Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
Befejeződött az MSZMP X. kongresszusa Megválasztották a Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait és a párt vezető szerveinek tisztségviselőit A X. pártkongresszus határozata Szombaton reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a fellebbviteli bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A pártkongresszus zárónapján is a táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezete^ kongresszusi felajánlásaik teljesítését jelentették a kongresszusnak. Dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre Kádár János vitaxáró besxéde Tisztelt Kongresszusi Kedves Elvtársnők, Elvtársak! A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésben eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett test- yérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, s általában a kongresszusunkon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunka t.fWapy taps.) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására külön- külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondunk azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik résztvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam neki. ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség). Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősség- érzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepel játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik pártonkívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akar kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanulságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden lévő kérdésekhez. A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi élet munkája eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak. a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem’ — ha tetszik, ha nem, már köz- gazdaságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét-má- sikát régebbről ismerem és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel. A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének, ez elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelműek voltak azok. • t A kongresszus visszhangja jó A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az internaciona-. lista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az országokban, ahol testvér- pártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a. szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A prakSzavaz a kongresszus tikus munka szempontjából ezt talán nekiK is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munKásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével. akik jó és nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kong- resszusunK alap állásfoglalása és fő vonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem ■>— de most már tényként — azt, ami a Kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben Kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyaKran szók állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunK kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végesük azt, amit a pártnak el kell végeznie; Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje^ hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte lu a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését. E népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk eL Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gyorsasággal — talán még a számítottnál is nagyobb mértékben — növekedett. az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel. Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepéit az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy Kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalkoztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. MindenneK viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljék -ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt; De, bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csöKkeni fog, a magyar szénbányászat figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét. körülbelül ezen a szinten marad. Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar (Folytatás a 3. gldalonj.
