Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-11 / 290. szám

197B, $«e*mb«r ft, Szolnok megyei neplae 8 A jobb és még jobb színházért Tanácskoztak a vidék'' színházak fiatal művészei Csaknem két álló napig tar­tott a vidéki színházak KISZ- vezetőinek és a meghívott színházi vezetőknek, valamint a színházi élet hivatalos irá­nyítóinak eszmecseréje, ame­lyet a békéscsabai Jókai Szín­ház KISZ-szervezete és a KISZ Békés megyei bizottsá­ga szervezett. És most, hogy szeretnék az elhangzottakról beszámolni, teljességgel za­varban vagyok, a bőség zava­rában. Szinte még érinteni is lehetetlen a fiatal művészek helyzetével foglalkozó szerte­ágazó művészi és egziszten­ciális kérdéseket magában foglaló tanácskozás valameny- nyi lényeges gondolatát, jgy csak néhány olyan kérdésre szorítkoznék, amely, úgy ér­zem, általánosabb érdeklő­désre is számot tarthat, a szakmai berkeken túL Mindenekelőtt néhány álta­lános megállapítással kezde­ném. Az egyik: régi adóssá­got törlesztett a KISZ, hogy most végre, éppen a párt if­júságpolitikai határozatának végrehajtása idején napirend­re tűzte a vidéken élő fiatal művészek problémáját. Hisz mint a két nap során elhang­zott felszólalásokból is kide­rült, e területen a felgyü­lemlett gondok régóta várnak enyhítésre, illetve megoldásra. A másik következtetés: a színházak életét érintő bár­milyen részletkérdés kerüljön is napirendre, az végül is a színház egészét érinti, sőt ha színházakról van szó, mint itt a tanácskozáson is, akkor a kérdések az egyetemes ma­gyar színjátszás kérdéseibe torkollanak. A közönség hűtlenségéről Ezért is volt jelentős a bé­késcsabai eszmecsere, hisz alapjában a vidéken működő színházak sorsát, jelenét és jövőjét vette tüzetesebben szemügyre. S mindezt azért, hogy segítse a jó, a jobb és a még jobb színház megte­remtésének ügyét. A fiatal művészek tanácskozásán ezért volt „minden önkínzás, ének”. Még az anyagi kérdé­sek, a léttel kapcsolatos gon­dok is csak annyiban váltak kérdésessé, amennyiben a kö­zös ügyet, a magas színvona­lú, politikus színház erősödé­sét szolgálják. Annak a szín­háznak az ügyét, amely a kö­zönségé, amelyet szeret kö­zönsége, mert magáénak érzi. És itt talán álljunk meg egy szóra, Manapság divat a színház válságáról általában beszélni. Egyesek világválsá­got is emlegetnek. És erre ab­ból következtetnek, hogy a színházak látogatottsága las­san, de biztosan csökken. A közönségnek nem kell a szín­ház, más valamire vágyik, a legsötétebben látók szerint: semmire. A közönség hűtlen­né válik a színházhoz — mondják. Visszatérve a ta­nácskozás gondolataihoz, a jelenlévőknek erről a hűtlen­ségről egészen más volt a vé­leményük. Ruszt József deb­receni rendező például így fogalmazta meg: a fiatalok azért nem járnak színházba, mert nem érdekli őket az, amit játszunk; salátát adunk nekik, pedig olyan színházat szeretnének, ahol saját prob­lémáikról mai, modern han­gon hallanának. Mások is általában 3 nézők igényeihez közelebb állóbb programot sürgettek a baj or­voslására ; de egyben közös volt a vélemény: a közönség nem születik, hanem lesz. A közönséget a színháznak kell megszereznie és megtartania is. Csakhogy ehhez céltudatos közönségnevelő színházi mun­kára van szükség. Közönséget lehet nevelni. Lehet, csak átgondolt színházi politika kell hozzá; tudatos színház­pedagógia, akár didaktikus eszközök igénybe vétele árán is. És ha valahol el lehet kez­deni ezt a munkát, akkor ez az ifjúság. Hisz a jövő közön­sége, a ma ifjúsága. A ta­nácskozáson résztvevő fiatal művészek a ten ni akarás fe­lelősségével szóltak erről a gondról. A már több vidéki színházban működő stúdiók programját eleve úgy hatá­rozták meg, hogy az újra, ér­dekesre különösképpen szom­jas ifjúság kapjon valami sa­játosan neki-valót. Máshol a stúdió műhelyjellegéből ere­dően a fiatal nézők bepillant­hatnak 3 műhelytitkokba is. Egyesek arról szóltak, hogy a fiatalokkal való személyes találkozások milyen szoros kapcsolatok kiépülésére ve­zettek iskolák, üzemek, in­tézmények fiataljai és a szín­ház között. Mindezekből egy­értelműen vált világossá: az ifjúság színház szeretetére és értő közönséggé való nevelé­sére korántsem elegendő, ha a színház az évad bizonyos előadásait kinevezi ifjúsági bérletsorozatnak. A fiatal művészek feladatairól Több kell. És itt, ebben há­rul a fiatal művészekre nagy feladat. Az ifjú közönséghez ők állnak legközelebb. Meg ők a színház legmobüisabb, legdinamikusabb részei. Per­sze csak akkor — a tanácsko­záson bővebben esett szó er­ről is — ha idő előtt nem adják fel a küzdelmet, vélt, vagy valóságos sérelmekre hi­vatkozva, esetleg egziszten­ciális okokat emlegetve. Mert sajnos a vidéki színházak esetében, a fiatal művészek körében is kísért a veszély, hogy egyesek művészi elége­detlenkedésből a megbántott, félreértett művész látványos magányát játsszák el; ahelyett hogy az alkotó jellegű művé­szi tettekben keresnék az ol­A Szolnoki Húsipari Vállalat környékén KÉT SZOPAT KERESÜNK három havi használat­ra. munkásszállás Pál­jára. Ceglédi Építőipari Vál­lalat. Cegléd, Mozdony íj. 3. Telefon:' 81—22. — Telek László. dódást, egyéni közérzetük jobbra fordulását, önálló es­tek tartására vállalkoznának, közéleti tevékenységhez fog­nának, műkedvelő együttesek munkáját segítenék. Hogy csak néhány lehetőséget em­lítsek. És természetesen a stú­diószínpad, amelyről mint csodagyógyszerről beszéltek a tanácskozáson. Amely egy csapásra szolgálhatja a kö­zönségnevelés sorsdöntő ügyét és a fiatal színészek, művé­szek ambícióinak kiélését. Szóba került a tanácskozá­son a pénz is, az anyagi le­hetőségek kérdése. Még hoz­zá abból a szempontból, hogy vajon a fiatal, végzős színi­növendékek nem azért hú­zódoznak-e a vidéktől, mert csábítja őket a főváros jobb kereseti lehetősége. Sajnos, igen. És van is alapja. A fő­városban élő színész átlagjö­vedelme ma még csaknem kétszerese a vidéken játszó pályatársakénak. Ami nem a havi keresetből adódik, ha­nem a központban összezsúfo­lódó kulturális Intézmények nyújtotta lehetőségekből. Ezen az állapoton is lehetne változtatni, $ 3 tanácskozáson el Is hangzott egy okos javas­lat. Amennyiben a televízió második csatornájának mű­sora megkezdődik, űj stúdiók­ra lesz szükség. Miért ne le­hetne ezeket az új intézmé­nyeket vidékre honosítani. Akkor megoldódnék a vidéki színészek foglalkoztatásának kérdése is — hangoztatta Sándor János, a Jókai Szín ház főrendezője. (Zárójelben megjegyzem: ezért a lehető­ségért a vidék néhány városa verekedni fog; a csabaiak már a megye képviselőinek figyelmébe ajánlották a stú­dió megszerzésének esetleges lehetőségét.) Egy túlzásról és egy tényről Valaki a vidéki színházak jelenlegi helyzetére célozva mondotta: leomlott ugyan a vidék és a főváros közötti válaszfal, de most a vidék nem látszik ki a romok alól. Miszerint a vidéki színházak­ban újjáépítésre lenne szük­ség: 3 színházak feltámasztá­sára szellemi romjaikból. Ez túlzás. De az tény, hogy a politikusabb, harcosabb, 3 közönséghez közelebb álló mai színház megteremtésén vidéken is sokat kell és le­het is tenni. Még akkor is, ha a vidék egyik-másik kulturá­lis végvárában meg-megcsap- pan a legénység. Végül egy megjegyzés: szí­vesebben szóltam volna a mi színházunk fiatal művészei­nek problémáiról, de ők a ta­nácskozáson — bár hivatalo­sak voltak — nem jelentek meg, hangjukat nem hallat­ták. Pedig nem minden esz­tendőben kerül sor ilyen or­szágos eszmecserére. Vajon nem lehetett volna módját ej­teni, hogy még a súlyos el­foglaltságok ellenére is leg­alább valaki részt vehessen a tanácskozáson? Csak a szol­nokiak hiányoztak. Más min­denki ott volt. Még Pécsről is, az ország másik részéből. V. M. Hetvenezer forint a társadalmi munka értéke Kun­szentmártonban A Körös parti nagyközség lakói ebben az évben is je­lentős társadalmi munkát végeztek. Több mint ezerkét- százan dolgoztak pihenő ide­jükben. Kunszentmártonban a bel­víz levezetéséhez ezer mé­ter árkot ástak. Idős Kecs­kés Mihály, Szóró László és Szántó András irányításával az István-házi területen 425 négyzetméter járdát építet­tek. A Deák úti iskola ud­varán a szülői munkaközös­ség és az úttörőcsapat együt­tes erővej játszóudvart ala­kított ki. A tanyai diákott­hon lakói parkosították a kollégium környékét. Segítettek a kiszesek is. Györnyörű erdő-parkot tele­pítettek az Erzsébet liget­ben. Élősövéhyt, 300 külön­böző díszfát, 40 fenyőt ül­tettek. A gimnázium tanulói jövőre még 400 óra társadal­mi munkában tovább csino­sítják az elkészült parkot Elhagy a sorom Déltájban állok, benn a boltban, a sor végén. Előttem parasztasszony, egy nagyon fiatal párral. Mellettem cipőgyá­ri munkások. Ki türelmesen, ki idegeskedően várja, hogy sorra kerüljön. Aranygyűrűt próbálnak, láncok, fülbevalók között válogatnak. Idős asszony elé teszik a karikagyűrűket. Szép, vastag, fényes karikák. Elnehezült ujjaival óvatosan fogja, nézegeti. Nagy gyűrű kell, a munkáskéz agyondolgozott, az ujjak vas­tagok. Mikor végre jót talál, gyönyörködve nézi, forgatja. Még fizet, csak magának mondja, alig hallhatóan: ilyen sem volt még... A két gyárimunkás a gyűrűk között válogat. Megálla­podnak gyorsan. Egyikük pénzgyűrűt vesz, meg fülbevalót, a másik is nagy arany karikákat.„ Idős emberpár érkezik. Az asszony már hátul megkérdi a sor végén: vesznek-e aranyat? Zsebkendő csücskéből ki­bontogatja lassan. Régi karika, törött kisköves, félpár függő. Sokat kelt-e ráfizetni, hogy egy új fülbevalót vegyen?... A kislány — menyasszonykorú — panaszkodik miért nincs igazán kicsi karikagyűrű? A vőlegény vigasztalja. Nem baj, ha nagy egy kicsit, és vesz Jogónak” mellé egy köveset... A sor végén állok, mint aki odagyökerezett, Már szólnak, mi van, nem akarok a pulthoz menni, elhagy a sorom. Hogy mondjam meg, hogy mi jutott eszembe? De rég volt. Ezelőtt 25 évvel apám így karácsonytájt utazott Pestre. Eladta a karikagyűrűjét, anyám kis karóráját. Hozott érts egy meleg télikabátot — nekem. «■p** SO Jövőre csak a Volán szállít darabárat Szerdán ülést tartott a me­gyei szállítási bizottság. Ar­ról a változásról tájékoztat­tak, amely a belföldi darab­áru fuvarozásban a követke­ző évben történik megyénk­ben. Megszűnik az a kettős­ség, amely a MÁV és a Vo­lán vállalatok korábbi szállí­tási rendszerében volt és ez­után a darabáruk szállítását megyénkben a Volán 7. sz. Vállalat végzi, A vasút he­lyett a közúti szállítás 100 kilométeres körzetben törté­nik. Az új szállítási módszer­re az egész országban áttér­nek 1971. január 1-től. Az országos változtatás közlekedéspolitikánk egyik haladó intézkedése, amely­nek célja a szolgáltatás szín­vonalának emelése. Sokat bosszankodtunk a vasúti szál­lítás lassúságán, az áruk fö­lösleges „utaztatása” miatt. A Volán vállalat eddig kö­rültekintő szervezést végzett, hogy a változás ne jelentsen fennakadást a darabáruk szállításában. Átvették a MÁV-tól a szükséges raktár- helyiségeket. Mintegy száz­húsz szakképzett szállítási dolgozót is, hogy ne legyen zavar a forgalom lebonyolítá­sában. Több rakodó kisgépet vásároltak. Sajnos, a vállalat gépkocsiparkja elavult, kér­ték a tröszttől, hogy 160 Kevesebb lesz a szőlőtőke, növekszik a szántóterület Wj utakon a eserkeszöllői Magyar-Román Barátság Ttsz Cserkeszöllőt megyeszerte jó boráról ismerik. Csaknem száz éve teremnek a szőlő­tőkék, az állomány már ki­öregedett. A Magyar—Román Barát­ság Tsz vezetői — Ardai Jó­zsef elnök, László István párttitkár és Schwalm Gyul- la főagronómus — elmond­ták milyen eredményeket ér­ték el a idén és hogyan látják a jövőt. Ráfizetés nélkül — Tavaly még 42 mázsás szőlőtermést takarítottunk be holdanként — mondta az elnök. — Az idén a rossz időjárás elvitte a termést. A peronoszpóra ellen 8—10 naponkénti permetezés sem volt elegendő. Mindössze 8 mázsát termett egy hold. Az őszön nem préseltünk sző­lőt, van tartalék borunk ta­valyról 400 hektoliter. A borkedvelők — a szolnoki kimérőkben is — ebből vá­sárolhatnak még két évig. A szőlészet fejlesztése a termőterületünkre meghatá­rozott alacsony felvásárlási ár miatt nem kifizető, sőt ráfizetéses. Az idén 100 holdról vágtuk ki az elöre­gedett tőkéket. — A felszabadult területe­ken takarmánynövényeket termesztünk, — folytatta a főagronómus. — Növeljük a kukorica, burgonya és a ta­karmányborsó vetésterületét. A munkafolyamatokat gé­pesítjük és vegyszeres gyom­irtást végzünk. Másfél millió forintért szeretnénk jövő­re gépeket vásárolni. Terü­letünkön eddig nem volt tor­matermesztés. Számításaink szerint gazdaságos lenne. Mintegy tíz holdon termeszt­jük majd a következő év­ben és 40 ezer forint ha­szonra számítunk. Tagjaink­kal igyekszünk megkedvel­teim az új növényt. Ha si­kerül, úgy öt éven belül tormafeldolgozó üzemet is építünk. Győztek az asszonyok A kedvezőtlen Időjárás jö­vedelemkiesést jelentett — vette át a szét ismét az el­nök. — A tavalyi kétmilliós tartalékunkat „feléltük". Ennek ellenére mégsem küz­dünk mérleghiánnyal. Pon­tosan tudtunk egész éven át fizetni dolgozóinknak. Egy sikeres ágazat bevezetésével pedig „csatát” nyertünk.-• Soka« megmosolyogtak, nem bíztak bennünk, amikor elhatároztuk, hogy pecsenye- kacsát tenyésztünk. — mondta a párttitkár —- 40 hold területű mesterséges tó mellett elkészült korata­vaszra a három épületből álló nagy „Hunnia” típusú kacsanevelő, több mint fél­millió forint állami támo­gatást kaptunk az építkezés­hez, de később megvonták tőlünk, mivel hamarább el­kezdtük az építkezést Fáj­dalmas ez mindannyiunknak. Reménykedünk, hogy mégis visszakapjuk a támogatást, mivel elkészültek és rendel­tetésének megfelelően hasz­náljuk az épületeket. Az év folyamán 380 ezer pecsenye- kacsát neveltünk. Nyeresé­günk 400 ezer forint. A tsz asszonyainak köszönhető a jó eredményünk, mert lelki- ismertesen gondozták az ál­lományt. — Most télen is kihasznál­juk a nevelőházakat — egészítette ki az elnök — amikor nincs kacsatenyész­tés. Tenyészjércéket neve­lünk. Valójában ez a mi tar­talékunk, mivel februárban 600 ezer forintot kapunk a szárnyasokért. Jövőre még több pecsenyekacsát, mint­egy félmilliót tenyésztünk. Versenyben az idővel Van munkakedvük a tsz­gazdáknak. A gépek két mű­szakban dolgoztak ezen az őszön, hajnaltól késő estig. A munkával jól haladnak. A kunszentmártoni járásban elsőnek fejezték be a vetést. Az őszi szántást a terület 85 százalékán elvégezték. Ha az idő engedi a megmaradt részt is felszántják. Cs. L nagy teherautót biztosítsanak a szállításhoz. Előreláthatóan a következő félévben csupán 50 gépkocsit kapnak. A vál­lalat vezetői attól tartanak, hogy a II. negyedévben emi­att gondok jelentkeznek a fuvarozásban. A tervezett átszervezés a gazdaságosabb közlekedés egyik előfeltétele. Meggyorsul a darabáru szállítása, kiala­kulnak a háztól-házig szállí­tás elterjesztésének feltéte­lei, A felszabaduló anyagi erők átcsoportosításával gyorsítható a vasútvonalak és a közúthálózat korszerűsítése és fejlesztése. A megnövek­vő közúti forgalom biztonsá­gát és gyorsaságát megyénk­ben az utak jelenlegi állapo­ta nem garantálja. Ezért a KPM mintegy 800 millió fo­rintot fordít a IN. ötéves tervben a megyei utak kor­szerűsítésére és új bekötő­utak építésére. A MÁV nem adja át a Vo­lánnak az expressz áruk, a MÁV önkezelési darabáruk, a tényleges vasúti alkalmazot­tak és nyugellátottak élel­miszerének díjmentes szállí­tási utalvánnyal elszámolt küldeményeinek fuvarozását A szép szó versenye A kisipari szövetkezetek X. országos szavalóversenyé­nek előkészítő bizottsága meghirdette a jövő évi vers­mondó versenyt, közzétette lebonvolításának rendjét, szabályzatát. Az országos szavalóver­senyt a hagyományokhoz hí­ven jövőre is Szolnokon rendezik, május 7-én, 8-án és 9-én. A versenyben a kisipari szövetkezetek dolgozói in­dulhatnak, egy szabadon vá­lasztott vers elmondásával, amely nem lehet hosszabb 4 percnél. Szolnokra az egyes területi döntők első, máso­dik és harmadik helyezett­jei jutnak el, illetve az öt területi döntő győztes csa­pata. A csapatverseny első he­lyezettjét indító szövetség a kisipari szövetkezetek X. országos szavalóversenyének 50 ezer forintos díját nyeri, egyéni versmondó verseny­ben pedig 3 ezer forint az első helyezett jutalma. A szavalóversenyt irodalmi ve­télkedővel egészítik ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom