Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-23 / 300. szám

1970. december 23, SZOLNOK MEGYEI NEPLAE 7 LVASolNK Wjty Névadó a fenyőfa alatt Meghitt családi ünnepség­nek voltunk tanúi december 20-án délután a jászberényi Lehel Ruházati Ktsz szer­pentin díszben tündöklő munkatermében. A szövet­kezet nagy családjában száz- huszonhét gyermek a hagyo­mányos fenyőünnepen egy­begyűlve, legkisebb társuk­nak: Sárközi Misikének név­adóját is ünnepelték. A sok-sok színben pom­pázó fenyőfa alatt Szarka Miklósné, a városi tanács anyakönyvvezetője családias környezetben — munkatár­sak, brigádtagok és gyerme­keik körében — tartotta meg a névadót. E bensőséges ün­nepséget a Bercsényi iskola tanulóinak vidám műsora és a ktsz-ben dolgozók gyer­mekeinek szereplése tette színvonalasabbá. Az újszü­lött részére a szövetkezeti bizottság titkára adta át a szövetkezet ajándékát. Erről az ünnepségről a szövetkezet nyugdíjasai sem hiányoztak. Róluk sem fe­ledkeztek meg, akik alapí­tói, úttörői voltak — 23 éve — a szövetkezetnek, ök sem maradnak el az ünnep­ségről; minden évben szí­vesen jönnek Az ünnepség megrendezé­sét a Tyereskova brigád tag­jai vállalták, akik sem időt, sem fáradtságot nem saj­náltak a közösségért és a gyermekek boldogságáért Bányai Jánosné Jászberény V A sötétség leple alatt Mindennapos várakozó utas vagyok a Bajcsy úti busz­megállóban. Nagyon régóta reménykedem abban: majd csak felfigyel valaki az illetékesek közül arra, hogy illene már ezt a város belterületén lévő megállót is kivilágítani. December 20-án reggel az 5.30-as busszal szerettem vol­na utazni munkahelyemre. Sajnos, nem sikerült. A buszon alig voltak utasok. Mégis, amikor a várakozók fele felszállt, egyszerűen becsukódott orrunk előtt az ajtó, a kocsi elin­dult. Egy idős asszonyt is magával rántott, kis híján a kere­kek alá került. Jómagam is majd elterültem az aszfalton. A lemaradt utasok topoghattak még húsz percig a meg­állóban, amíg a következő járat megérkezett. Gondolom, a fent leirt incidens okozója is a sötétség, és persze a kalauz volt. Remélem, e néhány sor után végre megszűnik a megállóban a sötétség. \ Kelemen László í Szolnok \ Szálak, melyek ide kötik «w Kérek egy Néplapot Bélyeggel tetszik kérni, ügye? — Természetesen, bélyeg­gél. Szolnokcm, a kertészeti \ szövetkezet mellett egy pa­rányi kis trafikban hangzott el e rövid párbeszéd. Nép­lapot bélyeggel? Nem szo­katlan, mégis érdekes pá­rosítás. Vajon mit jelenthet? Nem kellett sokáig töpren­genem. Régi ismerősöm, dr. Kalmár Antal, az ÁFOR jog­tanácsosa kérte „kísérővel” az újságot Elmondta, hogy három éve minden keddi napon itt veszi meg a Szol­nok megyei Néplapot. Bélye­get azért kér, mert azon nyomban postára teszi, küldi Miskolcra, a műszaki egye­temen tanuló fiának. Jogos apai büszkeséggel mondta még él, hogy „a gyerek” a jászberényi Hűtő­gépgyár ösztöndíjasaként ta­nul Miskolcon. Ragaszkodik ahhoz, hogy hetenként leg­alább egyszer otthoni újsá­got olvasson. — Szívesen küldöm, hadd olvassa a gyerek — fejezte be a bélyeges Néplap tör­ténetét dr. Kalmár Antal. — ö maga mondta, hogy ez is egy szál, amely ide köti „szülőfalujához”. L A. Szolnok Régen és most mekkel léptünk a laktanyába. Mi, öreg harcosok tudjuk, hogy mi volt akkor a katona sorsa. A tettleges bántalmazá­son kívül mindennapos volt az emberi önérzet letiprása, megaláztatása. Ezek a vegyes érzelmek már az őrség által történt fo­gadtatásunk alkalmával kezdtek feloldódni. Már ott, az iga­zoltatásánál meglepett bennüket a katonás, de udvarias fo­gadtatás. Ez még fokozódott célunkhoz érve, ahogy bennün­ket, veteránokat a tisztek, törzstisztek és a kiegészítő pa­rancsnokságon dolgozó. elvtársnők fogadtak. Megértéssel in­tézték ügyünket. Jó érzéssel töltött el bennünket az a demokratikus szel­lem, amelyet tapasztaltunk. Juhász István Kelemen Sándor Vincze Zoltán Mezőtúr Eltűnt öt ing Október 13-án beadtam a szolnoki Patyolat Vállalat kun­hegyest fióküzletébe öt férfiinget. Sajnos, eddig még nem kaptam vissza, pedig szükségem lenne rá. Az üzlet vezetője reklamált pedig Szolnokon. November 23-án a Patyolat el­lenőre is felvette panaszomat. Magam november 25-én aján­lott levelet írtam Szolnokra, a Patyolat Vállalatnak. Azóta is csend van: se ing, se válasz. Kérem, legyenek segítségemre, hogy ingeimet mielőbb megkaphassam, amelyekre már rég szükségem lett volna. Havi 610 forint nyugdíjból élek, ennyi pézből nem telik ar­ra, hogy pótoljam az elveszett ingeket. Pontos Gábor Kunhegyes Oda kell figyelni.;: Mezőtúr közismerten a sá­ros városok közé tartozik. Ősszel és télen közútjain habarcs- és sártenger volt régebben. Ma már az úthá­lózat 90 százaléka elfogadha­tó. Mondjuk meg őszintén, hogy büszkék is vagyunk rá. A város vezetőinek és lakos­ságának összefogásából szü­letett ez az eredmény. Meg is kellene becsülni, de saj­nos, ezért már nem sokat teszünk. Ha valaki végig megy délután négy ára után a Bajcsy-Zsilinszky úton, azt tapasztalja, hogy az út két széle parkolóhellyé alakult át; a pótkocsik fél kerékkel az úttesten, illetve az út­padkán a sárban állnak. És onnan lehajtva, hordják a sarat az úttestre. Minden tsz-iroda előtt így van ez. Tudom, a levegőben nem járhatnak a Zetorok és az autók, de valamit tenni kel­lene, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Az utak milliókba kerültek, így viszont hamar tönkre men­nek. Az sem mellékes, hogy a sáros utak balesetveszé­lyesek. S*. a Mezőtúr „Nem égnek az utcai lám­pák” címet adtuk Vincze András kunhegyesi olvasónk levelének december 9-i lapunkban. A TITÁSZ kar­cági üzemigazgatósága tá­jékoztatta ez ügyben szer­kesztőségünket. A válaszle­vél szerint december 2-án éjjel nem égtek a villanyok az Arany János utcában. Ezt a tényt olvasónk december 3-án jelentette a kunhegyesi kirendeltségen. A hibát december 4-én elhárították. tását minden esetben leg­később a bejelentést követő napon elvégezték. A válaszlevélből az is ki­tűnik: a karcagi üzemigaz­gatóság területén az utóbbi időben nagy mértékben el­szaporodott a szándékos közvilágítás-rongálás. Az is­meretlen rongálók elfogásá­hoz, megfékezéséhez kéri az üzemigazgatóság- a lakos­ság segítségét A szabad szombaton végzett munka díjazása M. J. és társai azért fordul­tak panasszal a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, mert előadásuk szerint a sza­bad szombaton végzett mun­kájuk díjazását helytelenül számfejtette a vállalat. A dol­gozók álláspontja szerint a szabad szombaton végzett munkájuk ellenértékét úgy kellett volna számfejteni, mintha munkaszüneti napon végezték volna a munkát. A vállalati munkaügyi döntőbi­zottság a dolgozók panaszá­nak helyt adott és kötelezte a vállalatot, hogy a szabad szombaton végzett munka el­számolásánál 100 százalékos pótlékot vegyen ■ figyelembe, mert a szabad szombaton végzett munkavégzést úgy kell elbírálni, mintha a dol­gozó heti pihenőnapján vég­zett volna munkát A munkaügyi vita tárgyá­ban végső fokon a Munkaügyi Minisztérium döntött ® meg­állapította, hogy a munkaügyi döntőbizottság fenti állás­pontja téves. A szabadnap és a heti pihenőnap ugyanis nem azonos fogalmak. A heti pi­henőnap a dolgozó hetenkénti hosszabb — legalább 24 órás — pihenését szolgálja, ezért írja elő a Munka Törvény- könyve, hogy a dolgozót leg­alább hetenként egy pihenő­nap illeti meg. Ezzel szem­ben azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a munkahetet 6 napnál kevesebb munkanap alatt dolgozzák le, a dolgo­zóknak a heti pihenőnapon felül szabadnapjuk keletke­zik. Ez utóbbi kedvezmény azonban a munkahelyeken nem általános, mint a pihe­nőnap. Ebből az eltérésből adódik, hogy a szabad szombaton tör­ténő munkavégzés a szabá­lyok más rendezése hiányá­ban munkanapon történőnek minősül. Tehát a túlmunka elrendelés, a túlmunka korlá­tozás s a túlmunka díjazás te­kintetében a munkanapokon történő túlmunkavégzés sza­bályai érvényesülnek. Az adott esetben a vállalatnál a dolgozók heti munkaidő kere­tét 44 órában határozták meg. A dolgozók heti munkaidő kereten felül végeztek mun­kát ami túlmunkavégzésnek minősül és így munkájuk el­számolásánál a munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló 6/1967. (X. 8.) MŰM sz. rendelet 4. § (2) bek.-ben fog­laltakat kell alkalmazni mi­szerint a dolgozót ugyanazon a napon teljesített túlmunka első 2 órájára 25 százalékos, a további 2 órájára 50 száza­lékos és csak az ezt meghala­dó időtartamára illeti meg a 100 százalékos túlórapótlék. Gyermekgondozási segélyre jogosultság határozott időre létesített munkaviszony esetén A gyermekgondozási se­gélyről szóló 5/1969. (I. 28.) Korm. számú rendelet módo­sítása nyomán rendezést nyert a próbaidőre, vagy ha­tározott időre alkalmazott anyák gyermeggondozási se­gélyre jogosultsága is. E sze­rint, ha az anya rendelkezik a szülést közvetlenül megelő­ző másfél éven belül 17 hó­nap munkaviszonnyal és munkaviszonyában legalább napi 6 órás munkaviszonyban dolgozott, jogosult a gyer­mekgondozási segélyre akkor is, ha próbaidőre, vagy hatá­rozott időre létesített munka- viszonya a szülési szabadság tartama alatt megszűnt Az elmúlt időszakban több helyen vitássá vált hogy megilleti-e gyermekgondozá­si segély azt az anyát, aki a szülést megelőzően kezdi meg szülési szabadságát de az alatt munkaviszonya megszű­nik, s így a szülés időpont­jában munkviszonya már nem áll fenn. A fenti jogszabályi rendel­kezés helyes értelmezése cél­jából a Munkaügyi Minisz­térium azt az iránymutatást adta, hogy az anya jogosult lesz gyermekgondozási se­gélyre akkor is, ha munkavi­szonya a szülést megelőzően, de a szülési szabadság ideje alatt szűnik meg. Dr. Cs. L December 9-én harmadmagammal katonai szolgálatban eltöltött időnk igazoltatása miatt a Szolnok megyei kiegészítő parancsnoksághoz, Szolnokra utaztunk. Munkában megtört emberek vagyunk, a nyugdíjkorhatár előtt állunk. Visszagondoltunk a mi katonaéletünkre, az úri Magyarország vezetőinek akkori szellemére. Vegyes érzel­Elismerés, jutalom az aktivistáknak Me ff vizsgáltuk Ketten vitatkoznak — és a falu látja kárát Az év vége a számadás ide­je. Annak elemzése, mit si­került megvalósítani egy esz­tendő alatt. Ilyen értékelésre került sor tegnap a Közalkal- piazottak Szakszervezetének Szolnok megyei Bizottsága szervezésében tartott aktíva ülésen is, amelynek résztve­vőit Kátai Sándor a megyei bizottság elnöke köszöntötte. Bányai János, a megyei bi­zottság titkára tájékoztatójá­ban összegezte, mi jellemzi az eseményekben gazdag, bonyo­lult feladatokban bővelkedő 1970-es évet. A tanácsok éle­tében, munkájában jelentős változást eredményezett a ha­táskörök leadása, a nagyköz­ségek létrejötte, vagy a har­madik ötéves terv befe­jezése, illetve a negye­dik ötéves terv előkészíté­se. A szakmához tartozók egy részének a földtörvény végre­hajtása, a katasztrális hold­ról a hektárra való áttérés, az igazságügyi szerveknél pedig az amnesztiával kapcsolatos feladatok jelentették a szoká­sostól eltérő tennivalókat. Nagy erőfeszítést, fegyelme­zett munkát, áldozatkészséget követelt a nagy elemi csapás, az árvíz megfékezése, a károk felmérése, pótlása. A búcsúzó esztendő jubi­leumi év volt, amely nemcsak az ünnepi rendezvényekben, gyűlésekben, hanem a nagy­szerű munkafelajánlásokban, versenyekben is kifejeződött. A legjelentősebb esemény a X. pártkongresszus volt, amely határozatában hosszú időre szabta meg a feladato­kat. Ezután a szakszervezeti vá­lasztás eddigi tapasztalatai­ról tájékoztatta a jelenlevő­ket a megyei titkár. Ezt kö­vetően pedig ötvennégy akti­vistának adta át elismerő sza­vak kíséretében a megyei bi­zottság szerény jutalmaként a 300—500 forint értékű vá­sárlási utalványokat. December 7-én már is­mét baj volt, s ezt ezúttal a kirendeltség dolgozói is észrevették. Megállapították, hogy az ismételt „sötétség” a körzet ~ kapcsoló órájának meghibásodásából eredt. A kapcsoló órát azonnal kicse­rélték. Vincze András észrevétele alapján egyébként megvizs­gálták az 1970-ben történt bejelentéseket. Tizenkét al­kalommal nem égett a köz­világítás, a bejelentések kö­zül három vonatkozott a tel­jes körzetre. A fogyasztók­kal folytatott beszélgetés során megállapították, hogy az előforduló hibák főleg egyediek voltak, egy-két közvilágítási lámpára vo­natkoztak. A hibák kijaví­CSAK DECEMBER HÓNAPBAN engedményes húzott üveg vásár az Üvegértékesítő Válla­lat szolnoki lerakatánáL Szolnok, Vöröshadsereg u. 32. Nemrégiben egy kengyeli levélíró kereste fel panaszá­val szerkesztőségünket. Mint írta, négy és félezer kengyeli lakos megoldatlan gondját tolmácsolja. Az ügyben nin­csen semmi rendkívüli, mégis szót érdemel, mert hasonló jelenséggel nemcsak Kengye­len lehet találkozni. A községben 1950-től ez év októberéig működött a török­szentmiklósi Gabonafelvásár- ió és Feldolgozó Vállalat egy liszt-cseretelepe. Az öreg, kor­szerűtlen épületet a nagyvál­lalat és a helyi ÁFÉSZ közö­sen bérelte. Az idén ősszel az­tán a szövetkezet végleg meg is vásárolta a házat, hogy le­bontsa és egy melegkonyhás éttermet építsen a helyére (mivel ilyen nincs még a fa­luban). A szövetkezet nagyon gá­láns üzletfélnek • bizonyult, mert a vállalatnak, a régi raktárhelyiség helyett, ingyen egy másikat bocsátott rendel­kezésére, hogy legyen tovább­ra is cseretelep Kengyelen. Igaz, a hely szűk, s mivel még jónéhány évig szükség lesz rá, bővíteni kellene. A szövetke­zet vezetői egyik tárgyaláson vállalták, hogy átveszik a te­lepet és hajlandók költeni az átalakítására. A gabonafelvá­sárló vállalat képviselője ak­kor beleegyező választ adott. Később ez a válasz módosult; csak a lisztcsere bonyolítását adják át a szövetkezetnek, a takarmánytáp értékesítést to­vábbra is maguk végzik. Eb­be a megoldásba az ÁFÉSZ vezetők nem egyeztek bele, mondván, hogy mind a ket­tőt, vagy egyiket sem. Mi húzódik e dupla, vagy semmi alkudozás mögött? A gabona-liszt csere nem jár haszonnal, egy mázsa kicse­rélésén mindössze 1,50 forint a vállalat nyeresége. Ez köze­pes forgalom esetén még a telepen foglalkoztatott ember bérére sem futja. A takar­mánytáp egy mázsájának az értékesítésekor viszont 19—20 forint haszon keletkezik. A partnerek törekvése így már érthetőbb, bár á vállalat ma­nőverezése nem nevezhető jó­indulatúnak. Az ÁFÉSZ ért­hetően csak akkor vállalja az egyezséget, ha nem fizet rá. Mi tehát a megoldás? Egye­lőre nincs. Október eleje óta — azóta beteg a raktáros — a gabonafelvásárló — munka­erőhiányra hivatkozva — be is szüntette a cserét Kengye­len. Aki a gabonáját lisztre akarja beváltani, Törökszent- miklósra, a központi raktárba viszi. Ezeknek az embereknek a száma nem ii* csekély. A két helybeli tsz az idén 40—50 vagon búzát adott el tagjai­nak s a csere egyik csúcside­je éppen a karácsony előtti időszak. A község vezetői mindenáron javítani akarnak a jelenlegi helyzeten. A válla­lat azonban kibújik a konkrét megegyezés alól, a legköze­lebbi megbeszéléseket is ja­nuárra halasztotta. Mit látnak most a község lakói? Az ÁFÉSZ elbontotta a cseretelepet, kocsmát épít helyette — persze mert az a jövedelmezőbb — és nem tö­rődik a fontosabbal, a liszt­ellátással. A látszat azonban, mint már annyiszor, ezúttal is csal, ^ horvátit M

Next

/
Oldalképek
Tartalom