Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
1970. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Felejthetetlen élmény volt" Hatvan MHSZ aktivista utazott megyénkből november 1-én a Szovjetunióba. Azokat jutalmazták az egyhetes utazással, akik az évek hosszú során önzetlenül, a szabadidejük feláldozásával elősegítették az MHSZ munkáját. Az útiköltséget a résztvevők vállalata, gazdasági vezetősége fizette, ezzel is elismerve az aktivisták kimagasló eredményeit a honvédelmi elő- és utóképzésben. A csoport összetétele nagyon vegyes volt: gyárigazgató, tartár, esztergályos egyaránt részt vett benne. — Hol jártak, mit láttak? — kérdeztük Herczig Istvántól az MHSZ megyei elnöksége főelőadójától. — Utunk Moszkván keresztül Leningrádba vezetett, ahol három napot töltöttünk. Megtekintettük a történelmi múltú város nevezetességeit, voltunk az Ermitázsban is. Előtte már sokat hallottunk olvastunk róla, de az ott látottak minden elképzelést felülmúltak. Csodálatos élmény volt mindenkinek. — Láttuk a november 7-i ünnepség előkészületeit, már az is lenyűgözött bennünket. Az utcák millió és millió színes égővel voltak kivilágítva. — Mi volt Moszkvában a legnagyo b b élményü k ? — A november 7-i fölvonulás. A külföldieknek a Gorkij sugárúton külön terület volt kijelölve, ahonnan mindent jól láthattunk. A katonai díszegységek és a modern haditechnika fölvonulása fenséges, szinte kicsit félelmetes látványt nyújtott. Utána megindult a sok tízezres tömeg áradata. A mínusz 10—15 fokos hidegben is roppant fegyelmezetten, indulókat énekelve vonultak a fiatalok, idősebbek egyaránt. Televízióban láttunk már ilyent, de azt az élményt, azt a hangulatot visszaadni nem lehet, azt át kell élni. Este a Moszkva térre özönlöttek az emberek, és a számunkra szokatlan hideg ellenére a késő éjszakai órákig ünnepelt lelkesen mindenki. Kétszáz éves a magyar bányászati felsőoktatás Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség november 12—13-án bányajogász-konferenciát rendez Salgótarjánban a magyar bányászati — és egyben a műszaki felsőoktatás 200 éves jubileuma alkalmából. Dr. Tárkány Szűcs Ernő, a Nehézipari Minisztérium jogi osztályának vezetője kedden a Technika Házában ismertette a sajtó munkatársaival a konferencia programját. A kétnapos találkozón előadások hangzanak majd el egyebek között a nemrégen megjelent „Magyar bányajog” című kézikönyvről, amely a magyar bányajogi irodalomban hat évtizedes hiányt pótol és nemzetközi tekintetben is úttörő munkának számít. A konferencián számos előadás hangzik majd el a bányatörvénnyel, a bányaigazgatással, a bányabiztonsággal és a felelősséggel, a bányaigazgatósági ellenőrzéssel, a bányászati munkajoggal és a munkavédelemmel kapcsolatban. Kezdődik a téli könyvvásár A téli könyvvásárról tartottak sajtótájékoztatót kedden, a Magyar frók Szövetségében. Száztizennégy új könyvvel jelentkeznek a kiadók a mostani vásáron, összesen másfél millió példányban. Minden negyedik kötet mai magyar szerzőtől való, klasszikus irodalmunkat hét kiadvány, a külföldi szépirodalmat 24 írásmű képviseli. Bőséges választék — 18 féle olvasnivaló, képes-mesés könyv — vár a gyerekekre, s egész sor ifjúsági regény kerül a boltokba. Értékes ajándékként', vásárolhatók friss képzőművészeti albumok, képanyaggal bővített tanulmánykönyvek, az irodalomtudomány, a zene, a pedagógiai, az esztétika, az egészségügy, a lakáskultúra témaköréből — többféle ajánlójegyzék segít a tájékozódásban, a listákból mindenki ingyen kaphat a könyvesboltokban, a könyvterjesztőknél. Események, rendezvények is kapcsolódnak a vásárhoz. Sokfelé, Budapesten és vidéken egyaránt tartanak író— olvasó találkozókat A 25 éves Európa Kiadó jubileumi műsort rendez december 8-án, az Irodalmi Színpadon. A Filharmónia Kamaratermében „Vázlat a mindenségről” címmel lesz irodalmi est, s ezt a rádió is sugározza majd. — Ugyancsak a rádióban két alkalommal irodalmi rejtvényműsor foglalkozik a téli vásár könyveivel, a televízió „Nyitott könyv” adásában novemberben a „Fergeteg” című antológia, decemberben Tersánszky Józsi Jenő „Viszontlátásra drága”, januárban Sánta Ferenc, az „Isten szekerén” kerül programba. — EDZŐ- és futballcipők- ből összesen 240 ezer párat rendelt a martfűi Tisza Cipőgyártól a legnagyobb francia sportcipő-kereskedelmi cég, az ADIDAS 1971-re. Az edzőcipők iránt a kanadai METEOR-cég is érdeklődött, s jövőre 100 ezer párat kért a martfűi gyártól. Szakközépiskolák könyv Iskoláink gyakran visszatérő őszi gondja a későn érkező tankönyv. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban kevesebb bosszúságot okoz, de a szakközépiskolákban dolgozó tanárok sokszor csak nagyon önzetlen többletmunkával képesek átvészelni az év elején néhol mar törvényszerűen bekövetkező „könyvnélküli” heteket. Három szolnoki szakközép- iskolában érdeklődtem, mindháromban volt fennakadás a tankönyvellátásban. Ennek alapján az ember hajlamos a föltételezésre, hogy máshol is hasonló a helyzet. Évek óta hiába várjtík A szolnoki Vegyesipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában körülbelül száznegyvenféle tankönyvet használnak. Ezek közül harmincegy 1—8 hetes késéssel érkezett, de az egyik könyvre például hiába várnak évek óta. Az Egészségügyi Szakközépiskolában jobb a helyzet. Csupán az anatómia könyv késett néhány hetet, de ez alig okozott fennakadást. Annál több gond volt, és van még ma is a hiányzó könyvek miatt a közgazdasági szakközépiskolában. November 9-én még kilencféle könyv hiányzott és van, amelyet csak januárra ígért a Tankönyvkiadó. Ebben az iskolában éppen napjainkban igen gyorsan változik a tananyag. Előfordul, hogy mire egy könyv többnyire egyéves átfutási idővel megjelenik, néhány részlete máris elavult. Rendkívüli megoldások A rendkívüli helyzet olykor rendkívüli megoldásokra kényszeríti az iskolát és fö- löttes hatóságait. Néhány közgazdasági tárgyból sokszorosított tankönyvpótló jegyzetek jelennek meg, s ezek 10—20 oldalas részletekben, folytatásokban közük az évi tananyagot. Maguk a tanárok sem tudják pontosan, hogy mi lesz a következő részben. Kuriózumként mutatták, hogy az egyik ilyen jegyzet egy fél szóval és elválasztó jellel fejeződik be. Hozzátették azonban, nagyon örülnek hogy legalább ilyen formában megkapják a tananyagot. A további sokszorosítást részben az iskola végzi, de így sem jut mindig minden tanulónak a jegyzetekből. A kényszerítő körülmények hatására folyik rendszeresen a régi könyvek begyűjtése is. Ez tulajdonképpen kötelező lenne, de nem hasznos, hiszen az iskolából kikerült fiatal szakembereknek éppen az első időben van gyakran szükségük a könyvre, amikor ismerkednek a gyakorlati munkával. A gyenge tankönyvellátás okait kutatva a tanárok a szinte már hagyományosnak számító okok (pl. a nyomdák túlterheltsége) mellett néhány más okot is megemlítettek. Nem üzlet a tankönyv írás Sok könyv azért nem készül el, vagy azért késik sokat, mert kevesen vállalják a tankönyvírással járó áldozatot. A diákok általában azt hiszik, hogy egy-egy tankönyv azért olyan vastag, mert szerzőjét az oldalak száma szerint fizetik. Furcsa ellentmondás, hogy a honoráriumot ugyan valóban az ív< számától függően kapja szerző, mégis jobb „üzlt vékony tankönyvet írni, s az jár legjobban, aki egyí talán nem vállal tanköny írást. Közgazdasági tanári kiszámították, hogy a tar könyv szerzője átlag háro forintos órabérért dolgozik Az idősebb, tapasztaltabb t; nárok (akik tehát tudnána tankönyvet írni) egyébkér egy-egy leadott óráért me: kapják az iskolában a 20—2 forintot. Sokan ennek ellené re vállalják ezt a munka (de a lektorok a megmondha tói) akad, aki ha vállalta is igyekszik minél könnyebbel túlesni a hálátlan feladaton A könyvek késésének má sik oka a jelenlegi terjesztő apparátus nehézkessége. A pedagógusok csak arról kapnak tájékoztatást, hogy mely tankönyvek megjelenése fog késni. Azt már nem tudják meg, vagy csak alapos késéssel, hogy milyen könyv jelent meg, ezért nem is tudnak idejében utánajárni. A tapasztalatok szerint Budapesten gyakran hetekkel korábban a tanulók kezébe kerül egy-egy tankönyv, mint vidéken. A gondok elsorolásakor mindenhol megjegyezték azt is, hogy az elmúlt néhány évhez képest valamelyest javult a helyzet. A tanároknak azonban még mindig túlságosan sok, másra is hasznosan fordítható energiájába kerül, hogy a szakközépiskolás diákok tudása ne vallja kárát a tankönyvellátás akadozásának. Bistey András Úi létesítmények Záhonyban A Záhony térségében folyó nagy beruházások megvalósításában újabb szakaszhoz érkeztek az építők. Elkészült és kedden ünnepélyesen átadták rendeltetésének a darus átrakót. A fedettkocsirakodót és a MÁV rendelőintézetet. A három létesítmény beruházási költsége mintegy 135 millió forint. A darus átrakót és a fe- dettkocsi-rakodót a 15 közreműködő vállalat a X. párt- kongresszus tiszteletére tett vállalás teljestéseként december 31. helyett novemj^r 7- re elkészítette. A két létesítmény üzemeltetésével a napi átrakási kapacitás mintegy száz szélesnyomtávú vasúti kocsival bővül és a fizikai dolgozók száma ezeknél a létesítményeknél egyharmadra csökken. ŐSZ FERENC: 1 Amit az alábbiakban elmesélek nem történt meg. Lehet, hogy előfordult már hasonló, hiszen sok minden megesett mifelénk. Egy azonban biztos: a szereplő személyeket kitaláltam, betelepítettem őket e történet cselekményébe, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik szerint mozogjanak, bonyodalmakat okozzanak. Ha megtették kötelességüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgélése tehát céltalan és hiábavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros, a nekeresdi járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hivatalaira és egyetlen gyárára. Dagasztja a helyi lokálpatrióták keblét a dicső történelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy teljes éjszakát töltött a városban és a gimnázium igazgatója az iskola évkönyvében publikált tanulmányában kifejtette, hogy a két sor, i Jiogy „egy gondolat bánt engémét, ágyban párnák közt halni meg” a városka fogadójában született, mely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején. Ne legyünk ünneprontók és áhítattal tisztelegjünk e dicső történelmi emléknek. A cinikusok persze, gyakran mondják, hogy Petőfi becsavarogta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkélkedhetne azzal, hogy jeles költőnk falai között tartózkodott. Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a megszokott, egyhangú életét. Legnagyobb eseménye az volt, hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal előadója megszöktette a helybeli református lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városkában az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben híres szépség volt, mondták is, hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnaponként tele legyen a templom. Azóta semmi jelentős nem történt, hacsak azt nem említjük, hogy a Földművesszövetkezeti bolt vezetője lebukott. De ezt már megszokták a városkában. És akkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálkodásának. A mende-mondák szerint a városi nagyerdőben, mely a gyár és a város között terült el, egy szatír a hazafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egyetemista lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek szerint az áldozatok száma máris meghaladja a tízet. A közvélemény felbolydult. Mindenfelé a szatír volt a téma. Erről folyt a szó a hivatalokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az Ofotért bolt vezetője és a megyei lap helyi tudósítója félóránként tartott sajtótájékoztatót a Levendulában. Időnként általános fejtegetésekbe is bocsátkozott: — Nem csoda ez kérem... Ebben a világban... Az ember már egy mosópor reklámot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megérkeztek hozzánk a legújabb szemüveg reklámok. Mindegyiken egy nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — méltatlankodott és szemeit elgondolkodva függesztette a presszó egyik plakátjára, melyen egy bikinis hölgy buzdította korunk polgárait a totózásra. Zöldi úr tekintélyét, azonkívül, hogy időnként írni szokott a megyei lapba, az is emelte. — különösen az ilyen ügyekben — hogy felesége született Kovács Marika. Kovács László rendőrhadnagy húga volt. Azt ugyanis a kisváros közvéleménye nem hitte volna, hogy Kovács hadnagy még a húgával szemben is mélységesen hallgat a hivatali ügyekről. A kisvárosi közvélemény ugyanis mindent képes magáévá tenni, de a jót nagyon nehezen hiszi el. — A sógorom irányítja a nyomozást — mondta Zöldi Lillácskának, a kávégép felettébb csinos, pillanatnyilag vörösesőszőke tündérének. — És mi van? — kérdezte Lillácska. — Egyelőre nem beszélhetek. Hírzárlat van — mondta ki a bűvös jelszót Zöldi úr. — Hallotta? A szatír hírzárlatot kapott! — közölte a piacon Czrauer Stefi, kiskereskedő a szomszédos stand igazgatójával. Kovács Maris tejfeles kofával. — Szörnyű. Az ember este már nem is mer az utcára menni — méltatlankodott Maris, mind a százhúsz kilójával. — Na, magának nincs mit félsz, az a szatír is bir szemet! — jelentette ki Stefi. — Kegyedről azt mesélik, kedvesem, hogy maga azóta állandóan az erdőn sétál, hátha találkozik a szatírral. így folyt a vita, mely természetesen a járásbíróságon ért véget, ahol már tervbe vették, hogy egy külön osztályt létesítenek Stefi néniéknek. Néhány ügyvéd pedig előre dörzsölte a kezét. A legtöbb izgalmat a szatír természetesen Kovács László rendőrhadnagynak okozta. A fiatal tisztnek ez volt az első önálló ügye, érthető tehát, hogy nagy lelkesedéssel vetette magát a nyomozásba. Ezen a délutánon is az eddigi feljelentési és nyomozati anyagok tanulmányozásába merült. Két eset történt eddig. Mindkettő a kiserdőben, az esti órákban. Az első áldozat Fazekas Ferencné. negyvenéves, négy gyermekes munkásasszony. Nem csinos, inkább egy korán herva- dásnak indult, törődött asz- szony. A támadó hátulról közelítette meg, erős kezével lefogta és egész idő alatt csak egyetlen mondatot sziszegett a fülébe: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ugyanezt mondta egy másik áldozatnak, Zakariás Ildikó gyári munkáslánynak is. A két asszony vallomása egymásnak ellentmondó részeket is tartalmazott. Fazekasné szerint a férfinak durva arca volt és negyven évesnek becsülte. Ildikó fiatalnak mondta, olyan sportoló formájú volt A helyszínen csak a dulakodás nyomai maradtak. Csak az egyik helyen tudtak egy értékelhető lábnyomot kiönteni. E szerint a támadó negyvenegyes, valószínűleg műanyag talpú cipőt visel. — Hadnagy elvtárs, kérek engedélyt jelenteni. Egy lány van itt — lépett a szobába Sípos tizedes, a hadnagy közvetlen munkatársa. Róla any- nyit kell tudnunk, hogy Sípos öreg rendőr volt, már tizenöt éve viselte az egyenruhát. Pontos, fegyelmezett beosztott volt, nem till nagy szellemi képességekkel. Jámbor, békés természetű ember volt ez a Sípos, aki néha meg is sajnálta ügyfeleit. Mesélik, hogy egy fiatal huligánnak rántott csirkét csempészett a fogdába, mert nagyon hasonlított a fiára, akit az ellenforradalmárok öltek meg. — Küldje be — mondta Kovács. Belépett Zakariás Ildikó. — Kéremszépen... én visz- szavonom a feljelentést. — Maga megőrült? — Az úgy van... Szóval, nekem udvarol egy német fiú... Talán el is venne feleségül. De ha ezt megtudja, egyből otthagy. — Nem tudja meg. Ügyét diszkréten kezeljük. — Itt mindent megtudnak. Azt is tudják, aki nem tett feljelentést. — Van ilyen is? — Persze... Töröknét is megtámadta a szatír. összevissza marcangolta. — Tudja, hol lakik ez a Törökné? — Tudom, de ígérje meg, hogy nem mondja el, hogy tőlem hallotta... — Sípos elvtárs — szólt ki Kovács hadnagy. — Hívassa be Török Dezsőné, Kossuth utca 17. szám alatti lakost. (Folytatjuk) "V.
