Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

1970. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Horgolt női pulóver A raglánszabású pulóvert vastagszálú fonálból, kétlábas rövidpálcákkal horgoljuk. Az első sor a kezdő láncszemek­be horgolt rövid pálcákból áll. A minta leírása: A horgolótűt beszúrjuk az első láncszembe, áthúzzuk a szálat leszúrunk a második szembe, áthúzzuk a szálat és a tűn keletkezett 3 hurkon egyszerre áthúzzuk, majd egy láncszem. Ezt is­mételjük a sor végéig azzal, bogy a rövidpálcák kezdő lá­bát mindig ugyanabba a szembe öltjük, amelyben az előzőt végeztük. A további sorokban a pál­cák lábait mindig a két pál­ca közötti egy láncszembe öltjük. A kész pulóver alját, ujját és nyakát egy sor szoros­szemmel fejezzük be. Kis fekete ruhák Nálunk ugyanúgy mint Pá­rizsban és világszerte, a leg­újabb divatban is, fontos sze­repet kapnak öltözködésünk­ben az úgynevezett kis feke­te ruhák. Ezek alapanyaga lehet szövet, jersey, jacquard- brokát és zsorzsett gyapjúból, vagy selyembőL Lényeges jellemzője lett, hogy nem fénylik, legfeljebb a díszítés: kisebb gyöngyözés, vagy di­va tékszer csillog rajta. Az ilyen típusú ruha nagyon jól kihasználható, mert délután­tól szinte bármilyen alkalom­ra, színházba, koncertre is megfelelő, természetesen a hozzá jól illő kiegészítőkkel. A kis fekete szövetruha ma divatosan midi hosszú, amely pontosan a térdtől a lábikra közepéig olyan hosszúsággal készülhet, amely a legjobban áll viselőjének. Rajzainkon olyan megoldá­sokat is bemutatunk, amelyek alakíthatók régi mini ruhák­ból, hiszen a nemzetközi di­vat is, ma már mindenki ré­szére a midi hosszúságot ajánlja. Nádor Vera 1. Fekete jacquard-selyemből készült, asszimmetrikusan gombolódó ruha, a derékrészen széles, övszerű betéttel, a fel­sőrész féloldalasán redőzött. Szoknyarésze átmenős, de nyi­tott. Hozzá színes muszlin stólát vagy kendőt viselhetünk al­kalomszerűen. 2. Fekete szövetből készült ruha, amely nappalra Is meg­felelő. Nyakán és derékrészén a beállított övvonalon tűzés díszítés van Ez a ruha alkalmas alakításra, csinos, ha a ké­zelőjét fehér vagy fekete selyemből készítjük. 3- as modellünk elől derékig fűzött. A fűzőpánt lehet bőr­ből, vagy fémszálas jerseyből. A ruha szoknyarésze sréből szabott, úgy, hogy csípőig testhez simuló. Az ujjún is meg­ismételhetjük a fűzés díszt. Hosszúnyakú nőknek ajánljuk divatékszerként a fém nyakörvet ehhez a ruhához 4- es modellünk régi fekete ruhából alakítható oly módon, hogy készítünk egy bélelt fekete jacquard-selyem mellényt, amely a ruha hosszáig ér és ugyanezen anyagból a derékon széles betétrészt toldunk be a ruhába. Az öv lehet a ruha saját anyagából, ékszer-csattal. A mellény nemcsak nappalra, hanem estére is divatos a rajzunkban ábrázolt formában. Ebhez a megoldáshoz jól illik a toliból készült tok-kalap, A gyermek túlterheléséről A műfogsorok tisztítása A műfogakra éppúgy lera­kódik a nyálból kiváló, fog­kőnek nevezett meszes kép­ződmény, mint a természetes fogakra. Az orvos vagy a fog- technikus forgó gumikorong segítségével könnyedén és gyorsan eltávolítja ezt a bar­nás színű lerakodást. A mű- fogsorok házilag is megtisztít­hatók, s utána ismét régi fé­nyükben ragyognak. Ha teljes fogsort akarunk megtisztítani, amely egészé­ben műanyagból készült (te­hát sem fémalaplemezt, sem fém kapcsokat nem tartal­maz), egy éjszaka tartamára tegyük bele 10 százalékos só­savoldatba. Ez idő alatt a híg sósav a fogkövet leoldja, vagy legalább is annyira felpuhít­ja, hogy utána könnyűszerrel eltávolítható. Ha még ezután is maradna a műfogsoron imitt-aanott fogkő, átszitált Vim-porral és fogkefével „ve­gyük kezelésbe”, majd finom rongydarabkára vékonyan rá­kent fogpasztával dörzsöljük, polírozzuk fényesre a kifelé néző fogfelületeket. E szak­szerű — általában féléven­ként elvégezhető — kezelés után (szájba helyezés előtt) többször váltott vízben öblít­sük ki a műfogsort. Nehezebb feladat előtt ál­lunk, ha a fogsor fémalkat­részeket is tartalmaz. Ezeket ugyanis — kivéve az aranyat — a sósav megtámadhatja, feloldhatja. Ilyen esetben a fémalkatrészeket vonjuk be vékonyan körömlakkal, szá­rítsuk meg, s ezután követ­kezhet az ismertetett sósavas tisztítás. A körömlakk-bevo­nat a fémrészekről utólag acetonnal (körömlakklemosó- val) eltávolítható. Arra na­gyon vigyázni ,kell, hogy a műfogsor műanyag részeit ne érje a körömlakk és a lemosó. A lerakodott fogkő lekapa­rása semmiképpen sem taná­csos, mert mind a fogkő, mind a kaparószerszám keményebb a műanyagból készült fogsor­nál ezáltal könnyen megsé­rülhet a protézis. Ne feledjük, hogy a sósav még hígítva is méreg, ezért a beáztatást ne ivóedényben végezzük (nehogy valaki té­vedésből megigya a színtelen folyadékot), hanem pl. egy közepes nagyságú befőtes- üvegben. B. L 4 gyerek túlterhelése saj­nos annyira általános­sá vált, oly sokat be­szélünk róla mostanában, hogy tartalmát már nem is kell részletesen elmagyaráz­ni. Egy mondatba is össze­sűríthető a lényege: a gye­rek életkorát, képességeit, szellemi és fizikai teherbí­rását meghaladó terhelésről van szó. Hogy ez rossz .do­log, azt tudja minden peda­gógus, legalább is sejti min­den szülő. Ám arról mégis érdemes bővebben beszélni, hogy mi az oka, megjelenési formája és következménye a túlterhelésnek. Kezdjük azzal, hogy léte­zik iskolai és otthoni, azaz szülői túlterhelés. Ami az is­kolait illeti: ennek elsősor­ban az az oka, hogy miköz­ben a tudományos fejlődés következében gyorsan gyara­podnak az új ismeretek, vi­szonylag kevés lehetőség van a régebbiek szelektálá­sára, hiszen azok alapvető fontosságúak. Közérthetőb­ben: arról van szó, hogy az új és fontos ismeretanyagok soha sem szoríthatják ki az iskolai oktatásból például az egyszeregyet, vagy a mate­matika eddig is tanított ma­gasabb elemeit, valamint a nyelvtant, a történelmet avagy a klasszikus fizikát. A tananyag mennyiségének bi­zonyos mértékű növekedésé­re tehát mindig számítani kell, s ezt a növekedést ész­szerűbb adagolással, a feles­leges ismétlések elkerülésé-, vei, jobb tanári módszerek­kel, a modem szemléltető­eszközök alkalmazásával, a kisebb létszámú tanulócso­portok kialakításával lehet némiképpen ellensúlyozni. Lényegesen csökkenteni azonban ezekkel sem tudja az iskola a tanulók növekvő terhelését, legfeljebb józan határok között tarthatja azt. Ügy tűnik, hogy vég­érvényesen a múlté az olyan oktatás, amely nem készteti nagy erőfeszítésre a növen­dékeket. A rra pedig, hogy ez a terhelés mégse legyen elviselhetetlenül nagy, két megoldás kínálkozik. Az egyik a tanulmányi idő nö­velése. Az utóbbi évtizedek­ben élt is ezzel a lehetőség­gel a világ, mindenütt meg­hosszabbodott egy-két évvel a kötelező oktatás ideje,, s nálunk is a felszabadulás után lett általánosan el­terjedt a nyolc osztályos alapiskola. A túlterhelés csökkentésének másik lehe­tőségét pedig az iskola és a szülői ház jobb együttműkö­dése jelentheti azzal, hogy jobban figyelemmel vannak egymásra, s a szülők isme­rik és méltányolják gyere­kük igénybevételekor az is­kola növekvő követelmé­nyeit. Szülőkhöz szólva, most el­sősorban az utóbbiról kell beszélni. Az otthoni túlter­helésnek három tényezője, forrása van: a gyerek képes­ségeit meghaladó tanulás erőltetése, a házi és a ház körüli munkák túlzásba vi­tele, s a kialakulatlan élet­rend. Manapság íjem ritka, kü­lönösen városokban, az olyán gyerek, akinek egész napja tanulással telik el. A szülői becsvágy néha nem ismer határokat. Az iskolai helytálláson kívül, különbö­ző különórákra járatják a gyereket — gyakran nem is egyre, amit még nem lehet kifogásolni, hanem kettőre, háromra is — hogy egészen, kicsi korától kezdve készül­jön a szülők megálmodta életpályára. Közben a gye­rek sokszor egészen mást szeretne csinálni, mint ami­re a szülők kényszerítik, hi­szen idővel megváltozhat az érdeklődése, de az esetek többségében mégis a meg­kezdett úton kell haladnia. A tanulás így lassan unottá válik, á diák állandó idegfe­szültségben él, s még na­gyobb károsodások is érhe­tik, mint amilyenre az idő­beli elfoglaltságából követ­keztetni lehetne. Eltorzulhat például jellemében is. Mert vagy túlbecsüli képességeit, önhitt lesz a minden extra órát igénybe vevő diák, vagy pedig fásulttá, önállót- lanná, parancsra cselekvő szolgalelkűvé. ris nem jobb a helyzet akkor sem, ha nem já­ratják különórákra, de túlzottan befogják otthoni munkákra. S ez a veszély különösen faluhelyen kí­sért. Az itteni pedagógusok állandó panasza, hogy az ál­latok ellátása, a házkörüli temérdek .munka túlságosan sok gyereket von el a tanu­lástól, tesz túlterheltté. S ez a fajta szülői magatartás azért is veszélyes, mert ál­talában a gyereknek is tet­szik, ha napközben felállít­ják a tankönyv mellől, hi­szen az apróbb feladatok végrehajtásával sokkal köny- nyebben juthat sikerélmény­hez, mint a szívós kitartást igénylő tanulással. Csakhogy hiába hagyta abba a tanu­lást szülői engedéllyel, más­nap mégis szorong az is­kolában, ha nem tudja a leckét. A feszültségtől tehát így sem mentesül, fáradt, kapkod, idegeskedik, s köz­ben tehetsége kibontatlan marad. Azután itt vannak azok a családok, amelyekben a gye­rekeknek nincs megfelelő életrendjük, ahol az iskolás korúak akkor is korlátlanul televíziózhatnak, ha nincs kész a leckéjük, vagy ha másnap álmosan, fáradtan mennek iskolába. Ezek a gyerekek délutános tanítás esetén akkor kelhetnek, ami­kor akarnak, eljátszhatják idejüket, s anélkül, hogy komoly teljesítményt tud­nának felmutatni, fáradtak lesznek és idegesek, miköz­ben szüleik az iskolát szid­ják, s a túlterhelésre hivat­koznak. A z okos szülő nem úgy küzd a túlterhelés el­len, hogy szabadjára engedi gyerekét, ő inkább segít beosztani idejét, meg­szervezni munkáját. Gondol a játékra, a szórakozásra is, józanul ítéli meg a gyerek képességeit, nem kíván tőle többet, mint amennyit ká­rosodás nélkül elbír. De amit meg lehet követelni a gyerektől, azt következetesen követeli is tőle. Mert ez aa érem másik oldala: bizo­nyos, egészséges megterhe­lést feltételez a helyes ne­velés. Csak közben annak is tudatába kell lenni, hogy nem mindig bírja ugyanazt a terhet a gyerek. Koraősz- szel, közvetlenül a tanévkez­dés után valamivel többet rakhatunk a vállára, de egy-egy iskolai periódus vé­gén már kevesebbet. Most éppen a leghosszabb, a szep­tembertől karácsonyig tar­tó, csaknem négy hónapos szakasz végéhez közeledünk. Ilyenkor — s majd a tanév végén, a nagy hajrában — jót tesz, ha otthon keveseb­bet követelünk tőle, hogy több energiája maradjon az iskolai feladatokra. Ha most nem törődünk ezzel, kevesebb jogunk lesz szem­rehányással illetni a gyere­ket a félévi értesítő idején. Tóth László I Az ecset mestere — Nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festeni a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az életművészet! És én az vagyok. Zseni. Nem is akármi­lyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani Helénkém, a fele­ségem képeit, mert festeni ,és eladni egy személyben lehetetlen. Főzés közben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres „Naplementére”, a spenót-tükörto­jással, ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helén­kém. Erdei tájképeihez mindig fa­vágás közben gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész! No, de gye­rünk, mert el kell adnom a festmé­nyeket. * • * — Adj Isten, néném! Kinek tisz­telhetem, kedves nénémet... Ügy! Treszka nénémnek... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön ki­terítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művé­szetet. Ezeket nézze mamám. Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van... Aha, látom az a Jézusos tetszik magának. Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen azért a kert vé­géhez, mert akkor nem látja a gló­riáját. A máriáiát! Ez békebeli gló­ria ám. kedves Treszka néném. Lát­ja, igazi körzővel készült. És a fejtartása ennek a Jézusnak... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két ga­lambot figyelje... hercig, mi? Látja, ott hátul a háttérben, mind olajfa. Ezek aá olajfák megérik a potom négy pirosat és ingyen kapja Jézust, a két galambot, meg a felhőket. És micsoda felhőket? Na, ne teketóriáz­zon néném! Művész vagyok nem házaló! Nézze!... Így még jobban lát­hatja a napot, az ott, mind fluidum, abban keringenek a szubsztanciák! Halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajó­kat is... Én nem gondolkodnék ked­ves néném, azért a négyszázért. Hi­szen ingyen adom... Nem kintről nézzék kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg néném szalad­jon a pénzért. Nyúljon könyökéig a szalmazsákba, megéri... Nézzék, néz­zék csak! Ezek áz igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj... Köphe­tik, dörgölhetik, gyűrhetik, moshat­ják, vasalhatják! ‘Megtartja ' színét és kirúgja magát, mint az angol szövet. Aha, aha, látom ‘ a fiatalem­ber a „Zenélő lánnyal” kacérkodik. Klassz, mi?... Azt elhiszem! Nem hamisítvány... Figyelje a melleit, meg a ruhája alól kilátszó térdeit... Az sem kutya mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt á paszuj- evő kis száját, milyen édesen csü­csörít? Tarka-barka ruhája megéri az öt'kossuth’aiost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom... Mit. beszél? Maga ne szóljon bele uram. Erre mondja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkersárga és ci­nóbervörös Ha Rembrandtnak, tudia ki volt az a Rembrandt?... Na! Ha Rembrandt ilyen festékekhez jutha­tott volna, nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt... Igaza van, galambom. Az úr a levegőbe beszél... Ebből...? Egyet ebből, egyet ebből. Angróban húszat engedek. Ötnyolcvan lesz a kettő... Ez a szo­ba dísze. Van ízlése, galambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek... He­he... Uram! Ha sokat lázit, feljelen­tem üzletronlásért... Hogy én isme­rem-e Munkácsy „Ekcehomokját”? Nevetett uram... Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van hu­szonöt évem és én is befutok, a ké­peim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetéthez jut, aki ezekből vásárol... Látja ezt az „Almahámozólányt”? Ügy árad be­lőle az élet, majd kilép a keretből... Miért? Ne röhögtessen, uram! Aaért nem lépi túl a keretet, mert keret­iül lépésért sokan lebuktak már! Van vádlija, mi? Nő ez, tetőtől tal­pig... Hogyan? Ki forgolódik a sír­jában? Benczúr? A Gyula? Minden­ki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodja­nak. mert elfogy. Ezt a „Keresfctre- feszítettet?” Nem balhéból mondom, de szívemből csöpögött lába;hcz a vér. amíg keresztre' feszítettük... Az asszonnyal ketten! Ö a kezeit, én a lábait szegei tem az ecsettel. Mű­vészélet, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végezni... Helyes! Magának meg azt a ..Dinnvés” ké­pet... Háromszáz! Ez nem mirelit dinnye .. Na végre! Látja uram. hiá­ba csaholt... Egy darab sem maradt. A művészetet viszik, mint a cukrot! * * * — Háromdeci tisz.tát... Hej Helén­kém, He’énkém! Aranyat ér a ke­zed... Még hér^mdecit... Marának is. én fizetem! Művész vagvok kÄr°m... Miiven művész? Ne kérdezzen bár- gvúságot. édes csanos kartárs t Néz­zen a haiamra. könnvű kitalálni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és megnyíratkozom (-e. -érv.))

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom