Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 7. Közművelődés 1970 Pártunk X. kongresszusára készülünk. Az élet minden területén — így természetesen a közművelődés frontján is — elvégeztük a számvetést. A Szolnok megyei Amit a felszabadulás hozott Természetesen egyetlen lényeges kérdést, így a közművelődést sem lehet elválasztani attól a konkrét történelmi helyzettől, amelyben ma élünk itt Szolnok megyében. Nem a dicsekvés, az eredményekben való megnyugvás, de a történelmi Igazság követeli, hogy köz- művelődési munkánkra visz- szatekintve büszkén megmutassuk most a X. kongresszus küszöbén is negyed- százados munkánk, erőfeszítésünk gazdag termését. A megye lakosságának általános műveltségi szintjét is érdemes itt megemlíteni, hiszen a magasabb műveltség alapja és előfeltétele a .sokoldalúbb, tartalmasabb kul- turálódásnak. A számok viszont szigorú kritikusok. 1930-ban a megye lakosságának csaknem 14 százaléka analfabéta volt. Ma ezt felszámoltuk. 1869-től 1934- ig, tehát 65 év alatt Szolnok megyében 4578 fő érettségizett és most, csupán az elmúlt négy évben csaknem 13 ezer volt ezek száma. Szinte nevetségesen hat egy 1943-ból való feljegyzés, amiben az olvasható, hogy „A vallás és közoktatásügyi miniszter úr az elmúlt két évtized alatt 37 rádiót (!) adományozott vármegyénk részére. A megye pedig a kultúra hatósugarának fokozására 39 (!) telepes hangszóros rádiókészüléket szerzett be...” Ez átlagban évi 3. És ma? Alig van a megyében család, ahol' ne lenne rádió, vagy televízió, esetleg mind a kettő. Sokat panaszkodunk — gyakran nem is alaptalanul — szerény, esetleg esetenként mostoha közművelődési intézmény-hálózatunkra. Persze gondjaink _ vannak, de annak kisebbítése nélÁ közművelődés és az ember Egyre inkább teret nyer az a felismerés, hogy a köz- művelődés az ember egészére vonatkozik: összetett, sokágú, bonyolult feladat, olyan, mint maga az ember, az emberi kultúra. A köz- művelődésnek, a kulturáló- dásnak nem lehet más célja, mint annak elősegítése, hogy az ember a ma műveltségének szintjén éljen és dolgozzon. Nemcsak arról van szó, hogy ki kell elégíteni a kulturálódási igényeket, hanem arról is, hogy a népművelés sajátos eszközeivel teremtsen új igényeket a szocialista kultúra egyre gazdagodó termékei iránt, mely magában foglalja a politikai kultúrát is. Gyakran hangoztatjuk — és joggal —, hogy megyénkben a politikai kultúra terjesztésében gyors léptekkel haladtunk előre. Ez igaz, hiszen újabban évenként csaknem százezer ember jár a politikai oktatás különböző formáira. Ez is a művelődés, a kulturáló- dás egyik fontos értékmérője. A számszerűség önmagában azonban bizonyos mértékig a mennyiségre való leszűkítése az osztályérdekeknek. A politikai kulturális szint növelésében ettől többről van szó, hiszen a politikai ismeretek elsajátítása, a részvétel csak előfeltétele a szocializmus melletti politikai állásfoglalásnak, az erősödő szocialista erkölcsi tulajdonságok, a korszerű művészeti ízlés, a világnézeti fejlődésnek. A közművelődés fejlesztésének, az aktív népművelési munka folytatásának előfeltétele az is, hogy sok embert kapcsoljunk be a köz- művelődés áramkörébe. Miért? Mindenekelőtt azért, Néplap sorozatai — Munkásműveltség ’70, Agrárértelmiség és közművelődés, stb — örömeink és gondjaink kifejezői is voltak e területen. kül mégis csak tény, hogy a művelődési otthonok száma megtízszereződött, a könyvtáraiké csaknem hatszorosára emelkedett és érdekességnek is beillik, hogy ma hétszer annyi a könyvtári olvasók száma, mint amennyi kötet könyv volt 1938-ban összesen a megye népkönyvtáraiban. A közművelődésről való felelősségteljes gondoskodás kifejezője, értékmérője vég- sősoron az is, hogy ma állami, társadalmi szerveink, termelő üzemeink csaknem 54 millió forintot fordítanak az emberek művelődésére, szemben az 1938. évi 25 ezer pengővel. Ez mind a negyedszázad eredménye. Ha visszapillantásunkat csak rövidebb távra tesszük, akkor is tény, hogy megyénk lakossága nagy lépésekkel haladt előre a kulturálódás országútján. Persze torzítás lenne, ha ezt kizárólag a különböző kulturális rendezvények látogatottságában, azok számának növekedésében mérnénk le. Ezek is dinamikus képet mutatnak, sőt új színekkel gazdagodtak. Az elmúlt négy évben megyénkről, vagy annak egyes területeiről készített filmeket százezren látták, 15 ezres pél'dányszámban megjelent helytörténeti kiadványaink megyénk határain kívül is jő hírt szereztek nekünk. Legújabb korunk történetéből rendezett kiállítások a szocialista hazafias nevelés kincsesbányái. A szocialista brigádok kulturális tevékenységei nagyszerű kezdete és egyben kiapadhatatlan forrása is a közművelődés további fejlődésének. Ezek mind azt mutatják, hogy megyénk közművelődésében valami új van kibontakozóban. mert a tömegkommunikáció elterjedésével, annak áldásos hatása spontán, önmagától csak lassan érződhet. Tény, hogy a rádió, televízió elterjedése egészségesen fejlődik megyénkben is. A közművelődés feladata itt és most éppen az, hogy kultúrát értő rádiós és televíziós közönséget neveljen. Hiszen azzal is számolni kell, hogy a rádió és televízió puszta léte még nem jelent egyben hasznos kultúráíódást is, mert azt a tulajdonosa akkor kapcsolja be és ki, amikor kedve tartja. Megyénk közművelődésében az előrehaladás egyik fontos feltétele azoknak az embereknek illetékesség- és felelősségtudatra ébresztése és nevelése, akik anyagi és szellemi javak felett rendelkeznek. Nem arról van szó, mintha eddig gazdasági vezetőinkből az emberek szocialista gondolkodásának fejlesztése iránti felelősség hiányzott volna, de az mindenképpen a gyorsabb előrehaladást biztosítaná, ha az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tennénk a megyénkben meglévő anyagi és szellemi kapacitások jobb koncentrálására, a közművelődési feladatok megoldásában. Az anyagi erők összpontosítása fontos alapja a közművelődésnek, de nem minden. Márcsak azért sem, mert ma már nem lehet az az egyetlen mutatónk, hogy hányán járnak egy-egy előadásra, hány kötet könyvet kölcsönöznek a könyvtárból, hány kiállítást rendezünk. Az és elsősorban az az értékmérő, hogy mit néznek az emberek, mit olvasnak, miből rendezünk kiállítást. És ez nemcsak az anyagi ráfordításokat, hanem a szellemi erőfeszítést, a szellemi kapacitások koncentrálását is igényli. Ebben nem jó a bátortalanság, a félelem az újtól. Márcsak azért sem, mert az emberi cél nem lehet más, mint birtokába jutni az újnak, az igazságnak, és megvalósítani azt a termelésben, az egymással való érintkezésben, önmagunk formálásában. A közművelődés ennek segítésével hatol be és segít az embernek mindennapi alkotó tevékenységében. Ügy ahogy a kongresszusi irányelvek mondják: „A közművelődés fejlődése az egyéniség kibontakozásának, a szocialista demokrácia erősödésének, a termelési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze.” A közművelődéssel foglalkozó embereknek tudatosan számolni kell azzal, hogy a múlt és a jövő ma még nem egyforma intenzitással jelenik meg kulturális életünkben, az emberek gondolkodásában. A kulturálódás egy kicsit jobban kötődik a múlthoz, mint a jövőhöz. Ennek természetes oka, hogy a jelent, a mai kulturális szintet sokkal könnyebb kapcsolatba hozni a múlttal, mint a jövővel. Ez természetes, mert a múltat már meghaladtuk, ahhoz képest nagy az előrehaladás, a pozitív irányú változás. A kulturális életre különösen igaz, hogy a múlt felett könnyebb ítéletet mondani, mint a jövőt megfogalmazni. Viszont, ha nem vigyázunk, ez veszélyes lehet, mert egyedüli értékmérővé a megtett utat teszi, a meghaladottat és nem a jövőben várhatót, a megjelenőt. A kulturális munkában ezt mindig egybe kell kapcsolni annak elemzésével, hogy menynyiben közeledtünk céljaink megvalósításához, abban hol tartunk. Ezért is indokolt ez, mert közművelődési feladatainkat nem a múlt mérlegén határozzuk meg elsősorban, hanem szocialista társadalmunk fejlődésének anyagi alapján, tehát a múlt és a jövő ismeretében, annak egységében. Közművelődési feladatainkat nem a múlttal kell összekapcsolni, hanem a jövővel, azzal, hogy milyen az a szocialista emberideál, melyet 15—2o év múlva el akarunk érni. Számolni kell persze azzal is, hogy gondolkodásunkban a múlthoz való kötődés, a hagyományok továbbélése erősebb, mint a társadalom más szférájában. A tények igazolják, hogy a gazdaságban, a politikában könnyebben haladtuk meg a múltat, mint a kultúra frontján. Viszont azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy kulturális szintünk sohasem azonos önmagával. Az ember nemcsak ragaszkodik a múlt értékeihez, hanem szeretné is és akarja is azt túllépni, amibe beleszületett, ami a múltja a gazdaságban és kultúrában egyaránt. Nem js lehet ez másképpen. Az ember a tudomány, technika és a művészet segítségével alkotja nemcsak környezetét, de önmagát is. Ezt olyan megcáfolhatatlan tények bizonyítják itt Szolnok megyében is, mint az, hogy a lakáskultúrára fordított összeg négy év alatt csaknem megkétszereződött, a kulturcikkek vásárlása ugyanezen idő alatt 38 millió forintról 74 millió forintra emelkedett. És mi más, ha nem az ember „önmaga átalakításának” megnyilvánulása. hogy a munkás könyvtárlátogatók száma 1969-ben meghaladta a 22 ezret. (Ez több mint ahány kötet könyv volt a felszabadulás előtt ösz- szesen a megye könyvtáraiban.) Csaknem 20 ezerrel nőtt a szocialista brigádok által szervezett film- és különböző előadások látogatóinak száma és 12 ezren vettek részt a fel- szabadulási kulturális vetélkedőkön. A szocializmus egyre inkább nyílt eszű, dinamikusan gondolkodó embereket igényel. Ezzel a közművelődésnek is számolni kell történetesen úgy is, hogy figyelmét és energiáját az eddiginél jobban az emberek éleslátásának, alkotóképességének fejlesztésére kell fordítania úgy, hogy ezek formálása serkentője is legyen egyben a további önképzésnek. Az új módszerek igénye Az egyre tornyosuló — ás minden bizonnyal beláthat!) időn belül nem is csökkenő — közművelődési feladatok megoldása változást, korszerűsítést igényel a népművelés módszereiben is.. Az eddig használt módszerek revíziója megérett, időszerű. Szenvedélyesebben kell keresni az alkotóbb jellegű, vonzóbb formákat. Ügy tűnik, hogy a szakköri foglalkozások, pódiumszínpadok, kulturális vetélkedők, klubfoglalkozások azok az új formák, melyek már megyénkben is elindultak nemcsak a meghonosodás, hanem a szélesebb körű elterjedés útján is. A kiscsoportos foglalkozások előnye mindenekelőtt abban van, hogy ha jól szervezzük és irányítjuk munkáját, mérhetetlen nagy segítséget nyújt az emberek szocialista magatartásának és élményvilágának kialakításában. Így tudjuk talán leghatékonyabban megoldani a közművelődés új feladatát, a képzés, nevelés és ismeretszerzés egységét. Az új eszközök, módszerek keresését a változó élet, a tudomány fejlődése és nem valami szubjektív óhaj tűzte napirendre. A szocializmus megkívánja az ember átalakítását. A szocializmus felébreszti az ember kíváncsiságát a tudomány változásai iránt és ezzel erősíti kritikai érzékét is. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek figyelmen kívül . hagyása, a tudománytól elszakadt, vagy a tudomány által túlhaladt módszerekhez való merev ragaszkodás kulturális elvakultság, fék a korszerű közművelődés kialakulása útjában. Módszereink megválasztásában számolni kell az ember megváltozott szerepével. Ma már a népművelés nem rendezkedhet be kizárólagosan ismeretek, adatszerűségek nyújtására. Az új társadalom, a szocialista ember formálásában nem és elsősorban nem az adatszerűségek nyújtásán van a hangsúly, hanem a kölcsönhatások, az összefüggések megláttatásán. Jobban kell hangsúlyoznunk, hogy a műveltség eszköz az emberek kezében a valóság formálásához, megváltoztatásához, a szocializmus építéséhez. A közművelődés tulajdonképpen nem más, mint ezeknek az eszközöknek alkotóműhelye és nem kizárólag az érdekességek ismertetése. Elért eredményeink büszkeséggel tölthetnek és töltenek is el bennünket. Hogy mégsem erről beszélünk többet, az azért van, mert feladataink nagyok, újszerűek. Ezt azonban csak akkor tudjuk jól megoldani, ha közös akarattal segítjük a közművelődési feladatok megoldását, ha sokkal magasabbra emeljük a közművelődési munka társadalmi presztízsét. Ennek viszont feltétele a köz- művelődés korszerűbb felfogása, a táncos rendezvények, a bálok túlsúlyának bizonyos mértékű csökkentése is. mert ez nem mindig használ a népművelés társadalmi presztízsének. Majoros Károly A közlekedés fejlődése A m. ÖTÉVES TERV SORÁN A MÁV TÖBB FONTOS ÁLLOMÁSÁT ÜJFAJTA ÜN. INTEGRA-DOMINo rendszerű PÄLYA- ÉS VALTÓBIZTOSITÖ BERENDEZÉSEKKEL LÁTTÁK EL. Első képünkön: a celdömőlki vasútállomáson felszerelt berendezés vezérlőpultja. Meggyorsították a balatoni autóút építését. Egy korszerű betonozógépsor (2. képünk) beállításával naponta 300 métert haladnak előre. A m. ötéves terv során jelentősen bővült a közúti nemzetközi teherszállítás. A Hungarocamion 22 tonna teherbírású Rába-Mann szerelvényeket állított forgalomba (3. kép.) A MÁV a in. ötéves terv során fokozatosan megvalósította a főútvonalakon a Diesel illetve elektromos vontatást. Negyedik képünkön próbaútra indul a Savária—Göcsej Diesel vontatású expressz vonat. (MTI foto-összeállítás)
