Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
1970. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az MSZMP X. kongresszusának szerdai tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Dolgozó népünk szolgálatában Tisztelt Kongresszus! Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a pártdemokrácia fejlesztésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő követelményeket támaszt pártunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és történelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építőmunkát. Hogy a párt megfelelhessen a növekvő követelményeknek, szükségképpen arra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kiteljesítésével is növeljük szervezeteink cselekvőképességét, gyarapítsák alkotóerejét. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt, amikor pártunk XX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot; elméletileg kutassuk a 'pártdemokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és ennek eredményeit formáljuk konkrét döntésekké. így került sor arra, hogy több éves előkészítő munka után a Központi Bizottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a párt- jjpm^Vrácia helyzetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati tapasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indultunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka megköveteli a munkásosztály, a párt vezető szerepének erősítését, a vezetés hatékonyságának javítását. A pártirányítás rendkívül fontos feladata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és továbbfejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörülmények állandó kijavításában; megújulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasságra, körültekintésre módszereinkben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elképzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre a kollektív vezető testületeket és erősíti azokat a kapcsolatokat, amelyek segítségével állandó érintKezés alakulhat ki a vezetés és a tagság a párt és a pártonkívüli dolgozók között. A pártban olyan szervezett állandó belső mozgásnak kell lennie, amely egyrészt a vezetés különféle elképzeléseit gyorsan és pontosan közvetíti a párttagságnak és a pártonkívülieknek, másrészt a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók többségének véleményét, észrevételeit gyorsan és pontosan eljuttatja a vezetéshez. Ennek az állandó, kétirányú mozgásnak, mondhatnám, a párt politikai vérKeringésé- nek, sohasem szabad lelassulnia vagy szünetelnie. Elképzeléseinket, vágyainkat ne tényként tüntessük fel Ugyanilyen ' hiba volna, ha a párttagok és a pártonkívüli dolgozók észrevételeit, véleményét a valóságot nem pontosan tükrözve közvetítenék. A legnagyobb veszélyek egyike, ha elképzeléseinket, vágyainaat tényként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megvalósultnak hisszük. Hogy ezt elkerüljük, a legfőbb biztosíték a demokratizmus fejlesztése. Ügy véljük, hogy a tömegen és a vezetés, a párttagság és a központi szervek közötti információk cirkulációjának a legfontosabb formáit, módszereit már kiépítettük, csak tovább kell munkálkodnunk a folyamat tartalmának fejlesztésén, színvonalának emelésén. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy. az a jól dolgozó vezető, aki mellett hasonló képességű, alkalmasság dolgában egyenrangú vezetők nevelődnek. Talán első hallásra furcsa, mégis igaz, hogy azok a vezetők dolgoznak igazán eredményesen, akik megteremtik önmaguk pótolhatóságának feltételeit. Nem véletlenül beszéltem vezetőkről. Ez fontos politikai kérdés. A vezetés feladatai annyira bonyolulttá váltak, hogy már nem elegendő egyetlen helyettest kijelölni. Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is vele, a munka zökkenő nélkül folyjék tovább. A szocialista építőmunka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, felmentésétől. — Erről azért is beszélni kell, mert még ma is találunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pedig egyenesen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészel velük vagy ellentmond nekik. Fontos tanulság, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez olyan rátermett vezetőkre van szükség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik felfelé is vitába mernek szállni, s egyben „oldalt” és „lefelé” maximális türelmet tanúsítanak. A kongresszust megelőző tanácskozásokon és itt a kongresszuson is bírálat érte politikánk végrehajtását. Ha helyes a politika —- márpedig erről elismerően szóltak —, minden a végrehajtáson, a vezetőkön múlik. A Központi Bizottságtól az alapszervezetekig biztosítanunk kell. hogy politikánkat értő és annak végrehajtását megvalósítani képes vezetők dolgozzanak. Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a demokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy valakinek a kinevezése vagy leváltása, felmentése előtt figyelembe kell venni a közvetlen munkatársak. a beosztottak véleményét. Jobban nézzük meg, milyen emberek kerülnek vezető posztra Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok beszélni: a vezetői posztra állított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való viszonyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni. mert a legkisebb hatalomtól is meg- mámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmusa. amely szerves része a pártdemokráciának, elősegíti, I hogy jobban megnézzük, milyen emberek kerülnek hatalmi posztokra. Egy vezetőnek ügy kell a munkásosztálytól. a néptől kapott hatalmára. tekintenie, mint a gyógyszerre, ami túlzottan használva pusztító méregként hat. Az a jó vezető, aki inkább óvakodik tőig, minthogy szeretné, aki immunis mindazokkal a mellékhatásokkal és veszélyekkel szemben, amelyek még a legkisebb hatalommal is együtt járnak. Természetesen nem a vezetői hivatás teljesítéséhez nélkülözhetetlen határozottságtól és erélytől kell óvakodni. Senkinek sem kell attól tartania, hogy a hatalommal való visszaéléssel gyanúsítják, ha erélyesen és határozottan fellép a jó ügy védelmében. A munkáshatalmat a saját hatalommal összetéveszteni, közérdekre hivatkozva személyes érdekedben eljárni vagy fordítva: a hatalommal nem élni Tisztelt Kongresszus! Gyakran esik szó arról, hogy még nem mindenütt és nem a párt által kívánatosnak tartott mértékben honosodtak meg a vezetés demokratikus módszerei. Vajon nem akarásról, tudatos ellenkezésről van-e szó? Valószínűleg ilyen is akad. Mégsem ez a fő ok, hanem sokkal inkább az, hogy úgy véljük, demokratikus módszerekkel nehezebb vezetni, mint parancsolgatással. Mi a legfontosabb a vezetés demokratikus módszerében? A vezető embereknek az a kötelességük, hogy álláspontjukat, döntéseik helyességét meg is tudják indokolni és meggyőző érveléssel, bizonyítással el is tudják fogadtatni a munkatársaikkal. A meggyőző érveléshez, a bizonyításhoz természetesen tudásra, alapos felkészültségre, képzettségre van szükség. Minden tekintetben ismerni kell a munkaterületet és a feladatot. A szakszerűség, a hozzértés és a demokratikus vezetési módszer tehát összefügg egymással. A kettő nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást, szerves egységet kell, hogy alkosson. Ahol nem érvényesül megfelelően a demokratikus vezetési módszer, ott a vezetők vagy politikailag, vagy szakmailag vagy mindkét vonatkozásban nem eléggé felkészültek. A szakmailag és politikailag jól felkészült, kulturált, rátermett vezetők viszont nemcsak megengedik a problémák demoka köz érdekében — egyaránt vétkes dolog. S itt tesszük azt is szóvá, hogy az erélyt nem a hangmagasság fejezi ki, hogy a durvaság és a kíméletlenség, nem egyszerűen a modor kérdése. Az emberi érintkezésben a kulturált és figyelmes magatartás a vezetőknél még inkább kötelező, mint bárki másnál. ratikus megvitatását, hanem egyenesen igényt tartanak rá, hogy hangot kapjanak az ellenvélemények is, és nem esnek kétségbe, ha nem mindenben az ő személyes javaslataikat fogadják el. A demokratikus vezetési módszerek bővítése nem menlevél a felelősség vállalása alól. Nem lehet opportunista, laza vezetés takarója. Fegyelem, felelősség- vállalás, erély politikánk végrehajtásában, pártdemokrácia, szocialista demokrácia — társadalmi és állami életünkben — összetartozó, egymást kiegészítő fogalmak. Ezt a szellemet kell meghonosítani mindenütt, hogy a lenini vezetési módszerek jobban érvényesüljenek. Tisztelt Kongresszus! Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése kedvezően hatott a szocialista demokrácia fejlődésére is. A gazdasági reform elveinek kidolgozásában a hozzáértő emberek tízezrei kaptak fontos szerepet, az elképzelések megvitatásában pedig százezrek vettek részt. Ilyenformán azok, akik ma a reform megvalósításáért dolgoznak, ott voltak annak bölcsőjénél is, közreadták tapasztalataikat, elgondolásaikat. Ennek a demokratikus előzménynek fontos szerepe van abban, hogy mai gazdaságirányítási rendszerünket a társadalom túlnyomó többsége helyesli és munkájával támogatja. A gazdasági reform számottevően megnövelte a helyi szervek, a gazdasági egységek, a felelős vezetők önállóságát, kibővítette döntési hatáskörüket. Ez magában véve is előbbre viszi a szocialista demokrácia kibontakozását. Nem kevésbé fontos körülmény, hogy a felelős vezetők közül mind többen belátják: csak munkatársaikra, a kollektívára, a dolgozókra támaszkodva, rájuk figyelve, javaslataikat meghallgatva és mérlegelve hozhatnak helyes döntéseket Ha bárhol pasz- szivitást tapasztalunk, nem panaszkodni kell, hanem önmagunkban is keresni a hibát A gazdaságirányításban növekszik a szakszerűség szerepe. A gazdasági törvény- szerűségek meghatározó jel- lentőségűek, de gazdasági vezetőink sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy szociaTisztelt Előtársak! Amint már a bevezetőben említettem, a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia között szerves az ösz- szefüggés. a kölcsönhatás. A szocialista demokrácia lényegéről az előadó többek között megállapította: — Teljesen félreértik a szocialista demokrácia lényegét és funkcióit azok, akik szembeállítják azt a proletárdiktatúrával, és úgy képzelik el, hogy a szocialista demokrácia a proletárdiktatúrától különálló tényező, a társadalmi fejlődés folyamatában „átveszi”, „helyettesíti” a proletár- diktatúra korábbi funkcióit. Vannak, akik jobboldali, revizionista nézeteket képviselve ilyen szemléletnek engednek teret, s a szocialista demokrácia jegyében a proletárdiktatúra felszámolását szorgalmazzák. Vannak viszont álbaloldali nézetek is, amelyek a proletárdiktatúra védelme jegyében aggályoskodva tekintenek a szocialista demokrácia fejlesztésére, tehát a szocialista demokrálista társadalmi viszonyok között dolgoznak. Azt sem szabad szem elől téveszteniük, hogy ezek a gazdasági törvényszerűségek a szocialista népgazdaságot, a szocialista társadalom építését szolgálják. Ezért nem lehet nálunk politikamentes gazdasági munka és vezetés. A szakszerű irányítás csak akkor hozhatja meg gyümölcsét, ha a dolgzók növekvő aktivitásával párosul. Ezért kiemelkedő jelentőségű feladat az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. Az üzemi demokrácia érvényesülésének alapja és kiindulópontja pedig az üzemi pártszervezetek demokratizmusa Ahol a pártdemokrácia mind teljesebben érvényesül, ott hatékonyabb az üzemi demokrácia is. ciától féltik a proletárdiktatúrát, a proletárállam és az osztálypolitika védelmére hivatkozva ellenzik a szocialista demokrácia kibontakozását. De a kérdés olyan felvetése, hogy „vagy proletárdiktatúra vagy szocialista demokrácia”, akár jobboldali, akár „baloldali” nézőpontból történik, elméleti és politikai szempontból hibás. Pártunk tapasztalata is bizonyítja, hogy a szocialista demokrácia kiteljesedése a proletárdiktatúra erősítését, továbbfejlesztését szolgálja. Amikor hazánkban az ötvenes évek elején csorbát szenvedett a szocialista demokrácia, legyengült, veszélybe karúit rendszerünk, hatalmunk, a proletariátus diktatúrája. Biszku elvtárs ezután az állami munkával összefüggésben a következőket mondotta: Kidolgozás alatt áll az államigazgatási munka fej(Folytatás a <. oldalon) A szakszerűség, a hozzáértés, és a demokratikus vezetés összefüggése A szocialista demokrácia kiteljesedése a proletárdiktatúra erősítését szolgálja Kongresszusi jegyzetek A folyosöpolitikaról, a lazításról és a legfiatalabb kongresszusi küldöttről Vannak kifejezések, amelyeknek értelmét az idők változása újra formálja. A megváltozott körülmények között új tartalmat kapnak. Azt hiszem ez a sors érte utói a folyosópolitika kifejezést is. Elmúlt már az az idő, amikor az üléstermek ünnepélyes kijelentésektől voltak hangosak és a folyosókon pedig a szünetekben megvitatták az emberek a valóságos problémákat, miután alaposan körülnéztek, ki hallja a beszélgetést. A X. kongresszus egyik jellemzője — nem véletlenül tartjuk munka- kongresszusnak —, hogy a napirendek vitája során felmerülő gondok, problémák tovább gyűrűznek a szünetekben a folyosókon, este a Szabadság Szálló szobáiban, éttermében, vagy éppen a Nagykörúton kettessé- vel-hármasával sétálva levegőző küldöttek között. Ezek a viták, ha nem is olyan pallérozott stílusban folynak, mint az ülésteremben, de itt is jellemző, — amit a tegnapi szovjet lapokban is olvashattunk szovjet kollegáink megfigyelése alapján —. hogy a küldöttek nagyfokú felelősségérzetről tesznek tanúbizonyságot, amikor őszintén, sokszor nyersen elmondják gondolataikat, megteszik javaslataikat. Ahogyan az ülésteremben, úgy e beszélgetéseken is vörös fonalként húzódik végig a part politikájának helyeslése és a készség e politika gyakorlati megvalósítására. Jó értelmű, hasznos folyosópoliti- ka ez. * • * Néha lazít a kongresszus — hisz itt is emberek ülnek. Tegnap délelőtt a dunakömlódi tsz-elnök hoszszan ecsetelte az olyan termelési problémákat, amelyek tiszteletreméltó erőfeszítéseket kívánnak, de nem a kongresszustól. A katasztrális holdakról, istállóépítésről, tehenekről szólt, de beszéde nem volt olyan jól fűszerezett, mint az országszerte híres kömlódi halászlé. Ezidő alatt lazított egy kicsit a kongresszus. Halk beszélgető csoportok alakultak a padsorokban. Tsz-elnökünk után az osztrák kommunisták képviselője jelentkezett szólásra. Tréfásan megjegyezte valaki: bizonyára csatlakozik az előtte szólóhoz, hisz Ausztriában fejlett tehenészetek vannak. Nem csatlakozott, hanem — most már félre a tréfával — elmondta, nagy figyelemmel kísért felszólalásában, hogy milyen nagy érdeklődéssel kísérik szomszédaink szocialista építőmunkánkat, s eredményeink milyen nagy segítséget nyújtanak nekik abban aa elkeseredett csatában, amit a bur- zsoá sajtó rágalmazó manővereivel szemben folytatnak, a szocialista országok életének hü ismertetése érdekében. íme, jó példája annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom minden harci osztaga egy célért küzd a közös ellenség ellen, de a küzdelem konkrét formái nagyon különbözhetnek egymástól. Kinek-kinek mit szabnak meg az adott történelmi feltételek. • • • Nikoszt régen ismerem. Szinte gyermek volt még, amikor a görög szabadságharcosok sorában harcolta hitleri fasiszták ellen. Abban az időben lett a párt tagja is. (Akkor és ott nem vitattak a jelentkezők életkorát.) Forractilroar sorsa előbb Jugoszláviába, rnaöd a Szovjetunióba vetette. Később hazánk fogadta be, sok elvtórsávafl együtt. Azóta főiskolát is végzett, családot alapított, letelepedett. Most már magyar állampolgár és a mi pártunk tagja, Szép hazáját, anyanyelvét azonban soha nem felejti, s mint újabb találkozásunkkor is mondta: hiszi, hogy lesz még szabad Görögország is. A kongresszus kezdete óta állandóan látóin. Egy üvegablak mögött ül, fején fülhallgató, előtte mikrofon. Társaival együtt a görög kommunisták küldöttségének és a görögül beszélő ciprusi kommunistáknak fordítja mai hazája nyelvé- [ ről anyanyelvére mindazt, ami kongresszusunkon elhangzik. Kérdezem tőle, Nikosz nem fárasztó munka ez? De igen, mondja. Azért mégis szeretem. Mert ami itt elhangzik, az görögül is azt jelenti, ugyanúgy dobogtatja meg a szíveket, mint magyarul. • • • Tegnap estefelé mellém pártolt a krónikás szerencse. Az utolsó szünetben kedves jelenet tanúja lehettem. Kádár elvtárs megszólított egy bájos, fiatal lányt. Mint kiderült, Agócs Annuskát. a kongresszus legifjabb küldöttét. Kádár elvtárs elmondotta, hogy aj idősebb generációt ismeri, de a párt legfiatalabb- jait már nem annyira. Alaposan ki is faggatta a kislányt, noha ez nehezen ment, mert az autógramkérők, főleg az asszonyok igencsak körülfogták. Később megkérdeztem Agócs Annát, honnan jött. Elmondta, hogy a mezőkovácsházi Oj Alkotmány Tsz tagja, baromfigondozó. A gazdaság KISZ titkára. Amikor vallattam, hogyan lett ilyen fiatalon, mindössze két éves párttagság után kong resszusi küldött, elmondta, hogy az egyik legnagyobb KISZ szervezet az övéké, és kedvesen pirulva hozzátette: azt mondják, jól megy a KISZ munka nálunk, azért lehettem kongresszusi küldött — V —