Szolnok Megyei Néplap, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1970.- december 13. ­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazánk az ENSZ-bcn A. második világháború utáni magyar történelem je­lentős mérföldkövének évfordulója van december 14-én: ti­zenöt évvel ezelőtt ezen a napon vált Magyarország az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tagjává. Felvételünket a világ- szervezetbe mindenekelőtt annak a szívós, kitartó tevékeny­ségnek tulajdoníthatjuk, amelyet a Szovjetunió diplomáciája végzett az ENSZ egyetemességének érvényesítéséért, mind­azon szocialista és nem szocialista országok tagságáért, ame­lyek kül- és belpolitikájuk alapján megfeleltek az ENSZ alapokmánya követelményeinek. A tizenöt évvel ezelőtt elindult változások jelentősen módosították az ENSZ összetételét és további tevékenységé­nek jellegét. Emlékezetes még, hogy a hidegháború éveiben hogyan változtatta a világszervezetet az Egyesült Államok akkori kormányzata egyszerű szavazógépezetté, és hogyan használta fel imperialista terveinek szentesítésére, a többi között a koreai agresszió „enszesítésére”. A szocialista or­szágok felvétele egy olyan folyamat kezdete volt, amelyben az Egyesült Államokat feltétlenül kiszolgáló államok fokoza­tosan elveszítették abszolút többségüket, s különösen « gyar­mati iga alól a hatvanas években függetlenné vált országok felvétele óta az ENSZ-ben is mindinkább érvényesülnek e világban kialakult realitások. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ ma hatékonyabban töltheti be rendeltetését, mint létezésének első évtizedében. Hazánk felvételétől kezdve nagy aktivitással vesz részt a világszervezet munkájában. „Azzal az eltökélt szándékkal csatlakoztunk a világszervezethez — mondotta első felszóla­lásában a magyar küldött —. hogy támogassunk minden olyan javaslatot és törekvést, amely az emberi haladást elő­segíti”. Ezt a programunkat következetesen betartjuk, 's en­nek tulajdoníthatjuk, hogy hazánk a világszervezet tekinté­lyes tagja lett. Igaz, egy időben, az 1956-os ellenforradalom leverése Után az imperialista hatalmak megpróbálták mandátumun­kat kétségbe vonni. Az úgynevezett magyar kérdés azonban lekerült a napirendről, és ugyanazok kényszerültek a visz- szavonulásra, akik felvetették. Azóta hazánk bekerült már a Biztonsági Tanácsba, kép­viselőnket a közgyűlés egyik legfontosabb bizottságának el­nökévé választották és küldöttségünk számos nagyjelentősé­gű határozat kezdeményezője volt. A magyar szakemberek egész sora dolgozik az ENSZ titkárságán és a világszervezet szakosított intézményeiben. Munkájuk valóban az ENSZ egyetemességének szimbóluma, hogy csak egy példával il­lusztráljuk: magyar mérnökök dolgozták ki a világszervezet felkérésére a La Plata folyó szabályozási terveit. Jogos büszkeséggel és elégedettséggel emlékezünk meg ma az évfordulóról, s bizonyosra vesszük, hogy ENSZ- beli tevékenységünk a jövőben is az emberiség egyetemes ügyét, a haladást, a béke. és biztonság, fenntartását szolgálja. (KS) Még ebben az évben átadják az építők Szolnok második toronyépületét a Vosztok út végén épült 18 emeletes lakó házat A dolgozók helyzetéről A törökszentmiklósi városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a mezőgaz­dasági gépjavító vállalat há- romszázötvenhét dolgozójá­nak egészségügyi, szociális és kulturális helyzetéről tár­gyalt. A telep, ahol évente 25 millió forint értéket állíta­tlak elő túlzsúfolt. Ezért, és a technológia korszerűsíté­sére nagyarányú beruházási programot hajtanak végre. A központi üzem területén 1968 óta egy 1460 négyzetméter alapterületű műhelycsarnok épült, amelyből 160 négyzet­métert foglal él a tanmű­hely. Jelenleg épül egy új szerelőcsarnok. A beruházások megvalósí­tása mellett a vállalat dol­gozóinak szociális helyzete is állandóan napirenden szere­pel. A munkásokat két, negyvenszemélyes és két tíz­személyes autóbusz szállítja a munkahelyre. A tiszaőrsi vállalati üdülőben öt kényel­mes szoba áll a szabadságu­kat töltők rendelkezésére, az új gyulai MEDOSZ üdü­lőben pedig évente ötvenket- ten pihenhetnék. Kongresszus után... Hóeke a diesel- mozdonyon, vegyszeres jégtelenítés Téli előkészületek a vasútnál A MÁV-nál megkezdődtek a téli előkészületek. A pá­lyafenntartók felállították a hófogókat a hófúvás-veszé­lyes helyeken, Vonali hófi­gyelő szolgálatot szerveztek, és gondoskodtak a kitérők és peronok takarításának fel­tételeiről. A ferencvárosi pá­lyaudvaron már eddig is 30 csoportkitérőnél — árammal melegítették a síneket, és a jó tapasztalatok alapján to­vábbi váltók melegítésére is fokozatosan sor kerül. A villamosított vonalakon is mind több kitérőt szán­dékoznak árammal mele­gíteni, s Miskolcon már meg is kezdték a váltó-melegítők szerelését. Az elmúlt télen több kitérőnél vegyszerrel permetezték a jeget, ezzel a fagyáspontot mínusz 10, mí­nusz 20 fokra csökkentették, így a hó nem fagy meg, csak kásásodik. Ez a módszer is bevált, s az idén már 2000 váltónál alkalmazzák majd. A nagy csomópontokon, rendezópályaudvarokon hő- légsugaras olvasztóberende­zésekkel tisztítják meg a sí­neket, kitérőket. Ezekből a gépekből, ame­lyek 400 fokos forró leve­gővel fújják szét a havat, kettő a fővárosban, 5 pe­dig a vasút más legjelen­tősebb csomópontjain ta­lálható. Újdonság az idén, hogy 10 nagyteljesítményű Diesel mozdonyra hóekét szereltek fel, s ezek a nyílt pályát tisztítják meg a hótól. Két- három méter magas hó elta­karítására is alkalmasak a hómarók, amelyekből 3 van a MÁV tulajdonában. Huszonöt—harminc kilo­méteres a legkisebb sebes­sége a klímarendszerű hó­ekének, amely ékszerűen állítható bólapáttal sodor­ja ki a havat a sínekről. Ebből a hóekéből négyet, — egy kisebb teljesítményűből ugyancsak négyet állíttat munkába a vasút. A szakembereket is meg­felelően kiképezték a gépek kezelésére, irányítására, mert az összesűrűsödött kemény hórétegbe nem megfelelő sebességgel hatoló gépek — könnyen elakadhatnak Fehérkötésű könyv, ele­gáns, szép kivitelben: „A Magyar Belorvosi Archivum Supplementuma 1970”. — Három orvosunk is sze­repel a könyvben felszólalá­sával,. amelyeket a Gastroen- terológiai Társaság jászberé­nyi értekezletén mondtak el- Nagy kitüntetés volt szá­munkra, hogy nálunk, egy ilyen kis vidéki kórházban tanácskoztak az ország neves szakorvosai, professzorai a korai gyomorcarcinoma diag­nosztikájáról­— Azt hiszem nem vélet­lenül. — Hát az igaz, hogy évek óta foglalkozik kórházunk igazgatónk vezetésével e té­mával. Jelenleg a hűtőgép­gyárban végzünk szűréseket, és mind dr. Figus I. Albert mind dr. Paksi András és dr. Simon László jelentős ered­ményekről számolhatott be a társaságnak. — Marika, maga is részt vesz ebben a munkában? — Természetesen... A jászberényi kórháznak egyik parányi kis szobájában beszélgetünk. Valamikor ez volt Babusa Sándomé mun­kahelye, amíg személyzeti főelőadó volt Amióta kine­vezték az intézet fqgpolónő- jének, csak vendégként tar­tózkodik ebben a barátságos, egyéni hangulatú szobácská­bán. Most Csikó József né itt a háziasszony, — ő örökölte a személyzeti főelőadói tisz­tet A beszélgetésbe ő szól köz­be: — Azt hiszem a mi orvo­saink, középkádereink min­dennapi gyógyító munkája melletti tudományos tevé­kenysége is bizonyítja: aki szereti a hivatását, az képes annak élni, abban kimagas­ló eredményeket elérni- A hivatali munkáján túl pedig éppen mert tudja, hogy hiva­tását is csak a közösség se­gítségével tudja jól gyako­rolni, nem zárkózik el a tár­sadalmi megbízatások telje­sítésétől sem. — Valóban így van — mondja Babusáné. — Dr. Paksi András volt hosszú évekig pártalapszervezetünk titkára. Csakhogy most Bu­dapestre helyezték... — És Marika lett az egész­ségügyi pártalapszervezet tit­kára- Én pedig ismét tagja lettem a pártvezetőségnek — folytatta Csikóné a megkez­dett gondolatot­Egy alapszervezeté, amely­nek igaz mindössze huszon­hat tagja van, de élénk a pártélet, a párttagok tevé­kenyen vesznek részt a mun­kában. És ennek azt hiszem az az alapja, hogy a kórház vezetői mindenkor kikérik a pártvezetőség véleményét különböző témákban, figye­lembe veszik azokat dönté­seiknél, megosztják velük a vezetés gondjait. Mert saj­nos a jászberényi kórházban a gondokból is van elég. — Az elvtársnő most kezd­te párttitkári leendőit. Nagy eseményt előzött meg az új pártvezetőség választása: pártunk X. kongresszusát. Ügy érzi sok segítséget kap­tak a kongresszustól felada­taik ellátásához? — Feltétlenül, és sok min­denben megerősített minket a kongresszus. Meg is nyu­godtunk, hogy bár megvá­lasztásunk óta még nem so­kat csinálhattunk, de az az út. amelyen elindultunk, he­lyes­— Űj utak? Feltétlenül szükség volt erre? * Elgondolkodva válaszol: — Igen, beigazolódott, hogy igen- Azelőtt a pártcsoportok elég formálisan működtek. Most átszerveztük a pártcso­portokat úgy, hogy minden munkaterületét érintsenek. Azután új módszerünk, hogy minden taggyűlés előtt kibő­vített ülést tart az öttagú pártvezetőség, amélyen ott vannak a bizalmiak is. Az­után kerül sor a csoportülé­sekre, majd a taggyűlésekre. Vagyis igyekszünk ezáltal alaposan felkészülni és fel­készíteni a tagságot a tag­gyűlések témáira, hogy ér­demben vitatkozzunk. Janu­árban például a pártfegye­lemről beszélgetünk majd. Tervünk, hogy az új eszten­dőben minden párttagunkat beszámoltatunk: hogyan tesz eleget pártmegbízatásának. — Annak idején, amikor a kongresszusi irányelvek napvilágot láttak, kicsit szo­morúan vettük tudomásul, hogy abban az egészségügy­ről nem sok szó esett- Ha jól emlékszem csupán annyi, hogy az egészségügyi ellátás számottevően fejlődött, s hogy a negyedik ötéves terv­ben új rendelőintézetek épül­nek, javul a kórházi ellátás­— És ez a szomorúság ál­landósult? — Most a kongresszus után másképpen látjuk a dolgo­kat. Igaz, nem sok szó esett rólunk közvetlenül, de köz­vetve annál több. Annak ide­jén talán azért keseredett meg a szánk íze, mert köztu­domású, hogy mi nagyon sok gonddal küzdünk elhelyezé­sünket illetően. Bánt ben­nünket és háborgunk amiatt, hogy egy milliós költséggel felépült a procektura, de egy év óta üresen áll. Nem köl­tözhetünk be, mert használ­hatatlan: nincs csatorna, víz, villany, a jelenlegi hálózat már nem bírja el azt a ter­helést. A mostani helyen pe­dig már tarthatatlan a hely­zet — Azt hiszem, valamit könnyít a helyzeten, ha a ne­gyedik ötéves tervben fel­épül Jászberényben is az új rendelőintézet• —: Feltétlenül- És, hogy a kongresszuson elhangzottak valóban valósággá is lesznek, nem csak az elmúlt évek ta­pasztalatai igazolják. Egy ér­dekes esemény zajlott le a városunkban a minap. — Éspedig? — A kongresszuson Kádár elvtárs összefoglalójában az anyák tiszteletéről, az anyák segítéséről beszélt, arról, hogy bölcsődét meg óvodát kell építeni, ha kell közös összefogással. Őszintén szól­va ez, mivel nálunk nagyon sok a nő, anya dolgozik — többségük .30 éven aluli — nagy visszhangra lelt. A vá­rosi tanács illetékesei most arról tájékoztatták á tanács­tagokat, hogy a korábban 60 személyesre tervezett bölcső­dét és óvodát 100 személyes­re építik fel, és a pluszként épülő negyven helyet a kü­lönböző vállalatok, üzemek támogatásából akarják meg­valósítani. Ehhez kérték a párttitkárok segítségét is, hogy minden vállalatnál egyetértéssel találkozzon e határozat. V. V. Az reggel ötkor csörög j! Elmondom magának. Miért ne mondanám? Csak azt kérem, ne írja meg. Nem szeretném, ha megis­mernének. De az életemről kérde­zett. Mondjam, hogy köszönöm, jól vagyok, élek, mint sok százezer asz- szony? így nem is lenne igaz, s én bármennyire sokszor is bántam már — nem tudok hazudni. Amikor én asszony lettem, nem olyan idők jártak, mint manapság. Nem kaptam én otthonrój egy szál inget sem, nemhogy bútort, lakásra- valót. A férjem is szegény melósgye- rek volt otthon maradt még vagy öt testvére. Az anyósom csak sírt az esküvőn: elmegy a kenyérkereső nagyfia, a legnagyobb segítsége. Az apósom már akitor is ivott... Aztán összekerültünk. Boldogok voltunk? Nem is tudom. A boldog­ságról már sokat olvastam. Nem hiszem, hogy van zavartalan, igazi. Örültünk egymásnak, tán az elején szserettük is egymást. Hamarosan várandós lettem. Akkor még öt hét volt a szülési szabadság. Kicsit bán­kódtam mostanában, amikor fiatal- asszonyok így számolnak: ha szü­lök, három évig otthon maradha­tok. Nekem, s az akkori menyecskék­nek nem voltak számításaink. Csak hordtuk a terhet, s később hajnal­ban a gyereket a bölcsődébe. Hány téli 'sötét reggelen belesírtam a kis­fiam tarkójába: addig volt neked jó lelkem, míg a szívem alatt voltál. Addig vigyáztam rád, velem vol­tál... Két év sem telt el, az első után jött a második. Szép, szőke kis­lány. A férjem azt mondta; se la­kásunk, se bútorunk, meglátom, be­letörik a fogunk. Engem okolt a második miatt. Különösen fizetésna­pi estéken. Olyankor későn jött ha­za, kapatosán. A kis egyszoba, konyha egyre ki­sebb lett. Nekem esténként mind több dolgom volt a két gyerekkel, s egyre fáradtabb voltam. Nem is csodálkoztam, hogy az uram nem jön már szívesen haza. Moziba járt, néha színházba is. Nem, velem so­ha. Hogyan maradt volna magára a két kicsi gyerek? Tizenöt éve, hogy elváltunk. Tizen­öt éve, ugye milyen sok idő? A fiam most egyetemista, a lányom jövőre érettségizik. Kapok havonta hatszáz forint gyerektartást. A fiam tizen­nyolc éves koráig családi pótlékot is kaptam. Keresek havi ezernyolc­száz forintot Nem nyolc órai mun­kával. Reggel ötkor csörög az éb­resztőóra, s két órával korábban kezdek Egy , műhelyt kitakarítok. Kértem. adjanak valami munkát, hogy tanulhassanak a gyerekek. Mind á kettő kitűnő tanuló. Nya­ranta dolgoznak két hónapig. A fi­zetésből megveszik az őszre, télre való ruhát. Hogy nekem az ne le­gyen gond. Ilyenkor, karácsony előtt a szü­leimtől kapok egy kis malacka fe­lét. Majdnem az egész a fiamé — le­sütöm neki, sokáig eszeget belőle. Mi a kislánnyal kisétkűek vagyunk, aztán a hason lehet spórolni, azt nem látja senki sem. Néha azért sírdogál a lányom. Azt mondja, mi­ért adtam középiskolába? Olyan szegény lánynak, mint ő ott csak szégyenkezni kelL Mert az iskola­köpeny eltakarja a ruhát — de nem a.cipőt, a kabátot, a harisnyát.-Van olyan osztálytársa, akinek nagyobb, s ezerszer szebb szobája van mint a miénk. Egyszer betég volt. El­jöttek hozá, látogatóba. Azóta nem jön hozzánk senki sem... Az egész életben az órát utálom csak. Azt a reggel ötkor csörgőt. Ha tehetném, egyszer összetörném. Az az én zsarnokom, a legádázabb el­lenségem. Mégis, minden este fel hú-; zom. Vasárnap is hajnalban kelek. " Mosás, vasalás, takarítás, akkor vár rám. Szórakozás? A gyerekek miatt vettem pár éve részletre egy tévét. Nem nézem sokat. Elnyom az álom, este tíznél nem bírom tovább. Még három év, s a fiam végez. Azt ígérte, akkor ő következik. Ta­nulhat a húga, erre szavát adja. Szeretném addig bírni. Negyvenöt­éves vagyok. Valamikor csinos vol­tam, talán még szép is. Már csak fáradt vagyok. Mégis sokszor mo­solyogva járok-kelek. Az életem nem üres, nem céltalan Felnevelek becsülettel két gyereket. Az asz- szonyok a műhelyben néha azt mondják: bolond vagy te, Boriska! Engedted volna őket szárnyukra. Dolgoznának, élnének ahogy tud­nál?. így neked nincs életed, boldo­gulásod1 Azt hiszem nine« '&«?"■' m .- gondolkoztam még ezen. S J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom