Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
1970. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A kambodzsai hazafiak katonai sikerei A kambodzsai népi erők az elmúlt napokban újabb sikereket értek el, az északi fronton több kormányalakulatot bekerítettek és gyors ütemben haladnak a főváros, Phnom Penh felé. A gyűrűbe került katonákat a partizánok heves támadásokkal kisebb csoportokra szétszórták. Képünkön a népi erők Kampong Cham felé haladó utat támadják. (Telefoto — AP—MTI—KS) A megtalált város Tádzsikisztán déli részén, a Kizilsz és Jahsz folyó középső folyásánál egy 900 év- ;rel ezelőtt elpusztult város romjaira bukkantak. Sikerült kiásni az alabástromból, égetett és nyers téglából épített, továbbá hatalmas agyag- és fablokkokból álló palotát. Az épület alapterülete 300 négyzetméter. EZ a felfedezés segítséget nyújt ahhoz, Hogy közelebbről megismerjék annak az államnak a történetét, amely e vidéken az i. u. XII. századig fennállt Húsz év alatt kétszer változik az acél földrajza A világ acéltermelésének 1980-ra meg kell közelítenie a 900 millió tonnát, szemben a tavalyi 570 millióval. Ez Manuell! professzornak, a Finsider Holding elnökének feltevése. A következő 10 évben — ha az acéltermelés továbbra is az iparilag fejlett országok privilégiuma marad — rohamosan fejlődik a vasérc tengeri ütőn történő szállítása. A húsz évvel ezelőttig szinte jelentéktelen tengeri szállítás ma már 200 millió tonnára emelkedett, és a becslések szerint 10—15 éven belül megháromszorozódik. A már 1945 óta rohamosan növekvő acélkereslet, a szállítási díjszabás csökkenése, az új, gazdag érclelőhelyek feltárása, 1950 óta megváltoztatták az acél földrajzát. Az európai érctermelés aránya majdnejp a felére csökkent, az észak-amerikai országoké pedig háromötöddel lett alacsonyabb. Ebben az övezetben azonban Kanada már 15 éve tartja magát mint nagytermelő, egy szinten Ausztráliával és számos dél-amerikai, valamint afrikai országgal. A jelenlegi tengeri szállítás nagy része Japánba irányul. A japán kohászat közvetlenül a tengerparton helyezkedik el. — Japánban az acéltermelés az 1955. évi 9,4 millió tonnáról 1969-re 82 millió tonnára emelkedett. Minden más országgal ellentétben (Olaszország kivételével), amelyeknek fejlett vaskohászatuk van, Japán minden vasércszükségletét importból fedezi. A japán vállalatok rendkívül élénk beszerzés! politikát folytatnak, szerződések révén igyekeznek biztosítani nyersanyagszükségleteiket 15—20 éves időszakra Is. Egyes szakértők szerint azonban századunk vége előtt megváltozik a vas és az acél földrajza, amely nem egészen tíz éve alakult ki. Véleményük szerint 1975-től Japán Ausztráliában biztosítja magának a szükséges érc 40 százalékát. Iráni földgáz a Szovjetuniónak I# ■« I »I I ff ■■ rr I ii I r Kölcsönösen előnyős egyuMmukodes A több, mint ezer kilométeres gázvezeték, amely októberben már szolgáltatott földgázt Szaszrába, a Szovjetunió Kaukázuson-túli részének ipari és egyéni fogyasztói szükségleteinek fedezésére, a Közel- és Közép-Kelet leghosszabb csővezetéke. Napi áteresztő képessége 17—18 millió köbméter. A vezeték az 1966-os szovjet—iráni megállapodás első létesítménye. Hamarosan üzembe helyeznek egy másik létesítményt, egy hidromecha- nikai komplexumot az Araksz határfolyón. A komplexum két erőműből, egy iráni és egy szovjet villanytelepből. duzzasztógátból, víztárolóból és öntözőrendszerből áll. A létesítmény Irán és szovjet Azerbajdzsán aszályos vidékeire juttatja el a vizet és az energiát. Szovjet gazdasági segítséggel és műszaki közreműködéssel fémkohászati és gépgyárat szerelnek, ólom- és cinkfeldolgozó gyár, valamint számos elevátor épül Iránban. A fémkohászati gyár építésének terve már régen felmerült Iránban. Miután azonban az ország nem rendelkezett műszaki káderekkel és megfelelő anyagi eszközökkel, a nyugati hatalmakhoz fordult segélyért. A nyugati országok azonban kitérő választ adtak. Mind az amerikai, mind a nyugatnémet cégek azzal érveltek, hogy az iráni érc nem alkalmas kohászatra. Nyilván azt gondolták, jobb, ha Irán megmarad nyersanyagszállítójuknak és felvevő piacuknak. Irán ekkor a Szovjetunióhoz fordult. A közös geológiai kutatások során rájöttek, hogy az ország jelentős — fémkohászatra alkalmas — vasérc- és kőszén-készletekkel rendelkezik. Több más hasznos ásványi lelőhelyet is feltártak, amivel meggyorsították az ország ipari fejlődését. Pillanatnyilag szovjet közreműködéssel teljes ütemben folyik az iszfaháni fémkohászati gyár építése. Évi kapacitása az első szakaszban 500—600 ezer tonna acél lesz. Rendkívül jelentős és nagyfontosságú a szovjet—iráni együttműködés az araki gépgyár építésében is. A gyár harmincezer tonna fémárut gyárt majd évente. Az üzembehelyezés. amire hamarosan sor kerül, jelentősen csökkenti Irán fémáru importját. Az utóbbi időben tovább bővült a gazdasági együttműködés a két ország között. Október 7-én Teheránban befejezte munkáját a gazdasági vegyesbizottság harmadik ülésszaka. Jegyzőkönyvet írtak alá a gazdasági és műszaki együttműködés 12—15 évre szóló távlati fejlesztéséről, egyezmény született árról is, hogy a Szovjetunió segítséget nyújt a műszaki káderképzésben Iránnak. Irán vezető szakemberei hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunióval való együttműködés létfontosságú Irán szempontjából. A Szovjetunióval kötött megállapodások ugyanis az egyenlőségen, a kölcsönös előnyön és a nemzeti szuverénitás tiszteletbentartásán alapszanak. A szovjet berendezésekért, a szovjet szakemberek szolgálataiért Irán földgázzal, gyapottal, gyapjúval és más olyan áruval fizethet, amiből bőven áll rendelkezésére megfelelő készlet. Másszóval, a fizetés kereskedelmi feltételek mellett történik mindenféle politikai vagy gazdasági korlátozás nélkül. Bebizonyosodott, hogy az egyoldalú nyugati orientáció elvetése, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok szélesítésének politikája megfelel Irán nemzeti érdekeinek, szilárdítja gazdasági önállóságát, nemzeti függetlenségét. I. Plisevszkij APN Sírjál, sírjál. Beug álla ! Nincsenek többé gyermekek — A vizekben felpuffadt holttetemek — Á hadsereg nem adott helikoptert Iunusz Mullah egy holttestbe kapaszkodott és életben maradt. Körülötte a Bengál-öbölben „emberi testek tavirózsaként úszkáltak”• Mohan Saha (18 éves) megfogódzott az egyik bambusz-cölöpben „de a hullám kisodort a tengerre és hat órával később a partra vetett — 25 kilométerrel távolabb”- Zia-ul Haq-ot is elragadta a hullám. Visszatéréséhez négy napra volt szüksége; amikor hazaért, falujából már semmi sem maradt. A szökőár sárgás-barna volt és a vízoszlopok elérték a 6—8 méter magasságot. Miközben a ciklon és a szökőár átszáguldott a kelet-pakisztáni part lapos iszapos területén 13 szigetet és egy széles partsávot vastag iszapréteggel vont be és 700 kis szigetet törölt le a térképről. Embereket és állatokat fullasztott meg és holttestüket a magasabban fekvő partra dobta. Amikor a pilóták a levegőből lenéztek, a 7000 négyzetkilométer kiterjedésű katasztrófa-területen csak vértócsákat és összezúzott testeket láttak. Gyermekruházatra nincs szükség, közölték rádión a Gangesz-torkolat mentőcsapatai. „Nincsenek többé gyermekek, valamennyi vízbefulladt”. Noakhaíl kisvárosban csak 5000 vízbefulladt számára volt elég halotti lepedő. A többi sokezer áldozatot oltatlan mészbe mártva tömegsírokba földelték el. Menetiül mindenki Manapura szigetén az életfa enmaradottak 10 000 halottat temettek el. ,,Miní látható, még elég holttest hever szanaszét”, panaszkodott a kerület egyik vezető tisztviselője. Bhola és Hatia testvérszigeteken a rendőrök az életben maradottal: arra kényszerítették hogy Kelet-Pa- kisztán épségben maradt északi részébe menekülésük előtt az 50 000 halottat temessék el. Az éhség és a tífusztól, meg a kolerától való félelem a kimerült embereket menekülésre készteti. Nincs többé ivóvíz, a tengerár sós vize megtöltötte a kutakat és ciszternákat, a hi- náros tavakban és folyó- ágakban felpuffadt holttestek úszkálnak- A rizstartalékok, amit meg lehetett menteni, nedves és penészes lett. Amíg az utolsó öngyújtóból ki nem fogy a benzin, a sziget parasztjai és halászai elégetik a penészes magvakat és rizshamuval töltik meg gyomrukat. Bár Jahja Khan, Pakisztán elnöke egyik pekingi látogatásából való hazarepülése közben Daccában megszakította útját, és ,,utasította” a kormányzót, hogy „utasításokat adjon”, katonái 50 katonai helikopterből csupán egyet bocsátottak a mentő- szolgálat rendelkezésére, és ez az egy gép is 14 óra múlva már javításra szorult- Míg az amerikai helikoptereket az Egyesült Államokból és a brit helikoptereket Singapore-ból Pakisztánba juttatták és összeszerelték, további tízezer bengáliai pusztult el. Igaz, hogy a segítségre siető hajóknak Karachiból kiindulva Indiát megkerülve 4800 kilométer hajóutat kellett Kelet-PakiSztánba megtenniük. Nyugat-Pakisz- tán Rotary-, Lions- éstSymk- hana-klubjai, az előkelő hölgyegyesületek és a szabadkőművesek a vékony, de dúsgazdag felső réteget úgynevezett „Charity functions” — adományozó ünnepélyekre hívták meg A karachi lapok ezt írták: „Sírjál, sírjál Bengáliai” Az asztalnál, táncnál és tombolánál azonban Pakisztán nyugati része csak a kelet-pakisztáni bengáli testvérek iránti részvétéről és rossz lelkiismeretéről tett tanúságot. Nyugat-Pakisztánban ugyanis az ország keleti részét gyarmati területnek te-í kintik, ahol a nyugat-pakisz-' tániak magukat felsőbbrendű embereknek érzik. Nyu- gat-Pakisztán számára a bengáliaiak túl értelmesek ahhoz, hogy szeressék, tűi gyávák ahhoz, hogy tiszteljék őket és túl sokan vannak ahhoz, hogy teljes rabszolgákként kezeljék őketNyugat-Pákisztán gazdá- jai pénzüket a keleti tartományban keresik meg. Karachi kereskedői bengáliafi juta-szállítóiknak és jutaí- munkásaiknak éhbért fizetnek- — Az így megkeresett összegekkel finanszírozza Nyugat-Pakäsz- tán saját iparosítását — és a muzulmán állam szinte kivétel nélkül nyugat-pakisztániakból álló hadseregét. Pakisztán 125 millió lakosa közül 70 millió Kelet-Pa- kisztánban az NDK területéhez mérhető területen ék Itt egy négyzetkilométerre ezer ember jut és így e térség a világ egyik legsűrűbben lakott, s egyben egyik legszegényebb része. A gyarmatosítók nem áldoznak A nyugat-pakisztáni gyarmatosító urak nem akartak pénzt áldozni a keleti országrészre. A gátépítést drágának tartják: a Világbank számításai szerint 800 millió dollárba kerülne a Gangesz- torkolat árvízmentesítése. Viszont 800 millió dollárba kerül Nyugat-Pákisztán legújabb presztizsműve, a világ legnagyobb és Nyugat- Pakisztán összekötve hatodik (tarbelai) óriásgátjaA kormány a pakisztáni költségvetés 60 százalékát költi nyugat-pakisztáni hadseregére, amelyet a kasmír^ vitás kérdés miatt tart fer/n — a fegyverkezési verseny Indiával, a bengáliak te/hé- re folyik. Csak az 1960. évi "kettős szökőár (16 000 halott) után szánták rá magukaft a nyugat-pakisztáni /hatóságok, hogy Bengáliábao. egy olcsó -védőhálózatot engedélyezzenek. A Svéd ^Vöröskereszt japán tranzisztoros rádiókat osztott szét 'a falvak vezetői között, ezeken keresztül egy adóállomás közvetítette a ciklonra figyelmeztető jelzéseket. A jelzőrendszer nem működött Legutóbb azonban ez a rendszer nem működött — jóllehet a meteorológiai műholdiák már négy nappal előtte jelzést adtak aBengál- öbölnek, és Pakisztánnak is. A pólfigyelmeztető rendszer, a bambuszdobok és a világító rakéták szintén csődöt mondtak. „Éjfél volt, a rádióban elhangzott vihar jelzések miatt ébren maradtunk” — panaszkodik Manapura sziget kerületi vezetője — „először a sötétségben egy fénysugarat láttunk közeledni, majd mennydörgésszerű csattanást hallottunk, aztán ránktörtek a víztömegek”• A pakisztáni rádió figyelmeztetései csak „viharról" beszéltek. A kerületi vezető: „A szökőárról nem volt szó”. (Spiegel) Tokió az ég felé tör A Japán szakemberek megállapították, hogy Tokió süllyed. Területéből körülbelül 30 négyzetkilométer alacsonyabban fekszik a tenger szintjénél. Ezzel egyidőben Tokió felfelé is növekszik. A város tíz év múlva új arculatot ölt. A japán fővárosban ma még csak egy felhőkarcoló áll. Ez az épület, amelyet 1968 áprilisában fejeztek be. 156 méter magas. A felhőkarcoló azonban nem sokáig lesz egyedül. Már épül egy kereskedelmi részvénytársaság vezetőségének 40 szintes irodaháza, a 17 szintes Hotel „Imperial”, a „Fudzi” filmforgalmazó cég 18 szintes főépülete és több más japán konszern Irodaházai. A japán fővárosban különös érdeklődést keltett a nyugati városrész, Shinjuku átépítésének terve. Itt alakítják ki Tokió második „szivét”. 1968 áprilisában befejezték a 17 szintes vasutaskórház építését, s a „Shinjuku” pályaudvar közelében pedig most sokemeletes lakóházak épülnek. Japán nagyvárosaiban 1963- ban kezdtek magasépületeket emelni. Azelőtt ebben az országban, ahol a földrengés olyan megszokott jelenség, mint Londonban az esőzés, törvény tiltotta, hogy 31 méternél magasabb objektumok épüljenek. A japán építészek azonban kidolgozták a földrengésbiztos, „rugalmas” építkezés elveit. — Közéjük tartozik az alap cikkcakkos lerakása, a műkavics használata, s az a speciális beton, amelyben a szokástól eltérő az alkotórészek aránya. A hitetlenkedők már meggyőződhettek, hogy ilyen építkezés esetén az épület kilengése a legerősebb földrengésnél is — mindössze 2 centiméter. Az ldbr iétmúlta építkezési törvényt ha- 1 tályon kívül helyezték. Tokió j átépítésének és korszerűsítésé- i nek tervei sorra megvalósulnak. I
