Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-20 / 16. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 2«. Tervezői „jégkunyhónak'* szánták ezt az üvegszállal erősített műanyagból készült kis alkotmányt, sarkvidéki expedíciók tagjai számára. Az eszk mók hóból és jégből formálják ki hasonló alakú házikóikat, s azokban vészelik át a legzordabb sarkvidéki napokat. A műanyag kunyhó kilenc szelvényből néhány perc alatt összeállítható; külső poliészter-gyanta burkolata ellenáll a legerősebb viharoknak is. A műanyag jó hőszigetelőképességét a belső habszivacs réteg még csak fokozza. A kunyhó átmérője 2,4 méter, magassága az átlátszó felső „sapkáig” 1,2 méter; két-három személy számára van benne hely. Bívónyílása légmentesen lezárható, ilyenkor a tetőlemez pereme melletti réseken át szellőzhet a kunyhó. Narancssárga színe miatt már nicsz- sziről észrevehető a végtelen jégvilágban, a nagy hómezőkön. Papp Zoltán: Kalandozások kora 6. Tájkép, Vezűvval 63-ban egy erőteljes földrengés már figyelmeztette az ittenieket: jó lesz vigyázni. A pompejiek azonban — sok jel utal erre — annál jobban szerették városukat, lrogysem a veszély első jelére hűtlenül elhagyják. Ellenben szorgosan nekiláttak, hogy eltüntessék a pusztítás nyomait. Fölállították a földre zuhant szobrokat, gondosain újra-faragták sérült részeiket, a megrepedt oszlopokat, széthasadt gyámköveket újakkal pótolták a Fórumon. Dolgoztak azon a napon is, amikor a nagy katasztrófa bekövetkezett. A baj — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem érte egészen váratlanul a helybelieket. A Vezúv kráterében egymás után bekövetkező robbanások nyomán előbb kövek (lapillik) tömege zúdult a városra. — Majd hamu kezdett betemetni: mindent. Nyomában kénes gőz hatolt be minden egészen vagy részben zárt helyiségbe. Amiből világosan kiderül, hogy akik idejében észbekaptak és elhagyták a várost, kisebb sérüléseket szenvedtek ugyan, ám megmenekültek. Akik viszont ottmaradtak, azokra rászakadt a tető. megfojtotta őket a hamu és a nyomában gerjedő kénes gáz. Mindez 79 augusztus 24-én történt, egy napsütéses delelőttön, amikor hirtelen elsötétült az ég. és egy nagy. kiterjesztett ágú pinia- fenvőhöz hasonló alakú felhő szállt a város fölé. Alagutakai vájtak Az elemek tombolásáról különben érzékletes, amellett igen mértéktartó képet festett az ifjabb Plinius — a mai riporterek e korai előképe — Tacitushoz írt levelében. Amikor a Vezúv el- csöndesedett és az ég kitisztult, a megmenekültek visz- szatértek és sokáig turkáltak a romok között. Igyekeztek — több esetben sikerrel — kibányászni érékeik egy részét az öszefüggően szilárd réteget még nem alkotó kő- és hamuréteg alól. Ezt tették ezerhétszáz évvel később az újkor kincskeresői is; függőleges alagutakat vájtak a talajba, s ha szerencséjük volt, éppen egy gazdag polgár házának belsőiébe ereszkedtek le. Kikubikoltúk a föllelhető értékeket, aztán betemették a kutatóaknát, majd néhány tíz méterrel odébb megpróbálkoztak ugyanezzel. Amikor fékez velünk a busz. szép idő van. A kék égen sehol egy felhőfoszlány. Itt állunk a romváros kapujánál. Az első impressziók nyomán háborús emlékek ébrednek az emberben. Ilyenek voltak 1945-ben kiégett városok. Falak merednek ég felé, sehol egy tető. Csak a háttérben magasodó Vezúv néha párába vesző smaragdzöld lejtői figyelmeztetnek bennünket: béke van. A Vezúv különben, egészen a helység pusztulásáig az itteniek kedvence volt. Lejtőin szőlőtőkék sorai kanyarogtak. Sziluettjét a leleményes várostervezők több nézőpont kívánalmai szerint is belekomponálták a település városképébe. A Fórum déli oldalánál állva, és a töredezett oszlopok ritkás erdején átpillantva nézzük a hegyet; az összhatás nem lehet véletlen eredménye. A lábaink előtt elterülő térség, — amely tört oszlopaival, szobor nélkül árválkodó alaoza- taival is monumentális hatást kelt, csonka, befejezetlen lenne a Vezúv masszív tömbje nélkül. Járjuk az utcákat. Pompeji utcahálózata szabályos, köny. nyen áttekinthető, fegyelmezett római mintájú derékszög-hálózat. Az utak nem túl szélesek — igaz, a házak eredeti állapotukban sem lehettek túlzottan magasak, így aztán valószínűleg cseppet sem hibádzott a légtér- arány. Az előkelő Mercurius út szélessége nem érj el a tíz métert. A Stabiea úté 8,46. a Nolaé 8.66, a Bőségé 8,25, a többi szélessége 3—6 méter között ingadozik. Igaz viszont, hogy nappal itt csak gyalogosok közlekedhettek. A fuvarozást csupán éi szaka engdélyezték az előrelátó helybeliek. Víz, iérdmagasságig Jő állapotban megmaradt útburkolaton lépkedünk. Lávából hasogatott darabokból rakták össze, nagy alapossággal. A ..kocsiutat” 1—2 méter széles gyalogjárók övezik. Néha egy méterrel emelkednek a középút szintje fölé. Gyakorlatias okból: Pompeji utcáin egy-egy kiadós eső után térdmagasságban hömpölygött végig a víz. Arravalók voltak a lépésnyi távolságban elhelyezett nagy kődarabok is — megvannak! —, hogy száraz lábbal lehessen átkelni egyik oldalról a másikra. A kitűnően kiépített és a magánházakba is beágazó vízvezetékrendszer maradványaival lépten-nyo- mon találkozni. Itt a vezeték magányos pillérei felkiáltójelként szúródnak magasba, amott egy díszes utcai kút kávája látszik. Még az élet tünékeny momentumait is megőrizte ez a sok évszázadon át kő- és hamuréteg alatt pihenő város. Nagy élvezettel olvasgatjuk a korabeli föliratokat, amelyek egykori pompeji választások kulisszatitkaival ismertetnek meg bennünket. Épületes tanácsok hagyomá- nyozódtak az utókorra. „Pro- culus, válaszd meg Sabinust aedilisnek, akkor ő is megválaszt téged”. (A szövegeket Terényi István fordításában adjuk közre. Nem ritka az önreklám se: „Valens javasolja aedilisnek Ceiust és Trebius Valenst”. Az egyik propagandairat alatt pedig ez olvasható: „Nvava- lya essen beléd, ha gyűlöletből olvashatatlanná teszed!” A csontozat maradt épen Guiseppe Fiorelli-nek, a nagy régésznek — Pompeji módszeres föltárása az ő tevékenységével kezdődött el — támadt az az ötlete, hogy a barlangos belsejűvé vált maradványokba gipszet öntsön. A katasztrófa idején ugyanis eső esett, amely a halottak testét beborító péppé hígította a hamut. Ez a koporsó később megkeményedett, a test persze elenyészett benne, csak a csontozat maradt épen. Fiorelli módszerével emberek, állatok haláltusájának megrendítő pillanatait sikerült rekonstruálni. Mintha egy zseniálisan ügyes ókori szobrász a tragédia idején a helyszínen járt és egy huszadik századi fotóriporter gyorsaságával dolgozott volna. Most is magam előtt látom még Vesonius elpusztult kutyájának gipszmását. Amint a haláltusa pillanataiban szája szétnyílik, hátsó két lába mellkasához szorul, a másik kettő meg kétséebe- esetten magasba mered. Ki- szolgáltatottabbnak tűnik így még a hasonló sorsra jutott embereknél is. Következik: EGY É]: VELENCÉBEN Finnmagyar kapcsolatok A finn-magyar kapcsolatok alakulásában újabb állomást jelent Fock Jenő elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének finnországi látogatása. A két népet a nyelvi rokonságon túl a növekvő gazdasági és kulturális együttműködés, valamint politikai téren az európai biztonságért folytatott közös erőfeszítések is összekapcsolják. A hazánktól 1500 km-re északra fekvő, 337,009 km! területű, 4,7 millió lakosú Finnország — az „ezer tó országa” (területének 9 százaléka a víztükör) — az északi erdőövezetben található. Az ország területének 71 százalékát borító fenyvesek képezik a finn gazdaság alapját; a fa- és papíripar az ipari termelés 40, a kivitelnek De- dig 75—80 százalékát adja. Ezekkel a termékeivel kapcsolódott be Finnország a nemzetközi munkamegosztásba is: a világ cellulózexportjának 20, papírexportiá- nak 10 százalékát biztosítja, a rotációs papírt gyártó országok sorában pedig a negyedik helvet foglalja el. A finn ipar jelentős szerkezeti változáson ment keresztül az elmúlt negyed század folyamán: kiépült a vízerőmű hálózat, fejlődött a bányászat — az ország rézbányászata Európában a harmadik helyen áll — és igen jelentős a gépipara is. A gazdasági élet zavartalan fejlődését és az 1 millió főnyi ipari munkás telies foglalkoztatottságát a Szovjetuniótól vállalt bérmunkák, valamint a szocialista országokba irányuló kereskedelmi forgalom növelése teszi lehetővé. (A finn nemzeti iövede- lem 25 százaléka a külkereskedelmi forealmon keresztül realizálódik). A nagy távolság ellenére 1968 óta kétszeresére növekedett az országaink közötti árucsere forgalom, ami az áruszerkezet korszerűsítésével, a kevésbé fuvarigénvea cikkek részaránvának emelésével tovább bővíthető. Az árucsere-forgalom kedvező alakulásához hozzájárult az 1969—1973 évekre megkötött hosszú lejáratú árucserefor- galmi szerződés és az 1969 októberében megkötött ötéves gazdasági, ipari, műsza- I ki együttműködési megálla- | podás is. — TERRA Építkezések a Szovjetunióban Az elmúlt négy évben a Szovjetunióban összesen 400 millió négyzetméter területű új lakást adtak át. Jelenleg a legidőszerűbb kérdések egyike a komplex építkezés. 1980-ig összesen 250 új város épül a Szovjetunióban. KÉPERNYŐJE 1 ELŐTT Azt mondják, minden jó, ha a vége jó; a tévénéző nyelvére fordítva: minden műsorhét jó, ha a hétvégi program jó. Ha szombaton este és vasárnap este jól szórakozunk, megbocsátjuk a hét közbeni gyengébb műsorokat is. Elnézőbbek vagyunk a gyengébben sikerült programokkal szemben is. De, ha a hétvége is gyengélkedik, ha akkor is elégedetlenül kelünk fel a képernyőtől? Sajnos az elmúlt héten sem jeleskedett sem a szombat, sem a vasárnap. Főképp az ünnepnapon láthattunk néhány halványabb sikerű programot. Kezdődött a Kloss ismétlésével ; másodszor búcsúzhattunk el a fess kapitánytól. Aztán az egyre émelygősebbé váló Daktari; nem az állatok, az emberek, főleg a doktor lányának üres érzelgőssége; már-már elviselhetetlen. Az A hétnek sem volt még ilyen, a régi. sémákra emlékeztető száma — láthatóan nem volt esemény. Csak a finnországi beszámoló idézte az adás erényeit. Nem sok örömünk Csak A szombat estéből; az is azért, mert Ruttkai Éva játszotta valóban utólérhetet- len kedvességgel, ravaszsággal és megejtő bájjal. Tehát csak Bözsi, a történet, a tévéjáték maga nem. Minden szellemessége, egy-egy részének frappáns mondanivalója ellenére sem sikerült Keleti Márton rendezőnek Pongrácz Zsuzsa írásaiból egységes, valószínűen hiteles játékot teremtenie. A részeket, a dráma cselekvés szövetét jóformán csak néhány ernyedt szál tartotta össze. Ez persze a forgatókönyv hibája is. És rendkívül valószínűtlennek és erőltetett- nek hatott maga a végkifejlet, amikor végül is kitelhetett az elárvult magyar műkorcsolyázó bajnokság egy órás közvetítésében sem. Egyáltalán; a világversenyekhez szokott néző számára ugyan mi élvezetet jelenthet egy bajnokság, amelyből épp a legjobb hiányzik — Almássy Zsuzsi, —, s amely színvonalát tekintve messze elmarad még a jó átlagtól is! Azon is csak keseregni tudunk, hogy a Bálint Endrénél töltött vendégségben be kellett érnünk a festőművész zenéhez kapcsolódó érzéseinek megismerésével; holott szívesen néztünk volna szét alkotóműhelyében, s méginkább művészi világában. Bálint Endre így is — vallomásában — lenyűgöző volt, elmélyült gondolatiságával, hát még ha többet tudhattunk volna meg képeiről, művészetéről. Szándékosan hagytam ki a sorból Maigret felügyelőt, aki most is a tőle megszokott nyugalommal, ezúttal kicsit a háttérből irányította egy gyilkosság körülményeinek felderítését. A sorozatnak ez a darabja még érdekesebb is volt, mint a szokásos. Bözsi derül, hogy mindenki Bözsi „osztályába” tartozik. Mintha a világ csak Bözsiékből állna. Ennyi véletlen egy játékban — sok. Ha talán a külföldről hazalátogató Zsuzsi néni, a tanárnő mulatságos eltájékozódottságát, a két titkárnő telefon-párbaját és a többi részt — a divatbemutatót — egy önálló Pongrácz Zsuzsa-est keretében kapjuk jelenetként — teljesebb élvezetet szerezhettek volna. A Jékely Zoltánról készült lírai riportnál is láttunk már ebben a nemben ihle- tettebb és színesebb riportot. Túlságosan statikusnak és nehézkesnek tűnt. Héiközben viszont jő színvonalon sikerült tévéfilmet láthattunk csütörtökön este; Silvano Ceccherini novelláját Dö- mölky János rendezte képernyőre. A remekbe szabott, csattanóra futó történetet szinte maradéktalanul sikerült átmentenie a tévé műfajába. Meg tudta mutatni a börtönből szökött négy rab magaváltozásának folyamatát, azt, ahogyan a házigazda-asszony szépsége és emberi közelsége az eldurvult emberekben lassan felébreszti a tisztább élet utáni vágyat. És azt is, hogy az emberré válás folyamatát, mint vágja el a háború — a németek odaérkezése a tanyára. A lerészegedett rabok lelkiállapotának rajza — ritmusban és közelképekben — a film egyik legjobban megoldott része volt. A négy rabot alakító Dégi István, Koltay János. Szilágyi Tibor és Tordy Géza egyaránt hiteles figurát teremtettek. Még Pécsi Ildikótól is többet kaptunk a szokásosnál; a 30 éves asszony szépségén túl meg tudta éreztetni a férjét szerető feleség gyöngédségét és meleg emberségét is. Egy utca Ezzel a címmel mutatott be a televízió ifjúsági osztálya egy filmet, amelynek a vitáját még azon a héten elkezdték. Egy képzeletbeli utca két családját ismerhettük meg a filmből; két különböző társadalmi helyzetből és környezetből származó fiatal — egy mérnök lánya és egy szakmunkás fia — szerelmének, kapcsolatának alakulását. Lehetséges-e kettőjük között a teljes és igazi megértés, jóllehet gondolkodásmódjukban is vannak bizonyos különbségek. Ha igen, akkor miért; ha nem, akkor mi okból nem. Sajnos a tévéfilm nagyon magán viselte didaktikus szándékot; azt tudniillik, hogy eleve úgy készült, hogy a megvitatandó problémák jól exponálódjanak benne. Ettől aztán igen sokat vesztett művészi erejéből. De a film alapján született Nyílt tárgyalás, a stúdióvita sem sikerült a légié-. nyesebben. Sok volt benne a formális elem, és a meghívott fiatalok érv-párbajában ot t kísértett a vitatkozás helyenkénti öncélúsága. Darva- si István, aki a vitát vezette, sajnos alig tudott úrrá lenni a kialakult helyzeten. Az Egy utca vitájából csaknem a vita zsákutcája lett. Pedig forgatókönyv is sugallmaz- hatta a vita menetét. De talán ezen ütközhetett meg leginkább a néző. Ugyanis nem tudta eldönteni, hogy egy valódi vita érveit hallja, a résztvevők személyes, spontán érveit; vagy pedig egy nagyvonalakban már előre elképzelt vitatkozás szerepeit játsszák a jelenlévők, több-kevesebb sikerrel. A vita még folytatódik egy következő adásban. Remélhetően a vita tisztasága és őszintesége jobban megmutatkozik majd a folytatásban. Steril stúdió-vitából természetes véleménycserévé finomodik. V. M.
