Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

3 1970. december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szolnok megyei Néplap jí szerkesztőségének és munkatársainak Tisztelt Szerkesztőségi Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága nevében meleg szeretettel kö­szöntőm Önöket a Magyar Sajtó Napja alkalmából. Egy­ben köszönetét mondok a Szolnok megyei Néplap szer­kesztő bizottságának és munkatársainak, a lapkiadó vál­lalat dolgozóinak azért a fegyelmezett és eredményes munkáért, amellyel pártunk X. kongresszusának előké­szítésében dolgoztak. A Magyar Sajtó Napja alkalmából kegyelettel em­lékezünk azokra, akik több mint fél évszázaddal ez­előtt megteremtették hazánkban a kommunista sajtót, életre hívták a Vörös Újságot, a Magyar Tanácsköztár­saság előhírnökét és harci fegyverét; azokra, akik a Ta­nácsköztársaság időszakában lankadatlanul küzdöttek az eszméért, hirdették azt és szervezték a magyar nép erejét az új rend védelmére. Kegyelettel emlékezünk azokra is, akik az illegalitás nehéz viszonyai között dol­goztak, dacoltak az ellenforradalmi terrorral és szinte minden nap és minden éjjel a halállal néztek szembe. És nem utolsósorban emlékezünk azokra is, akik a fel- szabadulás után felismerték a sajtó fontosságát és te­vékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkban, a Magyar Népköztársaságban a párt szava és politikája az újságok lapjain minden nap eljut a magyar dolgo­zókhoz. Kedves Elvtársak! Szocialista építőmunkánk előrehaladt. A körülmé­nyek és a viszonyok változtak, de a sajtó hivatása és feladata változatlan maradt. Sajtónk ma is a párt sza­vának hirdetője, propagandistája, agitátora és szerve­zője. A megyei párt-végrehajtóbizottság büszkén vallja, hogy a Szolnok megyei Néplap egész tevékenységével ennek a követelménynek mindenkor megfelelt. Ennek kifejezője a lap színvonalának és példányszámának rend­szeres növekedése is. Nemrégen fejeződött be pártunk X. kongresszusa. A kongresszus összegezte a szocialista építés eredmé­nyeit és a párt érvényben lévő programján belül meg­hirdette a legközelebbi feladatokat, a szocializmus ma­gasabb szinten való építését. Most az a fontos, hogy er­re a feladatra hívjuk harcba, mozgósítsuk, szervezzük a megye dolgozóit. Pártunk megyei végrehajtó bizottsága nevében még egyszer megköszönöm a X. kongresszus előkészítésében végzett munkájukat, s kívánom, hogy érjenek el újabb sikereket a szocializmus építésének ránk váró nagy munkájában­Az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága nevében: Csáki István, a pártbizottság első titkára • ka A Magyar Sajtó Napja alkalmából Kiss Lajos ve­zérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára köszönetét fejezte ki szerkesztőségünknek a szövetség céljait elősegítő munkájáért. Ugyancsak köszönetét és jókívánságait tolmácsolta szerkesztőségünknek Posta Mihály, a munkásőrség Szolnok megyei parancsnoka. Lapunk szeptember 24-i számában megjelent, „Tíz­ezernél több hiba volt a tíz­emeletesben” című ripor­tunkban többek között idéz­tük ördögh Béla, a Móra Ferenc utcai új épület lakó­jának levelét, amelyben ezt írta: „A tervezők mindenre gondoltak, még a konyha és a mellékhelyiségek szellőzte­tésére is. Kár, hogy a szellő­ző berendezések működését biztosító motorok a mai na­pig sincsenek beszerelve. így aztán szellőztetni csak a szobán keresztül lehet, köz­ben az ember akaratlanul is „élvezi” a konyha és a mel­lékhelyiségek illatát.” Akkor a Szolnok megyei Beruházási Vállalatnál azt mondták, hogy a hiányzó motorokat előreláthatóan november közepén fogják fölszerelni. November közepe jócskán elmúlt már és — mint a la­kók panaszaiból kiderült — a motorok még mindig nin­csenek sehol. Érdeklődtünk ismét a beruházási vállalat­nál, ahol nem sok vigaszta­lót mondtak. A motorokról mindössze annyit tudnak, hogy „állítólag beszerezhetet­lenek.” Az épület kivitelezője, a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A motoro­kat neki kellett volna föl­szerelni, de nem tudták, mert egyelőre nincs motor, a be­rendezéseket ugyanis a FÚTÖBER készíti, azaz kel­lene, hogy készítse. Konst­rukciós hiba miatt ugyanis leállították a gyártását, majd szeptemberben ismét meg­kezdték. Az országban vi­szont sok, hasonló házat épí­tettek és ilyen rövid idő alatt nem tudják pótolni a lema­radást. Mint Urbán János, az építőipari vállalat terme­lési szakosztályvezetője el­mondta. a FÚTÖBER veze­tői azt Ígérték, hogy decem­ber végéig leszállítják a hi­ányzó motorokat. Ha az Ígé­retüket be is tartják, akkor az építők január közeoéig be is szerelik azokat a lakások­ba Van azonban egy aprócska probléma: a FÚTÖBER csu­pán szóbeli Ígéretet tett, a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szerződését — két év elteltével — a mai napig sem igazolta vissza. Vagyis: „az ígéret szép szó...”, de a szolnoki tízemeletes la­kói most már a motorokat szeretnék látni. Sőt nemcsak ők, hanem a tizennyolceme­letes toronyházban lakók is. Ott ugyanis hasonló a szel­lőztetés. A Móra Ferenc utcában december 8-án kezdődik az átadása a tízemeletes iker­testvérének, egy 127 laká­sos épületnek. Ez a ház — ki tudja meddig — még ab­ban is hasonló lesz a másik­hoz, hogy a szellőztető be­rendezések innen is hiányoz­ni fognak. — zámbó — Tizenkétmillió látogató A Hungexpónál összesítést készítettek a magyar kiállí­tók idei külföldi szereplésé­ről. A magyar külkereske­delmi vásár- és propaganda iroda 1970-ben harminchat vásáron, illetve kiállításon rendezte meg a hazai válla­latok együttes bemutatkozá­sát. A magyar árukat a szo­cialista országok tíz nagy­szabású vásárán láthatták az érdeklődők, ezenkívül az eu­rópai tőkés országok 16 kiál­lítására küldtek ipari és me­zőgazdásági termékeket a ma­gyar vállalatok. A tengeren­túli országokban a korábbi évekhez képest több helyen, összesen tíz vásáron vettek részt kiállítóink, akik elő­ször jutottak el a kenyai Nairobiba és az ecuadori Quitóba. A Hungexpo 26 helyen áru­kiállítást rendezett, s három vásáron nyitottak informá­ciós irodát, ahol felvilágosí­tást adtak a magyarországi üzletkötési lehetőségekről. 1970-ben három országban magyar kereskedelmi napo­kat, illetve magyar hetet ren­deztek. Ugyancsak három he­lyen volt önálló magyar ki­állítás, a legnagyobb a moszk­vai ,Á szabad Magyarország 25 éve” — című jubileumi kiállítás, amely a látogatók számát tekintve is rekordot hozott: egymillióan keresték fel a bemutatót Szolgáltatás — de kinek? A lakossági szolgáltatá­sokkal — akár csak me­gyénk más városaiban — Jászberényben is gondok vannak, pedig az emberek ott is igénylik, hogy az ed­digiek mellé új szolgáltatá­sokat vezessenek be, a meg­lévőket pedig korszerűsít­sék. A jászsági városban a TEMPO KSz helyi kiren­deltsége egyike azoknak az egységeknek, amely több éve végzi ezt a fontos mun­kát. Jelenleg harminchét dolgozót foglalkoztat hét triciklivel és négy lovasko­csival igyekszik kielégíteni a lakosság és a közületek igényét A vevők kívánságára házhoz viszi az üzletekben vásárolt nehezebb árufélé­ket (bútorokat, kályhákat, hűtőszekrényeket), vállalja a különböző tüzelőanyagok szállítását, a szén és a fa lehordását. A lakosság igé­nyelné a nagytakarítási, a nagymosási szolgáltatáso­kat is, mivel azonban a TEMPO-nak erre megfelelő emberei nincsenek, nem tud ilyen munkát vállalni. A négy lovaskocsit leköti a műszerész ktsz, a BUBIV helyi részlege, az SzTK, a kórházak. Huszonegy embe- , rük állandó jelleggel a Hű­tőgépgyár szállítási osztá­lyán dolgozik két műszak, ban. A TEMPO éves forgalma meghaladja a két és negyed- millió forintot, ebből azon­ban mindössze 460 ezer az az összeg, ami a lakosság részére végzett munkából származik. E számokból az derül ki, hogy össztevé- kenvségében aránytalanul kevés a közvetlen lakossági szolgáltatás. Simon Imre, a kirendelt­ség vezetője nem is csinál titkot abból, hogy szíve­sebben vállalnak munkát üzemeknél, vagy vállalatok­nál. Mint mondta, számuk­ra jóval gazdaságosabb a közületek részére végzett tevékenység. Ezekkel az érvekkel nehéz lenne vitá­ba szállni, szóvá kell tenni azonban, hogy a TEMPO- nak nem feladata munka­erőt „közvetíteni” vállala­tok részére. Az idén példá­ul, amikor szeptemberben hirtelen leromlott az idő, mijnkaerőhiánvra hivat­kozva a megrendeléstől szá­mított 10—12 nap után tud­ta csak a tüzelőolaiat ház­hoz szállítani. Pedig első­sorban ezzel kellene töb­bet törődnie. L A. Mit várnak új szakszervezeti tisztségviselőiktől a papírgyári munkások? A kérdésre adott fele etek tanulsága Tizennégy papírgyári mun­kástól érdeklődtem a délutá- nos műszakban arról: mit várnak f új szakszervezeti tisztségviselőiktől műhelybi­zottságaiktól és felsőbb (gyá­ri) érdekképviseleti szerve­iktől. A IV. tekercsvágó gép­nél dolgozó három-négy em­bernek az volt a véleménye: dolgozzanak az új tisztségvi­selők és megválasztott szer­vek is olyan jól, mint a ré­giek dolgoztak. Ez bizony édeskevés Ám, hogy az igények en­nél jóval többre „irányul­nak”, azt a másik két helyen nagyobb számban megkérde­zettek válasza tanúsítja — úgymond — napnál világo­sabban. Az I-es papírgépnél dolgozók közül az első vá­laszadó talán a legfontosab­bal kezdte: Jobb, az eddigi­nél jobb tájékoztatást várnak az új szakszervezeti szervek­től! Az ő műszakjuknak a műhelybizottságát az idén még csak egyszer — valami­kor az év elején — hívták össze tanácskozásra, azóta sem. Ez bizony édeskevés. Mindenek előtt a műhelybi­zottság titkárának a munká­jára vet igen rossz fényt. A dolgozók elvárják, hogy a bizalmiak útján is tájékoz­tassák őket az időszerű problémákról, eredmények­ről. Mint elmondták a bizal­mi-választás úgy történt, hogy a művezető összehívta a dol­gozókat, s „föltette” a kér­dést: megválasztják-e az ed­digi bizalmit vagy mást akarnak talán? A válasz kéz- felnyújtás volt, megválasztot­ták a régit. Az illető azonban egy szóval sem adott számot az előző időszakban végzett munkájáról, sem a további teendőkről, amelyek a cso­portban megoldást sürget­nek. Kérdéseimre olyan választ is megfogalmaztak, miszerint a szakszervezeti tisztségvise­lők nem is merik elmonda­ni véleményüket, nemhogy érvényt próbálnának szerez­ni javaslataiknak. Hogy mi­ért, arra azt mondták: lehet, hogy kenyérféltésből, lehet, hogy más ok miatt. Ezt bizo­nyosan nem tudták a kérde­zettek sem. Nagyon elvárják a törzs­gárda jobb megbecsülését anyagilag és erkölcsileg egy­aránt. Ezt olyan munkás mondta aki 17 éve dolgozik a papírgyárban, s joggal fűz­te hozzá: ne adjanak több fizetést az újonnan felvett embernek, mint a törzsgárda tagnak. A kérdésre, hogy a törzsgárda-jelvény átvétele­kor borítékban is kézhez kapnák-e valamit, ez volt a válasz: nem. Joggal kifogásolják Sok szempontból szólták a megkérdezettek a bérezés, az anyagi megbecsülés más problémáiról is. Az I-es pa­pírgépnél például kifogásol­ták, hogy a létszámhiány mi­att nélkülözőitek feladatai­nak ellátásáért egy fillért sem kapnak. Korábban az így megtakarított bérből azok részesültek, akik má­sok helyett is dolgoznak. Ugyanezt méltán elvárnák jelenleg és a jövőben is. Az új feldolgozó üzem mun­kásnői közül többen — az sem túlzás hogy sokan — ke­veslik az órabérüket, ök el­sősorban is e problémájuk felvetését várják az újjává­lasztott érdekképviseleti szer­vektől. Helytelenítik például — amiben aligha lehet el­lentmondani nekik —, hogy a nehezebb és piszkosabb munkáért is általában ugyan­annyi órabért adnak, mint a könnyebbért és tisztábbért. Más bérezési gondokat is említettek itt, amelyek meg­oldásához a gyárnak mind a gazdasági, mind a szakszer­vezeti vezetésétől joggal vár­tak volna több segítséget, méltányosabb eljárást. Úgy­szintén a termelési tanácsko- ■ zásokon a felsőbb vezetéshez szóló észrevételekkel, javas­latokkal kapcsolatban is, amelyeket a dolgozók tesz­nek. Több és jobb munkát várnak Mindezek hiányában nem csodálható, hogy az egyik megkérdezett így vélekedett: Azt nem mondja éDpen, hogy a szakszervezet náluk csupán formaság, mert több annál. De várakozásuk szerint az eddiginél sokkal több és jobb munkát kell végezniük áz új szakszervezeti szervek­nek és tisztségviselőknek ah­hoz, hogy a munkások véle­ménye is több elismerést tartalmazzon a képviseletük­ben végzett működeikről. M. I. Hüss statisztikái kiadvány 1970-ben Szolnok megye fejlődése a számadatok tükrében Ebben az évben húsz elemző jellegű statisztikai kiad­vány jelent meg Szolnok megyéről a KSH megyei igaz­gatóságának gondozásában. A megye társadalmi, gazda­sági jelenségeit regisztráló, összefoglaló statisztikai év­könyv, — amelyet csaknem ezer példányban adtak ki, nagy segítséget ad a tervezéshez. Négyszáz oldalon, ada­tok tömege ad hiteles képet 1969 szinte minden jelentős gazdasági, társadalmi változásáról, a népesség alakulásá­tól a munkaügy, egészségügy, művelődésügy változásáig. A X. pártkongresszus tisz­teletére készítettek egy — külsejében is reprezentatív nagykiadványt, „A megye társadalmi—gazdasági hely­zete és fejlődésének főbb tendenciái” címmel. A kötet a felszabadulástól napjaink­ig jól áttekinthető képet nyújt a megye minden vál­tozásáról. Alapvető megálla­pításai Szolnok megyéről: a megye fejlődése szinte min­den téren gyorsabb ütemű, mint az várható volt. Lé­nyegesen megnövekedett az ipar szerepe, bár a fő jelleg továbbra is a mezőgazdaság marad. A negyedik 5 éves terv­időszak előhangjaként adták ki „A termelő ágazatok gaz­dasági hatékonysága” című összefoglalójukat, amely nemcsak a munka termelé­kenységének növekedését, hanem az eszközfelhasználás alakulását is nyomon kö­veti. December második heté­ben hagyja el a nyomdát az a kiadvány, amelv a harma­dik ötéves tervidőszak vár­ható Szolnok megyei ered­ményeit foglalja össze. Idé­zet a kiadvány néhány még- állenoáséből: ..Szolnok me­gyében a szocialista ipar termelso—60 százalékkal növekszik. Ez a növekedés az építőiparban 53—55 szá­* zalékos. Mindkét számadat azt bizonyítja, hogy az or­szágosan előirányzottnak szinte a dupláját sikerült el­érni a megyében. A lakosság pénzbevétele csaknem más- félszeresével növekedett. A kiskereskedelmi eladási for­galom 61 százalékkal nőtt.” A KSH megyei igazgatósá­gának munkatársai a nép- számlálás adatait már eljut­tatták az országos gépi fel- dolgozási központnak. Az elő­zetes eredményekről kiadtak egy összefoglaló füzetet. Né­Magyarország ismét előbb­re került az italfogyasztás nemzetközi ranglistáján: a legutóbbi adatok szerint már a kilencedik helyet foglalja el. A szomorú adat nyomán a Magyar Vöröskereszt alko­holizmus elleni országos bi­zottsága átfogó felmérést ké­szített az alkoholfogyasztás növekedését befolyásoló té- nyezőkről, s „feltérképezte” az italozás gazdasági és tár- J sadalmi következményeit is. hány jellemző adata: január elsején 450 ezer lakost szám­láltak össze Szolnok megyé­ben. Ez a szám 12 ezerrel kevesebb, mint 1960 ban volt. Az ország lakóinak 4.4 szá­zaléka ' él a megyében. Te­rületének minden négyzetki­lométerére 81 ember jut. A községekben tovább csökkent a népesedés. Az elmúlt *íz év alatt 21 ezer ember köl­tözött más lakóhelyre, a me­gye városaiban pedig nyolc­ezerrel több ember él, mint 1960-ban. . A népszámlálás részletes Szolnok megyei adatairól a tervek szerint 1972 első fe­lében ielenik meg összefog­laló kötet. Ennek szöveges részét a KSH meffvei igaz­gatóságának munkatársai készítik el. kibővítve az ada­tokat a néns-’ő—aálás más vonatkozásaival is. Mint a bizottság illetéke­sei elmondták; hazánkban az alkoholok fogyasztása az el­múlt két évben 24 százalék­kal növekedett. Tavaly már 8.6 liter szeszesital fogyasz­tás jutott egy főre, s mind­inkább tért hódítanak a tö- ménv-italok. Az elmúlt év­ben az össztermék fogyasz­tásának mintegy 8 százaléka volt szeszes ital. A vendég­látóiparban 5 év alatt 30 százalékkal nőtt a szeszfo­gyasztás. — e. g. — Italban rövid a divat Kilencedik helyen áll hazánk az ,,alkohol-ranglistánn Ismét a „tízemeletesről66 As ígérettel nem. lehet ssellöstetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom