Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

1970. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Internacionalizmus a gazdaságban A taskenti új Lenin múzeum épülete Sxovjet tudomány — 1970. Üj szovjet találmányok Semmi sem viheti olyan gyorsan és biztosan előre a tudományos-műszaki fejlő­dést, mint a természet tör­vényeinek és jelenségeinek feltárása. Ezeknek az alap­ján elvileg új technológiai eljárásokat, anyagokat fedez­hetnek fel. 1969-ben a Szov­jet Találmányi és Felfedezé­si Bizottság mintegy 26 600 bejelentést vett nyilvántar­tásba. Ez jubileumi év volt, mivel 50 évvel ezelőtt — 1919. június 30-án — írta alá Lenin a találmányokról szóló dekrétumot, törvényi­leg szabályozva a feltalálói és az azzal kapcsolatos ügy­intézési tevékenységet. 1947-ben— a világon először a Szovjetunióban —• — bevezették a tudományos kutatások felfedezéseinek vé­delmét. Azóta 75 felfedezést jegyeztek be, tizenkettőt a jubileumi évben. Ezek álta­lában tudományos munkakö­zösségek nevét viselik és az űrkutatással, a mag és plaz­mafizikával, az elektroniká­val, a szilárd testek fiziká­jával, a biológiával és az or­vostudománnyal kapcsolato­sak. Ax1950 -es évek elején a szovjet tudósok felfedezték az elektromágneses hullámok erősítésének jelenségét, meg­alapozva egy új tudományág — a kvantumelektronika — születését. Azóta két újabb jelentős felfedezést jegyez­tek be e tudományág terüle- tén. Az egyik a „Fényhidrau­likus effektus”, a másik az — Ma Jevdokim Ognyev- röl, az Auróra legendás tü- eérirányzójáról mesélek nektek, aki a ti földitek, gyerekek! — mondta a taní­tó remegő hangon. Felmorajlik a kis csapat, kérdések záporoznak a ta­nítóra. S ő nyugodt hangon válaszol: — Sajnos, földink további sorsáról semmit sem tudunk. De tudjátok-e, mi volt a jelszavuk azoknak, akik utat törtek az ismeretlenbe, az Északi-sarkra, meg a si­vatagokba, a hegyekbe? „Keressünk és találjunk, harcoljunk és ne csügged­jünk!” Jó jelszó, igaz gye­rekek? Van valami javasla­totok? — Keressünk és találjunk, harcoljunk és ne csügged­jünk! Azon az esős napon a Rosztov megyei proletarszki járás egyik falusi iskolájá­nak tanterméből elindult a vörös nyomolvasók nemes mozgalma. A gyerekek levelet írtak leningrádi barátaiknak. Hisz „önfókuszolási effektus”. Az előbbi lehetővé teszi, hogy kisméretű berendezésekben is előállítsanak igen erős, hidraulikus ütésimpulzuso­kat, műszaki területen meg­oldja a mikrosajtolás és a dinamikus megterheléssel történő hideghegesztés kér­dését. Az önfókuszolási effektus feltárása lehetővé teszi, hogy nagy távolságra, koncentrál­tan továbbítsunk sugárener­giát a megfelelő közegben és romboló hatását fokozzuk, vagy csökkentsük. 1969-ben Ny. Cserszkij, az SZTA levelező tagja, A. Trafimuk akadémikus és J. Makogon, a műszaki tudo­mányok kandidátusa bejelen­tették felfedezésüket, amely a földkéregben található, szilárd állapotú földgázok tulajdonságára vonatkozik. Bebizonyították, hogy a szi­lárd gázkoncentrátum meg­határozott hőmérsékleten és nyomás alatt képződik. A Szovjetunió területének 50 százalékán, — ez 12—15 tril­lió köbmétert —, a földgo­lyó szárazföldjeinek 25 szá­zalékán — ez több mint 50 trillió köbmétert jelent — található lelőhelye. Rendkívül jelentősnek Ígér­kezik Barkuszov és Voloszov geokémikusok felfedezése. A hasznos ásványok és lelőhe­lyek értékelésénél a globális fizikai-vegyi ércképző íolya­ez a város a forradalom böl­csője. Az ott élő úttörők és komszomolisták gyorsan vá­laszoltak, megírtak mindent, amit tudtak. Elküldték a fényképet is a legendás irányzó mellszobráról, amely a múzeummá átalakított cir­káló egyik kabinjában áll. S még azt is írták: „1917 de­cemberében az Auróra mat­rózai kérést intéztek Le­ninhez: Mi, az Auróra cir­káló bolsevik matrózai, kér­jük, hogy küldjenek ki min­ket szülőfalunkba, hadd te­remtsük meg ott is a szov­jet hatalmat”. S az Auróra matrózai szétszéledtek az ország minden részébe, zse­bükben „A Szovjethatalom meghatalmazottja” igazol­vánnyal. Ognyev irányzótisztes útja a Szalszki sztyeppébe veze­tett, az egykori Velikoknya- zseszk faluba, amelynek ma Proletarszk a neve. A kör tagjai hamarosan kiderítették, hogy a forrada­lom előtt a Piac utcában (amelynek ma Üttörő utca a neve) csakugyan lakott mátokat elemzik — a koráb­bi empirikus módszerekkel ellentétben — és ezáltal rész­letes adatok birtokába jut­nak. Az új módszer diadalát jelentette az ónlelőhelyek ki­alakulására vonatkozó elmé­let megalkotása, amely érté­kes feltárásokhoz vezetett. A múlt évben jelen­tették be az SZTA levelező tagjának, Gyerjáginnak és munkatársainak felfedezé­sét. Kísérleti úton bizonyítot­ták, hogy a légkör nyomá­sánál alacsonyabb nyomáson a szén képes gyémánt szál­kristályokat alkotni a szén- tartalmú közegben. Koráb­ban elméletileg és gyakorla­tilag igazoltnak látták, hogy mesterséges gyémántot csak 60 ezer atmoszféra nyomá­son és 2000 C° hőmérsékle­ten lehetséges előállítani. A sxovjet társada­lom amint azt az SZKP KB 1960. szeptember 241i hatá­rozata is mutatja — nagy jelentőséget tulajdonít a ta­lálmányoknak és felfedezé­seknek, valamint azok gyors gyakorlati hasznosításának.. J. Konyusaja. a Szovjet Találmányi és Felfedezési Bizottság osz­tályvezető helyettese (APN) egy Ognyev család, de senki sem tudja, hová költözött el. A diákok csapatai sorrajár- ták a környező tanyákat, falvakat, de semmit sem ta­láltak. Aztán mégis nyomra akadtak. A járási lapból megtud­ták, hogy Proletarszkban la­kik Ilja Zaszorin, a falusi tanács első elnöke. — Igen — mondta Zaszo­rin, — harcolt a mi vidé­künkön Jevdokim Ognyev, az Auróra irányzótisztese, hősi halált halt, de hogy hol és hogyan, nem tudom... A fáradhatatlan nyomol­vasók felkutatták Jevdokim Ognyev két földijét, az ugyancsak „aurórás” Iván Popovot, és Vlagyimir Scser- bakovot. Tőlük megtudták, higy Ognyev szította fel a forradalom lángját Prole­tarszkban, s hívta harcba a szegényeket a gazdagok el- ellen. Ognyev vörös parti­zánosztaga egyesült Bugyon- nij lovasságával, Vorosilov hadseregével. A fehérkozá­kok bekerítették az osztagot, de sikerült kitörnie és foly­tatta útját. Ám nyilván pa­rancsot kaptak, hogy tartóz­tassák fel az ellenséget, mert hirtelen visszafordul­tak. A parancsot teljesítet­ték. Az irányzó derekasan Tavaly és az idén ünne­pelték az európai népi de­mokratikus országok felsza­badulásuk negyedszázados jubileumát. A szocialista vi­lággazdaság kialakulása, a felszabadulást követő törté­nelmi fejlődés eredménye nem szerepel a nap tárban pi­ros betűkkel. Pedig azzal, hogy a szocializmus építése túlnőtt egyetlen ország, a Szovjetunió keretein új kor­szak kezdődött a világgazda­ság történetében. így a pro­letár internacionalizmus, e politikai kategória, a szocia­lizmusért, a társadalmi hala­dásért vívott erők nemzet­közi méretű összefogása új, konkrét gazdasági tartalom­mal telítődött. Megkezdődött az azonos elveket valló, a közös társadalmi berendez­kedésű szocialista országok gazdasági tömörülése. A szocialista országok kül­kereskedelmi forgalma gyor­san bővült, 1950 és 1968 kö­zött több mint megnégvsze- reződött. Még az 1950-es évek elején elkezdődött a műszaki tudományos együtt­működés is a szocialista or­szágok között a dokumentá­ciók és a tapasztalatok in­gyenes cseréjével. Az 1950-es évek végén megtették az el­ső kezdeményező lépéseket a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás intenzívebb for­máinak kialakítására a KGST keretében. Időközben a szocialista or­szágok belső gazdasági mec­hanizmusa tovább fejlődött, reformokat vezettek be, nö­velték a pénz- és áruviszo­nyok szerepét, a vállalatok önállóságát, csökkentve a túlzott centralizálás mérté­két a nemzeti tervezésben, így a szocialista országok gazdasági kapcsolataiban is növekedett a pénz- és áru­kapcsolatok, a vállalati kez- deménvezések, a közvetlen nemzetközi együttműködések szerepe. Főként a műszaki— tudományos munkában kez­dődött el a kutató és fej­lesztő intézetek, a vállalatok összehangolt közös tevékeny­sége. De a termelés nemzet­közi szakosítása és kooperá- cióia is megindult. Ez a fnlvamat a jövőben tovább bővíil és mé’víil. Va­lószínűleg még az új ötéves terv időszakában közös kuia*ó»ntéze*ek létesülnek, ahol a szocialista országok legjobb szakembe­rei együtt dolgoznak majd közös témákon a Dubnái Nemzetközi Atomkutató in­tézet mintáiéra. És úiabb, nemzetközileg összehangolt forgatta a 'kardot. A lő úgy száguldott vele, akár a vil­lám. Ki is vitte volna a harcmezőről az irányzótisz­test, ha egy alattomos golyó el nem találja. Valahol a Manics partján temették el az Auróra hősét... A proletarszki nyomolva­sók szép vállalkozásába be­kapcsolódtak más falvak — Veszolovszk, Kazacsij Ho- mutyec — úttörői és kom- szomolistái is. Tamara Sramko, a veszelovszki is­kola úttörővezetője elkísérte a nyomolvasókat a falu öre­geihez, akik még emlékeztek az 1918 áprilisában itt fel­lángolt harcra. De nem sokra menték volna, ha az öregek nem említik megv Kiricskovot: „Egyedül 6 maradt meg Og­nyev osztagából...” Pjotr Kiricskov kiment velük a Manics partjára, megkeresett egy alig észre­vehető kis halmot, letérdelt előtte ég halkan mondotta: — Itt nyugszik Jevdokim Ognyev. a küldöncével, egy kisfiúval együtt... A Manics- ban találták meg őket ak­kor. Ognyevet a viharkabát­jában és Auróra feliratú kedvenc matrózsapkájában temették el. Ott esett el a domb alján.„ P. ivanov kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST országok közös űrkutatási programjá­hoz hasonlóan. Nem vélet­len, hogy éppen a tudomá­nyos—műszaki forradalom élenjáró ágaiban, például a számítástechnikában a leg­kedvezőbbek a közös kutatás lehetőségei, ezekben az ága­zatokban ugyanis rendkívül gyors a fejlődés, éles a nem­zetközi verseny és viszony­lag kevés a nemzeti hagyo­mány, amely gyakran nehe­zíti az integráció térhódítá­sát. S a közös fejlesztés és kutatás a termelés nemzet­közi szakosításának és koo­perációjának műszaki alap­jait rakja le. Az sem véletlen, hogy az energiahordozók, valamint a nyers- és alapanyagok ter­melésében a legszorosabb a KGST-országok együttmű­ködése. Főként a természeti kincsekben gazdag Szovjet­unió szakosodott a szocialis­ta országok iparosításához nélkülözhetetlen vasérc, koksz, hengereltáruk, fa. kő­olaj. földgáz, stb. termelésé­re. Ezt még az extenzív fej­lesztés létszükségletei dik­tálták. S miután a szocialis­ta országok nagy része je­lentős feldolgozó ipart te­remtett, s az intenzív fejlesztés útjára lépett, gazdaságilag arra kénysze­rül, hogy a feldolgozó ipar nemzetközi szakosításával és kooperációjával is fokozza a nemzeti munka hatékonysá­gát. E gazdasági kényszer és érdekeltség azonban még nem általános érvényű, s így az integráció sem lehet tel­jeskörű. Egyik-másik ország még jelenleg is növelheti termelését extenzív módon, új dolgozók munkába állítá­sával, persze alacsony haté­konysággal és főleg saját szükségletre. A szocialista integráció ideálisan működő modelljét tehát nem alakíthatjuk ki máról holnapra. Jóllehet a cél, amelyet csak fokozato­san érhetünk el. nyilvánvaló. A KGST országok több mint 300 millió fogyasztójának szükségleteit kell az an vagi és szellemi erők nemzetközi összefogásával minél hatéko­nyabban kielégíteni. A ter­melőerők és a fogvasztói pia­cok nemzeti kereteinek fel­oldása. integrálása még csak énnen hogv elkezdődött. Csu­pán a termelés szűk körében sikerült az optimális nagy sorozatok számára 100—200— 200 milliós fogyasztói piacot létrehozni. A KGST XXIII. ülésszakának határozatára a tagországok megkezdték az inteoráció elvi és gyakorlati kérdései­nek tisztázását, a szükséges intézmények, eszközök, mód­szerek komplex rendszerének kidolgozását. Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista integráció ki­bontakozásához vállalati kezdeményezésekre, közvet­len nemzetközi kapcsolatok­ra éppen úgv szükség van. mint a tagországok párt- és kormányfőinek magasszintű elvi és gyakorlati állásfogla­lásaira. a tagországok terve­ző és irányító szerveinek összehangolt közös munkájá­ra. Az úi ötéves tervek, két­oldalú koordinációinál pél­dául már a nemzetközi mun­kamegosztás fejlesztésében leginkább érdekelt országok­ban határozott fejlődés ta­pasztalható. A munka nem korlátozott a tervkészítés befelező szakaszára, hanem azt megelőzően 2—3 évvel már elkezdődött. A tagorszá­gok tehát az információk kölcsönös cseréién túl már menet közhen erőfeszítése­ket tehettek az ésszerűtlen termelési párhuzamosságok mérséklésére, gazdaságos kö­zös gyártókapacitások létre­hozására. így az 1971—jl975-ös évek­*s szóló magyar és szovjet népgazdasági ' tervek össze­hangolását a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formáinak térhódítása jel­lemzi. Az új tervidőszakban növekszik a szakosítás és a kooperáció szerepe, s ez hoz­zájárul kölcsönös áruforgal­munk dinamikus fejlesztésé­hez. Nem véletlen például, hogy a tervtárgyalások záró okmányával együtt két má­sik újszerű dokumentum is aláírásra került. Az egyik megállapodás sze­rint hazánk áruszállításokkal hozzájárul a Szovjetunióban a papírkarton, az azbeszt* valamint a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez. S a Szovjetunió a magyar áru­hitelt e fontos anyagok nö­vekvő' szállítmányaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a kémia legkorszerűbb ágának szako­sításáról és kooperációjáról intézkedik. Hazánk alacsony ok­tánszámú benzinből éven­te több száz ezer tonna ole­finterméket állít elő Len in­városban. S az olefinekből részint hazai üzemeinkben, részint a Szovjetunióban, a magyar határ mentén fekvő Kaluzsban polietilént és más műszak és műanyag alap­anyagokat állítanak elő op­timális méretű üzemben, gazdaságosait, magyar szük­ségletre is. Tovább fejlődik az autóipari kooperáció Hazánk mintegy 42 ezer autóbuszt készít az új ötéves tervidőszakban, túlnyomó többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szovjet, NDK és lengyel rendelésre. Az autóbuszokhoz és a nagytel­jesítményű tehergépkocsik­hoz viszont 200 ezer hátsó- híd készül egyebek közt a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére. Ha­zánk viszont az autóbuszok mellső tengelyeit, automata sebességváltóit, stb. impor­tálja a KGST-országokból. A Szovjetuniótól 1975-ben már 43 500 személygépkocsit vá­sárolunk, köztük 30 ezer Zsigulit. Ezen belül 13 ezer Fiat-licenc alapján készülő szovjet autóért a kooperáci­ós egyezmény értelmében magyar alkatrészekkel fize­tünk. A negyedik ötéves terv központilag kiemelt hazai programjai — a petrokémiá- hoz, a közúti járműgyártás­hoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti orszá­gok távlati terveihez. Meg­említhetjük az alumínium- ipar, a számítástechnika fej­lesztését, a textilruházati ipar nagyszabású rekonstruk­cióját, vagy a szénhidrogé­nek fokozott térhódítását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szovjetunió és még néhány más szocia­lista ország terveit, vásárlá­sait. eladásait. Mindez nem véletlen. Ne­gyedik ötéves tervünk fő célkitűzése a hatékonyság fo­kozása, a gazdaság magasabb fejlettségi szintjének elérése. Kis országunk, amely évi nemzeti jövedelmének mint­egy 40 százalékát a külke­reskedelemben kicseréli, csak akkor képes magasabb szín­vonalú hatékonvabb munká­ra, ha hasznosítja a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Ha meg­különböztetett módon fej­leszti a hazai adottságoknak megfelelő a külföldön is elő­nyösen értékesíthető termé­keit és imnortália mindazo­kat. amelyek a baráti orszá­gokban vaev másutt a vilá­gon készülnek olcsóbban, jobb, korszerűbb kivitelben. Nemzeti érdekünk és határo­zott célunk a szocialista or­szágok gazdasási tömörülé­sének magasabb szintre eme­lése. Pártunk és kormányunk gazdasásooli+'káia is követ­kezetesen internacionalista. Kovács József Aki leadta a lövést az Auróra cirkálóról

Next

/
Oldalképek
Tartalom