Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

197L január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tavaly 3 mililó forint értéket állított elő a jászberé­nyi Hűtőgépgyár nyomdája, amely az üzem viteléhez szükséges nyomtatványokon kívül ellátja — ilyen cik­kekkel az egész jászberényi járás és Jászberény válla­latait, hivatalait, intézményeit, szövetkezeteit. Sőt, ízlé­ses, szép kivitelben könyveket is nyomtatnak. Amint azt Szekeres Lászlónétól. a Hűtőgépgyár igaz­gatási osztályának vezetőjétől megtudtuk: ez év végén egy új nyomda építéséhez kezdenek, melyet 1973 negye­dik negyedévében adnak át rendeltetésének. Az építési költség mintegy 3.5—4 millió forint lesz, további csaknem kétmillió forintot pedig új gépek beszerzésére fordíta­nak majd. Jelenleg negyvenhármán dolgoznak az üzemben, fő­ként fiatalok — az átlag élet kor 30 év alatt van __de az a céljuk, hogy mire az új nyomda felépül, már legyen még több, elegendő, jó feikészültségű szakemberük. Je­lenleg 16 ipari tanulójuk van, s azok után, akik az idén kapnak szakmunkás bizonyítvány, újabbakat szerződtet­nek. A tervek szerint, ha elkészül az új nyomda és meg­kezdik a munkát, a jelenlegi 3 milliós tervük tn mcsak megduplázzák, hanem még annál is nagyobb értéket ál­lítanak elő évente. Mintha két ipari tanuló kislány dolgozna együtt ezen a képen. Holott Tamás Anna fa kép jobb oldalán) oktató, 6 a kéziszedők mesterségére oktatja Boda Ilona elsőéves tanulót. A kötészetben két kislánynak — Darázs Magdának és Csirke Zsuzsának — magyarázza Nagy Kálmánné oktató (középen) a tudni valókat. ök lesznek a jövő gépmesterei — mondta Purda József Oktató (a képen középen) tanulóira: Rácz Zoltánra és Bugyi Józsefre. Amint láthatjuk, a fiúk éppen a magas* ay omásu gép forraab ^igazítását tanulják. Alvó falvak? A modell helyett: öcs 3d A déli „végvár”, Öcsöd művelődési háza, József At­tila nevét viseli. Havas, út- talan közúton lehet eljutni a kultúra hajlékához, de a járda jó, tiszta, — bizony mégis csekélyke az utca „átmenő” forgalma. A címben azt írtam: Öcsödről, modell helyett. A művelődési házak általá­nosított helyzetére értettem, számolva persze a szélsősé­gekkel is. Van néhány lé­nyegesen gyengébb adottsá­gú és működésű művelődé­si házunk is a megyében, és jónéhány, szerencsésebb lehetőségek között haszno­sabban működő is. A nagy átlag jellemzői azonban ti­pikusan mutatkoznak az öcsödi helyzetképben. A művelődési ház igazga­tója, Gere Tibor, ambició­zus, fiatal tanárember. Nem azok közé tartozik, — tisz­telet a kivételnek — akik sikertelenségük elpalásto- lására „ködösítenek”, — ez lesz. az lesz, terveket dob­nak be az újságírónak. A lelkes fiatalember, ro­konszenves őszinteséggel be­szél gondjairól. „Száznegy­venezer forint a költségve­tés, 45 ezer forint az állami támogatás. Mire elég ez? Az én fizetésemre, a félmű­szakos gazdaságvezető tisz­teletdíjára, meg a takarító­nő kis pénzére. Csinálnánk est, azt, szakköröket pél­dául, de mihői? Nincs sem­miféle szakkörünk. Volt, de megszűnt. Igény az talán lenne, például a fotó- vagy a barkács szakkörre. De nincs hozzá semmi! Nem mondhatom, hogy emberek, befűtöm a klubszobát, itt van az a néhány rossz s->ék, üljetek le, aztán legyetek a szakkör! Ma már az ilven formális dolgoknak nincs értelmük.” A szőnyegszövő előtt be­szélgetést provokáltam há­rom lánykával. Megkérdez­tem tőlük, jámak-e a mű­velődési házba? Néha, bál­ba mondták. És máskor? Máskor, nem. Minek men­jünk oda, hogy lessük egy­mást? Nincs ott semmi. Eszembe jut a múlt évi kisújszállási vita: üzemi KISZ-fiatalok. kontra vá­rosi művelődési ház. Egy felmérés tanulsága szerint öt kisújszállási üzem, tsz fiatajai azt mondták, „nincs a városi művelődési ház­ban semmi.” Ez így nem igaz, sem Öcsöd, sem Kisújszállás esetében. Mindkét művelő­dési intézménynek van munkatervileg jóváhagyott programja. De miért mond­ják akkor mégis a fiatalok, hogy nincs ott semmi? Két eset lehetséges: vagy nem tudnak arról, ami van, vagy ha igen, a meglévő prog­ram számukra — egyenlő a semmivel. Ez utóbbira kell gondolni, nem a tájékozat­lanságra, mert a bálokról — ez lenne talán számukra az egyetlen valami? — mindig tudríak. Tudnak Öcsödön is, mert két hetenként elmen­nek a Hunvadi utcába tán­colni. ..Amikor jobb bál van, 150—170-en, máskor 100— 120-an.” A művelődési ház igazga­tója — meghökkenésemre — egy néhány hónappal ezelőtt megjelent cikkemet teszi elém. Citálja: „Már-már olyan helyzet alakult ki, hogy elől gurul a forint, és a népművelők talpalnak utána.” Kesernyésen mosolyog, hozzáteszi: „Rólam ugyanezt írhatja. Hogyan tudunk fut­ni a forint után? Csak a bállal, meg olyasmikkel, ami jól megy, amire bejön­nek áz emberek a művelő­dési házba. Ha bejönnek. Mire gondolok? Nagyobb zenés műsorokra, Aradsz- kyékra. Zárai Mártára, Vá­mosi Jánosra — egyéb slá­gerestekre. Nekem azt a százezret be kell hoznom a költségvetéshez, mert csak a villanyszámlám hétezer fo­rint körül van... Hát mi­ből? A művelődési háznak sem irodalmi színpada, sem énekkara, sem Páva-köre, sem népitánc csoportja... És hány, de hány községi művelődési házról • lehet — sajnos — ugyanezt írni. Na­gyon soknak persze van, nem ezekről írok. Hány he­lyen, milyen szakadék van a munkatervi feladatok — a jelentések — és a megva­lósítás között. Ez akkor is megvan, ha nem beszélünk róla. De kinek lenne úgy jó, ha nem beszélnénk. Ké­nyelmi szempontot senki se vehet figyelembe,' aki egy- egy munkás, vagv paraszti közösség művelődéséért, egyáltalán kulturális köz­érzetéért felelősséget érez. Öcsödön felelősséggel ápölgatják a kultúra ügyét, a községi népművelési ta­nács segítőén irányítja a munkát, — amennyit tud, amennyire lehetősége van. Ennek azonban sok minden határ szab, elsősorban a vázlatosan leírt anyagi okok. Nehéz a helyzet, ez két­ségtelen, de azért — és ez a szerény, segítőszándékú rhegjegyzés nem is elsősor­ban az öcsödieknek szól — nem fogadhatjuk sztoikus belenyugvással a körülmé­nyeket. Azt tudomásul kell venni, hogy a művelődési otthon hálózatunk felsze­reltsége jórészt elavult, és azt is, hogy gazdasági szer­kezetünk változásának első évei nem kedveztek túlsá­gosan a ku'túra „pénztárcá­jának”. Ebben egy tiszta, világos — ha úgy tetszik — paraszti felismerés is érvé­nyesül: addig nyújtózko­dunk, ameddig a taka­rónk ér. De azért az is igaz. rosz- szul teszik, akik ezen csak siránkoznak és még a meg­lévő lehetőségeket sem használják ki. Mert nem mindegyik népművelési munkának egyetlen és alap­vető létjogosítója a pénz. Az irodalmi színpadok, az énekkarok és egyéb öntevé­keny formák működtetése nem kerül talán olyan sok­ba. hogy nem bírnánk vele. A cél: az igényes, lényeg- retörő közművelődési mun­ka lenne. (A művelődési házak viszonylatára értem.) Ezzel szavakban mindenki egyetért, csak hát, csak hát... Szókimondó népművelő barátaim a szemembe mond­ták: „Ne csak papolj, mondd meg miből, hogyan?” A kiút szintézisét, a me­gyei pártbizottság kollektív bölcsessége fogalmazta meg. (Az idézetet a „Jelentés a népművelés III. ötéves ter­vének ' teljesítéséről, javasla­tok a IV. ötéves terv fel­adataira című pártdoku­mentumból vettem.) A jelentés megállapítja: „A közművelődéssel szem­ben támasztott igények nö­vekedése és az anyagi, sze­mélyi ellátottság szerény volta közötti ellentmondás, leginkább ezen intézmények munkájában érződik.” Foly­tatva ezt a problematikát: „Az intézményeknek az üze­mekkel, termelőszövetkeze­tekkel és a tanácsokkal kö­zös fenntartását 1969 végéig mindössze két helyen sike­rült realizálni a megyében. Ugyanakkor 1968 végén Bé­késben 31, Bácsban 19, Haj­dúban 1? művelődési otthon működött társadalmilag elő­nyös, közös fenntartásban.” Jó példák ez utóbbiak: szomorú, hogy minálunk eb­ben a kérdésben ilyen szűk­látókörűség uralkodik. Az előzőekkel szorosan összefüggő kulcskérdés — Öcsödön és máshol — az igény és a lehetőség közötti kapcsolat. Sokak — tisztelet megint a kivételnek — az anyagi nehézségekre való hivatkozáson kívül éppen amögé bújnak, vagy leg­alábbis azzal magyarázzák sikertelenségüket, (amely sok szálú lehet: hozzá nem értés, felelőtlenség, kényel­messég), hogy a község la­kóiban nincs igény a kultú- rálódásrá. Az öcsödi példa ennek ellentmond: a Szabadság Tsz KISZ-fiataljai közül har­mincötén autóbuszoznak be Szolnokra a Szigligeti Szín­ház előadásaira, — bérletük van. A Kossuth Tsz-ből har­mincán teszik ugyanezt, ők i$ bérlettulajdonosok. Elmulasztottam megkér­dezni a Szabadság Tsz KISZ- eseitől, tudják-e. mi lesz a színház következő bemu­tatója? Ügy vélem. igen. Hát azt tudják-e, hogy mi­lyen programot ígér szá­mukra a falujuk művelődési háza. Jól működik Öcsödön a nők klubja. Sok pénzbe ke­rült? Nem. Valamiért jár­nak oda az asszonyok? Igen. Nyilván azért, mert a prog­ram számukra megfelelő, érdekes, tanító. És most tegyük ezt a vá­lasz nélkül hagyott okfejtés­sort általánossá: amikor nem járnak el az emberek a művelődési házba, miért nem járnak el...? Az egyik járási művelődé­si központ udvarán láttam egy rossz, ütött-kopott, ösz- szeeszkábált taligafélét. Va­laki a házbéliek közül nagy-nagy akasztófa humor­ral rápingálta zoínáricfes- tékkel. hogy „A népművelés szekere”. Megkérdeztem tőlük, mire használják? Csak vicc az egész, mondták. Persze, hogy az, ebből éppen azt veszem jelképnek, hogy nem ilyen nálunk a falusi közművelő­dés „szekere”. De ahol még­is. ilyesmi határra próbál­nák fölinvitálni az embere­ket. ott bizony hátat fordíta­nak neki, mondván. — a té­vében olyan sok szép autót, repülőt, mindenféle csodá­latos gépet, űrhaiót lá­tunk. ,. Tiszai Lajos A nos Imre, az 1944-ben ismeretlen helyre hurcolt festőművész neve nem isme­retlen a szolnoki közönség előtt. Utolsó ránkmaradt mű­vészi munkája éppen itt, a szolnoki munkatáborban ké­szült 44. augusztus—szeptem­berében és „Szolnoki vázlat­könyv” néven ismeretes. A Damjanich János Múzeum két éve rendezett kiállítást utolsó éveinek grafikai mun­káiból. S mint azóta már la­punk hasábjain ismertet­tük, a múzeum tulajdonába került az említett vázlat­könyv valamint 27 grafika a művész hagvtékából. A közelmúltban egy olvan notesz került birtokunkba, amely Ámos Imre eddig is­meretlen tevékenységére de­rít fényt. A simalapos füzet a művész 29 versét tartal­mazza. amelyeket 1936 és 1943 között írt. Nem volt a csiszolt verstani eszközök mestere. az önkifeiezés kényszere adta kezébe a tol­lat. Versszakokra tagolás, rím nélkül rótta eevmás alá gondolatait, csak néhol neki­szabadult rímek, inkább bel­ső összecsen^ések, a külön­böző hangrendű szavak vál­takozásának ritmusa kelte­ne vers-il'úziót. A bőven fel­vT?«;7rvnt 3 V**»»-»■* rrcvr>q«. \- ctA+ A Tz’ r* az hoz. pmbarf>khí»7 ­hez konkrét egvm«cUtánisá- gábaa ismerhetjük meg Amos Imre ismeretlen versei 1935—44 között írt napló­jegyzeteiből. így egy-egy idő­szakot figyelve, hözelebb ke­rülhetünk festményeihez, grafikáihoz, egy konkrét ese­mény tükrében megvilágo­sodnak szimbóbkus jelei, kü­lönféle elemekből szervezett kompozíciói. Ámos művésze­tének egyik lényeges jegyét asszociatív készsége biztosít­ja. Festészetének is ez adja fő vonalát, s 1939-től egyre sűrűsödő grafikai tevékeny­ségében még nagvobb sze­rephez jut. Valamely foga­lom úgv alakul nála kénné, hogy minden olvan jelenség am elv a fogalom köréhez tartozik, ’lle+ve amely Amos­nak erről a fogalomról eszé­be jut. valamilyen formában helvet kan a komnozíoióhan. Például egvik ..Szentendre” lanián egy szerb temnlom- toronv. evv kereszti«; zésyló- darab. ólomráesos festett ab­laküveg, elmosódva félig egy nő area — egm"H°sen a vá­roskát ismerőit számára plwánvóf TíVVPt­3«3 í?(Ttz.nrft7 Sol "cfnr An irr* rf A C71 rva V» A11 irrj-. rr%A rrAi: 1- Ac 3^kot T"V> '*> •’óo-7o4 ó)->oy^ dókban bővelkedő képalko­tás jellemző. S érdekes mó­don ugyanazokat a képeket. Illetve szimbólumokat fedez­zük fel, melyeket a grafikák­nál. festményeknél találunk. Egy-egv keseredett hangú versének indítékát megtalál­juk a napló hasonló dátumá­nál. Ahogy növekszik a lét­bizonytalanság, válik egyre reménytelenebbé és elvisel­hetetlenebbé r.z élet. úgv vál­nak egyre fenyegetőbbé el­keseredettebbé grafikái és versei is. Döbbenetes élmény lapozni grafikát között, ame­lyeken már 1938-tó! kezdve rendszeresen szerepel a lep­lekbe burkolt, koszorúval jelzett halott. Pusztulásának kikerülhe­tetlen voltát, biztos haláltu­datát versei is mutatják. Nem lesz a testemen Egyetlen jó ruhám Elnyúlva fekszem majd Forhanyós homokon Fehér gyolcs takarja Elfáradt homlokom Cörrsiárta deszkaszál Korhad évek nyomán Ez a minden ielzés nélkül született kis vers feltehetően 1936-ban íródott. (Egyébként egyetlen versnek sincs cí- one. legtöbbjüket dátummá^ néha megjegyzésekkel kísér). Egvedi, hirtelen támadt ke­serű pillanat teremtményé­nek is fel lehetne fogni, ha nem térne vissza a témára állandóan grafikáiban is. Még megrázóbb egy későb­bi. 1939. ianuá^ában írt ver­sének halálgondolata. A hosz- szabb vers a küzdelem hi­bával óságával. az elkerülhe­tetlenbe való belenyugvás­sá foglalkozik. Az értelmet­len s mégis folvvást váúolt áldozatokkal szemben saiát hiábavaló, s fö’ö=leges pró­bálkozásait állítja: .....Én fár-dt rr’erm k T udom hos’kitan Emelem égnek sávvadt tenyerem Elém is el ion Utaknak vora S szomorú so*han megyek köztelek öt évvel korábbon iszo­nyatos pontossdCTqal <rta meg sorsát. Tehette volna, de nem menekült. 1 ta­nulmánvúton volt P0ri-’-h„n Tartóztatták, fenyegették — nem maradt. Valami belső kényszer nem engedte, hogy jobb jövőt keressen madá­rnak sorstársainál. S mint ahogv megírta, valóbon eev véeellá thatatlan mártfrsor névtelen menototőíeVá^t őt Is tömegsír várta az út vé­gén. Ránkmaradt grafikát lírai yjOrA® Ase\rfnr-*a* rv* és versel azonban fsrto tü­körként mutoflák crémiml'-ra az emberiség logozégventel- Jesebb dőszakát. Egri Márk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom