Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
1970. december Sj SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Boldog gyermekkor A közúti járműfejlesztés! program keretében a Kismotor és Gépgyár új gyárat épített Baján. Az üzem több mint ezer dolgozót foglalkoztat. A jövő évben a tervek szerint már 125 millió forint értékű terméket állítanak elő. Még az idén sor kerül « 150 millió forint állóeszközzel rendelkező üzem hivatalos átadására, amely szerelvényekkel, részegységekkel biztosítja a közúti gépjárműgyártás továbbfejlesztését. Képünkön: Rövidesen befejeződik a felületkezelőiizem szerelése. (MTI Foto — Mező Sándor felv. — KS) Mit ér a gáztűzhely palack nélkül...? ...kérdezik azok, akik az elmúlt két-három hónapban vásároltak gáztűzhelyet és csak a vétel után tudták meg, hogy palackra egy évig várhatnak. Megyénkben az idén több mint ötezer gáztűzhelyet kapcsoltak be, ezzel a propánbután gázfogyasztók száma elérte a 63 390-et. A fogyasztók tudják, hogy bár hazánkban a széntüzelés aránya magasabb a világátlagnál, a jövő tüzelőanyaga mégis a pb- és a földgáz. Tudják továbbá, hogy a gáz egyike a legolcsóbb és legpraktikusabb tüzelőszereknek, gáztüzelésű berendezéseikkel tehát jelentős megtakarításokat érhetnek eL Kicsoda ő? Küszködő, szertelen, megkínzott Caligula Camus színpadi művében; Miskin herceg a Dosztojevszkij Félkegyelműjéből készült filmben; zseniális kamasz az „A test ördögé-ben; felejthetetlen Cid Corneille tragédiájában; fáradhatatlan munkása az Országos Népszínháznak; XV. Lajos legendás, vere- kedös kedvű és tiszteletlen katonája, a tulipános Fanfan; szívdöglesztő dandy „Az éjszaka szépei”-ben magányos, cinikus, szánandó Ripois a „Ripois úr”ban; II. Richárd, a gyáva és a ripacs király Shakespeare drámájában; Ezzel is magyarázható, hogy e készülékek iránti kereslet rohamosan növekedett. 1970 harmadik negyedévében megyénkben az iparcikk kiskereskedelmi vállalat üzletei és az ÁFÉSZ boltok összesen 3 millió 890 ezer forint értékben mintegy 2000 darab pb- és vezetékes gáztűzhelyet értékesítettek. A forgalom emelkedéséhez hozzájárult az a tény is, hogy ebben az évben a pb-készü- lékeket vásárlók tudták, a vételt követő hetekben megkapják a palackot is. Az elmúlt hónapokban azonban kellemetlen meglepetés érte őket. Akik ezidő alatt vettek gáztűzhelyet, csak miután hazaszállították azokat, tudták Mi van a ládában? — kérdezné bárki bárhol, ha lát egy ládát és sejti, hogy abban van valami. Az újságíró a BOV törökszentmiklósi gyáregységének 1. számú portáján tette fel a kérdést; mi van a ládában? Kíváncsiságát egy érdekes felirat keltette fel: Ötletláda. Választ Szabó Miklós, a vállalat újítási előadója adott. Elmondta, hogy az ötletládába dobják be a dolgozók kisebb észszerűsítési, vagy újítási javaslataikat és így kerülnek azok a vállalat műszaki osztályára. Így került sor Löle Pálné betanított munkás újításának bevezetésére, amely a parafin meg, hogy a palackra a jövő év végéig kell várniokHa a boltok vezetőit és eladóit időben értesítették volna (vajon tényleg nem értesítették?) az említett korlátozásokról, ők pedig figyelmeztetik a vevőt, nem vártak volna-e a vásárlással olyanok például, akik megtakarított pénzüket az eddig használt tűzhely eladási árával egészítették ki? Nem vitás, a kereskedelem a következő hónapokban kevesebb gáztűzhelyet adott volna el. De kevesebb lenne azoknak a száma is, akik ma becsapva érzik magukat és jogos felháborodással kérdik: Mit ér a gáztűzhely palack nélkül? I. A. mártókád és parafin elosztó helyiség között alkalmazott jelzőcsengővel, vagy Suki Eszter javaslatának elfogadására, amely a zúzamosógép vízállását szabályozó műszer felszerelésével tette biztonságosabbá a munkát. Szabó Miklós elmondta még, hogy fentiekhez hasonló ötletek nem születnek „ládaszámra”. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezen az úton sok — a korábbinál jóval több — ilyen ötlet vagy elfogadásra érdemes javaslat jut el a vállalat újítási csoportjához. Az ötletláda tehát jó ötletnek bizonyult — ia —• 0 Az ember hajlamos arra, hogy a rosszat idővel elfelejtse Ha visszagondol — akárcsak néhány évre is — rendszerint a szép, kellemes emlékek jutnak eszébe. Hát még amikor gyermekkorának évtizedekkel korábbi eseményeire emlékezik! „Boldog gyermekkor” — gyakran mondjuk ezt akkor is, — ha játékba merült gyerekeket látunk, s talán sajnáljuk is egy kicsit, hogy mi már nem lehetünk közöttük. Ha kissé mélyebbre hatolunk az emlékek rétegeiben, egyre több nyugtalanító dolog bukkan elő. A felnőttek többsége háborúra, megmagyarázhatatlan félelmekre, olykor éhségre emlékezik. — Én akkor is boldog voltam — mondja a mai negyvenéves. — S ha még én is boldog voltam — teszi hozzá — sokkal boldogabbak a mai gyermekek, akik nem ismerték a háborút a halálfélelmet, és az óvóhelyen nem ismerték az éhséget sem. A felnőtt — életének egy- egy nehéz percében — így sóhajt fel: „Bárcsak ismét gyerek lehetnék!” Pedig gyermekkorában inkább felnőtt szeretett volna lenni, s mindent megtett, hogy legalább néhány évvel öregítse magát. — A felnőtt — gondolata — önálló, neki senki sem parancsol. Ügy éli az életét, ahogy akarja. Talán mégis az írónak van igaza: „A boldog gyermekkorról való legendát a felnőttek találták ki, amikor már teljesen elfelejtették gyermekéveiket, és talán még inkább a szülők találták ki, hogy megnyugtassák önmagukat.” 0 A pedagógiai irodalomban úgyszólván közhelynek számít az a megállapítás, hogy korunkban a család szerkezetét és funkcióját tekintve egyaránt átalakulóban van. A régen hagyományos, hatnyolctagú családok, amelyekben három generáció élt együtt, egyre inkább átadják a helyüket a háromnégy tagból álló kis családnak. A nők munkába állása is alapvető változást hozott. Az emberek igen nagy része, azonban az új helyzetben is ugyanúgy próbál élni, mint régen. Gyermekeivel szemben ugyanazokat a követelményeket állítja, amiket vele szemben állítottak valamikor, és nem képes, vagy nem is akar tudomást venni a megváltozott körülményekről. Ez az ellentmondás eltávolodást, olykor szembenállást eredményez. Minden generáció hajlamos arra, hogy a következő nemzedéket lebecsülje, de talán soha nem beszéltek, írtak annyit a „felelőtlen”, „léha”, „követelőző” ifjúságról, mint ma Pedig — ezt is sokszor elmondták, leírták már, de talán mégsem elégszer — a mai fiatalság sem rosszabb, mint elődei. Csak más. Miért más, és miben különbözik? Sok felnőtt már nem jut el a kérdés föltevéséig sem. Pedig a megértésnek első fokozata a megismerés lenne. Egy általános iskola száz megkérdezett felső tagozatos tanulója közül hat azt válaszolta, hogy egyáltalán nem szokott elbeszélgetni a szüleivel, ötvenen pedig csak iskolai dolgokról ejtenek szót otthon. „Este megkérdezik, hogy hányast hoztam az iskolából”. Egyetlen egy írta, hogy szülei olykor a játékában is részt vesznek: „Édesapámmal labdázni szoktam.” — Az én gyerekem boldog — mondta egy szülő. _ Azé rt dolgozom, hogy mindene meglegyen, és azt hiszem, nem is lehet oka panaszra. Soha sem szokott panaszkodni. Pedig talán jobb lenne, ha néha panaszkodna: elmondaná gondját, baját. — Mi gondja lehet egy gyereknek? — kérdezi a felnőtt, aki elfelejtette saját gyerekkorát. — Hiszen olyan sokan gondoskodnak róla! A szülők, az iskola, az egész társadalom. „Egy gyermekre akkor mondjuk, hogy gondos nevelésben részesül, ha sohasem teheti azt, amit szeretne” — írta sommásan — ironikusan Szerb Antal jó harminc évvel ezelőtt. Igaz-e az a megállapítás itt és most? Ilyen formában már aligha. De a pedagógusok gyakran mondják, némi lelkiismeretfurdalással, hogy a gyerekek „agyon vannak szervezve.” Az egyik általános iskolában, a tanárok nagy meglepetésére kiderült: a megkérdezett tanulóknak több mint fele úgy érzi, hogy szabad ideje tökéletesen elegendő, sőt 6—7 százalék még soknak is tartja. Ellentmondás? Csak látszólag. — A kiskorától megszabott napirend szerint élő gyermek, akinek már az óvodában megtervezték, úgyszó' ván minden percre a teve. kenységét, nem is érzékeli szabadidő hiányát — mond.; a pszichológus- — Nincs ösí szehasonlítási alapja, nei is tudja elképzelni, hog több szabadon eltölthető ide je lehetne. Mi azonban lát juk, hogy mennyire káro ez az idegrendszerére. De közvetve, az esti egy órányi szabadidejét elegen dőnek tartó gyermek is meg fogalmazza igényét a töbl kikapcsolódást biztosító foglalkozásra „Minden napra tennék egy tornaórát, írja az egyik „Több tornaórát és gyakorlati foglalkozást szeretnék.” Az idősebbek sokszor rosz- szalóan megcsóválják a fejüket, ha az iskolából rohanva, üvöltve, egymást csépelve kitóduló gyereksereget meglátják. — Két pofonnal kellene tisztességre tanítani őket — gondolják, vagy mondják is, pedig itt aligha érne valamit a pofon. Hosszú értekezletek, gyakori résztvevői tudják csak, hogy milyen idegfeszültséget okoz már négy-öt órai koncentrált figyelem is. A gyerekek nagy részenem négy-öt, hanem hét-nyolc órát tölt el naponta az iskolában. 0 Nem véletlen, hogy a boldogság legszebb szimbóluma a művészetben a kékmadár, amelyet mindig keresünk, de legfeljebb pillanatokra ragadhatunk meg. — A boldogság megközelítőleg talán az ember és világ harmóniájaként határozható meg — mondja a pszichológus. — Ez a harmónia azonban nem tétlenséget jelent, ellenkezőleg, értelmes célt, és az eléréséért vívott sikeres küzdelmet. A cél elérése nem jelent megnyugvást, mert újabb célokat tűz maga elé az ember. Van hát boldog gyermekkor? A gyermekéveknek, ugyanúgy, mint az emberi élet minden szakaszának vannak meghitt, boldog percei. Minél több ilyen percre tud visszaemlékezni a felnőtt, annál boldogabbnak látja a gyermekkorát. A „boldog, mert gyerek” megállapítás azonban nem igaz. A gyerek és a világ harmóniája nem eleve adott, megteremtésén egyaránt kell fáradoznia szülőknek, az iskolának, az egész társadalomnak. Bistey András Uj forma, nagyobb szívóhatás OTLETLADA Közös akció a felnőttoktatásért a Vörös és fekete Julien Sor el je; nyalka hadnagy és hivatásos szoknyavadász „A nagy hadgyakorlat”-ban; rendezi és játsza a Till Eulenspiegel"-t; utolsó színpadi diadalát 1959-ben aratja; amikor meghalt 37 éves volt. Az emberek elhajították az újságot, elzárták a rádiót. Kegyetlen hír volt, igazságalan, vérlázit.ó. — Mori it/tte Chapelle tollából valók ezek az utolsó sorok, aki A mi örök ifjúságunk rímmel könyvet irt Gérard tJhilipe-ről, és most ez a könyv magyarul is megjelent. Képes életrajz a színészről és a szerepeiről készült fotókkal; gazdag képanyag, lényegre törő kísérő- szöveggel. Kedvére forgatja minden Gérard Philipe-ra- jangó. Kisújszálláson az idén is nagy gondot fordítanak a felnőttoktatásra. A városi tanács vb művelődési osztálya felhívással fordult a kisújszállási termelőüzemek, vállalatok és intézmények gazdasági vezetőihez. Kérték őket mérjék fel. hogy dolgozóik közül kik azok, akik még nem rendelkeznek az általános iskola nyolc osztályával és hívják fel figyelmüket arra, hogy minden év szeptember 15-ig lehet jelentkezni továbbtanulásra. A gazdasági vezetők példamutató módon tettek eleget a felhívásnak. A felmérés után gondos felvilágosító és szervező munkával elérték, hogy az általános iskola nyolc osztályának elvégzésére a korábbi éveknél jóval többen jelentkeztek. Eredményes volt a szervező munka a Nagykunsági Állami Gazdaságban, ahol negyvenkét dolgozót sikerült beiskolázni, ezzel százti zennégyre emelkedett a továbbtanulók száma. A tanács művelődési osztálya és a gazdasági vezetők akciójának szükségességét bizonyítja. hogy Kisújszálláson elég sok még azoknak a száma, akik nem végezték el a nyolc osztályt. Ezek között sok a fiatal, közülük sokan az üzemek vezetőinek ösztönzése és segítése nélkül — nem jelentkeznének továbbtanulásra. Érdekes formaváltozásnak lehetünk tanúi a porszívógyártásban. Az egyik új típus például sokkal szögletesebb elődeinél, s az is figyelemre méltó, hogy nem gégecsöves kivitelű. Ez az ún. nyeles porszívó sokkal praktikusabb fekvő helyzetű, kerekes vagy csúszótalpas társainál. A géptest lefelé ható súlya a szőnyeghez szorítja a kefét, így a háziasszonyoknak minden különösebb erőkifejtés nélkül csak tologatnia kell a porszívót. A kefének a géptesthez való közvetlen csatlakoztatása sokkal erősebb szívóhatást eredményez. A konstrukció további újdonsága az egy kézmozdulattal, a készülék szétszere^ lése nélkül kiemelhető, kicserélhető papír porzsák. ,
