Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. november 5. Dicsőséges és nehéz ötven év írta: Artúr Vagyer Észtország Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára F él évszázad választ el bennünket attól a nevezetes naptól — 1920. november 5-től —, amikor Észtország kommunista szervezeteinek első kongresszusa illegálisan összeült Tallinn- ban, s elfogadta Észtország Kommunista Pártja megalakulásának határozatát. Ez a legnagyobb esemény volt a dolgozó nép történelmében, betetőzte az észt kommunista (bolsevik) szervezetek fejlődésének több éves szakaszát, s ezt készítette elő a proletariátus forradalmi harcának egész folyamata. Az Észt Kommunista Párt nehéz és dicsőséges utat tett meg. Az észt kommunisták harcának diadalát jelentette 1940- ben, az általuk előkészített és vezetett szocilaista forradalom, amely leszámolt a burzsoá uralommal, és létrehozta a szovjetek hatalmát. Ez Észtország történelmi sorsában gyökeres fordulópontot jelentett. Az újonnan választott Állami Duma Észtországot Szovjet Szocialista Köztársasággá kiáltotta ki, s Észtország a Szovjetunió tágja lett. Ettől kezdve az észt nép sorsa szorosan összeforrott az egész szovjet nép sorsával. A német fasiszta hódítók alóli felszabadulás után azonnal elkezdődött a háború által elpusztított népgazdaság helyreállításának bonyolult és nehéz ideje. Rövid idő alatt Észtországból, teljesen a nagy kapitalista hatalmaktól függő, főleg nyersanyagot, félkészárut, mezőgazdasági termékeket exportáló országból, fejlett ipari szocialista 'köztársaság lett. Észtország ipari termelése ma a társadalmi össztermék háromnegyed részét adja (a burzsoá időkben egyötödét). A köztársaság üzemei két hét alatt állítanak elő annyi ipari terméket, mint amennyit az egész 1940-es évben. Az Észt SzSzK iparában vezető helyet foglal el a gépgyártás, a műszergyártás, a vegyipar (olajpala-kémia), az energetika, a könnyűipar. Az összes szovjet köztársaságban és több mint 80 külföldi országban ismertek már az észt üzemek márkájával .ellátott termékek: villanymotorok, exkavátorok, mérőkészülékek, rádiók, cement, cellulóz, orvosságok stb. A köztársaságot behálózzák a nagyfeszültségű távvezetékek. Üzembe helyezték az olajpalával működő Balti-tenger melléki, a lenini Komszomol nevét viselő Állami Kerületi Villany erőművet, melynek kapacitása 1,6 millió kilowatt. Az SzKP XXIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása céljából az észt kommunisták az ötéves terv sikeres túlteljesítésére, a társadalmi termelés hatásfokának növelésére összpontosították figyelmüket. Már néhány eredmény megállapítható: köztársaságunk ipari termelésének átlagos évi növekedése a tervben előírtak 8,6 százalékát érte el, a 7,7 százalék helyett. A bruttó termelés gyarapodása négy év alatt 39 százalékkal nőtt, a munkatermelékenység pedig 29 százalékkal. Tavaly az ipari termelés egész növekedése gyakorlatilag a munkatermelékenység, fokozásának tudható be. Észtország mezőgazdasági eredményei széleskörűen ismertek. A termelés gépesítése és kemizálása, a talajjavítás, a tudomány eredményeinek és a modern kísérleteknek a bevezetése — mindez felmérhetetlenül menövelte a mezőgazdaság intenzitását, bár mezőgazdasági munkával a munkaképes lakosság 16 százaléka foglalkozik, háromszor kevesebben, mint 1940- ig. A mezőgazdaság bruttó termelése majdnem másfélszeresére nőtt. A gabonafélék terméshozama az utóbbi évékben elérte a hektáronkénti 20—24 mázsát, a burgonyáé a 200 mázsát. A fejési átlag meghaladta a 3000 kilogrammot. A mezőgazdasági termékek alapvető ágaiban az öt évre tervezett begyűjtési feladatokat köztársaságunk négy és fél év alatt teljesen realizálta. A szocialista társadalomban a termelő erők lehető legnagyobb fejlesztése — mint a nép kultúrális és növekvő anyagi igényei kielégítésének eszköze — volt és marad a kommunista párt fő gondja. Észtországban a szovjet hatalom éveiben a dolgozók reálbére gyorsan növekedett, megvalósult egy széleskörű lakásépítési, kulturális és jóléti program. A Balti-tenger melléki szovjet köztársaságokban az idősebb emberek még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor — a burzsoá rendszerben — a munkásság állandó veszedelme a munkanélküliség volt. A szocializmus az embereknek munkát, a holnap biztonságát hozta, végérvényesen megszüntette a munkanélküliséget. Jogosan büszkélkedhetünk a kultúra terén elért eredményeinkkel is. Harminc év alatt az oktatásban részesülők száma megnövekedett: az általános iskolákban 1,7- szeresére, a középfokú szakiskolákban és technikumokban 11,6-szorosára, a főiskolákon 5,5-szeresére. Észtország azelőtt sohasem ismerte az újságok, 'könyvek ilyen magas példányszámát, a dolgozók ilyen nagyfokú érdeklődését a színház és zene iránt, s az ilyen óriási dalosversenyeket. A művészet a szocializmusban valóban a népé. Az észt tudósok munkája nagy elismerést váltott ki nemcsak a szovjet köztársaságokban, hanem külföldön is. A köztársaság tudományos központjában — az 1946-ban alapított Észt Tudományos Akadémián — hatalmas tudományos kutatómunka folyik. Ez a munka 'kapcsolatban van a népgazdaság és a kultúra fejlesztésének terveivel. Köztársaságunkban a szocializmus és kommunizmus építése során törvényszerűen nőtt és növekedni fog a kommunista párt vezető szerepe. 1941-ben a republikánus pártszervezetekben alig volt kétezer tagnál és tagjelöltnél több, 1970 elejére az Észt Kommunista Párt tagjainak száma több mint hetvenezer. Az észt népnek a szocializmus építésében elért sikereiért és a szovjet hatalom helyreállításának 25. évfordulója alkalmából köztársaságunkat Lenin-renddel tüntették ki. Ez a kitüntetés a munkásoknál, a kolhozparasztoknál, az értelmiségnél az erők és az alkotó-energia új áradását idézte elő. V. I. Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából köztársaságunk 42 üzemi, kolhoz és szovhoz kollektíváját tüntették ki az SzKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Szak- szervezeti Központi Tanácsának díszoklevelével. A mezőgazdaság fejlesztésének 1969-ben elért eredményeiért pedig köztársaságunknak ítélték a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának vándorzászlóját. N apjainkban az iparban, a mező- gazdaságban, az építőmunkában, a közlekedésben és a népgazdaság különböző ágaiban szakemberek dolgoznak, akiknek megvan a szükséges általános műveltségük és szakmai képzettségük, jó szervező képességekkel rendelkeznek, s politikailag felvértezettek. Ebben össze- geződik a pártszervek munkájának jelentős eredménye, s ez az új ötéves terv eljövendő sikereinek biztosítéka. Most Észtország dolgozói az egész néppel együtt az SzKP XXIV. kongresszusának méltó fogadtatására készülnek, ami szovjet hazánk történelmének kiemelkedő eseménye lesz. Az ázsiai kolera in. Európában Az amszterdami Rijksmu- seumban egy nagyon szép XVII. századbeli festmény őrzi Mola Taifur indiai orvos emlékét, aki megírta: ,.Bengália levegőjét és vizét oly károsnak tartották, hogy az oda száműzött lázadók biztos halálával számoltak.” Jellemző, hogy Calcutta a súlyos kolerajárványról kapAmikor a zarándokok a múlt században már a Mekka közelében levő Dzsida kikötőjén át, tengeri úton távoztak, magukkal hurcolták a kórt és terjesztették ta a nevét: Calighatta. A négykarú Kali koleraistennőről nevezték el. A folyó partján, a ghatnak nevezett lépcsőnél építették fel a Ka- li-Ghat templomot. A templomban ma is kecskeáldozatokat mutatnak be, hogy vérükkel engeszteljék ki a borzalmas és gyilkos kedvű istennőt. a Földközi-tenger vidékén. AZ Indiával és a Vöröstengerrel létesített hajóutak segítették elő a kolera terjedését, s a XIX. század derekán nem véletlenül kelt szárnyra a szólás Mekkáról, hogy „a kolera közvetítő állomása Bengália és Európa között”. Sándor cár nagyhatalmú hadügyminisztere, Arakcsejev gróf, magabiztosan állította: — Előbb jut át a teve a tű fokán, mint katonáim záróláncán a kolera. Az Asztra- hánnál betört járvány valóban elült 1823-ban. Hamarosan követte azonban a második járvány, és az nem állt meg Oroszország határán. A Gangesz partjáról 1827- ben Pendzsabba ért a kolera. a Khyber hágón Afganisztánba, onnan Nyugatnak vonult. Perzsia felé, halált és rettegést terjesztve. 1829-ben elérte Teheránt, 1830 tavaA közvetítő állomás Bélyegekről Lány az egyszarvúval A Magyar Posta a decemberben megjelenő festménysorozatot 10 forint névértékű blokkal fejezi be. Az esztergomi Keresztény Múzeum egyik legszebb képét látha- juk a blokkon, egy lombardiai mester alkotását: Leány az egyszarvúval. A XV. század közepén készült kép alkotóját nem ismerjük, a művészettörténet a Baltimore-i Paris-történet mestere néven tartja nyilván, mert kezétől származik három, Paris és Helena történetét ábrázoló nagyméretű festmény, amely az északamerikai városban található. A kép a középkor eszmevilága szerint a szüzességét jelképezi, mert — a legendák szerint — a mesebeli állatokhoz csak tiszta lányok érhetnek. A Magyar Posta blokkján a festmény szépségét kiemeli a mértéktartó keret, amelyet Bokros Ferenc grafikusművész korhű feliratai díszítenek. Karácsonyi bélyegek A Föld különböző részén megjelenő szebbnél-szebb kiadások jelzik, hogy közeledik a szeretet ünnepe. Az angol posta XIII. századbeli kéziratokból választott három miniatűrét jelentet meg. A középkori képeket bélyegre Sally Striff grafikus alkalmazta, aki most először lép fel tervezőként. — Az Egyesült Államok öt darab 6 cent névértékű bélyeget ad ki. amelyek közül négy összefüggően nyomtatva készül. A hintaló, a babakocsi, a játékvonat és a tri- ciKli láttán mindenkiben felébrednek a gyermekkori karácsonyok kedves élményei. Propagandisták kézikönyve A párt- és tömé gszervezeti oktatás százezrek önként vállalt iskolája. Központi alakja á propagandista. ö az, aki kedvét szegheti a . .hallgatóknak .száraz stílusával, módszertana Szegényességével, s ő az, aki mondanivalója élvezetes előadásával, átgondolt rendszerességgel könnyíti meg az ismeretek befogadását. Felelősségteljes munkát végez tehát, amelyhez elkél a tanács, a segítség. Erre vállalkozik a Kossuth Könyvkiadó — kísérleti jellegű — újdonsága, az ízléses kiállítású, műbőr kötésű Propagandisták kézikönyve. Az öt részből álló kötet a tömegpropaganda egészét vizsgálja. így a jelenlegi helyzetet, s a fejlesztés feladatait, a pártszervek és pártszervezetek teen- I dóit e fontos munka megszervezésében és irányításában, a propagandista személyiségének jelentőségét. Az utolsó két fejezet a tömegpropaganda tárgyával és sajátosságaival, illetve módszertani problémáival foglalkozik. Ottörö vállalkozásról lévén sző, a szerzők — Szatmári Miklós, Beszteri Béla, Csorna Gyula, Gutter József, Balázs Béla — nem meríthettek túl gazdag forrásokból. Ez a magyarázata annak, hogy a fejezetek egy-egy része olykor általánosabb, el- vontabb a kelleténél. A mű egészének értékét ez azonban nem érinti, mert összességében sikerült a vállalt feladatot teljesíteni: kézikönyvet, sűrűn forgatható tanácsadót nyújtani az oktatás önzetlen, társadalmi munkásainak, a propagandistáknak. (m) szán Tebrizben volt, majd bevonult Jerevánba, amely várost három évvel korábban hódította meg Miklós cár. a kolera a „grúziai ha- diúton”, a karavánok útján haladt tovább. Itt azonban kettős-hármas katonai zárólánccal lezárták az útját, és a járvány kelet felé tört: 1830 júliusában a Kaszpi- tenger nyugati partjain fertőzött. Megtámadta Baku lakosságát és 1830. július 19-én bevonult Asztrahánba. Lásson ter'edt Az indiai kolera rendszeresen ezen az úton érkezett — többször is — Európába, és mindig Asztrahánnál. a Volga torkolatvidékén épült városnál tört be. Amíg a kolera félig lakatlan területeken. úttalan és kietlen hegyvidékeken, sivatagokon át vonult, a járvány terjedése is lassú volt. (Folytatjuk) Az olasz mezőgazdaságról A technológia és az elmaradt társadalmi körülmények ütközése még mindig súlyos tehertételként nehezedik az olasz mezőgazdaságra, amely egyre kevésbé önálló. Annak ellenére, hogy Olaszországnak sikerült a mezőgazdaságban tevékenykedő lakosság arányát a háború utáni 45 százalékról tavaly már 22 százalékra csökkentenie, ez az arány még mindig a legnagyobb a Közös Piac országai között. Belgiumban például a dolgozó lakosságnak mindössze 8 százaléka tevékenykedik a mező- gazdaságban. Hivatalos körök remélik, hogy 1980-ra a lakosságnak nem több mint 12 százaléka dolgozik már csak a gazdaságokban. A svájci mezőgazdaság is alkalmazkodik A svájci mezőgazdaság sem kivétel. Nem maradhat ki az üzemegységek növekedésének folyamatából. Ez a koncentrációs folyamat, amely a modern társadalom szociális struktúrájára nézve nagyfontosságú, még nem ért véget. Az iparban mindnyá- nyájunk szeme láttára játszódik le. A fejlődés gazdaság- politikai célokat szolgál, keresztülvitelét nem szeszély diktálja, a technika vívmányai és az ezzel összefüggő racionalizálási és automatizálási követelmények határozzák meg. Hol tart a svájci mezőgazdaság ebben a folyamatban? A kívülálló számára a stabilitás képét mutatja, ez azonban a valódi tényállást illetően megtévesztő. A második világháború vége óta Svájcban a mezőgazdasági struktúra változásáról beszélnek. Az EGK baromfihús- és tojásellátása Az EGK és a jelenleg csatlakozni kívánó 4 ország (Anglia, Dánia, Írország és Norvégia) öszes tojástermelése 1969-ben elérte a 62,6 milliárd darabot, míg a 10 ország baromfihús termelése kereken 2,3 millió tonna volt. Az egy főre jutó fogyasztás a 10 ország átlagában tojásból 232 db, baromfihúsból pedig 8,9 kg volt. A legtöbb tojást illetve baromfihúst az angolok és az írek fogyasztják: Angliában az egy főre jutó tojásfogyasztás elérte a 270 darabot, a baromfihús fogyasztás pedig a 10 kilogrammot. A legkevesebb tojást és baromfit Norvégiában fogyasztják: az egy főre jutó tojásfogyasztás 1969-ben 179 darab, a baromfihús fogyasztás pedig mindössze 1 kilogramm volt. A csehszlovák mezőgazdaság beruházásairól A csehszlovák ötödik ötéves terv irányelvei szerint a mezőgazdaságba évenként körülbelül 6 milliárd koronát kell beruházni. Jelentős ösz- szegeket fordítanak a sertés- és baromfitenyésztés céljait szolgáló, létesítmények építésére. Szakértők szerint a mező- gazdaságban az építkezés csak abban az esetben gyorsítható meg, ha nagyobb mértékben használják fel a fémipar és vegyipar termékeit. A korszerű elveknek megfelelően már felépült Csehszlovákiában néhány sertéshizlaló és baromfitelep. A Mladá Boles- lav-i szövetkezeti egyesülés is érdeklődik a korszerű sertéshizlaló iránt, mert a hagyományos építkezési módszerrel nehezen tudja teljesíteni sertéshús-termelési tervét. Ugyanis egy 5000 férőhelyes sertéshizlaló felépítéséhez 380 000 téglára van szükség és az egész Mladá Boleslav-i járás csak 300 000 téglát kapott az idén. A tapasztalatok szerint egy ilyen méretű sertéshizlaló felépítése hagyományos építőanyagból körülit belül három évig tart, míg összeszerelhető acélpanelek- bői nem egészen egy évig. E panelek további előnye, hogy a Csehszlovákiában eddig gyártott acélszerkezetekhez viszonyítva 50 százalékos acélmegtakarítás, az építkezési költségekben pedig 25— 30 százalékos megtakarítás, érhető el. Nem lényegtelen az sem, hogy az acélpanelek összeszerelését a képesítés nélküli munkás is gyorsan és könnyen megtanulja. Ez a körülmény a mezőgazdasági építkezéseknél döntő jelentőségű. Ha rövid idő alatt sikerülne biztosítani a panelgyártást, ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság fejlődését elősegítené, mert csökkenteni lehetne az építkezések szétszórtságát. Egy jugoszláv kezdeményezés: nyugdíj a tsz-tagoknak A Szabadka meletti Zsednik község szövetkezete egyike azoknak a meglehetősen kevés számú termelőszövetkezeteknek, amelyek az idős termelőszövetkezeti tagoknak nyugdíjat biztosítanak. Tomo Kujundzsics mérnök, a zsedniki szövetkezet igazgatója bejelentette, hogy a szabadkai társadalombiztosítási közösséghez fordultak az idős termelőszövetkezeti tagok nyugdíjjárulékának meg- álapítása ügyében. Egyelőre még vitás, hogy milyen ösz- szegű hozzájárulást fizetnek. A zsedniki szövetkezet igazgatójának véleménye szerint várható, hogy egy-két év múlva Zsedniken körülbelül száz idős termelőszövetkezeti tag számára biztosítanak A világ fatermelése A világ fatermelése 1966- ban lépte először túl a 2 milliárd köbméteres szintet, azóta lassú ütemben emelkedik. Bármilyen lassú is az emelkedés, mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy 1949-ben a világtermelés még csak 866 millió köbméter volt. és a másfél milliárd köbméteres szintet csak az ötvenes évek közepén érte el. A legnyugdíjellátást, e tagok földjének megvásárlásával pedig a szövetkezet körülbelül 400 hold földterülethez jut. A zsedniki földművesek legalacsonyabb havi nyugdíja 150 dinár, a legmagasabb pedig 1000 dinár lesz. A zsedniki szövetkezeti igazgató elmondotta, hogy két ok vezette a szövetkezetét erre az elhatározásra: az első, hogy a szövetkezet tulajdonában levő megművelhető földterület igen kevés, a második ok pedig a kiöregedett termelőszövetkezeti családok súlyos anyagi helyzete. Az idős termelőszövetkezeti tagokat más módon is segítik: lehetővé teszik számukra, hogy könnyebb munkával (baromfinevelés) kiegészítő keresethez jussanak. újabb adatok 1967-ből származnak. amikor is a világ fa- termelése 2 milliárd 55 millió köbméter volt, s ebből 1 milliárd 157 millió köbméter volt az ipari és szerszámfa, 898 millió köbméter a tűzifa. Ezt az óriási mennyiségű fát a világ 4 milliárd 15 millió hektárnyi erdőségei szolgáltatták. A kitermelt fának, körülbelül fele tűlevelű. ít
