Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

1970. november 4. SZOT NOK MEGYEI NÉPLAP 5 Dobi István emlékmúzeum A Múzeumi Hónap kiemelkedő eseményére került sor Szőny községben: felavatták a Komárom megyei Tanács által létesített Dobi István Emlékmúzeumot, az Elnöki Ta­nács volt elnökének egykori lakóházában. Képünkön: részlet a kiállításról. (MTI foto: Hadas János felvétele — KS) Igazodni a szükséglethez A tiszafüredi községi pártérte­kezlet foglalkozott a járási könyvtár munkájával is. A be­számoló megállapította, hogy a könyvtár olvasómozgalma élen­jár a megyében, ugyanakkor el­helyezése és általában tárgyi feltételei a legrosszabbak a me­gye hasonló intézményei között. Az eredmények ellenére — az általános iskolásoknak például 81 százaléka volt könyvtári tag 1969-ben — vannak még tenni­valók. Különösen alacsony a 15—25 év közötti könyvtárláto­gatók száma. A nyitvatartási idő sem megfelelő: kedden nincs kölcsönzés, vasárnap három, — más napokon pedig hét órán át fogadnak olvasókat. Az egész napos nyitvatartási még egy könyvtáros beállításával lehet megvalósítani. Ezáltal nemcsak a rendszeres könyvtárlátogatók száma növekedne, hanem a könyvtárosoknak lenne ideje a katalógusok rendezésére és a tájékoztató szolgálat bővítésére is. Elutazott a belorusz táncegyüttes Kedden elutazott Budapest­ről a Szovjet Kultúra Napjai alkalmából egy hétig hazánk­ban nagy sikerrel vendég­szerepeit Belorusz Állami Táncegyüttes. Követőkre várnak „Elvtársnő, már réqen hozzánk tartozik" Az újságokban, a rádióban, a televízióban, szinte napon­ként találkozunk a fogalom­mal: szocialista brigád. Egyik helyen elnyerték a megtiszte­lő címet, másutt újabb válla­lásokkal szeretnének további birtokosai lenni. Természetes, hogy a rövid közlemények mögött rejlő esemény min­dig az adott brigád életében a legjelentősebb. Hallunk vas- és textilmunkásokról, bútorgyári, vasúti brigádok­ról,-' rg: fel sem tűnik, hogy egészségügyi szocialista bri­gádról nemigen szólnak a közlemények. Valóban, első hallásra ki­csit furán hatna, ha egész­ségügyi munkaterületen dol­gozók versengenének a cí­mért. Mert különösen tőlük, mindig a legjobbat, tudásuk, munkájuk energiájuk legja­vát várjuk. De az egészség- ügyi munkában nem végez mindenki gyógyító tevékeny­séget. Megannyi kisegítő egészségügyi dolgozó van, akiknek a munkája nélkül a gyógyítás is nehéz körülmé­nyek közé kerülne. Szolnok megyében először a szapárfalui csecsemőotthon­ban ismerték fel a lehetősé­get: lehet egészségügyi szo­cialista brigádot is létrehoz­ni. Tavaly októberben az ott­hon mosodai alkalmazottai bejelentették az illetékesek­nek, hogy versenyezni kíván­nak a cím elnyeréséért. Fel­ajánlásokat tettek, s most egy év elteltével méltán könyvelhetik el cselekedeteik eredményét: vállalásaikat tel­jesítették, elnyerték a szocia­lista címet. Tények, érvek egész sora szól jó munkájuk mellett. Szakmai, politikai téren elért eredményeik, áz év közben végzett társadalmi munkák sora mind bizonyíték: nem méltatlanul kapták a meg­tisztelő címet. A hét brigádtag vállalkozá­sa azért nagy jelentőségű, mert ők elsőként próbálkoz­tak Szolnok megyében. Tet­teik egyenként hétköznapinak tűnnének. Sok olyan apró dolgot végeztek el, amelyek nem tartoznak szorosan napi mosodai munkájukhoz. Még­is azzal, hogy volt vállalkozó kedvük megyénkben úttörői lenni egy mozgalom új mun­katerületén való meghonosí­tásának, kiérdemlik a nem hétköznapi megbecsülést. Ök heten: Erőss Tiborné, Szabó Ferencné, Barta Lajos- né, Gazsó Lajosné. Imre Sándorné, Öllé Ferencné, Barta -Józsefné — immár szo­cialista brigádban dolgoznak. Névadójuk, Költői Anna szel­lemében. E. G. Makra Anna lakodalma nem volt nagy vigasság. Nászút sem követte, csak férje vezénylési helyére utaztak. A szegedi gyűrűs­fonó DISZ titkára úgy bú­csúzott Annától: 'kár, hogy elmégy. Most, hogy a ver­senyt megnyerted, ajánlani akartunk a pártba. A városi lap, a Dél-Ma- gyarország is írt Makra An­náról akkor. A fonólány el­ső lett a gyárban. — Húsz éves voltam és pontosan húsz esztendeje. Azóta Csíki Józsefné. Má­sodik esztendeje újra nagy­üzemi munkásnő, a Tisza- menti Vegyiművek festék­mosója. És 1970 áprilisában a porfestéküzem taggyűlé­sén felvették a Magyar Szo­cialista Munkáspárt soraiba. Másnap az üzemben Szőke Vincze fiatal munkás elkiál­totta magát: a mamika párttag lett. De még aznap este Csíki József férfiasán visszatartott örömmel, mele­gen nézett a feleségére: no, végre, most már mindenben velem. — Nem szóltam ám róla neki, csak mikor már biztos volt. A lányaimmal megbe­széltem. Nem gyerekek már a gyermekeim. KISZ-tagok, Azt kérdezte a nagyobb: apunak megmondjuk? Mon­dom, majd meglepetés lesz. Édesanyámnak is szóltam: felvettek a pártba. Na, kislá­nyom, célba értél. Én meg — olyan komoly érzésű csa­lád a miénk — elpityered- tem örömömben. Mikor meg egy munkatársam... Mikor a mosóteremben szétszaladt Csíki Józsefné párttagságának híre, gratu­láltak az emberek. Nem mindenki. Egy férfi, azt kérdezte tőle: —. Aztán milyen előnye lesz ebből magának? Csíki Józsefné csendesen válaszolt: — Minden. Ügy kell él­nem, hogy méltó legyek rá. És kapcsolgatta tovább az automatákat. Alig kell néhány ember, a gombnyo­mással mozdítható terembe. A munkás egy karmozdula­tára engedelmeskednek a hatalmas mosókádak, ame­lyekhez vaslépcsők vezetnek fel. Megy Anna a lépcsőkön az óriási kádtól kádig, meg­megnyom egy-egy gombot. Közben elgondolkodik: igen, ha az élet is ilyen patent egyszerű lenne. ☆ Serdülő lány se volt még akkor Anna. Apja meg a bátyja jöttek haza a vasút­tól. „Egyes lista, kommu­nista”. Fél mondatok ra­kódtak le Annában. Aztán szomorú, fekete napok. Apja is meghalt, a bátyja is. Ott maradt édesanyjával, két kishúgával. Egy szomszéd­juk bevitte a gyárba. — Vegyétek fel. Kell na­gyon a kenyér nekik. Negy­venötös elvtársunk volt az édesapja. Az üzemben jó légkör volt. Tisztelték a sietőskezű munkáslányt is, apja emlé­két is. Nem templomban es­küdtek. Mikor elmentek, anyja imádkozott egy rövi­det. — Hozzánk került az ima­könyv. Mikor a férjem val­láskritikát tanult, édes­anyám szegény csak hozta a fekete vmakönyvet: nesze fiam, nekem se kell már, te meg még használhatod a ta­nulásodhoz. Honvédfőtiszt Csiki Jó- szef: — Munkásember volt ő is. Tanult, tanult, tanult. Én is olvastam könyveket, újságo­kat, ha volt egy kis időm. Nem nagyon volt. A gyere­kek nőttek, a férjem árva öccsét is neveltük. Bedol­goztam háziipari szövetke­zetbe, de ott nem volt párt- szervezet. Na, meg mire megismertek valahol, mi mar mentünk tovább. A kilencedik város Szol­nok. Csiki Józsefet gyak­ran vezényelték, a család ment vele. — Sokat vándoroltunk, sok embert megismertem. Az el­lenforradalom alatt is lát­tam, kik vannak az egyik, kik a másik oldalon. A férjem negyvenhat óta párt­tag. . * Otthon titokban sokszor megnézte férje párttagsági könyvét. Már betéve ismerte a szervezeti szabályzatot. — A férjem munkatársai javasolták: kérjem felvéte­lem, az uram jól ismerik. De én nem a férjem után akartam a párt tagja lenni. Második éve kereste egy tisztifeleség: felvétel van a vegyibe. Nem nehéz munka, sokat kell járkálni, havi másfélezret meg lehet keres­ni. — Nagyon jó. Az üzemi légkörben újjászületik az ember. Beszögelve éltem a szobában. Szeretem ezt a munkát. A munkatársakat is. Megértőek, segítőkészek. Már háromszor kaptam fi­zetésemelést. Nem sokat, 20 —30 fillér órabér javítást. Az is pénz, meg hát a meg­becsülés. Most áprilisban férje ha­zahozta nagy örömmel a Ju­bileumi Emlékérmet, a ne­gyedszázados párthoz tarto­zás elismerését. Utána Csi­ki Józsefné megkereste Bog­nár Lászlót, a porfesték­üzem párttitkára volt ak­kor. És elmondta neki út­ját, életét. Bognár László úgy fogadta: — Elvtársnő, hiszen maga már régen hozzánk tartozik. A taggyűlésen Templom Miklós, a vállalati rendész, egyik ajánlója azt mondta: — Csiki Józsefnét isme­rem. Ügy ismertem meg: erősödik vele a párt. Borzák Lajos Ezeregyszáz szakmunkás tanuló Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZÖV vezetősége. A ta­nácskozáson többek között megvitatták a szakmunkástanuló­képzés helyzetét. A kisipari termelőszövetkezetek igazán nem szégyenkez­hetnek az utánpótlás elhanyagolása miatt. A szövetséghez tartozó ötvennégy tagszövetkezet közül ötven szövetkezetben dolgoznak-tanulnak ipari tanulók, számuk pontosan ezer- egyszáznégy Arányuk az összes foglalkoztatottakhoz viszo­nyítva 10 százalék. Az oktatás módja a szövetkezeteknél változatos. Mégis az a leggyakoribb, hogy egy jól képzett szakmunkás mellé osztanak be tanulókat. A gyakorlati tantervben előírt szer­számokat és anyagokat a szövetkezetek biztosítják. A felmérés számot ad az oktatók szakmai, elméleti tudásáról is és úgy értékeli, hogy azok a szövetkezeteknél általában megfelelőek BŰN ÉS BÜNHÖDES Dosztojevszkij regénye filmen A Szovjet Kultúra Napjai keretében mutatták be — a megyében először Török- s7entmiklóson és Kisújszállá­son — Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című remekmű­vének filmváltozatát. Egy-egy világirodalmi ér­tékű irodalmi alkotás meg­filmesítése mindig magában fejti az alapmű torzításának veszélyeit is. Különösen koc­kázatos vállalkozásnak tűnt a Bűn és bűnhődés feldol­gozása a film formanyelvére. A nagy feladattal L. Ku- lidzsanov, a Gorkij Filmstú­dió rendezője sikerrel birkó­zott meg. Kulidzsanov, ahogy ezt az interjújából megtud­tuk, tíz évig készült a hal­hatatlan mű megfilmesítésé­re. Már évekkel ezelőtt elju­tott addig a felkészüléssel, hogy hozzáfog a forgatáshoz, — de többször visszalépett, még érlelni akarta elgondo­lásait. A rendező a regény leg­fontosabb összefüggéseinek és arányainak pontos vissza­adására törekszik. Dosztojev­szkij összes eddigi filmrevi- tele közül talán ez a leg­filmszerűbb alkotás és bár­milyen furcsán hangzik is, a „legirodalmibb” is. Kitűnő atmoszférát teremtett Kulid­zsanov az alapmű gondolatá­nak hű visszaadásához. Az ötven évvel ezelőtt megjelent „Dosztojevszkij Pétervára” című tanulmány szerzője Nyikolaj Ancifjorov írja; A legjobb, ha egy forró nyári napot követő estén sétát te­szünk Raszkolnyikov Péter- várában. Az így kapott be­nyomások eltüntetik az idő hatását, a regényi képzelet szüleményét úgy fogjuk fel, mint megtörtént eseményt. A Széna téri tolongásban, a Katalin kanális zavaros vize felett, a Juszupov-kert poros fái között a regény cselek­ménye rendkívüli feszültsé­get kap. Raszkolnyikov, a csendes Szónya, az uzsorás vén asszony, itt voltak, és nem tűntek el nyomtalanul. Ezen a poros, tikkasztó estén ismerős helyeken jársz: és már előre érzed a velük va­ló találkozást,’’ Kulidzsanov filmje olyan hűségesen visszaadja az elő­zőeket is, mintha mi nézők is ott járnnánk egy ilyen tikkadt nyári estén Raszkol­nyikov Pétervárábán. A rendezőt a drámának elsősorban azok a részei ér­deklik, amelyek Raszkolnyi­kov tragédiájának kulcs­pontjai. Raszkolnyikov drá­mája a szereplők sokaságá­val és a köztük lévő kapcso­latok fejlődésének bonyolult­ságával együtt is monodrá­ma. Tehát olyan ütközés, amely a hősnek nemcsak a környezetével, hanem az ön­magával vívott harcán alap­szik. És minél mélyebbekké válnak ezek az összeütközé­sek, annál inkább eltávolít­ják és elválasztják Raszkol- nyikovot az emberektől. A regény belső szerkezeté­nek ezt a sajátosságát ragad­ja meg L. Kulidzsanov és a másik forgatókönyv író N. Figurovszkij. Nagyszerűen együtt van a vásznon Dosz­tojevszkij Pétervára és Rasz­kolnyikov tépelődése, belső drámája. Kulidzsanov nézőpontja merőben külör^bözik az ed­digi _ Dosztojevszkij filmadap­tációk felfogásától. Saját be­vallása szerint a japán Aki­ra Kurosava Dosztojevszkij felfogása esik munkájához legközelebb, annak ellenére, hogy a távol-keleti rendező a Félkegyelmű cselekményét Japánba helyezte át. Raszkolnyikov bonyolult szerepét egy eddig ismeret­len, fiatal leningrádi színész Georgij Taratorkin játssza. A huszonnégy éves színész alkatilag is kiválcj .erre a szerepkörre. Raszkolnyikov belső vívódásai* olyatí ér­zékletessé teszi, hogy önkén­telenül és állandóan csak ar­ra gondolhatunk, hogy maga Dosztojevszkij is ilyennek képzelhette halhatatlan figu­ráját. Számos olyan jelenet van a filmben, amikor Raszkol­nyikov egyetlen szót sem szól, — és mégis láttat. Por- firij alakjának megformálá­sában I. Szmoktunovszkij csodálatos. '— ti — Új egészségügyi létesítmény Kecskeméten A közelmúltban adták át- rendeltetésének a Kecskeméti Me­gyei Kórház új traumatológiai osztályát. Az ötemeletes, száz ágyas kórházban a legkorszerűbb egészségügyi berendezések­kel gyógyítják a betegeket. (MTI foto — Fényes felv. — KSi

Next

/
Oldalképek
Tartalom