Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

A dobos (A Stern karikatúrája) Idézés bűnügyben Este, amikor hazatértem, szállásadónőm, özvegy Som- sáné azzal fogadott, hogy idé­zést kaptam bűnügyben. A vékony papírszelet arra fi­gyelmeztetett. hogy szerdán délelőtt k' enc órakor jelen­jek meg a Markó utca 25- ben, ahol tanúként leszek ki­hallgatva Drinajda Jenő autó­lopási ügyében. Rögtön tud­tam. miről van szó, hiszen szemtanúja voltam, amikor el akartak lopni egy vajszínű Skodát Másnap reggel özvegy Som- eáné elzárta előlem a szap­pant a fürdőszobában, a ház­mester nem köszönt vissza, a szomszédom révetegen el­nézett a fejem felett, és Mla- donácz a földszintről, aki köztudomásúan két évig le volt csukva, jóakarattal utá­nam szólt: — Szegedre kérje magát, Ott sokkal jobb a koszt! Szerda reggel megmutat­tam az idézést a munkahe­lyemen és elmentem a tár­gyalásra. A kihallgatá­somra már sor sem került. Drinaida Jenő az én közre­működésem nélkül is meg­kapta a magáét. Még ebéd­idő előtt visszaértem a mun­kahelyemre. Klassai, a ket­tős könyvelő, álrészvéttel hozzám lénett, és szomorúan megjegyezte: — Látom, az ítélethozata­lig feltételesen szabadlábra helvez.ték Maid intézkedünk, hogy többet túlórázhasson. Minden n"Arre szüksége lesz a .családiának, amíg maga odabent van. Terepesén vi, a szobatársam csak ennyit mondott, miköz­ben mélyen a szemembe né­zett: — Hát érdemes volt? Ad­dig jár a korsó a kútra, amíg eltörik. Előbb-utóbb minden visszaélést lelepleznek. Korompai jóságosán meg­simogatta az orcám, és gyen­géden hátbaveregetett: — Nézze, szépen leüli a büntetését. Ha kiszabadult. Ígérem, visszafogadjuk kö­zösségünkbe a mi megtévedt bárányunkat. — Mindnyájan emberek vagyunk, mindnyá­jan tévedhetünk. A lónak négy lába van, mégis ki­vonták a forgalomból — je­gyezte meg tréfásan, hogy jobb kedvre derítsen. Ekkor dühösen felordítot­tam: — Értsék meg, nem va­gyok bűnös! Ich bin un­schuldig! Csak tanúként idéztek be a rendőrségre. — Tessék utánanézni. Tessék ellenőrizni. Én csak tanúval­lomást tettem egy autólopási ügyben! — Ez a mai autóőrület már sok embert juttatott lej­tőre. Maga is beérhette vol­na eeyelőre a villamossal — közölte megvető tekintettel Drubnói. és a többiekkel együtt elodalgott mellőlem. Pillanatok alatt kiközösítés lett a sorsom. Azóta riadt tekintettel, görnyedten osonok az utcán. Tegnap keserűségemben vé­gül is elhatároztam: nem tű­röm tovább hogy alapta­lanul gyanúsítsanak. Jövő héten tízmillió forintot fogok sikkasztani. — Nekem már mindegy. Megbélyegzett em­ber vagyok. Galambos Szilveszter Nem azért Hirdetgetünk, hirdetgetünk, amúgy magyarosan. Azt már tudiuk. hogy a jó bornak is kell a cégér, de néha a bor sokkal jobb, mint a cégére. H'ába, mindent meg kell ta­nulni: Falragasz a szolnoki utcá­kon. Különleges lesz a la­kása, ha bútorait Szolnokon a Hangulat bútorboltban vá­sárolja. Nagy segítség, nagy köny- nyebbség, mert így most már jól eltájékozódgatunk ebben a nagy fene szolnoki bútorszalon rengetegben. * Rádióhirdetés, szintén ma­gyar módra, kétszer egy percben: 1. Első tsz-tag a rádióban: Hinnye, sógor az árgyélusát ennek a fránya világnak, de nagy gondban vagyok már no... Zsizsikes a borsó. Második tsz-tag a rádió­ban: Sose fáiion a fejed! Használton selyem béléses nagy hatósugarú hózentrő- gert. az nagyon jó a zsizsik ellen! 2. Második tsz-tag (nem a rádióban): Hová viszi azt a husángot, sógor? Első tsz-tag (nem a rádió­ban): Pestre sóeor, Pestre, ..szaktanácsadónak’* a rádió- hirdetőbe! * Szerény tőkével kisebb üz­letbe beszállnék... — olva­mondom... som egyik napilapunkban. Megmozdult bennem a kis­ördög. hogy új jeligét adjak a hirdetésnek. Ajánlatokat, a „Majd együtt leüljük" jel­igére kérem. * íme az abszolút házassá­gi ajánlat: „Hetvenöt éves, rózsadombi villával, balatoni nyaralóval. Diesel-Mercédes- szel és külhoni kapcsolatok­kal rendelkező, havi 10 ezer forint járadékot élvező, min­den káros szenvedélytől mentes, hétnyelven beszélő értelmiségi, abszolút hallású, hozzáillő. 21 éves teltkarcsd feleséget keres. Az ajánlato­kat „Egy-két házibarát te­hetséges” jeligére kéri." * Telitalálat, avagy a tjir- delőszerkesztő tévedése: Si- sik Amália és Süsük Lajos házasságot kötöttek. Rész­vétlátogatásokat kérjük mel­lőzni. * „Asszonyom, öltözködjék elegánsan! Nercbundához nerckucsmát viseljen! Méret­re készítjük!” Tényleg? Csakhogy lehet kapni! 45 ezerért... Méghogy nem teszünk meg mindent a dolgozó nők ér­dekében! — ti — Kezeket fel! (A Paris Match karikatúrája) £ A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete Szöveg nélkül 7 J KANKAN Az egy olyan régesrégi, hogyishívják, olyan min­dent a szemnek látvány. Tánc. Olyan tánc, amelyben csinos hölgyek megemelik a szoknyájukat, megmutatják hosszúszárú fűzős cipőjüket, meg a többit, szoknya alatt szerénykedőt N agy any ó sze­rint porolót tánc volt az — mármint poroltak a szok­nyákkal Arról nem beszéd, hogy ml volt poros. Nem is tudom. A múltkorában a tévében láttam kánkánt A miniszoknya élósdi korá­ban cseppet sem találtam érdekesnek. Nagyapó vi­szont elpirult és hümmögött. Nagyanyó mérges-piros szín­re vált, • azt mondta: na, na Tónii Miért beszélek én a kánkánról? Nem a nagyapó hümmögése miatt. Az az ő dolga. A kánkán miatt azon­ban bosszús vagyok. Mert a kánkán most is divat. Nem táncban, cipő­ben. Teccenek ismerni azo­kat a végigfűzős, karcsú női bokákra tapadó ébresztő ci­pőket ugye? Miért ébresztő? Kiszámoltam. A főzőcskével pontosan egy negyedóra te­lik el, tehát negyedórával korábban kell kelni. Dehát mit nem tesz meg az em­ber egy jól takaró-melegítő, divatos cipőért? Azazhogy, dehogy cipőért. Csizmáért. Eddig ugyanis cipőnek hívtam, hívtuk, hív­ták. Került akkor 173 fo- rintocskába. Most hallom, újítottak. Valaki azt mond­ta: hosszabb a szára mint egy cipőnek illik. Tehát nem cipő, csizma. Ha pedig csizma, akkor kerüljön töb­be. Kerül is, amibe kerül — kétszázharmincöt forint az ára. Aki tavaly vásárolt kán­kánt most jót nevet. Ki ez­után vesz, mérges. És azt mondja, megint drágább lett a cipő. (Mondják, hogy ez sem hazugság, mert né­mely hosszú leltár eredmé­nyeként férficipők ára is felment Ott nem a szár az indok, gondolom. Netán az orra lett hosszabb...) Kánkán, kánkán nem értem én mindezt. Ám egy újítással magam is megpró­bálkozom. Javaslom, hogy lapunkat egy iciri-picirivel hosszabbítsuk meg. Nem sokkal féltized milliméter­rel, vagy annyival sem. Csak mondjuk ki, hogy hosszabb. Aztán emeljünk árat — nem beszédve a minőségről. A havonta összegyűlő plusz bevételt pedig már most megmondom: adják nekem. Minden reggel kifű­zöm és befűzöm érte a kán­kánomat a főtéren. — Só — Bátorság Félelemtől reszkető beteg állít be a fogorvosi rende­lőbe. — Ezt a fogat ki kell húz­ni — mondja az orvos a vizsgálat után. A beteg reszketése fokozó­dik. — Igyon egy korty italt, abból bátorságot merít. Az orvos kitölti a betegnek ISMER Frank Sinatra, a híres énekes és filmszínész el­mondhatja magáról, hogy világhírű. De úgy látszik, a világhírnek is vannak ha­tárai. Az énekes egy arizo­nai benzinkútnál töltette ko­csiját, miközben a kezelő az első pohárka hígított szeszt» majd a másodikat, a harma­dikat, a negyediket. Látva, hogy a beteg remegése szűnő­ben van, megkérdezi tőle: — Sikerült bátorságot ön­tenie magába? — De még mennylrel Sze­retném én azt látni, aki most hozzá merne nyúlni a fogam­hoz I El SÉG fürkészve nézett rá: — Ismerős az arca. Nem láttam én magát már vala­hol? — Talán a helyi moziban — felelt Sinatra mosolyogva. — Az lehet, — bólintott a kezelő. — Maga hol szokott ülni? Késett a posta .'T^cT Hát nem kaptad meg a levelemet? (A Wochen press« karikatúrája) »

Next

/
Oldalképek
Tartalom