Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MTI. Január It. GYURKOVICS TIBOR FAZEKAS MAGDOLNA: NŐI FEJ Kommün Kellős ébrenlét — Igyon még valamit, Kati — ahogy a férfi odafordult, szemében szűk zöld karikák ugráltak. Kedvesen, vadul nézett rá, mint egy tigris. Ki ez az ember? Félórája nem isismerte. Megállt a teherautóval, kiszállt, bevágta a nagy bádogajtót és leült az asztalukhoz. Pirivel üldögéltek itt szombat délután. — Á, a fejembe száll... — Az a jó — nevetett a férfi, kinyílt a szája. — Hagyd csak, Mikulás, rendes asszony ez. Ne bántsd. — Dehogy bántom — töltött a borból, a sárga folyadék égett a kis napban, úszott a vékony talpaspoharakban. Ittak. Kati az ital fölött megint nézte a férfit, nem tetszett neki. Borostás volt, haja oldalt ősz. Nem csúnya, csak elgyötört. Mit akar ez? Halászlét rendelt a férfi, még bugyborgott, amikor kihozták a jénai tálat. Lassan ízürcsölték. A kanál fölött egymásra néztek, a férfi zöld karikái ügráltak. Kata elmosolyodott A fene egye meg, mit mosolygok? — Kati ura nagyon féltékeny ám — suttogta Piri, mint egy kerítő a megtört kenyér fölött — igaz, hogy csak holnap jön meg Dorogról — nevetett Kati elvörösödött, mit hülyéskedik Piri. Eszébe jutott Nándor, a férje, amint a sáros barna buszon zötykölődik holnap hajnalban hazafelé, belép vörös szemekkel a konyhába, morog. Fáradt. Négy éve volt egy asszony, akit annyira szeretett, el is mondta. Feküdtek a kettős ágyban, nem aludtak akkor éjszaka. Szerették egymást, sose érezte annyira, hogy a férje szereti — kapaszkodott belé. mint egy nagy gyerek. A karjába, a hálóing kis kék batisztjába, a nyakába. Letépte róla a hálóinget, mert ő húzódzkodott. Aztán nézték a plafont. Érezte, a férje is fönn van, a kettős ébrenlét egymásba kapcsolódott, mint az áram. Egymásba találtak, eltűntek egymásban hosszan, passzívan. Aztán megint nézték a plafont. Ébren, élesen. Akkor mondta el a férje, hogy a buszon megismert egy asz- szonyt, szőke haja van, az adminisztráción dolgozik, özvegy, szomorú. Nem feküdt le vele. nem, csak szereti. ,,Csak”? — gondolta Kati. Meg azt, hogy „végem van”. Férje csak beszélt, szerette volna mondani neki „ne most, nem most, ennyi szerelem után, ne most, mikor így szeretlek. mikor már hajnal lesz...” — de a férje csak mondta, mondta, hogy szomorú, hogy szőke, kár érte, „nem nyúltam hozzá, hidd el”, de beszélnie kellett. Azóta nem beszél. Ö nem kérdezte, azóta biztos, hogy van szeretője, ha nem is az, mondják, oda se figyel, nem keresik egymás kezét a lepedőn este, az biztos. Néha. Szépen, magányosan. Szótlanul, forrón, de kerülve egymás száját. — Ábrándozik, Kati? — a férfi töltött még a sárga borból. — Nem... Nincs min ábrándoznom... — A boldogságára! — a férfi felemelte a poharát, zölden nézte a száját. — Boldogságomra? Nincs nekem olyan. Egy gyerekem van. meg egy férjem. Két szoba. Néhány szőnyeg, egy szép festmény, az unokabátyámtól. Az festőművész. — Hogy hívják? — Kollár Béla. Nagymaroson szokott dolgozni, átjön hozzánk olykor. Akkor boldog vagyok. —Igyunk Kollár Bélára — mondta a férfi, kihajtotta a bort. Kati nevetett. Piri tárgyalt valamit a pincérrel. — Tőle kaptam azt a képet Szép kép. — Mutasd meg Mikulásnak a képet, Kati. — Mi van rajta? Piri fölállt, igazgatta a ruháját, nagy haját rángatta a fésűvel. — Hát egy olyan alak — mondta Piri. — Nőalak. Egy hálóingben áll a fák között — Dehogy hálóing. Rendes, könnyű ruha. Nyári kép — nevetett Kati, ivott. — Most már igazán meg akarom nézni, hogy hálóing, vagy csak egy kárton-ruha? A „„kartont” á-val ejtette, kedveskedve, odahajolt az asszonyhoz. — Ö az ,— Piri rúzsozta a száját. — Osak nem meri bevallani. Szerelmes az a tag belé, annyit jár ide. — Hülye vagy. Rokonom. — Alikor is. Lefestett Szeret A városka végén laktak Katiék. Egy darabig Fürit is hozták, a nagy teherautó zötykölődött a falusias utcákon. Gödrök, sár. Piri elszaladt balra. Ketten maradtak a férfival, ő a műszerfalba kapaszkodott, billegett a nagy autó. Középen egy kis tölcsér- nyi drót-vázában két hűvös műanyag szegfű himbálózott A bőrülésen színes hetilapok, félbehajtva nagyhajú nők a tetejükön. Meg egy csomag gyűrött Kossuth. Kati odanyúlt, kivett egyet a cigarettákból, meggyújtotta imbo- lyogva. Lengtek a rossz kis utcákon, lassan. Kati nézte a saját városát, mintha idegenbe úszna el. A sárga töpttedt házak idegen falura emlékeztették, mikor még nem kezdődött el az élete. Az út szélén sár, az ablakokon sűrű fehér függöny. „ Talán sokat ittam” — gondolta, azért megyek itt egy vadidegen férfivel egy régi faluvégen. „Nem szabad ennyit innom.” Lengett a teherautó. „Biztos szereti azt a szőke asszonyt, de nem is fontos”. Mélyen leszívta a füstöt, eltöltötte a nikotin kék íze, mintha a karjaiba, a vállába is belefolyt volna. Lebegett A férfi rámo- solygott nagykockás sapkája alól. Jóval előbb álltak meg. Besötétedett. Kiléptek a nagy sárba. A férfi megfogta az asszony karját, segítette. — Honnan ismeri Pirit? — Kati óvatosan lépett, fölnézett a nagy férfira. — Honnan... — nevetett, a hang mélyről jött. — Szóval, értem... — Nem. Ne gondoljon rosszra. Piri nagyon rendes lány. Sokat segített nekem, mikor kijöttem a börtönből. — Mereven, egyszerűen mondta. Kati megállt, megint fölnézett rá. — Ne ijedjen meg. Gázolás miatt. Kati nézte a férfit a félhomályban. Mindjárt hazaérnek. Mit jön ez vele? — Meghalt? — Az? A néni? Igen. — Egészen csendesen mondta. — Milyen ruhában volt? — Milyenben, milyenben. Fekete ruhában. Olyan falusi volt. Továbbmentek. A férfi fogta a karját, kicsit odasimult. — Nem érdekes. Tíz éve. Lassan léptek a sötét házban. Szinte komoran, mintha idegenek lennének. Elfogódot- tan, csöndesen. A nagy férfi letette a konyhában a sapkáját a székre. Mosolygott, mint egy címszerepben. — Na, jöjjön. Megmutatom a képet. — Kati kinyújtotta a kezét, hirtelen megsajnálta a tébláboló idegent. Az belekapaszkodott 0 kinyújtott kézbe, bementek 0 barna ajtón a szobába. Ott lógott a kép. Egy nő, lengén, távolról, fák között, de kicsit fölismerhetöen, valahogy az alakja, vagy a mozgása. Giccs volt — Maga az. — Én. Ügy mondták, mint egy bemutatkozást Hogy teljesen fölismerjék egymást. Aztán nyersen egymásba fordultak. A kék nikotin mindkettőjüket elöntötte, tüdőig, lábszárakig. Remegve álltak. Az asszony nyaka megbicsklott, hátradőlt. A férfi úgy tartotta, mint egy babát Érezte az asszony bukdácsoló térdeit. A divány bordó, régies takaróval volt letakarva. Később nagy csend ült a házon. A régi kis ablakkeretek alig eresztettek be világosságot. A padlóra beesett a távoli utcalámpa fénye. — Anyu, itthon vagy? — fiú- hang szólt be a konyhából. Csönd. Torkában vert a szíve. — Anyu! Anyu! — Lépések. A férfi nem mozdult Mintha meghalt volna. Az asszony összeszorította a térdét ahogy felült — Beteg vagy? — a fiú az ajtó mellett állt. Fölgyújtotta a konyhai villanyt Tizenötéves srác rajzolódott ki az ablakkockákon. — Nem... Egy kicsit Azt mondtad, elmész a klubba, a beat-zenekarra... — Elmenjek? — Béla, vegyél ki tíz forintot a fiókból. Menj eL Hát szereted. Annyira szereted. A fiú ellépett az ablaktól, motozás hallatszott. — Csak húszas van. — Vidd azt Csak már menj, késő van, elkésel... — Tízre visszajövök. Gyógyulj meg. Csók. Az asszony később is a díványon ült összezárta a lábát, könyökére támaszkodott Nézte a kis fényben a nyitott papucsba bujtatott lábujjait, a fölfénylő körmöket Mint egy idegen láb. Fölállt Kiment a konyhába. A konyha viaszosvászon térítőjén egy kis nyeszlett műanyag szegfű hevert. A fiú szaladt, a központban volt a klub. Futott a rossz- világítású utcákon, a nagy tócsákat átlós ugrásokkal kerülte ki. Jó kis szél fújt Nagymessziről hallattszott már, hogy elkezdték a zenét A kövezett járdán imbolyog- va futott a fiú, nagyokat dobbantott, hogy kikerüljön egy-egy elbámészkodó felnőttet Benn a teremben zúgott a zene. Egy beat-zenekar nyúzta a hangszereket a gitár vijjogott, mint egy öreg madár. Olyan hangerősítőket állítottak be, hogy a székek is recsegtek a zenétől. A dorogi helyi zenekar jött át estére. Nagyhajú, falusias arcú fiúk kedves arccal üvöltöttek egy angol szöveget A teremben vagy ötvenen ringatóztak lesütött szemmel, egymáshoz bújva, mint régi kis állatok. Szőröstől bőröstől egymáshoz szorultak, mintha félnének. Lengtek. Nagy pára lebegett a teremben. A fiú egy kislányhoz szaladt. Odabújt. — Már azt hittem, nem jössz. — Mért ne jönnék? — Hogy nem engednek, vagy valami — odaszorította a fiú arcához az arcát, halkan ringtak. Szívták magukba az ordító hanganyagot, az elektromos gitárt. — Te — súgta oda a fiú —, mit gondolsz, kik hordanak kockás sapkát? Nem a sofőrök? — Ahá, lehet Hagyj most, hallgassuk a zenét. Hát nem érzed? A fiú könnyen a lány melléhez ért — Na. Ne bánts. — Dehogy bántlak. Csak foglak. — Behunyták a szemüket. 'V«/ i 7 a V ELVMlim.ES) Már kövérek is? (Változatosság és zűrzavar a háztípusok megnevezésében) Az állandó emberi lakóhelyül szolgáló épületeknek, házaknak a megnevezésére, minősítésére régebben ezeket a jelzőket, illetőleg mellékneveket használtuk: földszintes, alacsony, többszintes, emeletes, középmagas, magas, igen magas stb. Az igen magas házak megnevezésére szolgáltak még a következő összetételek:, felhőkarcoló, felhővágó, felhőbontó, égbenyúló stb. A régi megnevezések között ilyen szokatlan formák is nyelvi szerephez jutottak: csupaemelet, házonház, óriásház. A korszerűbb módszerekkel, technológiával dolgozó építőipar a háztípusoknak nagy változatosságát teremtette meg, s e típusoknak megfelelően igen sok új megnevezés kapott nyelvi szerepet. A legismertebbek a következők: pontház, torony- ház, sávház. tömbház. hasábház, szalagház, parabolaház stb. Újabban olyan jelenségnek vagyunk tanúi, hogy a házak megnevezésében való változatosság egyrészt zűrzavart eredményez, mert az egyes nevek értelmezésében, használatában nincs egyöntetűség. másrészt olyan nevek is születnek, amelyek a nagyon egyedi és modoros névadásnak az eredményei. Nem a nyelvi leleményességet tükrözik, hanem inkább a felületességet a legújabban jelentkező kövárház és aóliátház összetételek. Hírlapjaink hasáblain is találkozhatunk ezekkel a furcsa megnevezésekkel: „A fővárosi tanács városrendezési és építési főosztálya jóváhagyta a góliátházak építését...” — ,,Elkészült a kövér- házak terve Miskolcon”. (Magyar Hírlap, Déli Hírlap 1971. jan. 2.) Mindkét elnevezés nagyon egyedi, nagyon sajátos. A 20—25 szintes, igen magas házak elnevezésére szolgáló góliát hangsor az irónia és a humor forrása. A bibliai ótestamentúrni filiszteus óriás nevét eddig inkább bizalmas jelleggel, humoros színezettel használtuk fel a nagyon magas fogalom megnevezésére. Szakszóként szokatlan, s reméljük nem válik hivatalos megnevezéssé. A kövér szót eddig is igen változatos használati érték ben társíthattuk egy-egy szóhoz: kövér erszény, kövér ember, kövér kacsa stb. A nyomdai műszók között is helvet kaoott, a közkeletű nyomdai betűknél jóval tettebb. vastagabb vonalú betűket nevezzük meg a kövér betű jelzős szerkezettel. A kövérház összetétel azonban egészen úiszerű. s éppen ezért még szokatlan s tatán felesleges is. Ezzel a névvel azt a bázgvári technológiával éniilt béztírmst nevezik meg. amelyik 9 szintes. mint a tornnvMz de lénvegesen nagyobb alapterületű. A háztínnsok megnevezésére szolgáló nevekben rendet kell maid teremtemiint A nevek nagy része 0;keletű s még szótárai— sem talál*'"** .0.Dr. Bakos József zenés története ..A Párizsi Kommün 100. évfordulójának megünneplésére hitelesen népi formát kellett találnom. A sanzon valamikor az utca barátja, vigasza, lelkesítője volt. Sanzon hallattszott a házak udvarán, a táborokban, a barrikádokon. sanzonokat közöltek az újságokban, ragasztottak ki plakátokon a falakra, az emberek lemásolták. megtanulták, továbbadták. nevettek, sírtak rajta...” hangzik a szerző vallomásában. Georges Coulonges „A Kommün zenés történeté”- ben a nép nyelvét használta. Hónapokig kereste. osztályozta válogatta az anvagot és most sikerült kunlék sorozatában elbeszélni a ..Kommün történetét”. A darab nem törekszik arra. hogy történelmi előadást tartson az eseményekről, sem arra. hogy kimutassa a Kommün politikai mecha1- nizmusát. Célia csupán az, hogy visszaadja a Kommün légkörét, egy emberi igazságot”, — jelentette ki Raymond Gerbal. a Villejuif-i Théatre Romain Rolland igazgatója. Ebben a színházban játszák januárban „A Kommün zenés történeté”-*, mielőtt a darab februárban átkerül a Halles de Paris színházba majd 80 előadással beutazza Franciaországot Mouloudii rendezte a darabot amelyet ő „népoperának” nevez. „Elsősorban érzelmi okokból vállaltam a darab rendezését A. G. GauTongéS összeállította szöveg rendkívül megkapó. A Villejuifben tartott nyilvános főpróbán az volt az érzésünk, hogy a nézőket határozottan megragadja az alkotás”. Mouloudji sanzonokat is feiekel a darabban. A darab többi szereplői: Francesca Solleville. Armand Mestral, az Octaves és az Tle-de- France madrigál-együttes. A darab zenéjét hanglemezre is felvették. P aVótmúzeumoV Az első plakátmúzeumot Lengyelországban állították fel. Most megnyílt Európa második plakátmúzeuma is Essenben. Gyűjteményénél alapját 15 ezer cirkuszi, filmpolitikai és gazdasági tárgyi plakát alkotja. Igen érdeke* az 1875—1908-as évekből származó, összesen 400 da-'sb ból álló francia plakátgyűjte ményVőrosrosedás Bulgária lakosságának száma évente átlagosan 57,5 ezerrel növekszik A lakosság száma 1970. január 1-én 8 464 300 volt. A lakosságnak több mint fele ma városokban lakik Szófiában, az ország fővárosában, 868 200 ember él. Több mint százezer lakosuk van Plovdiv, Várna. Rusze, Burgasz és Sztara Za- gora városoknak Szófiában a Drágán Cankov bulváron megkezdték a bolgár rádió új épületének építését. Az épületnek négyzet alapú, megfordított lépcsőzetes piramis formája lesz. A rádióközpont terveinek elkészítésénél figyelembe vették a technika legújabb vívmányait. A központ tágas stúdiókat kap. modern felszereléssel. Az építkezést a tervek szerint a jövő év negyedik negyedében fejezik be MEGGYES LÁSZLÓ: FÁK
