Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1570. december 20. EZ IS ITÁLIA 5. fiiég sok dorongoló kritikát olvashattunk az idei Velencei Biennáléról, ezért szeretném kikerülni a méltatást. Első ízben volt szerencsénk Velencéhez, így nincs lehetőségünk, hogy összehasonlítsuk ezt a bemutatót elődjeivel. Elsősorban itt is a rendezés előnyeiről szeretnék néhány szót mondani. A különböző résztvevő államok szeparált pavilonjaiban lehetőség nyílik a kiállított anyag szellős, tematikájának, illetve matériájának — műfajának megfelelő kiemelésére. Akár hagyományos festmények, vagy plasztikák, akár konstruktív szerkezetek, műanyagkompozíciók, különböző elvek szerint összehordott, csoportosított tárgyak vagy kinetikus mechanikák kiállítása volt a művészet célja. Ami vitathatatlan Sok mindent lehet mondani erre a biennáléra, de a kiállítók koncepciójának maximális érvényesülését nem lehet elvitatni. Az összbenyomás — a sokféleség volt. Végigjátszottak az olasz pavilon szín-, hang-, és mozgáseffektusokra épülő tárgyaiból szervezett teremsorait, féltünk a sötétkamrában földből kiemelkedő színes fényeket pásztázó két fehér hasábtól, melyeknek mozgását kísértet- zene kísérte és gurigáztank a piros-kék dudáló hatalmas labdákkal. Mulattunk egymáson a zsinórfolyosó sűrű fehér szálai között és ahol lehetett mindent mozgásba hoztunk, pörgettünk, lökdös- tflnk. Döbbenten álltunk az argentin pavilon beépített méhkaptára és drasztikus beavatkozással megszakított, üveghengerbe zárt rovarharcai, növénytemetői előtt ▲ sok félreértés, félremagyarázás mellett hadd szóljunk itt néhány szót erről az egy gondolat köré sűrített kiállításról. Középen a szabad természettel összekötött kaptár a méhek állandó ki-be rajzásával egyértelműen a természetes és nyüzsgő élet folyamatát jelzi. Ezzel éles ellentétben a terem szélén állványokra helyezett üvegbú- rák a természetben dúló állandó harcot, s a végzetszerű pusztulást illusztrálják. Egy- egy kiszáradt növény, felfalt hal, természetellenesen megmerevedett lepke, pókhálóban megfojtott légy, az agónia nyomait viselő bogár kegyetlen igazságot mutat. Az egyébként világos, csupaüveg pavilon egyértelműen az élet —halál gondolatára épül. Ha van is probléma a tartalom ilyen módon való kifejtésével, a művészet kategóriáinak ilyen messze menő tágításával, illetve azzal a kérdéssel, hogy művészet-e ez egyáltalán — a koncepció világos és egyértelmű érvényesülését el kell fogadnunk. A lengyelek szintén egy témára építették fel bemutatott anyagukat, egy koncentrációs táborban megölt művész emlékezetére. A tárgyak asszociatív erejére támaszkodó irányzatok, a kollage, a különböző fototechnikák, a montírozás elemeiből megrázó emlékezés egyértelmű tiltakozás született. Nem részletezem a teljes képi és hangu- lai egységben elhelyezett tárgyak sorát, megtették ezt már mások előttem. Egy azonban tény. A szenvtelen, legjobb esetben szórakoztató, s csak igen csekély mértékben mélyebb tartalommal rendelkező anyagok között a lengyel pavilon fájdalmas emlékeivel, súlyos humánumával rádöbbentett arra, hogy az igaMeszaros Lajos rajza zi művészet sosem mellőzheti a katartikus hatásokat Új igények A 35. Biennálé, mint minden kritika leszögezi, elgondolkoztató. Számomra nem azért, mert megtanult értékmérőim szerint nem tudom beilleszteni a legtöbb jelenséget a már ismert címszavas fiókokba. A művészet és egyáltalán az alkotó tevékenység mindig előbb jár, mint a róla születő, vele foglalkozó elmélet. Egyszer már alaposan meg kellene vizsgálni az évszázados esztétikai, művészetelméleti kategóriákat, terminus technikusokat, hiszen az a szótár, amely megfelelt a 19. századig kialakult művészetek számára, feltétlen módosításra szorul egy új társadalom egészen más jellegű művészete, alkotó tevékenysége számára. Az újat, a mást csak más szemmel lehet megközelíteni, semmiképp sem régi igények szerint Helyére kellene tenni végre az alkotó tevékenység különböző műfajait, elválasztani az önálló funkcióval bíró s a megfelelő alkalmazásban kiválóan érvényesülő műfajokat A 35. Biennálé azt bizonyította, hogy egészen más alkotói szándékkal lépnek fel a művészek — a világ jelentős hányadán — mint ahogy jó öreg művészettörténeti könyveink azt előírják. Valami változás történt, és ha mégoly precízen foglalkozunk is társadalmi gyökereivel, létét nem tudomásul venni korlátoltság. (Annál is inkább, mert például a csehszlovák pavilon hatalmas szürrealista nyúlványai is ezt bizonyítják.) Ezt a tapasztalatot is a biennálé szülte, és úgy érzem problematikusabb, mint a kiállítás egyértelmű és felelőtlen leintése. Ügy tűnik, hasznosabb is. Egri Mária (VÉGE) V A legkorábbi hímzés Tucatnyi érdekes lelet került elő a közelmútlban a Balaton környékén. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai a tó vízállásainak tanulmányozása közben Balatonszántódon eddig ismeretlen földvár maradványaira bukkantak. Ugyancsak vármadaványokat találtak Ordascsehi közelében, a „Kisvár” elnevezésű határrészben, amely a 16—17. századból való. Ugyancsak ritkaságnak számítanak a kisebb leletek, amelyek » Balaton nyugati A három szám a Szolnok megyei tanács Építési- és Szerelőipari Vállalatának múltját, jelenét és jövőjét jelzi. A fennállását tegnap ünneplő vállalat húsz évvel ezelőtt 6 millió forintos termelési értékkel kezdett, 1970-ben elérte a százmilliót, s a negyedik ötéves terv végére évi 210 millió forintot fog termelni. A jubileumi ünnepség alkalmából Kiss Sándor a vállalat igazgatója a megyei és a megyeszékhely állami- és társadalmi vezetői elé terjesztette a következő öt évre szóló középtávú vállalati fejlesztési tervet — két változatban is. A jelenlévők hosszas tanácskozás után a merészebb, nagyobb fejlődést jelentő változatot javasolták, s megvalósításához partvidékén kerültek felszínre. A Fenékpusztán előkerült római kori hombárokban növénytani leleteket találtak. A hajdani pékség hombárjaiban árpát, kétféle búzát, mogyorót és szalmamaradványokat fedeztek fel. A leletek az V. század közepéről valók. Érdeklődést keltett az ötvöspusztai keleti-gót sírból előkerült textildarabka, amelyről kiderült, • hogy hímzett vászonszövet. Szakértők szerint a lelet a legkorábbi hímzés, amelyet hazánk területén találtak. anyagi támogatást is ígértek. Az elképzelések szerint öt év múlva az ÉPSZER évi 500 lakást épít korszerű házgyári elemekből, s ezenkívül a vidéki városokban is építkezik hagyományos módszerekkel. A vállalat komoly szerepet kap a szolnoki kis- gyepi új lakónegyed létrehozásában. A tanácskozáson résztvett és felszólalt Tóth János, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára, Soós István, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Csorna Kálmán a városi tanács vb titkára is. A jubileumi ünnepség zárásaként nagygyűlést rendeztek. ahol Soós István köszöntötte a vállalat vezetőit és dolgozóit, akik közül sokan kaptak jutalmat eddig végzett jó munkájukért. Képszerűen, de ne Rövid közleményünk címe arra utal, hogy egyesek még a szakszerűen megfogalmazott írásaikban is igyekeznek magukat szemléletesen, képszerűen kifejezni, hogy ezzel az elvontabb fogalmakat, jelenségeket és viszonyokat is konkrétabbá, elképzelhetőbbé tegyék. A nagyon szürke hivatalos nyelvi formálástól úgy akarnak egyesek megszabadulni, hogy feleslegesen sok nyelvi képét, szólást használnak fel. Az eredmény megdöbbentő: a túlzó képek, a képzavarok, illetőleg a nyelvi képtelenségek éppen az ellenkező hatást érik el, nem elképzeltetnek velünk valamit, hanem inkább elképesztenek bennünket, s ugyanakkor elködösítik a léi nyeget is. Gyakran előfordul, hogy nem ismerik egy-egy szólás közlő értékét, s ezért helytelen jelentésbeli kapcsolatban élnek vele. Gyakori a szóláskeveredés, a szólástévesztés is. Az átvitt értelemben használt állandó szó- kapcsolatokkal különösen csínján kell bánnunk. Szemléletesnek és kifejezőnek tarthatjuk még a következő nyelvi formákat: „Ráverek a melóra” (Kisipari Szövetkezetek lapja, 1970. 10. sz.) — „A jövőben sem ülhetünk babérainkon" (Csővezeték, 1970. 10. sz.) stb. De már elképesztenek bennüket az alábbi képtelenségek, vagy nyelvi sületlenségek: „Valaképtelenségekkel! mennyi kisüzem fölött meg- kondult a történelem lélekharangja” (Híradó, a Tolna m. Kisipari Szövetkezetek Lapja, 1970. 7. sz.) —* „Sok kultúrmunkás kényszerül a meghasonlás függönyét szeme elé húzni.” (Hajdú-Bihari Szövetkezeti Élet, 1970. 8. sz.) — „A ruhaköltemények és az örök szép fazonok (?) elkápráztatnak bennünket” (Borsodi Ktsz, 1970. 6. sz.) stb. A felsorakoztatott példákban nemcsak a túlzásba vitt kép hibáztatható, hanem az állandósult szókapcsolatok alaki megmásításg, illetőleg szólásficamokká torzítása. Vannak helyzetek, amelyekben egy-egy szólás valóban kifejezőbbé, szemléletesebbé teheti a közlendő tartalmat. Ismert szólásunk két változatát is idézzük: „Nincs kolbászból fonva a kerítés” — „Ott sem fonják kolbászból a sövényt”. Arra a konkrét beszédhelyzetre és közlendő tartalomra használják e szólásokat, hogy ott is meg kell dolgozni a pénzért, a kenyérért, ott is dolgozni kell, s munka nélkül nem adják a fizetést. A Visontai Hírek című üzemi lapban megfogalmazott alábbi mondatból tehát nem lóg ki az idézett szólás alak- változata: „Mindenki a szenesekhez akar jönni, mert azt gondolják, hogy itt kolbászfonás után adják a pénzt”. (1970. 10. sz.) Or. Bakos József 6-100-210 millió Ünnppelt as ÉPSZER KÖZELEG A KARÁCSONY sok a vásárló az üzletekben. A tömérdek áru csak úgy kínálja magát a kirakatokban, s az ünnep előtti nagy tolongásból ítélve gazdag, szép karácsonyuk lesz felnőtteknek, gyerekeknek. Képeink az ünnepi forgalom egy-egy pillanatát örökítették meg. Melyik fenyőfát válasszuk? — tanakodnak az asszonyok. Ebben a boltban többségében anyukák vásárolnak, lévén az üzlet neve: Hófehérke gyermekruházat. Mackó, sál, pulóver, kesztyű és sok-sok minden egyéb talál itt gazdára ezekben a napokban. Nemcsak Szolnokon, hanem — amint a kép is bizonyítja —• a jászberényi 129-es számú csemegeboltban is ízlésesen elrendezett áruk várják a vásárlókat. Nincs is bennük hiány* a decemberi áruforgalmuk előreláthatólag 3 millió forint les»
