Szolnok Megyei Néplap, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Új esztendő köszöntése (V. J.) Ma új esztendő köszönt ránk. Az évszázad nyolcadik évtizedének első éve. Három évtized múltán ezredtordulóhoz érünk. A hetvenegyben születő líjú diplomáján alig szárad meg a pecsét, s máris az oly régen megszokott egyes helyett kettessel kezdődik a mindennap oly sokszor leírt dátum. A világsajtó, a tudományos folyóiratok, tudóskonferenciák kedvelt témája, hogy mit hoz a 2000. esztendő. Bizonyos, hogy ez a téma most már a következő három évtizedben nem kerül le a napirendről. És az is bizonyos, hogy az ezredforduló közeledtével mind kevesebb utópisztikus találgatás, s mind több tudományosan kidolgozott terv, elképzelés lesz ismert. Eddig ismert hosszú távú népgazdasági terveink is tizenöt-húsz esztendőt céloznak meg, s ebben az évtizedben bizonyára kialakulnak az alapvető elképzelések az ezredfordulóig elérendő célokról és feladatokról. Nem kell utópisztikus elképzeléseket kölcsön vennünk, csillagjóshoz sem kell fordulni, hogy választ találjunk arra: hogyan élünk majd 2000-ben? Hasítsuk ki ennek a három évtizednek az első öt évét. Ez már törvényerőre emelkedett, megvalósításra váró — és biztosan meg is valósuló — célokat tartalmaz. íme, néhány mondat a Szolnok megye 1971—75-re szóló fejlesztési elképzeléseiről hozott megyei pártbizottsági határozatból: Mintegy 13 ezer új ipari munkahely kialakítása... A megye területén működő építőipari szervezetek termelési volumenének 43—45 százalékkal való növelése... A tiszai második vízlépcső beruházásaihoz kapcsolódó öntözőrendszerek első ütemének megvalósítása... Á lakossági szolgáltatás volumenének több mint 50 százalékos növeléseKözel 15 ezer új lakás jelépítése.., A hatszor öt évből — ami még az ezredfordulóig előttünk áll — ez az első. A néhány kiragadott adat is elég ahhoz, hogy egy kis képzelőerővel kibontakozzon előttünk a jövő, a 2000. esztendő képe, amit bizonyára még sokan megérünk. Képzelőerőilket serkentendő, hadd emlékeztessünk arra, hogy milyen ötször öt esztendő áll mögöttünk. Jobban megközelíthető a harmincéves távlat, ha az elmúlt huszonöt évhez viszonyítjuk. Hol tartott, s mit ért el azóta ez az ország, mivé fejlődött az Alföld e vidéke, a táj, az ember... Nemcsak az előttünk álló három évtized, az ezredforduló megcélozása miatt, az 1970-es év távozása egyéb okból is alkalmas ilyen felmérő visszapillantásra. Ebben az évben emlékeztünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról, s léptük át a második szabad negyedszázad küszöbét. A jubileumi ünnepségek szárnyaló szavai lassan tovaszállnak, de az elkészített mérleg huszonöt év munkájáról megmaradt. És nem is csak a dokumentumokban, ünnepi kiadványokban, hanem vasba, betonba öntve, hogy örök időkre hirdesse a felszabadult nép hatalmas alkotó energiáját. Az 1970-es esztendő jubileumai nemcsak hivatalos állami és társadalmi ünnepek voltak. Ezekkel az ünnepekkel lassan búcsúzni kezdett egy nemzedék. Azok, akik annak idején a romok és sírok között azzal a szándékkal láttak munkához, hogy új országot építenek, boldogabb életet teremtenek az elpusztult régi helyén. Azok, akik a sivár romokra tekintve nem siránkozni kezdtek, hanem azt hirdették: Lesz magyar újjászületés! És vállalták is annak minden terhét, hogy nem sokkal később kimondhassák: Tiéd az ország, magadnak építed! Ebből a nemzedékből már nem sokan érik meg az ezredfordulót. De nélkülük, az elmúlt negyedszázad nélkül milyen lenne a következő három évtized? Milyen ezredforduló elé néznénk? Erre a kédésre nem nehéz válaszolni. Igaz, a jubileumi mérleg serpenyőjében sok keserves áldozat és kudarc is van. Sok tévedés is járt a megtett úttal, hibák és olykor önmarcangoló újrakezdések: mégis, mintha a jubileumi esztendőben módosultak volna az értékítéleti arányok. A fejlődés teljes áttekintésével élesebben elválik egymástól a történelemformálás főfolyama, s mindaz, ami csak zavaros mellékága volt a fősodrásnak. Sok szó esik mostanában a nemzedékek váltásáról. Megkezdődött — s a nyolcadik évtizedben méginkább így lesz — annak a nemzedéknek az előrelépése, akik már a mi felszabadult világunkban születtek, vagy nőttek fel. Olyan generáció foglalja el a helyét a termelésben, a társadalmi életben, amelynek nincs már saját tapasztalata a régi világról, mert nem élt abban. Mondják, ez nem jó, mert így nem értékelik eléggé a mai élet szépségeit sem. Ez a summás értékelés azonban nem igazságos. A dolognak csak az egyik oldala. Hozzá tartozik az is, hogy nekik veleszületett életelemük a szocializmus és annak igenlése. Amikor a boldog új esztendőre, képletesen az elkövetkező évtizedekre koccintunk, rájuk is emeljük a poharat, akik örökünkbe lépnek, s akik — ha olykor keveset is szólnak róla, s ha mégoly természetesnek is veszik az elmúlt negyedszázadat — büszkék apáikra. De azért a koccintáskor azt is tegyük hozzá: többet ér majd számunkra minden szónál az ügy méltó folytatása. Az idei új esztendő beköszöntése más időegységben és összefüggésben mérve is jelentős. A harmadik ötéves terv utolsó évét, s vele a gazdasági életünkben bevezetett jelentős reformok harmadik esztendejét hagyjuk magunk mögött. Az adatok már ismertek: a harmadik ötéves terv minden fontos célkitűzését elértük, jóné- hány tekintetben túl is haladtuk. E rövi- debb távú mérleg nagyon pozitív. A százalékokban, mi lliárdokban, tonnákban kifejezett eredmények mellett — ami stabil életszínvonal-politikánk alapja — mégis talán a legfontosabb: erősödött népünk szocialista elkötelezettsége és felelősségtudata. Olyan fundamentum ez, amely a jövőt illetőéi) az acélnál' és betonnál is maradandóbb, s éppen ezért jelentősebb is. Ahogyan az egész ország közvéleménye fogadta a párt X. kongresszusának határozatait, a negyedik ötéves terv programját, amellyel hazánk a fejlett ipari országok sorába lép, a vezetés és a tömegek teljes szinkronjának a bizonyítéka. S éppen az elmúlt negyedszázad tanított meg arra, ennél fontosabb dolog nincs. Utaltunk már rá: akár huszonöt éves, akár ötéves távlatban vizsgáljuk, mit jelentett életünkben 1970, nemcsak sikerekről kell magunknak számot adni. Sok még a nehézség, a hiba, sok kárt okoz a felelőtlenség, a hanyagság, a bürokrácia, az önzés. Akik szívükön viselik az ország sorsát, jól tudják, hogy még sok erőfeszítésre van szükség a szocializmus teljes felépítéséig. Erről nagyon őszintén beszélt pártunk X. kongresszusa is. De ahogyan a közvélemény a párt döntéseit fogadta, ahogyan a párt eddigi politikáját jóváhagyta, s ennek folytatását igenelte — a jövőre nézve nagyon biztató. Egyértelmű támogatást, rokonszenvet élvez a kongresszusnak az a felszólítása, hogy jó határozataink végrehajtását minden szinten következetesebbé kell tenni, hogy a dolgozókat jobban be kell vonni mind munkahelyük, mind az ország problémáinak megvitatásába, eldöntésébe, hogy erősíteni kell a szocialista és demokratikus ellenőrzést, szilárdítani kell a munkafegyemet. Mindezek igen jó startalapot jelentenek a most következő, kulcsfontosságú negyedik ötéves terv teljesítéséhez. Talán soha nem volt ilyen jogos a meggyőződés, hogy az új esztendőben tovább lépünk előre azon az úton, amelyen eddig is haladtunk, s újabb sikereket, eredményeket érünk el. Az új esztendő első napjának hajnalát az emberek családjuk, barátaik körében várják és köszöntik. Had csatlakozzunk mi is a köszöntőkhöz; a. nagyobb családnak, Szolnok megye valamennyi dolgozójának, minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! Egy év a világpolitikában — Halál helyett 15 év—Államosítások Chilében (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) Az árvízkárok helyreállításáról, a magyar-szovjet kulturális egy üttm űködésről tárgyalt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás résztvevői elsősorban az integráció programjával kapcsolatos okmányok Kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széleskörű társadalmi összefogás eredményeként a «árinál is jobb eredményre vezettek: Szabol cs-Szat már megyében november 10-ig az előirányzatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében ez év végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. — A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi vállalat, számos ktsz és kisiparos végezte. — Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Az újjáépítési munkában elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs- Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek, továbbá a tervező és építőipari vállalatok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TUZÉP, az OTP, valamint az epitoanyagipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagytömegű anyag kirakását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormánybiztosnak zárójelentését jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi résztvevőjének. A művelődésügyi miniszter a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság VII. üléséről tett jelentést. /). Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok szerepeltek: Együttműködés a társadalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon történő részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművészet területén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta. Ma: Egy év a világpolitikában Három grádics Tízezer kilométer A Raszputyin-rejtély Öten a hallgatókért A Hold és a GNAC Ujjé újév! Az a pénz! Az Esterházy gyűjtemény remekei a Szépművészeti Múzeumban A tüzjelektöí a Magyar Hírmondóig Jászkun Kakas Eredményes esztendőt zártunk a kiemelt sportágakban | HÍREK - TPDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK ] Diaeddin Daud megbeszélése Púja Frigyessel ... Csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumba látogatott Diaeddin Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének személyes megbízottja, az ASZÚ Legfelsőbb Végrehajtó Bizottságának tagja és nemzetköri kérdésekről megbeszélést folytatott Púja Frigyessel, a külügyminiszter első helyettesével. A megbeszélésen részt vett Holla! Imre külügyminiszterhelyettes és Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint Moustafa Ahmed Moukhtar, az EAK budapesti nagykövete. Termékeny munkakapcsolat A Lenin-renddel kitüntetett kijevi Állami Sevcsenko Egyetemmel tiz esztendővel ezelőtt együttműködési szerződést kötött a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem. Egy évtized alatt csaknem száz debreceni egyetemi oktató és kutató kereste fel a Sevcsenko egyetemet. Több egyetemi tanár vendég-professzorként tevékenykedett Kijevben. Érdemi együttműködés alakult ki a rokontanszékek között. Elsősorban a két egyetem szerves kémiai, matematikai, meteorológiai, orosz nyelvészeti, irodalmi, szláv filológiai, valamint marxizmus— leninizmus tanszékei közötti munkakapcsolat volt termékeny. A két egyetem közös kiadványt is megjelentetett. Ezenkívül a kijevi egyetemen magyar nyelvi lektorátust létesítettek. Bányamentő állomás Bányamentő állomást épített Nyirádon a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. Az új létesítményt a legkorszerűbb eszközökkel szerelték fel, amelyek segítségével a vészjelzéstől számított 10— 15 percen belül megkezdhetik a mentési munkálatokat. 110 bányamentő készüléket vásároltak, az állomáson állandóan 5 főből álló brigád tart szolgálatot és 210 képzett bányászt mozgísíthatnak az állomás körzetében. Újságolvasók tábora A Központi Statisztika i Hivatal egyik legfrissebb évvégi merlege azt mutatja ki, hogyan alakul hazánkban és világszerte az újságolvasók tábora. Jelenleg Magyarországon ezer lakosra átlag 200 napilap jut. Az utóbbi 15 évben 29-re emelkedett a naponta megjelenő újságok száma, amelyeket mintegy 760 millió példányban bocsátanak az olvasóközönség rendelkezésére. A statisztikai adatok szerint földünkön a legtöbb — összesen 1750-féle hírlap — az Egyesült Államokban jelenik meg. A Szovjetunióban az újságárusok reggelenként több mint hatszáz féle lapot árulnak. Svájcban ezer lakosra ötszázhúsz példány napilap jut. Türbét építenek Türbe — mohamedán sír- kápolna — építését, tervezik a Szigetvár melletti Turbókon, II. Szulejmán halálának színhelyén. A legnagyobb török szultán emlékét őrző kegyheiyet a közelmúltban, magyarországi tartózkodása során, felkereste Ihsan Sab- ri Caglayangil, a Török Köztársaság külügyminisztere, és a helyszínen tolmácsolta kormányának óhaját türbe építésérea
