Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

1970. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Gondolkodó lejjel— ügyes kézzel... Szakmunkások: ma és holnap Mindössze negyven éves. Harmadszor tanulja a saját szakmáját Apja foglalkozá­sát folytatja, a nyugdíjas öregnek néha magyaráz, de látja, hogy nehezen érti. Pe­dig a rádiógyárban híres mester volt az apja. ö ma­ga kezdetben „csúcsszupere­ket” épített, 4+1 rádió cső... Aztán jött a tranzisztor, a szakma maradt... Meg kel­lett ismernie a tv-t is. Most meg kopogtat az üzem-aj­tón az új: a színes-televízió... Mindössze negyven éves. s más Játék A labdarúgó pályán a két csapat játékosai kergetik a labdát, a nézőtéren zászló­kat lengetve a szurkolók. Időnként egy-egy zúgó moraj jelzi a kapu fölé, vagy mel­lé lőtt labdát, a kihagyott gólhelyzetet. Süt a nap? Esik az eső? Teljesen mindegy a játék varázsa, öröme újra gyermekké tesz mindenkit. Gyorsuló — lassú, ütemes taps, ritmusos versikék, győ­zelmi énekek tarkítják ezt a nagy népi játékot. Hiába, csodálatos a játék ereje, — nagyszerű dolog ez a renge­teg ember békés, barátságos, vidám hangulata. Aztán a zöld gyepen megbotlik az egyik játékos, s kettőt buk­fencezve elterül. Elbuktatták, ellökték? A labdában bot­lott el? Teljesen mindegy, a tömegből hatalmas erővel zúg az ütemes kiáltás: csürhe — csürhe — csürhe... Hová lett a barátságos han­gulat, a játék vidám békéje? Oda kellene menni közéjük, a kivörösödött arccal ordí­tó, zászlólengetőkhöz, meg­mondani nekik — Emberek ne rontsátok el a békés já­tékot, ne változtassátok há­borúvá. Emberek, a pályán játékosok kergetik a lab­dát, nem ellenségek. Oda­menni? Eszembe villan az ókori aréna, ahol az oroszlá­nok elé dobták az embere­ket. Csürhe... Széttépnének engem is szavaikkal, gyaláz­kodó kiabálásukkal, mint ahogy széttépik szavaikkal a játékvezetőt, az ellenfél játé­kosait, szurkolóit. Hol van már a békés hangulat, ho­vá lett a játék? Ingyen javítják a gépeket Van egy vaskos könyv, — amelyben a hazai szakmák leírása található meg. Majd kétszáz szakma jellegét, kö­vetelményeit, tevékenységét, ■zerszámait, termékeit so­rolják fel. Nemrégiben azon­ban át kellett írni, mert egyszerűen egyes szakmák kihaltak, eltűntek és helyébe mások jöttek. Olyanok, ame­lyek apáink idejében még szinte elképzelhetetlenek voltak. Tulajdonképpen a vé­gén üresen kellett volna hagyni néhány oldalt, hogy a legfrissebbeket, a ma még ismeretlen, de holnap már természetes, mindennapi szakmákat oda írhassák. Mindez akkor futott végig a fejemben, amikor a Buda­pesti Nemzetközi Vásár terü­letén megrendezett Orszá­gos Szakmunkástanuló Ki­állításon nagyon szívélyesen végigkalauzoltak és minde- nütt-mindenben a holnap szakmáját, követelményét ke. restem. Akadt, ahol nem is eredménytelenül. Vezetőm búcsúzóul ezt mondta: „mi a holnap szakmunkásait kell, hogy félneveljük ma, sajnos nagyon sokszor tegnapi szemlélettel...” Szavait for­gattam amikor egy nénike szavai jutottak tudatomig, ugyanis a kiállításon — na­gyon ügyes reklám-fogással — maguk a tanuló fiatalok ingyen javítottak háztartási gépeket, rádiókat, sőt még gépkocsi szervizt is építettek, és a végzett munkáért mun­ka-díjat nem számoltak fel. Nos. a nénike így köszönte meg újjávarázsolt rádióiát: „Az isten áldja meg a ke­zed fiam, és meg ne rontsa az ördög, amikor majd Te is mester leszel...” Elgondolkodtató igazságot sejtetett a hálálkodó asszony, azt a tényt, hogy: olyan szakmunkásokká válnak a ma tanuló fiatalok, mint amilyen példaképeik vannak az iskolában és az üzemek­ben. Nyolcadikosok figyelem! .. • Ä példaképek felelőssége azért is olyan nagy. A leg­nagyobb hatással a fiatal jellemére, gondolkodására a családi környezet és az iskola hat. Nagyon sok mindent meghatároz az is, hogy mi­lyen a találkozása az első munkahelyével. A pedagógu­sok érzik talán leginkább ezt a felelősséget. A csalá­di környezetet azért zárjuk ki, mert az mindenkinél egyedi és hol szárnyakat ad, hol éppen szárnyakat tör le... Az üzemeknél kellene a leg­több gondot fordítani arra, hogy a belenő fiatal kedvező képet kapjon eljövendő élet-oáiyáláról, munkájáról. Azért is fontos erről beszél­nünk, mert ezekben a hetek­ben a pályaválasztási tanács­adás ismét napirendre" kerül. Megkezdődött a nyolcadiko­sok pályaválasztási előkészí­tése és ez mindig jó alkalom, hogy egy kicsit a jövőről töprengjünk. Nőnek a követelmények. Ma már szinte nincs olyan szakma, ahol apáink tudá­sa, szakismerete úgy, ahogy ők tanulták, elegendő len­ne — és talán az sem túl­zás, ha azt mondjuk, hogy a ma szakismerete még en­nél is gyorsabban elavul. Kevesen mennek majd abból a szakmából nyugdíjba, amit most tanulnak. A változó technika erkölcsi-anyagi ha­tással követeli meg a lépés­igazítást. A jövő szavad nyugdíjasai Persze, biztosan meg lehet élni majd a századfordulót a mad dátumú szakmunkás- bizonyítvánnyal is, ugyan­abban a szakmában, min­denféle tanulás és szakmai nyugtalanság nélkül is. Aki azonban a szakmájában és az anyagi megbecsülésben nem akar középszinten ma­radni, s az átlaggal megelé­gedni, annak igenis többet kell tennie. Nyilvánvaló, hogy a társadalom a számára legértékesebbet nyújtó embe­reket fizeti meg a legjobban, azokat, akik a szakmájukban a legkiválóbbak. Anyagilag erkölcsileg ez a „karrier” minden fiatal előtt nyitva áll. Aki akar, élhet vele... A modern kor követelmé­nyeihez való igazodás tulaj­donképpen nem követel sem­miféle boszorkányságot a holnap szakmunkásaitól, — csupán azt, és most egy eszter­gályos szavait szeretném idéz­ni. hogy: — „nem szabad kö­zömbösen elmenni semmi új mellett, oda kell figyelni, s ha már láttam — megpró­bálom, s ha meg próbáltam — meg is tanulom... s las­san természetemmé és ter­mészetessé válik az, ami előtte még idegen volt.” Hétezerből —- négyezren A régi — mester-emberek­nek egy egész hosszú élet állt rendelkezésünkre, hogy a szakmájukban irigyelt-tudá­sú, rangosnevű emberek le­gyenek. A mai szakmunkás­nak is mindezt meg kell is­mernie. de versenyt-futva az idővel. A folyóiratok, a HIRDETMÉNY A Kisújszállási Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága közhírré teszi, hogy a kisúj­szállási városi tanács 1970. aug. 31-én tartott ülésén a kisújszállási tisz‘asági fürdő, strandfürdő közeeé'zségügvi szabályairól az 1970. évi 2. számú tanácsrendeletet al­kotta. A tanácsrendelet a városi tanács vb szervezési osztályán hivatalos idő alatt megtekinthető. könyvek, a továbbképzések, a nyitott szem a saját szak­mában — mind-mind ezt a célt szolgálja. A jövő szak­emberei, a mai tizenévesek ezt tökéletesen érzik. Magam is meglepődtem, amikor nemrégiben elémrakták egy felmérés eredményét. Hétezer szakmát választó fiatal véle­ményét gyűjtötték össze. Ar­ra a kérdésre, hogy a szak­mája szempontjából mit tart legfontosabbnak, a meg­kérdezetteknek több mint a fele ezt a meghatározást tet­te az első helyre- ,.A szak­munkásnak a fejét kell el­sősorban a munkáiéban hasz­nosítania!...” Ha hozzáte­szem. hogy csak ezután jön a felsorolásban az hogv „jól lehet keresni”, akkor joggal mondhatjuk, hogy reálisan látja feladatát a helyét ke­reső mai ifjúság. Bán János Fraccs A borkedvelő embernek két alaptípusa van: az egyik tisztán szereti, a másik szó­dával. Abban azonban mind­két fél megegyzik, hogy csak­is jól kezelt tiszta bort iszik szívesen. Bizonyíték erre az egyre szaporodó borkóstolók száma. Talán két kezem is kevés lenne, hogy összeszá­moljam, a szolnoki borkósto­lókat, poharazókat. Igen ám, de ezeken a helyeken nem szabad szódával árusítani a kedvelt nedűt. Hogy miért? Azt senki sem tudja, legfel­jebb gyanítja. Talán azért, hogy így biztosan két deci bort kapjon a kedves ven­dég, ha annyit rendel. De mit kezdjen vele. ha csakis szódával, megspriccelve sze­reti az istenadta? A megértő üzletvezető, vagy gebines se­gít ezen is. A pult sarkán ott áll mindig egy-két üveg szóda, a fröccskedvelők saját maguknak nyomhatnak egy spriccert. Aztán némi apró­pénzt hullajtanak az üveg mellé, hogy a gondos szóda­víztulaj se járjon rosszul. Ez az a klasszikus példa, — amikor az istennek is meg­adják, ami jár, meg a csá­szárnak is. De miért lehet csak ilyen nyakatekerten hoz­zájutni a napi fröccsadaghoz? A vendéglőben, éttermekben asztalhoz hozzák a kész fröccsöt, amit valahol a konyhában kevernek vala­mennyi borból és valamennyi vízből. Mindenestre ellenőriz- hetetlenebb módon, mint a bor kóstolóban, ahol a fröccske- verő és a fröccsionyasztó szemben áll egymással ellen­őrizhető közelségben. Na, de ne is meditáliunk tovább, az illetékes engedélvezők logi­kám kifürkészhetetlen. S a végén még a „fekete” szódát is betiltják. Csere ■ Még egy sporttéma. Hu­mánus intézkedés, hogy fo­cimérkőzéseken cserélni le­het játékost. Cserélni, ha megsérül, ha kifárad, ha rosszul játszik. A meccsek szünetében már találgatja a közönség, hogy ki helyett jön más iátékos pályára a második félidőben. Az utób­bi hetekben jónébánv mécs­esét littam, s tava set a1 cla­im alapián a cserelehetőség továbbfeil°sstését javaslom: ezentúl lehessen iátfikreze- tőt is cserélni mérkőzés köz­ben. — egy — Katonás tett volt Néhány nappal ezelőtt ad- adták át a megérdemelt ki­tüntetéseket a Dózsa György laktanya kollektívájának. Mintegy befejező aktusa volt ez az idei őszi laktanyai ün­nepségeknek, amelyeken ki­váló és élenjáró katonákat, rajokat, szakaszokat, száza­dokat avattak. Sorkatonák és tisztek álltak szemben pa­Nehéz lenne elmondani, kik tették a legtöbbet a kol­lektívákból a kitüntető cím elnyeréséért. Mindenki dol­gozott, becsülettel, áldozat- készséggel, odaadóan. Kü- lön-külön és együtt tanultak a nehéz szolgálat szünetei­ben, az árvíz elleni védeke­zés közben, napos asztal mellett és a gépkocsik veze­tőfülkéiben. S amikor újra „békés” körülrríények között, a laktanyákban folytatódha­tott a munka, sok busz ment el délutánonként úgy, hogy néhány tiszt mindig hiány­zott a távozók közül. Ott­maradtak katonáik között, újra átvették az anyagot, hogy a számadáskor senki se csússzon el. És ott volt a KISZ, az az érzékeny mű­szer, amely nyomban jelzett, ha valami nem a kívánal­mak szerint ment. Az egyéni és kollektív si­kerek olyan keretek között születtek meg, mint a szocia­lista munkaverseny, a párt X. kongresszusára való ké­szülés. A hadsereg szocialista versenymozgalma minden eddigi eredményt felülmúlt az idén. Felülmúlt elsősorban abban, hogy a tömegek moz­galmává lett, s abban, hogy egy-egy alakulatnál a kato­nák több mint 60 százaléka egyénileg, az alegységeknek rancsnokaikkal, hozzátarto­zóikkal, a párt és állami szervek vezetőivel, büszkén, katonásan és nagyon boldo­gan. Elismerő szavak, vá­laszbeszédek hangzottak el. Különböző módon kötötték csokorba a mondanivalókat, tartalmuk azonban megegye­zett: becsületes munka volt, elvtársak. így igaz, nehéz lenne még nagy vonalakban is felvá­zolni, hogyan formálódtak kiválóvá a katonák, a rajok, a századok. Örák, napok, he­tek cselekvés mozaikjaiból áll össze a nagy egész. Mit is mondhatna mást Danyi Pál endrődi cipész legény, Veres Ernő karcagi lakatos, vagy Lengyel Károly jász­sági fiatalember, háromszo­ros kiváló katonák, szakasz­vezetők. Dolgoztak, küzdöt­tek. Megemlíthetnénk, ho­gyan hatottak egy-egy fe- gyelmezetlenkedő katonára, hogyan segítettek szabadide­jükben a gyengébbeknek, de nem tudnánk felsorolni azt a sok-sok áldozatot, ame­lyet társaikért, a kollektívá­ért tettek. Tengersok munka húzódik meg a kiváló és élenjáró cím mögött. pedig mintegy fele kiváló, illetve élenjáró lett. Mit je­lent e megtisztelő cím el­érése? Mindenekélőtt azt, hogy a katonák hozzáértően kezelik fegyvereiket, bármi­lyen nehéz helyzetben képe­sek a haza fegyveres védelmé­re. De ennél többet is jelent, mint azt a szocialista ver­senyt szabályozó miniszteri parancs is rögzíti: „A ver- senymozgalom a szocialista nevelés fontos eszköze. Mi­közben a katonák mesteri kezelőivé válnak a bonyolult harci technikának, maguk is formálódnak, olyan embe­ri-erkölcsi értékekkel gazda­godnak, mint az alkotó kez­deményezés, a társadalmi tulajdon megbecsülése, em­bertársuk és önmaguk helyes értékelése, az elvtársi segítő­készség, a nehézségek bá­tor leküzdése. így a verseny­mozgalom a szocialista gon­dolkodásmód és a közösségi szellem fejlesztésének egyik tényezője”, A mostaninál is többen A mozgalom adta lehető­ségeket használták ki a Dó­zsa György, a Szabó Lajos, a Gábor Áron, a Fürst Sán­dor, a Rózsa Ferenc lakta­nyában, a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskolán. En­nek eredménye volt a köze­li napokban lezajló ünnep­ségsorozat, amelyeken az élenjárók megkapták a meg­tisztelő címeket, jelvényeket, okleveleket, zászlót. A mun­ka nem fejeződött be. Üj kiképzési időszak kezdődött s a katonák tömegei ismét harcba indultak a kiváló eredményekért. A második évüket töltők folytatják a munkát, az újak pedig csat­lakoztak. A követelmények eddig sem voltak kicsik, a haditechnika fejlődésével pe­dig csak tovább növekednek. Az idei példák biztosítékot adnak arra, hogy a mérce növekedése ellenére a kö­vetkező időszak végén a jelenleginél is többen érnek majd el kimagasló sikere­ket. S ez a tudat nyugalmat áraszt, biztonságos érzést ébreszt. Dolgozhatunk, al­kothatunk, munkánk gyü­mölcsét, szeretett hazánkat jól képzett, korszerűen fel­szerelt és a technikát mes­terien és tudatosan kezelő katonák védik. — mj — Becsülettel, áldozatkészen A verseny a tömegek mozgalma lett Egy interpelláció nyomán Intézkedések a gázrobbanások megelőzésére Az országgyűlés októberi ülésszakán Geiszbühl Mihály, a Győr-Sopron megyei 7. számú választókörzet ország- gyűlési képviselője Bondor József építésügyi és város- fejlesztési miniszterhez inté­zett interpellációjában kifo­gásolta azokat a műszaki irányelveket, amelyekben az ÉVM megtiltja a nagypane­les házak belső konyháiban a gáz használatát, s helyette a drágább villanyáram alkal­mazását ajánlja. A képviselő az intézkedések felülvizsgá­latát kérte. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium szakem­berei megállapították, hogy az interpelláció okot adott a mosonmagyaróvári házgyári lakóépület konyháiban az előírt és betervezett villamos­tűzhely helyett a helyi beru­házó intézkedésére propán­bután gáztűzhelyet szereltek fel, de a műszaki átadáskor a tűzrendészet! hatóság nem engedélyezte ennek használa­tát. Az érvényben levő mű­szaki előírások szerint ez jo­gos volt. Két évvel ezelőtt ugyanis Londonban egy 22 szintes épület egyik szárnya a 18. emeleti lakásban történt gázrobbanás következtében a tetőtől a földszintig leomlott. E szerencsétlenség tapaszta­latai alapján Magyarország volt Európában a harmadik állam, amely a paneles há­zakban használható gázzal kapcsolatban szigorú bizton­sági előírásokat hozott. A megoldás egyik módja lehet, hogy a földgázt, a pro- pán-butángázt városi gázzá alakítják. Mosonmagyaróvá­ron azonban erre nincs le­hetőség. így a mosonmagyar­óvári házgyári lakóházak konyháiban csak villamos tűzhelyeket szerelhetnek fel. Megrendelőlap Megrendelem 1971. január 1. napjától a MAGYARORSZÁG c. politikai és társadalmi hetilapot. Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Negyed évre 36,— Fél évre 72,— 1 évre 144,— Az előfizetési díjat a postahivatal megbízottjának fizetem, Név: ................. Ut ca, házszám: !••»••»•••••••••••••••••••• Város, község: ........... • •••••••••• megrendelő aláírása A Magyarország évkönyvének díjtalan példányát is erre a címre kérem kézbesíteni*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom