Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

1970. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Karácsony előtt a könyvesboltokban Kisújszálláson és Törökszentmiklóson Makó határában, a Maros árterületén az árvízrongálta gáttal páruhzamosan föld­alatti fal épül a város védelmére. Négyszáz méter hosszúságban tíz méter mély és ötven centiméter széles árkot nyitnak, amit vízzáró réteggel töltenek ki. Ezzel a kritikus szakaszon egyszer s mindenkorra elejét veszik buzgárok keletkezésének. _ K épünkön: Munkában a rés falazó gép. (MTI foto—Tóth Béla felv.— KS) * Rosszul választottak Varga Róza, a kisújszál­lási könyvesbolt vezetője, elégedett a bolt eddigi for­galmával. — A tervet már teljesítet­tük — mondja. — A forga­lom ebben az évben a tava­lyihoz képest körülbelül 8— 10 százalékkal emelkedne. Ha minden jól megy, elér­jük, hogy Kisújszálláson egy lakosra hatvan forint értékű vásárlás jut. Ez országosan is jó eredmény. Néhány könyvből több is elkelne, de az előzetes igé­nyeken felüli rendelésre csak akadozva jön az után­pótlás. A Lányok évkönyve például hiánycikk. Krimiből, kommersz iroda­lomból van elég. Hiány in­kább a komolyabb, tartal­masabb művekből mutatko­zik. A Németh László-soro- zatot például nagyon sokan keresik, de a Világirodalom Remekei sorozatnak is két­száz előfizetője van a vá­rosban. Az elmúlt napokban meg­kezdődött a karácsonyi aján­dékvásárlás. A bolt a lehe­tőségekhez képest felkészült erre. Kevesen mennek el üres kézzel, hiszen a néhány hiánycikk ellenére is gazdag a választék. Törökszentmiklóson a bolt A nyáron Nyíribronyban Dorozsi Ferenc ipari tanuló épületalapozás közben egy köcsög ezüstpénzt talált. A 169 darab ezüstérme a közép­kor óta lapult búvóhelyén. Makón, ugyancsak házépítés­nél Tasi Mihály fogatos agyagkorsóban 1629 XVI— XVII. századi tallért, dukátot lelt, s az értékes leletért 10 000 forint jutalmat kapott. A helyi állami gazdaság sá­torhelyi sertéskombinátjának építésénél a földgyalu embe­ri csontokat fordított elő a ta­lajból; a lelet óriási tudomá­nyos értékű felfedezés, . egy ezen a vidéken egyedülálló gepida temető nyomára veze­tett. Pécsett gázszerelés köz­ben rátaláltak a pécsi város­fái XIII. században épült szi­geti kapujának több részle­tére, s a lelet biztos támpon­tot ad a további kutatásokhoz. Á szerencsés megtalálók Persze 1970 nem különleges régészeti év. Visszafelé halad­dolgozói, Cyőri Miklósáé üz­letvezető és Molnár Margit a gyermek- és ifjúsági köny­vek gazdagabb választéká­nak örülnek: — Nálunk már az Erzsé­bet, Katalin napok előtt meg­kezdődött a vásárlók rohama — mondja Molnár Margit. — Utána egy pár napig kisebb volt a forgalom, és most kezd ismét fellendülni. A bolt forgalmát több tu- . cat bizományos segíti. Né- ! melyikük igen nagy forgal­mat bonyolít le. Krimi itt is bőven van, az iskolai kötelező olvasmá­nyokból viszont több is hiányzik. — Utánrendelésre van ugyan lehetőség — mondja Molnár Margit —, de ha az ember jó ellátást akar, utá­na kell járni. Előfordul, hogy Pesten az állami köny­vesboltokban veszünk meg egy-egy könyvet, hogy az igényeket ki tudjuk elégí­teni, és megtartsuk vevőin­ket. — Ennek ellenére van, amit nem tudunk megsze­rezni — teszi hozzá Győri Miklósné. — Hiába keresik vevőink a KRESZT, és a műszaki könyvekből sincs túlságosan gazdag választék. B. A. va az időben meg kell emlé­kezni a tiszaeszlári Rohács József cipészről, akit hóbor­tos embernek tartottak a kornyéken, pedig csak a ré­gészkedés megszállottja volt. 1945 őszén Bashalom határá­ban ő fedezte fel az első hon­foglaláskori temetőt a tudo­mány számára. Kevésbé ön­zetlen múltkutatók viszont a régi Savaria egyik becses tör­ténelmi emlékét, Blassius An- tigonus márványfeliratát a 30-as években eladták egy szombathelyi kőfaragónak; szerencsére azonban még fel- használás előtt megtudta a dolgot a helyi múzeum. Szeged mellett, Nagyszék- sóson, a Bálint család szőlőjé­ben minden kapálás szép „rézből” készült dísztárgyat hozott a felszínre. Mindez a helybeliek és odavetődők csereberéjének tárgya volt egészen addig, amíg egy arany karperec nem került a szegedi múzeumba és így Móra Ferenc kezébe. Ezek- után nagy alkudozások, ké­sőbb hatósági fellépés segítsé­Megjelent a Delta legújabb száma 1971 autói és a fiatal bőr titkai két szélső példa a Delta Magazin karácsonyi számá­nak rendkívül széles téma­Í választékából. Bemutatja a legújabb autótípusokat és térhatású elektromikroszkó- pos felvételekkel elemzi a ru­ganyos, fiatal bőr jellegzetes­ségeit. A történelmi múltból a Nagy Armada pusztulását és az évszázadok után most előkerült kincsek regényes történetét írja meg, a jövőről pedig a „Mérték utáni számí­tógépek” című cikk szól. amely a „mini” kompjuterek és a födrészeket behálózó számítógép-szolgáltatások perspektíváit ismerteti. Bemutatja a lap az év leg­nagyobb műanyagházát, az Univerzum legújabb „port­réit” és mesébe illő színes képeken a lézersugárral szín­padra vitt Varázsfuvola- díszleteket, valamint az ék­szerek Valódi ékköveit tökéle­tesen utánzó mesterséges ék­kőgyémántokat. A gravitációs hullámok, a repülőgéphajtó­művel működtetett tűzoltó­gépek. s még számos más újdonság, technikai érde­kesség, információ és hír sze­repel a Delta új számában. gével 1926-tól 1934-ig sike­rült Attila hun király (vagy valamelyik elődje) csodálatos aranykincsét, majdnem 200 darab ékszert, díszes haszná­lati tárgyat kibányászni a szőlőskertből, illetve vissza­szerezni illetéktelen kezekből. Az ősember nyomán Szentestől délre, a mai Sáp­halom közelében a helybeliek egy határrészt Tűzkövesnek neveztek, mert ott szedték a tűzcsiholáshoz szükséges tűz­köveket, azaz kovadarabokat. A lelőhelyre, az újkőkori pat­tintott kovapenge és más, ős­embert szolgáló szerszám le­lőhelyére. azután felfigyelt Farkas Sándor szentesi gyógyszerész, s nyomában a régészet is. 1891-ben Miskol­con, Bársony ügyvéd házának építésénél három máig is is­meretlen rendeltetésű, ősi kő­szerszámot találtak. A szer­számok körül Herman Ottó által indított tudományos vita vezetett a bükki ősember nyomára, juttatta el a kuta­tókat a Szleta-barlangig. . Véletlenül találkoztam mindhármukkal a jászladá- nyi bölcsődében. Fiatalok, napi öt órát dolgoznak és évek óta várják, mikor fog­lalkoztatják majd őket tel­jes, — nyolc órás — mun­kaidőben egész fizetéssel. • Raffael Erzsébet tíz évig volt kisegítő gondozónő a jászladányi bölcsődében. Az­zal a reménnyel vállalt ott munkát, hogy pár éves gya­korlat után gyermekgondozó­női tanfolyamra javasolják. Sokáig gazdasági okokból nem Küldték tanulni. Végle­gesítésére úgy sem volt kilá­tás, mert sem Jászladányban, de a közelében sem tudtak — most sem tudnak — tel­jes állásban további gondo­zónőket foglalkoztatni. Raffael Erzsébet tehát 600 forintos havi fizetéssel napi öt órát dolgozott tíz eszten­deig. Igaz, a nyári hónapok­ban, amikor tizenöttel emel­kedett a bölcsődei helyek száma, őt is nyolc órát fog­lalkoztatták és 900 forintra emelték a fizetését, ez azon­ban minden évben csak né­hány hónapig tartott. Kicsi kora óta nagyma­mája nevelte. Végre szeret­ne ő is segíteni az igazi édes­anyát jelentő idős asszonyon. Sajnos, a havi 600 forintból nem igen telik, ezért volt kénytelen most 25 éves ko­rában más foglalkozás után nézni. Egy hónapja a helyi községi könyvtárban dolgo­zik és esti tagozaton végzi a gimnáziumot. — Szereti új munkahelyét, mégis úgy ér­zi, hogy az elmúlt évtized — amit egykor a jövőjét alapí­tó esztendőknek tekintett — értelmetlenül múlott el. Kiss Béláné 15 éves kora óta dolgozik, most húszéves. Először a szociális otthon­ban vállalt munkát, később azért ment át a jászladányi bölcsődébe, mert „úgy tud­ta”, hogy ott szakképesítést szerezhet. Az elmúlt 5 év alatt volt gyermekgondozónő, takarítónő, mosónő. Amikor látta, hogy a szakképesítéssel sem lenne biztosítva gondo­zónői állása, átkérte magát a bölcsőde konyhájára. Oda is az a remény vezet­te, hogy tanul, szakács-tan­folyamon vesz részt, majd szakmunkásbizonyítványt kap. A fennálló rendelkezé­sek értelmében azonban csak 21. életévének betöltése után mehet tanfolyamra, majd szakvizsgára. Kivárja ezt az egy évet, mert mint mond­ja ez is szép hivatás: jókat főzni a sok apró gyereknek. H. Mária 15 éves, ez év májusa óta dolgozik Jászla- dányon a bölcsődében. Kis gyerekekkel ^szeretne foglal­kozni, de jelenleg a mosodá­ban van rá szükség, ahol va­salja, foltozgatja a kimosott ruhákat A kérdésre, hogy jövőjével kapcsolatban mik az elkép­zelései. Marika a gondozónői munka szépségéről kezd be­szélni. Amikor azonban te­kintete Kiss Bélánéra téved, egyszerre elbizonytalankodik és szinte fellélegzik, amikor valamiért sürgősen a moso­dába szólítják. & A megyei tanács vb egész­ségügyi osztályán helytele­nítik azt, ami a jászladányi bölcsődében történik. Ügy vélik, hogy hasonló esetek­kel más bölcsődékben is le­het találkozni. Hogy nem mindenütt lépnek fel ez el­len, talán azért van, mert így jutnak olcsó munkaerő­höz. Ä járási tanácsnál elmond­ták, hogy községekben a böl­csődei dolgozók alkalmazása és bérezése a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik. — El­mondták még, hogy a külön­ben is alacsony bérkategóriába tartozó egészségügyi dolgo­zók között is a bölcsődei al­kalmazottakat fizetik leg­rosszabbul és a bérfejlesztés­re jutó összeget elsősorban a szakképzett dolgozók kapják. Véletlenül és csak páf név került a jegyzetfüzetembe, de nem véletlenül vetődik fel a kérdés, miért alakult így ezeknek a fiataloknak a sorsa. Évekkel ezelőtt a bölcső­dékben azért alkalmaztak fiatalkorú lányokat, hogy később gondozónőkké képez­ve őket, biztosítsák a szak­emberutánpótlást. A terv, a szándék helyességéhez nem fér kétség, Raffael Erzsébet és sok hozzá hasonó fiatal lány évekkel ezelőtt e szán­dékban bízva választott mar­gónak „hivatást”. A szándék azonban más­ként valósult meg és a fia­talok közül ki tudja hányán gondolnak csalódottan arra, hogy rosszul választottak. L A. KINCSEK A FÖLDBEN Harmat Endre: 4. A RASZPUTYIN-REJTELY Massie motívuma 1967 végén és 1968 elején az amerikai könyvpiac egyik szenzációja Robert K. Massie „Nicholas and Ale­xandra” című munkája volt. A fiatal amerikai író fiá­nak vérzékenysége, hemo- phillája van. Érdekelte, a múltban hogyan álltak szemben a családok ezzel a nyomasztó dilemmával. így jutott el a leghíresebb he- mophiliásig, Alekszej cáre- vicsig. És addig a meggyő­ződésig, hogy ez a betegség á cári Oroszország bukásá­nak lényeges komponense volt. A koncepcióval kapcsola­tos tévedés teljes Egy, a világ egvhatodán uralkodott rend bukásáért egy gyermek betegségét és nem a terme­lési-társadalmi viszonyokat felelőssé tenni — képtelen­ség. De a részletekben Mas­sie úttörő munkát végzett. Ráadásul- a cárevics vérzé­kenységének egyfajta poli­tikai jelentősége kétségtele­nül volt. Nem az, amit Massie tulajdonít neki. Ha­nem az, ami ennek a tör­ténetnek a számára döntő fontosságú. Arról van szó, hogy Raszputyin karrierje nem következett volna be Alekszej hemophiliája nél­kül. Massie a maga szomorú tapasztalata alapján így ír­ja le a vérzékeny gyermek anyjának lelkiállapotát: „A hemophilia mindig magányosságot jelent az édesanyának. Eleinte a jel­legzetes anyagi reagálás ta­pasztalható: kell lennie va­lahol egy specialistának, aki kideríti, hogy tévedés tör­tént, vagy hogy igenis lé­tezik gyógymód. Egyik szak­orvossal tanácskozik a má­sik után. És egyik szakorvos rázza szomorúan a fejét a másik után. A sajátos biz­tonságérzet, amit különben az orvosok jelentenek beteg­ség esetén, eltűnik. Az anya felismeri, hogy magára ma­radt.” A hisztérikus, misztikum­ra hajlamos cámé ebben az esetben pontosan azt tette, amit várni lehetett tőle: két­ségbeesetten kereste a kap­csolatot földöntúli hatal­makkal. Sokat imádkozott, hiába. Ez nyilván annyit je­lent, hogy Isten az ő imáit nem hallgatja meg. De len­nie kell valakinek, aki kö­zelebb áll hozzá, aki meg- hallgattatik. Ejnye, 4liosinka! Raszputyin népes társaság­gal szórakozott. amikor megszólalt a telefon. — Carszkoje Szelő — mondta borzongó tisztelettel az, aki felvette a kagylót. Raszputyinnal közölték, a cárevics nem tud aludni, fájdalmai vannak. — Micsoda? Még nem al­szik? Na, küldjétek csak a telefonhoz! Aztán a vendégek elhűlve Hallották, amint a házigaz­da ezt mondja Oroszország nagyhercegének és trónörö­kösének, Minden Kozákok Hetman jának: — Ejnye, Aljosinka, mi új­ság? Fáj valami? Ugyan, de­hogy fáj. Eredj csak és tüs­tént feküdj le! Nem fáj semmid, én mondom neked, hogy nem fáj. Hallod-e, si­ess aludni! Néhány perc múlva a pa­lotából jelentették a szta- recnek, hogy a fiú már al­szik és minden rendben van. Ahhoz, hogy Raszputyin pályafutásának azt a legfon­tosabb motívumát egy he­lyen tárgyaljuk, ezúttal en­gedményt kell tennünk az időrend rovására: előre kell ugranunk hét esztendőt. nurtrolones — segítség nélkül 1912... A lengyelországi Spalában a trónörökös ép­pen lábadozott egy vérzés •után és a cámé úgy gon­dolta: a gondosan elegyen­getett erdei úton, a külön­leges rugózású hintóbán megknesikáztatja a pompás levegőn sápadt kisfiát. Néhány kilométer után a gyerek láb- és has-fájdal­makról panaszkodott. Alek- szandra azonnal visszafor- díttatta a kocsit. Szokása szerint azonnal úrrá lett raj­ta a pánik: őrjöngve sür­gette előbb gyorsabb, majd lassúbb hajtásra a rémült kocsist. Alekszej a legap­róbb zökkenésre is felkiál­tott a kíntól. Botkin doktor, az udvari orvos vérzést ál­lapított meg a hasban és az egyik combban. Távirat ment Pétervárra és amilyen gyor­san akkor lehetett, befutot­tak Fjodorov. Rauhfusz és Osztrogorszkij sebészek, va­lamint a cárevics tengerész­testőrének névrokona, dr. Gyerevenko. A gyerek szobája megtelt sürgölődő, aggódó arcú szak­tekintélyekkel — csak ép­pen egyikük sem tudott se­gíteni. Az utolsó kenet Á cár kénytelen volt uta­sítani Frederiksz gróf udva­ri minisztert: bocsásson ki hivatalos jelentéseket a trónörökös állanotáról. Országszerte könyörgő i sten ti szt.el eteket szerveztek. Pétervárott, a Kazáni Mi- asszonvunk katedrális ikon­jai , előtt huszonnégy órán keresztül, felváltva imád­koztak a cárevicsért a biro­dalom legmagasabb egyház­fejedelmei. A lengyel vadászparadi­csomban pedig többször is azt hitték, hogy a vég be­következett. Már megfogal­mazták a Pétervárra kül­dendő hivatalos táviratot, amely szerint Ö Cári Fen­sége, oroszhon trónörököse elhunyt. És eljött az az éj­szaka. amikor Irene porosz' hercegnő, a cámé egyik nő­vére zokogva kirohant és azt kérte az udvaroncoi tói. vo­nul ianak vissza, mert most adták fel az utolsó kenetet. Ezen az éiszakán támadt Alekszandrának az a két­ségbeesett ötlete, hogy táv­iratozzék a személyesen el­érhetetlen, mert nem is Pé­tervárott, hanem Szibériá­ban tartózkodó Raszoutyin- nak: imádkozzék a fiáért. Nem sokkal később meg­jött. a sztarec híres válasza: „Isten látja könnyeiteket, meghallgatta imáitokat. Ne essetek kétségbe, a kicsi nem fog meghalni. Ne engedté­tek. hoev a doktorok +ül=á- gosan sokat zaklassák őt.” — Az orvosok szerint Ugvan nincs semmi javulás de engem Grigorii atva táv­irata megnyugtatott — mon­dogatta hisztérikus optimiz­mussal a cárné. És a vérzés másnap elállt. (Folytatjuk.) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom