Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. január 19. A Hold-kocsi irányítása A holdkocsi földi irányító központja Több mint két hónapja annak, hogy a Holdon mű­ködni kezdett az első koz­mikus geológus, a.Luna—16 szovjet automata állomás. Az­után újabb esemény történt — az automata holdkőzetet hozott a Földre. Most pe­dig, mint tudjuk, a világ első holdkocsija közlekedik a bolygón. A holdkocsit földi irányí­tóközpontból vezérlik. Ez a feladat nem könnyű, hiszen a holdkocsi nem autópályán, de még csak nem is föld­úton, hanem teljesen isme­retlen és járhatatlan terepen közlekedik. Következéskép­pen az irányító-rendszernek rendkívül pontosnak és ru­galmasnak kell lennie. Fi­gyelnie kell a terepet, ide­jében kell manőverezni, meg kell kerülni az útköz­ben felbukkanó akadályo­kat — a hatalmas krátere­ket, repedéseket, kőgátakat és sziklákat A földön moz­gó terepjáró vezetője nem­csak a terepet látja jól, ha­nem azt is érzi egész idő alatt, hogy a gép hogyan küzdi le az akadályokat, pillanatokon belül reagálni tud a gép „viselkedésének” bármilyen változására. Ho­gyan történik mindez ak­kor, ha a jármű a vezető­től 380 ezer kilométer tá­volságra van? Okoz-e ez változást? Igen, méghozzá lényegeset A fő nehézség az időkü­lönbségben van: a gépmoz­gási adatai, a Hold terepé­nek sajátosságai, a Földről érkező parancsok „késéssel” jönnek a rendeltetési hely­re. Ezt a rádióhullámok késlekedése okozza, ami 380 ezer kilométeres távolságon körülbelül, 1.3 másodperces különbséget tesz ki. A terep képe tehát 1,3 másodperces késéssel érke­zik a vezetőhöz, a holdkocsi mozgását irányító parancs szintén 1,3 másodperccel később érkezik meg rendel­tetési helyére, mint ahogy azt a vezető megadta. (Eh­hez a késéshez még hozzá kell számítani a parancs be­táplálását a földi készülék­be. ami szintén 1,3 másod T percet jelent.) Az irányítási ciklusban ezek a késések további idő- veszteséggel összegeződnek: idő kell a terep tanulmá­nyozására, a vezető reagá­lására. Adat érkezik pél­dául a Földre arról, hogy a holdkocsi éppen egy kőaka­dályon mászik át, s ez alt­kor történik, amikor a kő­akadály már mögötte van. Bonyolítja a holdkocsi irányítását az is, hogy a terepadatok a televíziós áb­rázolás síkjában érkeznek a vezetőhöz. Ennek az ábrá­zolásnak az alapján elemzi a vezető a terepet, amelyen a holdkocsi halad, állapítja meg az akadályok méreteit és a távolságot, választja ki a mozgás biztonságos irá­nyát. A Hold felületét a Nap rendkívül erősen világítja meg. A sugarakat ugyanis nem nyeli el az atmoszféra, mint a Föld esetében, ugyanis a Holdnak nincs atmoszférája. Ez szintén ah­hoz vezet, hogy a felület megvilágítása nem fény és árnyék képben jelenik meg, ami szintén bonyolítja a helyzetet. Mindez megköveteli a ve­zetőtől, hogy jól értsen a hoddkocsi vezetéséhez. Ezt pedig csak tréningezéssel és az első gyakorlatokkal le­het elérni. A Földön haladó terepjáró vezetéséhez egy ember is elegendő, de a holdkocsit egész személyzet irányítja. Ez a személyzet a hold­kocsi mozgását irányító ve­zetőből, az alkatrészek mű­ködését figyelő fedélzeti mérnökből, a navigációs kér­déseket megoldó navigátor­ból és rádiókból áll. A sze­mélyzet minden tagja fele­lős a maga munkarészlegéért és csakis a Holdról érkező adatok elemzése után dönt­het. A tevékenység koordi­nálása és a legfontosabb döntések meghozatala a pa­rancsnok feladata. Milyen eszközökkel rendelkezik eS a személyzet az előtte álló bonyolult feladatok megol­dásához? A szovjet tudósok és mér­nökök a legmodernebb tu­dományos és műszaki be­rendezést bocsátották ren­delkezésükre. francia gyártmányú lézer-tiikör, amelyet a szovjet űrkutatók juttattak a Hold felszíné­re. Segítségével centiméternyi pontossággal megmérhető a Hold—Föld távolság Popp Zoltán: Kalandozások kora 5. Rámát látni- és azután.•.? Átbaktat az ember a hí­don. 23 íveli át különben a városban Tiberist, miközben agyában közhelyek zsonga- nak. Rómát látni, azután meghalni. Minden út Rómá­ba vezet. Örök város. A vi­lág fővárosa stb. Csupa szuperlatívusz. S milyen előkelő hatású a rö­vidítés: SPQR, valamint ugyancsak teljes szövege is: Senatus Populusque Roma- nus — a szenátus és a Római Nép. Divat is használni min­denütt. SPQR — ez van be­leütve a csatornaaknák ková­csoltvas védőfödelébe. SPQR, rikítanak a betűk a szemét­tartókon. SPQR — olvasod a nyilvános illemhelyen. Sze­nátus és Római Nép — lám, titeket is utóiért a történel­mi szükségszerűség: apró­pénzre váltódott régi dicsősé­getek. Mosolyogtató. L'élzás az utódoknak Mint a Duce — Mussolini — egykori gigantomániája. Amely azért persze a múlt szépítő ködén át tűnik csak mulatságosnak. A II. Viktor Emanuelrői elnevezett Cor- so-n megyünk, amely a Pi­azza Veneziába torkollik. A palota erkélyéről szónokolt egykor a Vezér. Élj veszé­lyesen! — ajánlotta minden­kinek. A feszült körülmé­nyekről személyesen gondos­kodott. Sziklába vésette az egykori római világbiroda­lom térképét is. gyenge cél­zásként az egy-két évezreddel későbbi utódok számára: lám. mekkorák lehetnénk! A római kispolgár se volt oko­sabb, körültekintőbb és elő­re látóbb bármely más nem- eetbeli társánál. Bedőlt a blöffnek. Később aztán ke­serves csalódások árán kel­tett ráébrednie, hogy bizony Európa is, Afrika is, só­val behintett térség, a keble® római öm­lenyeket melengető olasz im­perializmus számára. Musso­lini időközben eltűnt a tör­ténelem süllyesztőjében, de a sziklatérkép ma is megvan. Legföljebb a rómaiak néző­pontja változott: reálisabban szemlélik. Különben a gigantomániá­ban szenvedő diktátor vágat­ta az ősi város testébe a Via dei Fori Imperiali-t, ezt a hatalmas felvonulási útvona­lat, amely egyszeribe be­kapcsolta a világváros vér­keringésébe az ősi Rómát. Azon kevés cselekedete kö­zül való volt ez, amelyek hatásukban túlélték őt. Persze a gigantomániára akadt itt különben példa is, előkép is. A késői utódok nagyzolását még úgy-ahogy meg lehet érteni. Ám az ős­lakókéra nincs magyarázat. Ha csak nem szorítkozunk a körülmények mentségére. Viktor Emánuelben a Ri­sorgimento, az olasz egység megteremtőjét tisztelte ^ hi­vatalos Olaszország. Emelte­tett is neki olyan emlékmű­vet a város szívében, amely­nek monumentalitását csu­pán stílustalansága tetézi. Az emlékmű tipikus példája an­nak az esztétikai folyamat­nak, amikor — nem is rit­kán — a sok részlet-szépség, összegeződve önmaga ellen­tétébe csap át. Ráadásul e kolosszus szemben van a Pa­lazzo Venezia-val, úgy hogy van mivel összevetni. Hátat- fordít a Capitoliumnak és a Forum Romanum-nak. Ami nem túl szerencsés gesztus — még egy emlékműtől sem. Napóleon katonáira még az évezredek tekintettek az egy­iptomi piramisokról. Itt meg­fordult a szituáció: néhány évtized tekint le gőgösen az évezredekre. Úgyhogy bár­mennyi lépcsője van, bár mennyi márványt építettek bele, bármilyen szép kilátás nyílik a környékre tetejéről, az ember bosszúsan moso­lyog. Úgy érzi, ráültettek egy kolosszust a város nyakára, s ez a helyzet nem vált elő­nyére. Szolgai hízelgés A korabeli gigantománia juttatta háromnyílásos dia­dalkapuhoz Septimius Seve­rus császárt. A patetikus stílusú emlékmű túlmérete­zett szimbóluma az uralkodó jóval csekélyebb mérvű, már-már jelentéktelen győ­zelmeinek. S inkább — noha bizonyára teljesen szándék- talanul — a talpnyalás nagy­ságát példázza. Hiszen csu­pán a szolgai hízelgés képes arra. hogy a kis dolgok ár­nyékát meghosszabbítsa — egészen az irrealitásig. Phokas császár se panasz­kodhat. Ö meg egy irdatlanul nagy diadaloszlopot kapott, méghozzá a Forum Romanum egyik főhelyén, a Rostra, a szónoki emelvény mellett. E dicsőségre azzal a világraszó­ló hősi tettével szolgált rá, hogy 609-ben átengedte a Pantheont keresztény isten­tiszteletek rendezése céljára. De a korabeli keresztények nemcsak jutalmazni tudtak, büntetni is. A szent düh — pogányság orvén — sok min­dent elpusztított az örök vá­ros értékei közül. A szájha­gyomány szerint Marcus Aurelius ma a Capitoliumon — egy Michelangelo tervezte alapzaton — álló remekbe si­került lovasszobra is csak egy tévedés folytán úszta meg a beolvasztást: Nagy Constanti- nusnak nézték a lovast, már­pedig ő szegről végről keresz­ténynek számított. Később a középkor és re­neszánsz kő- és márvány­éhsége falt föl sok mindent az ókori emlékekből. Iszonyatos mennyiségű egyszerű és ne« mes építőanyagot termeltek ki a római múlt csodálatos létesítményeiből és építettek be olykor esetleg kevésbé mű­vészivé sikeredett alkotások­ba. A szó szoros értelmében szinte lebontották a múltat. S még ma is csodálkozunk, hogy az akkor élt emberek, akik sok dologban ezer jelét adták művészeti érzéküknek, hozzáértésüknek, hogyan és miért maradtak érzéketlenek a római múlt alkotásai iránt? Ahngy az ízlés kívánta Majdhogynem elhordták a Colosseumot is. De ami meg­maradt belőle, azért még eb­ben a formájában is monu­mentális. Pedig közel kétezer éve áll, elbűvölve a ma em­berét elődeink találékonysá­gával. Hiszen ötvenezer néző foglalhatta itt el helyét per­cek alatt. A küzdőporond alatt műszaki berendezések — köztük süllyesztők — egész sora funkcionált. Ha az ízlés úgy kívánta vízzel is el le­hetett árasztani az arénát, amely fölé rossz időben pony­vát feszítettek. Megtekinthető a császári páholy, lent, a földszinten. Szomszédságában kaptak he­lyet a Vesta-szüzek főpapnői Ma már nehéz eldönteni, hogy — ismerve az egymást követő római császárok habi­tusát és karakterét — ez meg­tiszteltetést vagy inkább ve­szélyt jelentett-e számukra? Kiszikkadt, ám ékszerek tö­megével felszerszámozott ame­rikai nők borzongva hallgat­ják az idegenvezető magya­rázatait a gladiátorok küzdel­meiről az oroszlánokkal és más fenevadakkal fölfalatott vértanúkról. Eközben göndörhajű, villo­gó fogsorú, hófehér ingbe öl­tözött fiúk ólálkodnak köröt­tük macskaléptekkel, olykor hozzájuk surlódva, viszontpil- lantásukra várva. S nem eredménytelenül. Elvégre, ami volt, elmúlt. Meg hát: Rómát látni — és azután?... Meg kell tanulni élvezni a2 életet. Az ősi romok legalább­is ezt sugallják. Következik; Tájkép, VezuwaL Okozhat-e rákot a gombásodás? A krakkói Orvostudomá­nyi Akadémia Belgyógyá­szati Intézetéhez tartozó Hematológiai Klinika szak­orvosai a krakkói Mező- gazdasági Főiskola Mikro­biológiai Tanszékével kö­zösen vizsgálni kezdték az egyik Krakkó vidéki köz­ségcsoportot, ahol feltűnően gyakran fordultak elő rá­kos megbetegedések, a meg­betegedési indexszám pe­dig jóval meghaladta a krakkói vajdaságra érvé­nyes átlagot. A szakemberek a betegek lakásainak topográfiájával kezdték meg a vizsgálatai­kat. Kiderült, hogy ezek a házak egy pontosan körül­határolható területrészen helyezkednek el. A vizsgált falu egyik helyén, 250 mé­teres körzetben az itt lakó 360 személy közül 11-nél észleltek megbetegedést. Minden arra mutatott te­hát, hogy ebben a környe­zetben kell keresni az oii- kogén tényezőket. Felmerült a gyanú: talán a vizsgált körzetben bizo­nyos gombák fordulnak elő, amelyek rákképző hatását a tudomány már igazolta? És valóban: a mikológiái vizs­gálatok kimutatták, hogy a betegek által lakott háza­kat gomba támadta meg. A tudósok most meg szeretnék állapítani, hogy vajon pon­tosan ez a gomba-e a Krakkó környéki faluban észlelt rákos megbetegedé­sek okozója. Robotgép parancsnokol Az egyik jugoszláv lak­tanyában olaj szürkére fes­tett robotgép ébreszti reg­gelente a katonákat, riadót és takaródét fúj, gyülekező­re hívja és felsorakoztatja a katonákat, megszámlálja őket és az ügyeletes tiszt helyett a katonáknak „vi­gyázz”-t és „pihenj”-t vezé­nyel stb. Ez az első eset a világon, hogy elektronikus agy vette át a parancsnoki funkciót egy egész lakta­nya fölött. A különös robot­gép létrehozása három sor­katona érdeme. Komplex kombájn A bukaresti mezőgazdasá­gi gépgyár megkezdte az „SZK—12” univerzális ön­járó kombájn gyártását. Az új komplex géppel 16 kü­lönböző növény, közte a bú­za, zab, kukorica, rizs és ló­here aratását lehet elvé­gezni. A kombájn 101 lóerős, hat­hengeres Diesel-motorral van felszerelve, amely egy­tárcsás csúszótengelykapcso- Iqval működik. A hidrauli­kus segédberendezés lehe­tővé teszi a vezetőnek, hogy könnyen manőverezzen a géppel. A próbajárat ta­pasztalatai igazolták az „SZ—12” jó tulajdonságait; a kombájn kifogástalanul végezte el a legkülönfélébb mezőgazdasági munkákat. A. Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája által a Krímben létesített nemzet­közi asztrofizikai központ rendszeresen fogja figyelni a Napot, illetőleg a napte­vékenységet. A központot a hegyekben, Halta fölött he­lyezik el és épülete formá­jára nézve hasonlítani fog az első mesterséges holdra. Az asztrofizikai berendezést az NDK-ból, a Zeiss cég szállítja. A tudósok lézer- technikát alkalmaznak majd, hogy a szférikus képernyőn az égitestről minél nagyobb méretű képet kapjanak, és így a Napban végbemenő folyamatokat legalább 300 ember tudja egyszerre fi­gyelni. A mai technika egyre több szuperkemény anyagot igényel. Éppen ezért a Szov­jetunióban is sok kísérlet és kutatás célja az ilyen anyag előállítása. Most az ukraj­nai Szintetikus Anyagokat Kutató Intézetben a tudó­soknak új módszerek alkal­mazásával sikerült előállíta- niok a kubonit és a szlavu- tics nevű szuperkemény anyagokat, melyek egy sor tulajdonságban egyáltalán nem maradnak a gyémánt mögött. Ezekkel a módszerekkel az is lehetséges, hogy mes­terségesen készítsenek gyé­mántokat, mégpedig úgy, hogy többé nincs szükség a 100 000 atmoszférás nyo­másra és a 2000 fokos hő­mérsékletre, hogy a grafit átalakuljon gyémánttá. A gyémántok szintézise a szu­peralacsony nyomású szén­gáz alkalmazása közben, gyorsító kristály segítségé­vel megy végbe. Ily módon, a szénatomok, melyeket a széngázról leválasztanak, ar­ra kényszerülnek, hogy pon­tosan meghatározott helyze­tet vegyenek fel. Ha aztán a szén túltelí­tettsége elért egy bizonyos fokot, olyan feltételek ke­letkezhetnek, melyekben a grafitcsírák képződése és növekedése túlnyomó lesz már. A szénnek ezt a töme­ges kiválását elkerülhetik, ha a túltelítettség kisebb: a minimális küszöbértéket azonban túl kell lépnie més ilyenkor is, hogy a kristály egyáltalán növekedhessen. Az új széntartalmú anva- gok nagy száma a szén­atom-alfajok kombinációjá­nak köszönheti a keletkezé­sét. A gyémánt, a grafit és a karbin kristályok csak egyszerű formái ezeknek a változatoknak. Újdonság a nemzetközi gyakorlatban Dimitrovgrádban a vegy­ipari műszaki fejlesztési bá­zis szakembereinek kollek­tívája új technológiát dolgo­zott ki a nitrobenzol és a anilin előállítására. A nem? zetközi gyakorlatban első íz­ben alkalmazták az anilin- nak hidrogéntartalmú fáradt gázok felhasználásával tör­ténő előállítási módszerét, . Gyémántok a retortából Lézertechnika a csillagászatban Várnában új, korszerű épü­letet kap a Közegészségügyi és Járványtani Intézet. Az épület egyik szárnyában rendezik be Bulgária első egészségügyi múzeumát. A múzeum érdekes és gazdag állandó kiállítási anyaggal rendelkezik majd, a látoga­tók transzparenseken, fény­képeken, megvilágítható szövegű maketteken láthat­ják az emberi test külön­az egyes szervek elváltozá­sait a különböző betegsé­geknél, továbbá azt, hogyan hatolnak be a kórokozók a szervezetbe, stb. A várnai egészségügyi múzeum az egészségügyi fel­világosítás céljait v szolgálja. Előadásokat, különböző egészségügyi tárgyú kiállí­tásokat, film- és diafilm­vetítéseket stb. tartanak Bulgária első egészségügyi múzeuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom