Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. december 30. Tízezer kilométer (2) Lenin Párizsa Ácséi Györgyi Eszménk erejével , .KEPERNVSJE tlJ ELŐTT Párizsnak az idén rossz nyara volt. Pontosabban: szinte elmaradt a nyár. A máskor oly félelmetes au­gusztusi. párfesi katlan az idén nem fortyogott. A tik­kasztó hőség helyett hide- gecske szelek fújtak, ko­misz, lehangoló esőkkel. A Szajna parton sirokkó bun­dában sétálgattak esténként a különcük, fűtötték a Ca- fék üvegteraszait, korán megjelentek a Boulevard Saint Michelen a gesztenye­árusok. A vakáció hónapja a nyári ruhák, strandcikkek elképzelhetetlen méretű ár­leszállításával kezdődött. Így a nyári bohémságokra, a di­vatra építő kisebb üzletek jórésze . tönkre ment. „A Nyár 1970” változatos ruha- kollekciója a kereskedők nyakán maradt, illetve sze­zon közepi „ árleszállítással igyekeztek megszabadulni az áruktól, féláron, vagy ahogy tudtak, nagy veszteséggel. Az idegenforgalom, le­csökkent, a pénzes turisták úgy voltak vele, majd visz- szajönnek máskor, hangulato­sabb időben. Elmenekültek délre, Provence-ba, a Rivié­rára. A kényes gazdasági egyen­súlyiban éppen csak vegetáló kiskocsmák, az idegenforgal­mi unikkumok, a Mont- martre-pn, a rue Mouffetard- on — például Hemingway kedvenc kocsmája — a Montparnasse-on és máshol becsuktak a holtszezonra és ki tudja, meddig, bírják még a versenyt az amerikaizáló- dott snack-bárokkal. Az átlagkeresetű francia egyre ritkábban jár a szóra­kozóhelyekre, állandóan emelkednek az árak, keve­sebb pénz jut a „boulevard” életre. Egy lyoni barátomtól könnyed csevegés közben nallottam a keserű iróniát: „már nemhogy Napóleonra nem jut, de még De Gaulle konyakra sem, meg kell elé­gedni Pompidou évjárattal*. Vagyis: az olcsóbb italokkal. Nem is lenne francia a francia, ha nem elsősorban a torkán és a gyomrán mér­né életszínvonalának alaku­lását. közvélemény hogyan fogadta ennek hírét? „Elítélően, na­gyon is rosszallóan. Lenin emlékét fnég eszméi hagya­tékának kultúrált ellenfelei is tiszteletben tartják.” Parányi előszobába lépek Mme T. után, aki mosolyog­va magyaráz. Megtudom, hogy a Francia Kommunista Párt 1945-ben vette meg a lakást, Lenin párizsi ottho­nát, és múzeumnak rendez­te be. Lenin és Krupszkaja 1909 júliusától 1912 júniusá­ig lakott itt. Szerény, két- szoba konyhás lakás, az ut­cai része Lenin dolgozó szo­bája volt. Tárlók, fényképek, könyvek, újságok. „Várjon, tessék”. Sokszorosított raj­zot kapok kísérőmtől. Lenin dolgozószobájának rekonst­rukciója. .. A szoba' közepén nagy fe­hér asztal, színes viaszosvá­szonnal letakarva. Rajta kéz­iratok, könyvek. A jobb sa­rokban egyszerű francia he­verő. Azon is könyvek. A rézkarc, B. Taslitzki mun­kája, olyan helyzetet örökí­tett' meg, amikor Lenin a könyvek sokasága segítségé­vel dolgozott. S mikor nem? A heverő fölött könyvespolc fut végig a szobán. Néhány kötet onnan még eredetiben is megvan a tárlókban. Ha nem tudnám, hogy ez volt Lenin dolgozószobája, akkor is csak arra gondolhatnék, hogy tudós ember hajléká­ban vagyok. A heverő előtt kis puff, rajta az elmaradhatatlan sakktáblával. A mai szoba Lenin párizsi éveinek megmaradt emlékeit őrzi. Korabeli felvételek. Tabló a Montsouris parkról, ahol oly szívesen töltötte szabadidejét, vasárnapjait. — ..Lenin nagyon szerette a természetet”. Szemben egy másik fotó, 191í-ben készült Leninről, a Longjumeau-i bolsevik is­kola bejárata előtt. Mellette egy másik fölvétel, a rue du Chateau 101. szám alatti házról. Ebben az épületben működött Lenin párizsi párt­szervezete. J. Fertile munkájából megtudom, hogy Lenin sza­kadatlanul dolgozott Pá­rizsban is. Különösen az 1910-es év volt nehéz szá­mára. A pártot belső ellen­tétek gyengítették. „Tenger­nyi aprócska ügy és minden­féle kellemetlenségek a kü­lönféle kiskirályok belharca miatt. Brrr!” — írta Gorgij- nak Capriba. A Bogdanov- Lunacsarszkij csoport ekkor adta ki a Vperjod című frakciós cikkgyűjteményt. Lenin, miközben ellenük hadakozott, megpróbált kap­csolatban lépni Plehanovval és híveivel, hogy megnyerje a pártnalt a mensevikek leg­egészségesebb csoportosulá­sait. A machisták és az ot- zovisták (mindkét frakció hí­vei antimarxista álfilozófiát képviseltek) elleni küzdelem nagy munkát adott ezekben az időkben. Mme T. a lakás konyhájá­ba invitál. „Nézze, ez a sza­movár eredeti. Ebben főzte a teáját.” A másik szobában Lenin életútját mutatják be. Ez Krupszkaja szobája volt. Kísérőm tölgyfa faliszek­rényt nyit ki, emlékkönyvet tesz elém. „Lapozza csak.” Arab, cirill, héber betűk, bejegyzések a világ minden tájáról. „Ez a nyolcadik ven­dégkönyvünk 1945 óta.” , Ha­mar megtelnek a hatalmas albumok, mert a Párizsban járó kommunisták nem mu­lasztják el, hogy ne nézzék meg, hol élt a világforrada­lom tudós vezére, a Fény Vá­rosában. Mme T.-től aprócska Le­nin katalógust kapok. „Saj­nos, már nagyon kevés em­lék maradt meg eredetiben Lenin kedvenc helyeiből... De járja végig.” Megpróbál­tam. Tiszai Lajos (Következik: A Montparnasse utcái) „Montparnasse or­szág” a piktura fővárosa, Párizs XIV. kerületében, Modigliani, Picasso, Utrillo, Chagall, Matisse szűkebb hazája, a mieink — Ady, Czóbel, * Brassai, -Tihanyi, Illyés, Bölöni, Berény Ró­bert (felsorolni is sok lenne) — ideiglenes otthona. És a legnagyobbak közül még valakié: Leniné. Az avenue du Général Ledere észak-déli irányban keresztezi a Montparnasse-t. Torkolatában,- a place Den- fert-Rochereau. a Belfort-i oroszlán szobrával. (Denfert- Rochereau ezredes T03 napig állta Belfort erődjében a poroszok ostromát. Emlékét Barthaldi alkotásának bronz mása őrzi a téren.) Naponta százezernyi gépkocsi száguld el mellette. Néhány perc gyalogút in­nen a rue Marie Rose, egy csendes kis utca. Mintha nem is Párizsban lennék, alig hallatszik ide a világvá­ros zaja. A szolid, szecessziós stílus­ban épült, négyemeletes há­zat — rue Marie Rose 4. szám — rögtön megtalálom. A falon emléktábla, Lenin dombormű. A bejárat előtt topogok, barna , fiatalasszony jön. ..Magyar elvtárs?” Bemutat­kozunk. A randevút telefo­non beszéltük meg. Az asz- szonyka a Thorez Intézet munkatársa. „A második emeletre megyünk.” Csigalépcső vezet fel. Lenin emlékéhez méltatlan minden érzelgősség, mégsem tudok szabadulni a szoron­gástól: rögtön belépek Vla­gyimir Iljics párizsi ottho­nába. Tömör, duplaajtó, kétsze­res biztonsági zár.. „Tavasz- szal eszét vesztett fasiszta huligánok betörtek a mú­zeumba. Vigyáznunk kell.” Kiváncsi vagyok a lxancia Sikeres évet zárt 1970-nel a hazai hanglemezgyártás: több értékes külföldi díjat nyertek a Qualiton—Hunga­roton lemezek. Szokolay Vér­nász című operájának hang­lemez felvétele nyerte el a legnagyobb francia lemez­díjat, a Charles Cross ki­tüntetést. A nyugatnémet művészeti szaklapok nagydí­ját a népzenei kategóriában a Rajeczky Benjámin szer­kesztette Magyar Népzene I. — négylemezes — reprezen­tatív albuma kapta meg, amelyet az MTA népzenei csoportja gyűjtött és állított össze, adott közre. A díjakat a közelmúltban Bors Jenő, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója vette át. GYERMEKLOGIKA —. Négy meg kettő nem hat... Három meg három az hat. 1 Mi így tanultuk» Zoli, A kötet Aczél György kul­turális életünk problémáiról szóló előadásainak, interjúi­nak válogatása. Ezek a meg­nyilatkozások funkciójukat tekintve elemzések, műfajuk szerint tanulmányok, hatá­sukat vizsgálva élmények. Mégpedig frissek: kulturális életünk elmúlt években fel­merült problémáival, a vál­tozó valóság mindennél ak­tuálisabb gondolataival és fényeivel szembesítenek ma is. Nem kronologikusan, ha­nem a kialakult problémák, folyamatok, viták összetett­ségének szintjén, olyan szin­tézisbe, ahol az összefüggé­sek világossá, a konzekven­ciák elkerülhetetlenekké válnak. Ilyen értelemben Aczél György könyve felöle­li kulturális életünk minden lényeges, megoldott vagy vi­tatott kérdését. Mi teszi Vonzó olvasmány- nyá, a témák sokszor rapszó- dikus változásában is folya­matosan érdekessé, izgalmas stúdiummá könyvét? A vá­laszt könnyű megadni: min­denekelőtt a szerző fárad­hatatlan erőfeszítése és hi- vatottsága. hogy alakuló szo­cialista kultúránk jelenségei­ről hatékony marxista elem­zést adjon. Ahogy másokra vonatkozóan egyik előadásá­ban konkrétan is megfogal­mazza: „A közvélemény azok­ra figyel, akik a valóságos kérdésekről beszélnek, akik elvszerűen kezelik a lénye­gesnek vélt problémákat, akik­nek szellemi rangját az ad­ja meg. hogy alkotóan képe­sek megfogalmazni marxis­ta álláspontjukat”. A megállapításban termé­szetesen leglényegesebb az, hogy Aczél maga is alkotó­an alakítja ki marxista ál­láspontját az általa felvetett, megoldásra, vagy megvita­tásra érett kérdésekben. Ez a tény alapvető, gyakorlat­tá válása pedig azért oly ter­mékenyítő, mert nem a múlt, hanem napjaink művészi és tudományos produktumaira, a kiadást, a népművelést, az ismeretterjesztést érintő kér­désekre alkalmazza. Éppen ezért szükséges a kötet írásainak néhány álta­lános, Aczél György szemlé­letét meghatározó vonását kiemelni. Annál is inkább, mert ezek a tételek ma már kulturális életünk gyakorlat­tá vált alapelvei. Így minde­nekelőtt az a tétel, amelyet nemcsak kimond, hanem kö­vetkeztetéseiben hitelesít is —, hogy a politika és kul­túra között igen szoros, de nem mechanikus az össze­függés. A kötet konkrét pél­dái igazolják, hogy a szerző a művészi érték és humá­num értője és tiszte­lője. Gondolatmenetében nem a napi politika téziseitől jut el az értékíté­lethez, . hanem az alkotói tendencia és eredetiség bázi­sát, elvszerűségét kutatva mutatja fel, hogy számunkra mit jelent, mit ér a mű. E módszeréből következik- a köteten is végigvonuló min­den kulturpolitikus számára nélkülözhetetlen emberi alap­állás: a tehetség 'védelme. S minthogy a tehetség önma­gában még nem eredmény, nem gondolati, vaev művészi önmegvalósulás, csak alkotói lehetőség, a szerző tisztában van e lehetőség veszélyeivel és buktatóival. Fenntartja számukra — és ezzel önma­ga számára is. — a tévedés jogát. Saját szavaival: „Nem abból kell tehát kiindulnunk, hogy nincsenek hibák, shogy minden tekintetben megol­dottuk feladatainkat, hanem abból, hogy eddigi eredmé­nyeink. objektív és szubjek­tív adottságaink, kellő ala­pot biztosíthatnak a meglé­vő problémák megoldásá­hoz”. E tételekből alakul ki az Eszménk erejével című kö­tetet átható elvi — ideoló­giai pozíció, e sajátos voná­sokkal jellemezhető terüle­M»gf as ünnepelt előtt Röviden három műsorra szeretnék emlékeztetni; más­más okokból figyelmet érde­mel mind a három. Kezdem a Nyitott könyv Tersánszky- adásával. A Kakukk Marci írójának egy talán kevésbé ismert, de valójában igazi re­mekműve került az elemző bemutatás sorsára. Egy úgy­nevezett háborús regénnyel ismerkedhettünk meg, de nem szokványos formában, ha­nem a háború szörnyűségét egy törékeny leány egyéni sorsának, tragédiájának áb­rázolásában. A Viszontlátás­ra, drága című regény tele­víziós ismertetésében jól raj­zolódott ki előttünk az em­bernek és a háborúnak kibé­kíthetetlen ellentéte. A vá­lasztott részletek csaknem a teljesség benyomását keltet­ték. és a regény bemutatá­sához kapcsolódó Tersánszky- nyilatkozat egyenesen felfo­kozta kedvünket, hogy mi­előbb kezünkbe is vegyük a Bárány Tamás és Dersi Ta­más által elemzett művet. Folytatom a még aznap este látott Osztálytalálkozóval. A Amennyi ismétlést most a háromnapos karácsonyi ün­nepek alatt megért a néző, arra aligha tudnánk régebbi példát említeni. Nem túlzás: a televízióban ismétlés-döm- ping volt. Lehet, hogy egye­sek talán örültek egy-egy műsor „megújrázásának”. . Talán elfoglaltságuk miatt egyikét-másikát eddig nem is láthatták. És most, hogy az ünnepek alatt időmilliomo­sok lettek, pótolhatták lema­radásukat. A tévét néző nagy- közönség számára azonban érthetetlen és kissé lehan­goló volt ez a mérhetetlenül sok ismétlés. Még akkor is, ha a válogatás igyekezett az elmúlt időszak programjának legjavából meríteni. Ugyanakkor dicséretként említhetnénk meg a három nap műsorainak tematikájá­ban megmutatkozó gondolati egységet, illetve érzelmi re­zonanciát. A béke, a békes­ségóhajtás és az emberi szo­lidaritás iránti vágy, ha más­más formában is és kü­lönböző hőfokon sugárzott a három napon látott jele­sebb programokból. Példa­ként említhetem az irodalmi ritkaságnak számító Balázs Béla-mű, A kékszakállú her­ceg várának bemutatóját. Va­jon az. igazi társra nem lelő, tragikusan magányos férfi drámájának már-már miszti­kus szomorúságában nem fe- edezhetjük-e fel közvetve az emberi egymásra találás szépségének vonzását. Egyéb­ként ez a televíziós csemegé­nek szolgáló bemutató Gá­bor Miklós rendkívül átszel­lemült és átélt* játékával vált igazán élményünkké. Aho­gyan ő láthatóvá tette A kékszakállú herceg ódon ba­bonás várlelkét. és azt, hogy Judit jöttével hogyan gyúlt benne világosság, majd ho­gyan borult rá ismét a re­ménytelenség sötétsége, egy­főiskola két éve végzett nö­vendékei találkoztak a stúdió­ban, és ami a néző számára örvendetes, ez a találkozó merőben eltért a megszokot­tól, és így a kellemes meg' lepetések sorába számíthat Azontúl, hogy a fiatal művé­szek önvizsgálatának és szó­lásra bírt lelkiismeretének fóruma lett, egy igazi musi­cal két év előtti nagysikerű vizsgaelőadásnak néhány igazán magával ragadó jele­netét is kaptuk olyan tüzes előadásban, amelyhez fogha­tót régen láttunk. És ebben a jelenleg Szolnokon játszó Szombathy Gyula járt az élen. Egyszerűen lenyűgözd volt, ahogyan mozgott, tán­colt és játszott. Harmadik­ként egy gondolatébresztő és a témát lényegretekintő mó­don megközelítő ismeretter­jesztő adást említhetek, amely Engels Frigyes filozó­fiai tevékenységét ismertette elemző módon. A kétrészes film Kardos István rendezői munkája; az alapos, népszerű módon tudományos műsor, illetve kétrészes film gyakor­lott rendezőre vall. szerűen bámulatos. Sajnos, Piros Ildikó Juditja nem volt méltó drámai párja. Váratlan változásra is sor került a három nap során. A Vízszintes—függőleges he­lyett egy francia film ugrott be. Azt hiszem sokak örömé­re. Hisz a francia filmcsilla­gok, filmsztárok Téli Cirkusz­beli szerepléséről készült film kitűnő szórakozást nyúj­tott. Szokatlan szerepkörben“ nem mindennapi mutatvá­nyokkal lepték meg közönsé­güket a világhírességek. Jeap Claude Brialy és Micheliné Présle varázsos ügyességgel adtak elő egy kínai tányéfc mutatványt. Azután a híres komikus, Funes látványQs lö- vasszáma. Vagy Miiéne De- mongeot hátborzongató „tár­salgása” a hatalmas testű hüllőkkel. Bernard Blier-nek a kiváló jellemszínésznek tö­kéletesen reprodukált béka­brekegése. És sorolhatnám tovább. Ezt a filmet kellemes karácsonyi ajándékként kap­tuk. Sajnos a másik változás, amelyre a Világirodalmi Ma­gazinban került sor, már nem érhette ilyen kellemesen a nézőt. Ugyanis a Magazin tartalmas anyagából éppen az egyik legrangosabb szer­ző, Harold Pinter Az éttellifi című műve maradi ki. Helyette egy ré­gebbi Magazinból Stoppard Pontos idője került a bemu­tatók sorába. Az eredeti Ösz- szeállításból talán Foissy Izü­leti gyulladásának televíziós változata emelhető ki. A két ember beszélgetésére szűkí­tett történet tág teret vág­hatott tudatunkban: ugyanis az a tény. hogy egy köztisz­teletben álló tisztviselő és egv bérgyilkos csak úgy békésen alkudoznak egy emberélet kioltásáról — félelmetes asz- szociációkat kelthetett a gondolkodó nézőben. Két eredeti bemutató és egy portré Az előbbiekre — a Holt időre és a Tévedni isteni do­logra meglehetősen vegyes érzelmekkel gondolok vissza. A Holt idő témabeli frisses­sége, maisága a történet új­ságíze jólesően érintette a fi­gyelmemet. De amikor gyó­gyultan, a kényszerű pihenés után Cérna, a történet fősze­replője ismét pályára lépett, azaz búcsút mondott nekünk, nézőknek, hiányérzetem tá­madt. Egyszerűen abból ere­dően, hogy nem tartottam meggvőzőnek a bár erős aka­ratú. de egvidőre mégis tá­laiét vesztett fiatalember lé­lek- és állapotrajzát. Alakját egvértelműbben és határozot­tabb vonásokkal kellett vol­na megrajzolni, hogy a ma­gatartásában jelentkező el­lentmondások tisztában állja­nak előttünk. És így köny- nyebb legyen számunkra is a végső következtetések egyér­telmű levonása. Ezentúl egyéb gondot is okozott a Holt idő. Sok volt benne az üres járat, így például in­dokolatlanul rendkívül el- nyújtottnak és terjengősnek hatott a villamoson való vég- nélküli utazgatás. A befeje­zés is kamaszosan elnagyolt volt. így hát a Hóit idő in­kább az író, M*dos Péter te­hetsegében rejlő lehetőségek­re hívta fel a figvelmünket, és arra. hogv a kénerpvőn is­mét jelentkezett egy új arc: a főiskolás Cserhalmi Gábo­ré, akiben máris tehetséges színészt könyvelhetünk el magunknak. ;v. M, Díjat nyert hanglemezek Ünnepek — ismétlések

Next

/
Oldalképek
Tartalom