Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-30 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december 30. Tízezer kilométer (2) Lenin Párizsa Ácséi Györgyi Eszménk erejével , .KEPERNVSJE tlJ ELŐTT Párizsnak az idén rossz nyara volt. Pontosabban: szinte elmaradt a nyár. A máskor oly félelmetes augusztusi. párfesi katlan az idén nem fortyogott. A tikkasztó hőség helyett hide- gecske szelek fújtak, komisz, lehangoló esőkkel. A Szajna parton sirokkó bundában sétálgattak esténként a különcük, fűtötték a Ca- fék üvegteraszait, korán megjelentek a Boulevard Saint Michelen a gesztenyeárusok. A vakáció hónapja a nyári ruhák, strandcikkek elképzelhetetlen méretű árleszállításával kezdődött. Így a nyári bohémságokra, a divatra építő kisebb üzletek jórésze . tönkre ment. „A Nyár 1970” változatos ruha- kollekciója a kereskedők nyakán maradt, illetve szezon közepi „ árleszállítással igyekeztek megszabadulni az áruktól, féláron, vagy ahogy tudtak, nagy veszteséggel. Az idegenforgalom, lecsökkent, a pénzes turisták úgy voltak vele, majd visz- szajönnek máskor, hangulatosabb időben. Elmenekültek délre, Provence-ba, a Riviérára. A kényes gazdasági egyensúlyiban éppen csak vegetáló kiskocsmák, az idegenforgalmi unikkumok, a Mont- martre-pn, a rue Mouffetard- on — például Hemingway kedvenc kocsmája — a Montparnasse-on és máshol becsuktak a holtszezonra és ki tudja, meddig, bírják még a versenyt az amerikaizáló- dott snack-bárokkal. Az átlagkeresetű francia egyre ritkábban jár a szórakozóhelyekre, állandóan emelkednek az árak, kevesebb pénz jut a „boulevard” életre. Egy lyoni barátomtól könnyed csevegés közben nallottam a keserű iróniát: „már nemhogy Napóleonra nem jut, de még De Gaulle konyakra sem, meg kell elégedni Pompidou évjárattal*. Vagyis: az olcsóbb italokkal. Nem is lenne francia a francia, ha nem elsősorban a torkán és a gyomrán mérné életszínvonalának alakulását. közvélemény hogyan fogadta ennek hírét? „Elítélően, nagyon is rosszallóan. Lenin emlékét fnég eszméi hagyatékának kultúrált ellenfelei is tiszteletben tartják.” Parányi előszobába lépek Mme T. után, aki mosolyogva magyaráz. Megtudom, hogy a Francia Kommunista Párt 1945-ben vette meg a lakást, Lenin párizsi otthonát, és múzeumnak rendezte be. Lenin és Krupszkaja 1909 júliusától 1912 júniusáig lakott itt. Szerény, két- szoba konyhás lakás, az utcai része Lenin dolgozó szobája volt. Tárlók, fényképek, könyvek, újságok. „Várjon, tessék”. Sokszorosított rajzot kapok kísérőmtől. Lenin dolgozószobájának rekonstrukciója. .. A szoba' közepén nagy fehér asztal, színes viaszosvászonnal letakarva. Rajta kéziratok, könyvek. A jobb sarokban egyszerű francia heverő. Azon is könyvek. A rézkarc, B. Taslitzki munkája, olyan helyzetet örökített' meg, amikor Lenin a könyvek sokasága segítségével dolgozott. S mikor nem? A heverő fölött könyvespolc fut végig a szobán. Néhány kötet onnan még eredetiben is megvan a tárlókban. Ha nem tudnám, hogy ez volt Lenin dolgozószobája, akkor is csak arra gondolhatnék, hogy tudós ember hajlékában vagyok. A heverő előtt kis puff, rajta az elmaradhatatlan sakktáblával. A mai szoba Lenin párizsi éveinek megmaradt emlékeit őrzi. Korabeli felvételek. Tabló a Montsouris parkról, ahol oly szívesen töltötte szabadidejét, vasárnapjait. — ..Lenin nagyon szerette a természetet”. Szemben egy másik fotó, 191í-ben készült Leninről, a Longjumeau-i bolsevik iskola bejárata előtt. Mellette egy másik fölvétel, a rue du Chateau 101. szám alatti házról. Ebben az épületben működött Lenin párizsi pártszervezete. J. Fertile munkájából megtudom, hogy Lenin szakadatlanul dolgozott Párizsban is. Különösen az 1910-es év volt nehéz számára. A pártot belső ellentétek gyengítették. „Tengernyi aprócska ügy és mindenféle kellemetlenségek a különféle kiskirályok belharca miatt. Brrr!” — írta Gorgij- nak Capriba. A Bogdanov- Lunacsarszkij csoport ekkor adta ki a Vperjod című frakciós cikkgyűjteményt. Lenin, miközben ellenük hadakozott, megpróbált kapcsolatban lépni Plehanovval és híveivel, hogy megnyerje a pártnalt a mensevikek legegészségesebb csoportosulásait. A machisták és az ot- zovisták (mindkét frakció hívei antimarxista álfilozófiát képviseltek) elleni küzdelem nagy munkát adott ezekben az időkben. Mme T. a lakás konyhájába invitál. „Nézze, ez a szamovár eredeti. Ebben főzte a teáját.” A másik szobában Lenin életútját mutatják be. Ez Krupszkaja szobája volt. Kísérőm tölgyfa faliszekrényt nyit ki, emlékkönyvet tesz elém. „Lapozza csak.” Arab, cirill, héber betűk, bejegyzések a világ minden tájáról. „Ez a nyolcadik vendégkönyvünk 1945 óta.” , Hamar megtelnek a hatalmas albumok, mert a Párizsban járó kommunisták nem mulasztják el, hogy ne nézzék meg, hol élt a világforradalom tudós vezére, a Fény Városában. Mme T.-től aprócska Lenin katalógust kapok. „Sajnos, már nagyon kevés emlék maradt meg eredetiben Lenin kedvenc helyeiből... De járja végig.” Megpróbáltam. Tiszai Lajos (Következik: A Montparnasse utcái) „Montparnasse ország” a piktura fővárosa, Párizs XIV. kerületében, Modigliani, Picasso, Utrillo, Chagall, Matisse szűkebb hazája, a mieink — Ady, Czóbel, * Brassai, -Tihanyi, Illyés, Bölöni, Berény Róbert (felsorolni is sok lenne) — ideiglenes otthona. És a legnagyobbak közül még valakié: Leniné. Az avenue du Général Ledere észak-déli irányban keresztezi a Montparnasse-t. Torkolatában,- a place Den- fert-Rochereau. a Belfort-i oroszlán szobrával. (Denfert- Rochereau ezredes T03 napig állta Belfort erődjében a poroszok ostromát. Emlékét Barthaldi alkotásának bronz mása őrzi a téren.) Naponta százezernyi gépkocsi száguld el mellette. Néhány perc gyalogút innen a rue Marie Rose, egy csendes kis utca. Mintha nem is Párizsban lennék, alig hallatszik ide a világváros zaja. A szolid, szecessziós stílusban épült, négyemeletes házat — rue Marie Rose 4. szám — rögtön megtalálom. A falon emléktábla, Lenin dombormű. A bejárat előtt topogok, barna , fiatalasszony jön. ..Magyar elvtárs?” Bemutatkozunk. A randevút telefonon beszéltük meg. Az asz- szonyka a Thorez Intézet munkatársa. „A második emeletre megyünk.” Csigalépcső vezet fel. Lenin emlékéhez méltatlan minden érzelgősség, mégsem tudok szabadulni a szorongástól: rögtön belépek Vlagyimir Iljics párizsi otthonába. Tömör, duplaajtó, kétszeres biztonsági zár.. „Tavasz- szal eszét vesztett fasiszta huligánok betörtek a múzeumba. Vigyáznunk kell.” Kiváncsi vagyok a lxancia Sikeres évet zárt 1970-nel a hazai hanglemezgyártás: több értékes külföldi díjat nyertek a Qualiton—Hungaroton lemezek. Szokolay Vérnász című operájának hanglemez felvétele nyerte el a legnagyobb francia lemezdíjat, a Charles Cross kitüntetést. A nyugatnémet művészeti szaklapok nagydíját a népzenei kategóriában a Rajeczky Benjámin szerkesztette Magyar Népzene I. — négylemezes — reprezentatív albuma kapta meg, amelyet az MTA népzenei csoportja gyűjtött és állított össze, adott közre. A díjakat a közelmúltban Bors Jenő, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója vette át. GYERMEKLOGIKA —. Négy meg kettő nem hat... Három meg három az hat. 1 Mi így tanultuk» Zoli, A kötet Aczél György kulturális életünk problémáiról szóló előadásainak, interjúinak válogatása. Ezek a megnyilatkozások funkciójukat tekintve elemzések, műfajuk szerint tanulmányok, hatásukat vizsgálva élmények. Mégpedig frissek: kulturális életünk elmúlt években felmerült problémáival, a változó valóság mindennél aktuálisabb gondolataival és fényeivel szembesítenek ma is. Nem kronologikusan, hanem a kialakult problémák, folyamatok, viták összetettségének szintjén, olyan szintézisbe, ahol az összefüggések világossá, a konzekvenciák elkerülhetetlenekké válnak. Ilyen értelemben Aczél György könyve felöleli kulturális életünk minden lényeges, megoldott vagy vitatott kérdését. Mi teszi Vonzó olvasmány- nyá, a témák sokszor rapszó- dikus változásában is folyamatosan érdekessé, izgalmas stúdiummá könyvét? A választ könnyű megadni: mindenekelőtt a szerző fáradhatatlan erőfeszítése és hi- vatottsága. hogy alakuló szocialista kultúránk jelenségeiről hatékony marxista elemzést adjon. Ahogy másokra vonatkozóan egyik előadásában konkrétan is megfogalmazza: „A közvélemény azokra figyel, akik a valóságos kérdésekről beszélnek, akik elvszerűen kezelik a lényegesnek vélt problémákat, akiknek szellemi rangját az adja meg. hogy alkotóan képesek megfogalmazni marxista álláspontjukat”. A megállapításban természetesen leglényegesebb az, hogy Aczél maga is alkotóan alakítja ki marxista álláspontját az általa felvetett, megoldásra, vagy megvitatásra érett kérdésekben. Ez a tény alapvető, gyakorlattá válása pedig azért oly termékenyítő, mert nem a múlt, hanem napjaink művészi és tudományos produktumaira, a kiadást, a népművelést, az ismeretterjesztést érintő kérdésekre alkalmazza. Éppen ezért szükséges a kötet írásainak néhány általános, Aczél György szemléletét meghatározó vonását kiemelni. Annál is inkább, mert ezek a tételek ma már kulturális életünk gyakorlattá vált alapelvei. Így mindenekelőtt az a tétel, amelyet nemcsak kimond, hanem következtetéseiben hitelesít is —, hogy a politika és kultúra között igen szoros, de nem mechanikus az összefüggés. A kötet konkrét példái igazolják, hogy a szerző a művészi érték és humánum értője és tisztelője. Gondolatmenetében nem a napi politika téziseitől jut el az értékítélethez, . hanem az alkotói tendencia és eredetiség bázisát, elvszerűségét kutatva mutatja fel, hogy számunkra mit jelent, mit ér a mű. E módszeréből következik- a köteten is végigvonuló minden kulturpolitikus számára nélkülözhetetlen emberi alapállás: a tehetség 'védelme. S minthogy a tehetség önmagában még nem eredmény, nem gondolati, vaev művészi önmegvalósulás, csak alkotói lehetőség, a szerző tisztában van e lehetőség veszélyeivel és buktatóival. Fenntartja számukra — és ezzel önmaga számára is. — a tévedés jogát. Saját szavaival: „Nem abból kell tehát kiindulnunk, hogy nincsenek hibák, shogy minden tekintetben megoldottuk feladatainkat, hanem abból, hogy eddigi eredményeink. objektív és szubjektív adottságaink, kellő alapot biztosíthatnak a meglévő problémák megoldásához”. E tételekből alakul ki az Eszménk erejével című kötetet átható elvi — ideológiai pozíció, e sajátos vonásokkal jellemezhető terüleM»gf as ünnepelt előtt Röviden három műsorra szeretnék emlékeztetni; másmás okokból figyelmet érdemel mind a három. Kezdem a Nyitott könyv Tersánszky- adásával. A Kakukk Marci írójának egy talán kevésbé ismert, de valójában igazi remekműve került az elemző bemutatás sorsára. Egy úgynevezett háborús regénnyel ismerkedhettünk meg, de nem szokványos formában, hanem a háború szörnyűségét egy törékeny leány egyéni sorsának, tragédiájának ábrázolásában. A Viszontlátásra, drága című regény televíziós ismertetésében jól rajzolódott ki előttünk az embernek és a háborúnak kibékíthetetlen ellentéte. A választott részletek csaknem a teljesség benyomását keltették. és a regény bemutatásához kapcsolódó Tersánszky- nyilatkozat egyenesen felfokozta kedvünket, hogy mielőbb kezünkbe is vegyük a Bárány Tamás és Dersi Tamás által elemzett művet. Folytatom a még aznap este látott Osztálytalálkozóval. A Amennyi ismétlést most a háromnapos karácsonyi ünnepek alatt megért a néző, arra aligha tudnánk régebbi példát említeni. Nem túlzás: a televízióban ismétlés-döm- ping volt. Lehet, hogy egyesek talán örültek egy-egy műsor „megújrázásának”. . Talán elfoglaltságuk miatt egyikét-másikát eddig nem is láthatták. És most, hogy az ünnepek alatt időmilliomosok lettek, pótolhatták lemaradásukat. A tévét néző nagy- közönség számára azonban érthetetlen és kissé lehangoló volt ez a mérhetetlenül sok ismétlés. Még akkor is, ha a válogatás igyekezett az elmúlt időszak programjának legjavából meríteni. Ugyanakkor dicséretként említhetnénk meg a három nap műsorainak tematikájában megmutatkozó gondolati egységet, illetve érzelmi rezonanciát. A béke, a békességóhajtás és az emberi szolidaritás iránti vágy, ha másmás formában is és különböző hőfokon sugárzott a három napon látott jelesebb programokból. Példaként említhetem az irodalmi ritkaságnak számító Balázs Béla-mű, A kékszakállú herceg várának bemutatóját. Vajon az. igazi társra nem lelő, tragikusan magányos férfi drámájának már-már misztikus szomorúságában nem fe- edezhetjük-e fel közvetve az emberi egymásra találás szépségének vonzását. Egyébként ez a televíziós csemegének szolgáló bemutató Gábor Miklós rendkívül átszellemült és átélt* játékával vált igazán élményünkké. Ahogyan ő láthatóvá tette A kékszakállú herceg ódon babonás várlelkét. és azt, hogy Judit jöttével hogyan gyúlt benne világosság, majd hogyan borult rá ismét a reménytelenség sötétsége, egyfőiskola két éve végzett növendékei találkoztak a stúdióban, és ami a néző számára örvendetes, ez a találkozó merőben eltért a megszokottól, és így a kellemes meg' lepetések sorába számíthat Azontúl, hogy a fiatal művészek önvizsgálatának és szólásra bírt lelkiismeretének fóruma lett, egy igazi musical két év előtti nagysikerű vizsgaelőadásnak néhány igazán magával ragadó jelenetét is kaptuk olyan tüzes előadásban, amelyhez foghatót régen láttunk. És ebben a jelenleg Szolnokon játszó Szombathy Gyula járt az élen. Egyszerűen lenyűgözd volt, ahogyan mozgott, táncolt és játszott. Harmadikként egy gondolatébresztő és a témát lényegretekintő módon megközelítő ismeretterjesztő adást említhetek, amely Engels Frigyes filozófiai tevékenységét ismertette elemző módon. A kétrészes film Kardos István rendezői munkája; az alapos, népszerű módon tudományos műsor, illetve kétrészes film gyakorlott rendezőre vall. szerűen bámulatos. Sajnos, Piros Ildikó Juditja nem volt méltó drámai párja. Váratlan változásra is sor került a három nap során. A Vízszintes—függőleges helyett egy francia film ugrott be. Azt hiszem sokak örömére. Hisz a francia filmcsillagok, filmsztárok Téli Cirkuszbeli szerepléséről készült film kitűnő szórakozást nyújtott. Szokatlan szerepkörben“ nem mindennapi mutatványokkal lepték meg közönségüket a világhírességek. Jeap Claude Brialy és Micheliné Présle varázsos ügyességgel adtak elő egy kínai tányéfc mutatványt. Azután a híres komikus, Funes látványQs lö- vasszáma. Vagy Miiéne De- mongeot hátborzongató „társalgása” a hatalmas testű hüllőkkel. Bernard Blier-nek a kiváló jellemszínésznek tökéletesen reprodukált békabrekegése. És sorolhatnám tovább. Ezt a filmet kellemes karácsonyi ajándékként kaptuk. Sajnos a másik változás, amelyre a Világirodalmi Magazinban került sor, már nem érhette ilyen kellemesen a nézőt. Ugyanis a Magazin tartalmas anyagából éppen az egyik legrangosabb szerző, Harold Pinter Az éttellifi című műve maradi ki. Helyette egy régebbi Magazinból Stoppard Pontos idője került a bemutatók sorába. Az eredeti Ösz- szeállításból talán Foissy Izületi gyulladásának televíziós változata emelhető ki. A két ember beszélgetésére szűkített történet tág teret vághatott tudatunkban: ugyanis az a tény. hogy egy köztiszteletben álló tisztviselő és egv bérgyilkos csak úgy békésen alkudoznak egy emberélet kioltásáról — félelmetes asz- szociációkat kelthetett a gondolkodó nézőben. Két eredeti bemutató és egy portré Az előbbiekre — a Holt időre és a Tévedni isteni dologra meglehetősen vegyes érzelmekkel gondolok vissza. A Holt idő témabeli frissessége, maisága a történet újságíze jólesően érintette a figyelmemet. De amikor gyógyultan, a kényszerű pihenés után Cérna, a történet főszereplője ismét pályára lépett, azaz búcsút mondott nekünk, nézőknek, hiányérzetem támadt. Egyszerűen abból eredően, hogy nem tartottam meggvőzőnek a bár erős akaratú. de egvidőre mégis tálaiét vesztett fiatalember lélek- és állapotrajzát. Alakját egvértelműbben és határozottabb vonásokkal kellett volna megrajzolni, hogy a magatartásában jelentkező ellentmondások tisztában álljanak előttünk. És így köny- nyebb legyen számunkra is a végső következtetések egyértelmű levonása. Ezentúl egyéb gondot is okozott a Holt idő. Sok volt benne az üres járat, így például indokolatlanul rendkívül el- nyújtottnak és terjengősnek hatott a villamoson való vég- nélküli utazgatás. A befejezés is kamaszosan elnagyolt volt. így hát a Hóit idő inkább az író, M*dos Péter tehetsegében rejlő lehetőségekre hívta fel a figvelmünket, és arra. hogv a kénerpvőn ismét jelentkezett egy új arc: a főiskolás Cserhalmi Gáboré, akiben máris tehetséges színészt könyvelhetünk el magunknak. ;v. M, Díjat nyert hanglemezek Ünnepek — ismétlések