Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér XXII. cvf. 17. sz. 1971. január 21., csütörtök. Ot faluban egy nagy N emrégen — lapunk is tudósított róla — vezető mun­katársaival Szolnok megyében járt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Szolno­kon fogadták a megye párt- és állami yezetői. A mieink azóta is örömmel emlegetik, ilyen sikeres tárgyalást régen foly­tattak. Elbúcsúzóban a miniszter is kifejezte: erre a megyére az élelmiszergazdaság tárcája mindig számíthatott és a jövő­ben is bizalommal tekint. Mindjárt kérte is, néhány országos elképzelés megyei megvalósításában segítsenek az itteniek. Azt mondta: nagyon örülök a jászsági termelőszövetkezetek Jásztej feldolgozó és értékesítő társulásának. Jólesően hallom, milyen szépen dol­goznak, termékeiket hogyan keresik a vásárlók. Jó lenne, ha több ilyen tejfeldolgozó gazdasági összefogása is lenne már a megyének. Más téma vitájában ismét hasonló ötletet adott. A szol­noki cukorgyár nagy felújítási programjáról volt szó. Erre mondta dr. Dimény Imre: mi ebben az ötéves tervben is 413 millió forinttal biztosítjuk, hogy az ország legmodernebb, leg­nagyobb cukorgyárai között legyen a szolnoki. Viszonzásul annyit kérünk: ne messziről, sőt más megyékből szállítsák majd ide a répát, hogy dolgozhasson az üzem. Szeretnénk ha megértésre találna az a törekvésünk, hogy a gyár közvetlen közelében cukorrépatermesztő övezet alakuljon ki. Azt is el tudom képzelni, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazda­ságok a gyárral együttesen, társulásos alapon valósítsák ezt meg. Ismét más ügyről volt szó. Arról, hogy Kunhegyesen az ottani mezőgazdasági szakmunkásképző intézetnek sürgősen meg kellene építeni egy szép, legalább 120 személyes kollé­giumot. Még ebben az ötéves tervben. A minisztérium veze­tői nem is mondtak ellent, hiszen nagyon jogos igényről van szó. Rövidesen választ adnak, mennyi pénzt tudnak erre ál­dozni. De azt is kérték: legyen ez is közös alkotás. A minisz­térium, a megye sőt az intézetbe fiatalokat küldő szövetke­zetek, állami gazdaságok is „szánjanak be” arányosan. L ogikus láncolatként, szinte minden nagyobb beru­házás, alkotás, elgondolás valóraváltásában össze­fogást sürgettek a tárca vezetői. Országos jó tapasz­talatok birtokában tették. Bizonyos, hogy minden szándék nélkül, mégis jó helyre címezve. Érdekes módon, vagy inkább érthetetlenül az ország más részein előbb jöttek rá arra a régi bölcsességre: Ha rövid a karod, toldd meg egy lépéssel. Más­képpen, amire egyedül képtelen vagy, próbáld meg másokkal. Annak ellenére lassan érő gondolat ez, hogy megyénk vezetői a miniszter ittjárta előtt is biztatták, segítették a legbátrabb vállalkozókat. Nyilván azért, mert ez a felismerés a jövő, a gyorsabb műszaki haladás útja. Mindjárt néhány bizonyíték. Komárom megyében már termel ottani állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ösz- szefogásából egy évente 10 ezer hízót kibocsátó sertéskom­binát. Már működik! A mi megyénkben is épülnek a szako­sított szarvasmarha- és sertéstenyésztő, hizlaló telepek, ötödik esztendeje épülnek. Érthető. Egy tízezer hízót kibocsátó hiz­lalda beruházási költsége durván 100 millió forint. Legerő­sebb, legnagyobb szövetkezetünk is megerőltetőén tud költeni üzemfejlesztésre 20 millió forintot évente. És ez már meg is magyaráz mindent. Még a szakosított telepek példájára visszatérve — az igazsághoz tartozik: a pénzhiányon kívül más okai is vannak az építkezés elhúzódásának — kétezer férőhelyesnél kisebbre eleve nem is ad engedélyt az állam. — Nem kis telep ez sem, ha a hajdani parasztgazdaságok termelőképességével vetjük össze. Ám mindjárt más a kép, ha a külföld élenjáró orszá­gaihoz hasonlítjuk. Képletesen szólva nálunk még mindig inkább az a divat: egy faluban öt kis építkezés, mintsemhogy öt faluban lenne egy nagy. A z idő pedig, s a gazdasági kényszerűség is ennek a felfogásnak dolgozik. Történetesen harmadszor idézve a mezőgazdasági építkezést: tudvalevő, hogy az állami építőipar lekötöttsége miatt a szövetkezetek nagy többsége saját építőbrigádot alapított. Sok van belőle itt a megyében, nem is dolgoznak rosszul. Működtetésére, mini­mális felszerelésére minden tsz pénzt áldozott. Ha ez egy kasszába kerül, sokraképes termelőszövetkezeti építővállalat létezhetne már belőle. Akár kettő is, a két tsz-szövetség égisze alatt. Volt is ilyen terv, aztán nem is lett több belőle. Ki tudja miért a félsz, a húzódozás, az ilyen összefogá­soktól? Két példát elmondunk. Az egyik. A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet közösen akart építeni szaktelepet hozzá közeli társasgazdasággal. Annak tagsága azonban ijed­ten visszautasította a nagyon észszerű elgondolást, mondván: így akarnak egyesíteni bennünket. A másik eset. Január 1-vel három termelőszövetkezet — a szajoli Vörös Csepel, az új- szászi Szabadság és a mezőhéki Táncsics — megvásárolta, s együttesen fenntartja a megyei baromfikeltető vállalatot. Jó vállalkozásnak ígérkezik, mindhárom tsz hasznára is. Csak­hogy... Amikor ez a gondolat útjára indult, még hét tsz volt érdekelt benne. És sorra visszaléptek. Epüknek a veze­tője azzal indokolta elhatározása megmásítását: sokat kell utána járni, nincs erre ideje. Van ebben igazság. Legalábbis korábban volt. S meg­lehet még az az időszak szegte kedvét a vállalkozó természetű vezetőknek. Mostanra azonban úgy fordult a helyzet: a hiva­talok nem gátolhatják, hanem kötelesek segíteni a gazdasági összefogások beteljesülését. A megye vezetői, a minisztérium készséggel istápolja, sőt erőteljesen ösztönzi ezt az utat. A megyei tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén is szó esett róla: Milyen jó lenne, ha termelőszövetkezetek, fogyasz­tási szövetkezetek, s állami kazdaságok is sütőipari üzemeket alapítanának. Régóta vajúdik a szolnoki tsz-szövetség gondo­zásában a megyeszékhelyen zöldség-, gyümölcsáruház ala­pozása Nincs benne előrehaladás. A z élet, a gazdálkodás kínálja a lehetőségeket. A kis- üzeműség, a manufaktúra időszaka lejárt. Az az idő következik, amikor vezércikkünk címe jelszó lehet: nem egy faluban öt kicsi; hanem öt faluban egy nagy. Borzák Lajos Á magyar miniszterelnök vidéki útja Finnországban Halász István, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Fock Jenő miniszterelnök és a kíséretében lévő ma­gyar személyiségek szerdán egész napos vidéki körutat tettek Finnország déli vidé­kén. Jóformán fel sem vir­radt — télen ugyanis Hel­sinkiben kilenc órakor még reggeli szürkület van —, amikor a magyar vendégek — Arne Bemer finn keres­kedelemügyi miniszter tár­saságában elindultak útjuk első állomására, Hyvinka- be. A látogatás célja a Kone részvénytársaság liftgyárá­nak megtekintése volt. A vállalat tárgyalásokat foly­tat magyar kereskedelmi vállalatokkal is. Ebben az üzemben évente háromezer felvonó készül, a termékek csaknem háromnegyed ré­sze exportra készüL Az üzemben Heikki Her- lin gyárigazgató, — aki egyébként tevékeny támo­gatója a finn.—magyar ke­reskedelemfejlesztési társa­ságnak — köszöntötte a lá­togatókat. Finn népviseletbe öltözött fiatal lányok virág­csokrokat nyújtottak át a magyar miniszterelnöknek és feleségének. A kölcsönös üdvözlések után Fock Jenő és kíséretének tagjai a he­lyi vezetők kalauzolása mel­lett megtekintették az üze­met. Fock Jenő és kísérete ez­után Tamperébe. Miskolc testvérvárosába indult. A szép természeti környezet­ben elhelyezkedő ipari vá­ros tanácsa hívta meg mi­niszterelnökünket, akit a helyszínen Pekka Paavola polgármester üdvözölt, s bemutatta a város más ve­zető személyiségeit. Ezután díszebéd következeit, ame­lyen Vilho Halma, a városi tanács elnöke, továbbá az elnökhelyettesek és az al­polgármesterek is részt vet­tek. Délután Fock Jenő és kísérete városnézésre indult. Amint a helyi vezetők el­mondták, a városnak mint­egy 400 gyára van, ezek a helyi adottságok ügyes ki­használásával alakultak ki az idők folyamán. A város egyik nagyválla­latát: a Tampella rész­vénytársaságot kereste fel ezután a miniszterelnök. Nils Björklung vezérigazga­tóhelyettes tájékoztatta a vendégeket Finnország egyik legrégibb és legna- gyob gyárának tevékenysé­géről. Az üzem körülbelül nyolcezer embert foglalkoz­tat. Három fő termelési ága van: a fafeldolgozás, továb­bá a gép, illetve a textil- gyártás. Gépgyárában főleg fafeldolgozó berendezések készülnek, ezeket a világ minden részén, — például hazánkban, a csepeli papír­gyárban — felhasználják a termelésben. A gyár vezetői bemutatták üzemüket, majd a Tammer szállóban foga­dást adtak vendégeik tisz­teletére. A fogadáson külföldi új­ságírók kérdést intéztek Fock Jenő miniszterelnökhöz: vé­leménye szerint a politikai, vagy a gazdasági témák sze­repeltek-e hangsúlyosabban a finn—magyar hivatalos tár­gyalásokon. A kérdésre mi­niszterelnökünk így válaszolt: — A politikai kapcsolatok erősítése magával hozza, hogy gazdasági kérdésekben is könnyebben szót érthetünk. Egymás jobb megismerése — különösen, ha mindkét rész­ről őszinteséggel párosul — erősíti a bizalmat. Tartós gaz­dasági kapcsolatok kölcsöns bizalom nélkül aligha képzel­hetők el. A kettő tehát feltét­lenül összefügg egymással. — Megbeszéléseinkről álta­lában azt mondhatom — tet­te hozzá — hogy a politikai kérdések — kiváltképp az európai biztonság ügyével összefüggő problémák — el­sőbbséget kaptak. Ez annál inkább természetes, mert po­litikai kérdésekről a minisz­terelnökök általában ritka Időközönként tudnak véle­ményt cserélni. Ugyanakkor gazdasági, kereskedelmi szak­embereink közül évente mint­egy százan látogatnak el Finnországba és onnét is ha­sonló számban érkeznek hoz­zánk szakemberek. A konkrét gazdasági kérdések megtár­gyalása az ő dolguk, a miénk, politikusoké pedig, hogy ehhez megfelelő légkört te­remtsünk — mondotta Fock Jenő. Miniszterelnökünk felesége a délután folyamán Pekka Paavola, a polgármester fele­ségének társaságában megte­kintette a tamperei képző- művészeti galériát. A miniszterelnök és kísére­te az esti órákban tért vissza Helsinkibe. $ A magyar miniszterelnök és kísérete csütörtökön a finn fővárossal ismerkedik. Dél­előtt megtekintik a parlament épületét, látogatást tesznek a finn nemzeti múzeumban és a nemzeti színházban, majd városnézés következik. Dél­ben a finn főváros tanácsa ebédet ad a miniszterelnök és felesége tiszteletére. A napi program a finn—magyar tár­saság székházában folytató-- dik, este pedig a helsinki ma­gyar nagykövetség fogadást ad a miniszterelnök tisztele­tére. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese két­napos látogatást tett Szege­den. Látogatása első napján kedden megbeszélést folyta­tott a Csongrád megyei párt­végrehajtóbizottság tagjaival, a helyi párt- és állami veze­tőkkel. Szerdán délelőtt Szegeden, a Csongrád megyei Tanács Hla: Két aratás Mezőtúron Csütörtökön 8-tól 12-ig Kalandozások kora A világ mezőgazdasága Bélyegsarok Csak így tovább EF—X Jutalom A jövő bajnokai Két év a várakozási idő A „tiszta” Szolnokért Tervek a Volán-szolgálatnál Huszadik jubileum épületében aktivaülést tartot­tak. Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak első titkára mondott megnyitót, majd Apró Antal tartott tájékoztatót az idősze­rű nemzetközi kérdésekről a világgazdasági folyamatokról, hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatairól, valamint a negyedik ötéves tervvel kap­csolatos Csongrád megyei fel- adatokróL Apró Aulai látogatása Szegeden 1 — HfBFT - TTinrisfTÁSQg - HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — "l­__________________mmmmmrnúmm&múmmmmmmmmmm mmmmm ■ ■■■—— ■ - nmi I partörténeti skanzen Az ózdi népművelési in­tézmények honismereti kö­rének kezdeményezésére — a kohászati üzemek vezetői­nek segítségével — az el­múlt évben ipartörténeti skanzent nyitottak a béke­telepi 102. számú Gábor Áron Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet parkjában. Itt helyezték el a kohászat ki­selejtezett, de a gyár törté­netében fontos szerepet be­töltő — műemlék-jellegű gépeit, köztük az 1903-ból származó generátorgáz-fej- lesztőt, az 1894-ben felállí­tott úgynevezett Tosi gőz­gépet, amely villamosener­giát termelt és az 1914-ben felszerelt gyorsdrótsori hen­gerállvány berendezéseit. A kohászat korszerűsítése so­rán az idén megkezdték a durvahengermű 60 éve mű­ködő trió lemezsorának bon­tását, hogy helyébe felépít­sék az új, korszerű, folya­matos acélöntőművet. A bontás alatt lévő üzemben már kijelölték azokat a be­rendezéseket, amelyek ta­vasszal a skanzenbe kerül­nek. Korszerűsítés Mindhárom budapesti fő- pályaudvart korszerűsítik a negyedik ötéves tervben. A MÁV budapesti igazgatósága mintegy kétmilliárd forintos beruházásából 400 millió fo­rintot költ e célra. A pá­lyaudvarok korszerűsítése biztonságosabbá, kulturál­tabbá teszi az utasforgal­mat, s egyben meggyorsítja az áttérést a gőzvontatásról a villamos és Diesel-vonta­tásra, Nagyszabású beruházás Az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság nagyszabá­sú beruházási programot ké­szített az algyői szénhidro­gén medence árvízvédelmé­re. A tervek szerint Tápé és Algyő körzetében 15 kilo­méter hosszúságban erősítik a gátakat. Már az idén megkezdik a munkálatokat és 5 év alatt fejezik be együttesen 70 millió forin­tos költséggel. A közvetle­nül a töltés-lábaknál lévő házakat, gazdasági épülete­ket, a folyó fakadó vize tavaly tönkretette. Üjjáépí- tésüket nem engedélyezik, sőt a töltéslábaktól 10 mé­teres távolságra fekvő sáv­területet ki is sajátítják, így lehetőség lesz a védelmi vonalak szélesítésére, a ré­zsű lejtésének csökkentésé­re. Emellett — ahol ez szükséges — 40—70 centi­méterrel magasítják a gáta­kat. Ehhez méterenkint át­lagosan mintegy 50 köbmé­ter földet használnak majd fel. Három ipari komplexum A következő évek legna­gyobb hazai vegyipari be­ruházására Borsod megyé­ben kerül sor. heninváros térségében — a Szovjetunió segítségével -* három nagy ipari komplexum — évi hat­millió tonna kapacitású kő­olajfinomító, kétezer mega­wattos erőmű és etiléngyár — építését kezdik meg. Az új létesítmények első egy­ségeiben előreláthatóan már a negyedik ötéves terv vé­gén megkezdik a termelést. Az olefinkémiai program megvalósításával a szovjet kőolajból nyert benzinből a Tiszai Vegyikombinát új viammutüzemében — töb­bek között — évi kétszázöt­venezer tonna etilént és több másféle műanyag-alapanyag terméket készítenek. Lenin - városból távvezetéken jut majd a cseppfolyós etilén a kazincbarcikai iparvidék­re. Felhasználására a Sajó bal partján, a negyedik és az ötödik ötéves terv idő­szakában, mintegy hatmilli- árd forintos költséggel új PVC-gyárat építenek. Az új üzemben előreláthatólag évi nyolcvanezer tonna etilént használnak fel, amelyből több mint százhúszezer ton­na PVC granulátumot és száztízezer tonna klórt gyár- tanaki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom