódtak, ha ma­gukra csukták az ajtót. Kitartásuk volt. Egy éve kitették nevüket a szövetke­zetit kapók táblájára. Január elején költöztek. Még mindig hitetlenkednek. Ha a szomszédból magasan átszáll hozzájuk a hang, megrezzen a gyerek is. Majd elfelejtik. Egyelőre a fürdőszobával nem tudnak eltelni. Állnak esténként a kád előtt, benne hagyja ma­gát illatos szappanhabokkal fürdetni a gyerek. Azelőtt félt, rettegett a víztől, az óriási fehér lavórtól. Kiszámolták. Jobban jár­tak, mint bármikor. Legutóbb hatszázat, plusz villanyt, vizet fizettek egy földes kony­háért és mestergerendás, pis­logó ablakú szobáért. Az asszony szülei már két­ezer vendégeskedtek náluk. Másodszorra ők is megfüi’öd- tek. A legjobban a kézizuha­nyozó tetszett. Mint a gye­rek, úgy játszottak vele... Sósbuti Júlia Magyar tudós a bulgáriai tatárok között Dr. Henkey Gyula kecske­méti muzeológus, aki tavaly két hetet töltött Bulgáriá­ban, előadást tartott útiél­ményeiről és kutatásairól a megyeszékhely művelődési központjában. Részletesen szólt az ottani tatárok gaz­dasági-társadalmi helyzeté­ről, szokásairól, hagyomá­nyairól, embertani sajátos­ságairól. Elmondta, hogy a tatárok általában közepes termetűek; a férfiak 168,3, a nők pedig 156,3 centimé­ter magasak. A Duna—Tisza közén általa eddig vizsgált 10 000 felnőtt emberhez Ké­pest a tatár férfiak átlago­san mintegy fél centiméter­rel magasabbak, a nők ter­mete viszont teljesen meg­egyezik a hazaiakéval. Minden tatár nő barna és fekete hajú, s ugyanilyen a férfiak 99 százaléka is. Ér­dekes eredményeket mutat­nak a szemszín-vizsgálatok is. Megállapította: leggya­koribb tatár embertípus az úgynevezett turamd, pamiri és a mongoloid. Figyelemre­méltó, hogy az elsó kettő a Duna—Tisza közén is jelen­tős számarányban fordul elő, s hogy a honfoglaló magyarokat is elsősorban e két típus jellemezte. Az ösz- szehasonlitások szerint a vizsgált tatárok lényegesen közelebb állnak például a zömmel kun eredetű szabad- szállási lakossághoz, mint a közép-ázsiai kazahokhoz. A kutató 50 színes diával il­lusztrálta témáját, s a részt­vevőkre meglepetésként ha­tott a tatár és a Duna—Ti­sza közi nép hasonlósága. Rendkívül érdekes, hogy az előzőleg Kalocsán tartott előadás alkalmával ugyan­így nyilatkoztak a jelenlé­vők. A tatár és magyar em­bertani adatok további ösz- szehasonlítása még újabb érdekes eredményeket hoz­hat Mesterséges gége Szovjet orvosok, tudósok és mérnökök olyan készüléket készítettek amely a gége mű­ködési feladatát helyettesíti. A készülék mozgó lamellák­kal ellátott elektromos vibrá­ciós rendszerből áll, mely membránra hat A készülék 160 mm hosszú, 38 mm széles és súlya 300 gr. Az energia- forrás szerepét négy akku­mulátor látja el. Ezek elég energiát szolgáltatnak ahhoz, hogy a készülék (amelyet gombnyomással helyeznek üzembe) az egész munkana­pon keresztül, utántöltés nél­kül működőképes állapotban maradjon. Az eddigi kísérle­tek eredményeképpen kivétel nélkül valamennyi páciens, akiknek gégéjét el kellett tá­volítani és akik ezek után a készülék segítségét vették igénybe v: ’anyerték beszéd- készségüket. ' a

Next

/
Oldalképek
Tartalom