Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

1970. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KISS ATTILA RAJZA Szovjet tudomány — 1970 biológia dialektikája A tanulás —életforma T öbb mint két esztendős előkészítő munka után zajlott le a közelmúlt­ban a magyar nevelésügy egyete­mes tanácskozása, az V. nevelésügyi kong­resszus. A mintegy hatszáz küldött három­napos eszmecseréjét országos érdeklődés kísérte. Örvendetes jele ez annak, hogy mind többen átérzik nálunk: a felnövekvő nemzedék nevelése nem csupán a tanítók és tanárok dolga, hanem fontos közügy, nagyszabású nemzeti feladat, a szocializ­mus építésének egyik alapkérdése. A tanácskozás mindenekelőtt arra a kér­désre igyekezett választ adni, amelyet a rohamosan kibontakozó tudományos-tech­nikai forradalom, a „gyorsuló idő” tesz fel világszerte az iskolának: hogyan birkózzon meg a pedagógus a szédületes tempóban növekvő tudás-anyaggal, mit tanítson a napról napra keletkező új ismeretekből? Ügy tetszik, immár végérvényesen vere­séget szenvedett az a régimódi felfogás, mely szerint minden új ismeretet válogatás nélkül, lexikális teljességgel bele kell épí­teni az iskolai oktatásba. Ez a gyakorlat a tankönyvek és tantervek túlzsúfoltságát még tovább fokozná, s a tanulókat minden eddiginél nagyobb túlterhelésnek tenné ki. Nagyon igaz Igor Tamm Nobel-díjas szov­jet fizikus híres aforizmája: „A tanítvány nem bögre, amelyet meg kell tölteni, ha­nem fáklya, amelyet fel kell lobbantam.” A fő cél tehát nem az adatszerű ismeretek besujkolása a tanulókba, hanem az, hogy korszerű általános műveltséggel vértezzük fel őket, amelynek segítségével megtanul­nak gondolkodni, ítélni, következtetni, kombinálni, ismereteiket alkalmazni. És nem utolsó sorban: megtanulnak tanulni. Ez azért fontos, mert a tanulás a jövőben egyre inkább életforma lesz, s nem egy­szerűen iskolai kötelesség. A tanulók képességeit kell fejlesztenünk. Németh László írja valahol: a tantárgyak nem arra valók, hogy ne hagyjanak időt a tanításra, hanem „képesség-tornák, s mint a jó tornászban, itt se csak a kor­látra vagy a nyújtóra kell a képességeket edzeni, hanem mindenre, amihez váll kell és szív.” Fel kell készítenünk a tanulókat az iskolán túli önművelésre, hogy felnőtt korukban képesek legyenek általános és szakmai műveltségük állandó és folyama­tos pótlására, esetleges korrekciójára. Azok a gyerekek, akik napjainkban elsőosztályo­sok, az ezredfordulón még életük delén lesznek. Olyan útravalóval kell tehát ellát­ni őket, hogy a XXI. században is meg­állják majd a helyüket. M indehhez az iskolai oktatás módsze­reinek a megújulására is szükség van. Jobban fel kell használnunk a jövőben mindazt a segítséget, amit a tu­domány és technika ötletekben és eszkö­zökben kínál, az oktatógéptől a programo­záson át az iskolaszervezeti módosításokig. Ez azt is jelenti, hogy az iskolának, a pe­dagógusnak, a nevelésügynek folyamato­san igazodnia kell a változó világ követel­ményeihez, vagyis állhatatosan keresnie kell az újat, a jobbat, a jövőbemutatót ok­tatásban és nevelésben egyaránt. A peda­gógia szaknyelvén fogalmazva permanens iskolareformra van szükség. Ugyanakkor óvakodni kell a megalapo­zatlan, elhamarkodott, pusztán az újítási divat kedvéért végzett kísérletektől. A pe­dagógiai kísérletek mögött mindig élő em­berek állnak, sőt, mi több: minden hatásra érzékeny gyermek-emberek, akiknek nyu­galmát, harmonikus fejlődését senkinek, semmiféle kísérlet jegyében nem szabad kockára tennie. kongresszusi tanácskozás másik nagy alapgondolata az volt, hogy iskoláinkban a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a nevelésnek. Ma ugyanis az iskolák nagy részében a közös­séget és az egyéniséget formáló nevelőmun­ka messze elmarad az oktatómunka szín­vonalától. A jó iskola gyakorlóterepe a közösségi életnek, a társadalmi demokra­tizmusnak, az alkotó öntevékenységnek; olyan hely, ahol a gyerek és ifjú — a maj­dani felnőtt — nemcsak az integrál-számí­tást tanulja meg, hanem hozzáedződhet a későbbi társadalmi gyakorlathoz, a közéleti felelősséghez, az önkormányzathoz, a mások gondjában-bajában való osztozáshoz is. Csak az ilyen szellemű, az életre minden irányban felkészítő intézmény lehet a jövő iskolája. A legeszményibb iskola sem vállalhatja azonban magára az ifjúság nevelésének tel­jes felelősségét. Sürgető szükség van arra, hogy összehangoljuk a társadalom külön­böző nevelési tényezőinek a munkáját. Je­lenleg ugyanis az iskola, a család a gyer­mek- és ifjúsági szervezetek, a tömegtájé­koztatási eszközök, a könyvtár, a különféle társadalmi szervek, munkahelyek stb. egy­mástól csaknem teljesen függetlenül dol­goznak a közös célért, pedig az együttes erőfeszítések sokkal több sikert hoznának. Az idevágó vitákban sok szó esik a csa­ládról. Némely újkeletű tévhitekkel ellen­tétben semmivel sem csökkent a családi nevelés jelentősége a múlthoz képest. A társadalmunkban az elmúlt negyedszázad­ban végbement forradalmi változások ugyan nem hagyták érintetlenül a családot sem, szerepét bizonyos mértékig módosí­tották is, de — mint azt számos szocioló­giai vizsgálat és ezernyi tény bizonyítja — a társadalommal harmóniában élő embe­reket felnevelni tömegmértekeben család nélkül lehetetlen. O ktatásügyünk és a nevelés számos problémáját felvető nevelésügyi kongresszus egész közgondolkodá­sunkra kiható hasznos eszmecsere volt, öt­letekben, felismerésekben, javaslatokban nagyon gazdag. Igazi haszna azonban azon múlik, hogy ma, holnap és holnapután mit tudunk átültetni belőle a gyakorlatba. Vati Papp Ferenc Á modern Lenin ismeretelméleti ál­lásfoglalását világos argu­mentáció és a természettu­dományok feladatainak ál­landó szemmeltartása jel­lemzi, ezért a lenini pozíciók még ma is a legkülönbözőbb tudományágak számára szol­gálnak útmutatóul. A termé­szettudományok problémái­nak kidolgozása során abban mutatkozik meg a dialektikus materializmus legyőzhetet­len ereje, hogy a mai tudo­mány pontosan a dialekti­kus materializmus törvényei által mutatott utat járja be. Elmondhatjuk-e ugyanezt a biokémiáról, erről a vi­szonylag fiatal tudományág­ról, amely csak az utóbbi 30—40 évben foglalta el he­lyét a többi tudományág kö­zött? Lenin a „Materializmus és empiriokriticizmus” című klasszikus munkájában éle­sen bírálta a machisták fi­lozófiai álláspontját: „Az is­meretelmélet első és fő szem­pontjának az élet, a gyakor­lat szempontjának kell len­nie”. Másutt, ugyanebben a munkában Lenin így ír: „Az ismeretelméletben, — mini a tudomány minden más ágában is — dialektikusán kell gondolkodnunk, vagy­is ismereteinket nem szabad késznek és változatlannak feltételeznünk, hanem meg kell vizsgálnunk, hogyan lesz a nem tudásból tudás, hogyan lesz a nem teljes, nem pontos tudás, teljeseb­bé és pontosabbá”. A sejtek szerkezeti fel­építésére vonatkozó nézetek fejlődése és az elektronmik­roszkóp segítségévei felfede­zett sejten belüli struktúrák funkcióinak feltárása meg­győzően bizonyítja, hogy tu­dományos elképzeléseink resszusnak — s javasolhatja ezen az alapon a szocializ­mus teljes felépítését szolgá­ló tevékenység magasabb szinten való folytatását. Hogy ez a magasabb szint mit je­lent, arra pontos választ majd a kongresszus határoza­tai adnak. De addig is kör- vonlazhatók, hisz politikánk, fejlődésünk folyamatossága megfelelő támpontot nyújt ehhez. Gazdasági téren a magasabb szint feltétlenül az intenzív fejlesztésre való áttérés meggyorsítását, foko­zatos megvalósítását jelenti, mint főfeladatot úgy az ipar, a mezőgazdaság, mint a köz­lekedés számára. Jelenti a gazdasági tevékenység szer­vezettségének, hatékonyságá­nak magasabb színvonalát, s ezek következményeként a lakosság növekvő fogyasztá­si igényeinek teljesebb ki­elégítését. A politikai életben a magasabb szint mindenek előtt a pártnak és a párt ve­zető szerepének az új kö­rülmények között való erő­sítését jelenti. Olyan körül­mények között, amikor nö­vekedik az országgyűlés, a kormány, a tanácsok és más állami, gazdasági és kulturá­lis intézmények, a tömegszer­vezetek önállósága, felelőssé­ge, A pari vezető szerepe evolúciója teljes mértékben megfelel V. I. Lenin filozó­fiájának és alapvető megál­lapításainak. Ugyanez mond­ható el a fehérjék felépíté­séről és képződési módjáról, valamint a szervezetben be­töltött szerepéről, de labora­tóriumi szintetizálásuk lehe­tőségeiről is. Mintegy 40 éve a fehérjék szerkezeti felépítésének feltárása meg­oldhatatlan kérdésnek tűnt. A makromolékuláris biopoli- mérek laboratóriumi szinté­zisét teljesen reménytelen­nek tartották. Ez a nézet ak­koriban igazoltnak és meg­alapozottnak tűnt, hiszen az ismert húsz aminósav alkot­ta lehetséges kombinációk száma meghaladta a 2 kvin- tilliót. Hogyan lehetett vol­na perspektívát látni a reá­lisan létező kombinációk vé­letlen laboratóriumi szinte­tizálásban? És valóban, a fehérje alapú anyagok la­boratóriumi szintézise egy időre holtpontra jutott. Rejtély maradt a fe­hérjék szintézisének mód­ja és mechanizmusa is a szervezetben — azaz érvé­nyes volt a lenini megálla­pítás: „amíg nem ismerjük a természet törvényeit, ...a ter­mészet, a vak szükségszerű­ség rabjaivá tesz bennün­ket”. Mint ismeretes 1925 után egy sor új módszertani el­járás lehetőséget adott szá­mos fehérje szerkezeti fel­építésének fokozatos feltá­rására. Érdekes megemlíte­ni, hogy az 51 aminósavból álló inzulin elsődleges struk­túrájának vizsgálata 10 évet vett igénybe, míg né­hány évvel ezelőtt ugyanezt a munkát a 124 aminósav maradékból álló ribonukléáz ilyen helyzetben méginkább' megköveteli az ideológiai és szervezeti egységet, feltétele­zi a felkészült és hozzáértő kádereik nagy számát, a tö­megpolitikai, felvilágosító és mozgósító tevékenység ma­gasabb színvonalát. Mindez a pártmunka módszereinek, stílusának állandó korszerűsí­tését, s a lenini szellemben való fejlesztését kívánja. A gazdasági építőmunka színvonalának emelése, a szocialista demokrácia fej­lesztése szervesen összefügg a társadalom műveltségi színvonalának emelésével. A magasabb szinten való előre­haladás, a kibontakozott tu­analízisét már 3 év alatt elvégezték. Ismerve a fehérjék elsőd­leges szerkezeti felépítését, lehetővé vált azok szigorúan tervszerű szintetizálása is. Az ezirányban kifejtett munka eredményeképpen si­került laboratóriumi körül­ményeik (között szintetizálni az agyfüggelék fehérje alapú hormonjait, a hasnyálmirigy hormonját és végül a ribo- nukléázt. A biokémiának a dialekti­kus materializmus törvényei­nek megfelelő fejlődését még számtalan példával il­lusztrálhatnánk, de erre nincs is szükség. A legálta­lánosabb, a földi élet lénye­gét és eredetét illető elvi kérdésektől a természetes vegyületek szerkezetének és funkcióinak egyedi problé­máiig, az összes leírt tény és megállapítás teljes mérték­ben megfelel a marxizmus— leninizmus filozófiai elvei­nek. A dialektika törvényei mint mozgató erők hatnak az adott kutató munka le­folytatásánál és a gyakorlati problémák helyes értékelésé­nél. A biokémia az élettan­ból és a szerves kémiából bontakozik ki, nem sok­kal a XX. század kezdete előtt. Lenin ritka tudomá­nyos érzékének köszönhető, hogy már 1921-ben megnyi­tották Moszkvában az első biokémiai tudományos kuta­tó intézetet. 1925-ben Har­kovban újabb hasonló intéz­mény alakult. Jelenleg a Szovjetunió számos intézeté­ben és tanszékén folytatnak eredményes biokémiai ku­tatómunkát. Szergej Szeverin akadémikus dományos és technika! for­radalom magasabb igényt tá­maszt iskolarendszerünkkel és a közművelődéssel szem­ben is. Minden feltétel meg­van hozzá és objektíve szük­séges is. hogy a szocializmus építésének e magasabb szint­jén gyorsabban haladjunk a közösségért élő, egyéniségét sokoldalúan fejlesztő ember­típus formálása útján. Ha­sonlóan kedvező lehetőségeink vannak — csak jól kell ve­lük élnünk — a magasszín­vonalú szocialista kultúra és művészet közikinccsé tételére, a munkások és parasztok, az ifjúság növekvő kulturális igényeinek kielégítésére. Hayes B. Jacobs: Mindent, csak nem dörzsölni! Évekig nap mint nap bele­ment valami a szemembe. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a házból (avagy lábujjhegyen próbáltam be­osonni), valami egyenesen a szemembe röppent. Egy por­szem, egy kis pernye, egy hagy szürke, rejtelmes külse­jű dolog, rovarok, faforgács, — bármi szállongott is a le­vegőben, az egyenesen az én szemem felé tartott, mintha mágnes vonzaná. Egy darabig azt hittem, hogy a szemem valóban mágneses, de aztán hozzáolvastam a témához és levontam a következtetést, hogy csupán a szépségével vonz. Ha önöknek is ment már valami a szemükbe, s meg­próbálták egyedül kivenni, akkor tudják, hogy ez majd­nem lehetetlen. Az ember leg­szívesebben csak dörzsölné a szemét, de a szaktekintélyek azt állítják, hogy ez a leg­rosszabb, amit tehet. Az első­segély-könyvek tanúsága sze­rint meg kell ragadnunk szempillánkat és annál fog­va gyengéden, de határozot­tan fel és le kell mozgatnunk a szemhéjunkat. Ha ezután az idegen test még nem tűnt el a szemünkből, kerítsünk egy tiszta és nem bolyhozódó tex­tildarabkát, hajtogassuk ösz- sze olymódon, hogy hegyes legyen, s aztán álljunk a tü­kör elé és próbáljuk azt a va­lamit szemünkből a tiszta tex­tíliára csábítani. Ám más módszerrel is kí­sérletezhetünk. Igyunk né­hány pohár szíverősítőt, int­sünk egy taxinak, és men­jünk el egy hozzáértő szem­orvoshoz. Attól függően, hogy az orvos valami olcsó szeszt, avagy 12 esztendős finom whisky illatát érzi a lehelle- tünkön, 25-től 100 dollárig terjedő összegért örömmel, gyorsan és szakszerűen el is fogja távolítani azt a vala­mit, majd odadugja az orrunk alá, hogy bebizonyítsa, ő nem aféle kókler. Lehet, hogy megkér minket, fáradjunk vissza három nap múlva (a második és harmadik vizit mindig olcsóbb), de ez ne aggasszon minket, még ak­kor sem, ha csekélyke jára­dékból élünk, mert az orvos csupán az esetleges fertőzés­nek akarja elejét venni, to­vábbá a nyaralójának ács­munkálatait kifizetni. (Ne fe­lejtsük el, hogy azok az em­berek éveket töltenek el szak­májuk elsajátításával. Az éle­tük csöppet sem könnyű, ön megemlékezett a végrendele­tében a szemorvosáról?) De feltételezzük, hogy Önök között is akad hozzám ha­sonló; többször kerül kelle­metlen, idegen test a szemük­be és ezért nem akarnak folyton berohangálni a bei­Vancouver kanadai város lakói felfedezték a bányaipar új ágazatát. A vancouveriek ...üvegeket, palackokat „ter­melnek ki” a földből. Gye­rekek fedezték fel véletlenül azt a hatalmas szakadékot, amelyet az elmúlt száz év során odadobált üres üvegek városba és zavarni az amúgy is elfoglalt doktor urakat. Ilyenkor mi a teendő? Igen, hálistennek van meg­oldás. Az ember elmegy egy orvosi műszerüzletbe és vesz egy kétlencsés nagyítót. Ez ugyanaz a készülék, mint amit a szemorvos használ; üveg nélküli szemüvegkeret­ből áll, majd afölött néhány centinyire két kidudorodó lencse, amelyek Benjamin Franklinra emlékeztetnek. Ezek segítségével bárki meg­láthatja a szembe került ide­gen testet. Egy jó nagyító, vagy más néven lupe öt vagy hat dol­lárba kerül, s én elárulhatom, hogy az enyém ennél sokkal többet ér nekem. Hogy mit teszek, ha vala­mi a szemembe megy? Meg­kérem a feleségemet, hogy keresse meg a nagyítót. Ö megkeresi, az ornyergére il­leszti, aztán elindul felém. Csak rápillantok, ahogy azt a kelekótya szerkezetet vise­li és azonnal nevetőgörcsöt kapok. Látniuk kellene, mi­lyen komikusán fest a felesé­gem a lupéval! És már meg is van a meg­oldás. Csak ülök, és úgy ka­cagok, hogy a könnyeim po­tyognak, és azt a bizonyos idegen testet, akár tetszik neki, akár nem, pillanatok alatt kimossák a szememből. színültig megtöltöttek. Az új üzletág sokak számára igen jövedelmezőnek bizonyult, hiszen a palackgyűjtők egy- egy ritkaságszámba menő régi példányért 35 dollárt is fizetnek. A palackgyüjtés világviszonylatban a harma­dik helyen áll a bélyegek és az érmék utóm, A célok és feladatok ilyen vázlatos áttekin­tése is bizonyítja, hogy ezek tartalmilag, minősé­gileg nem jelentenek újat, valami mást a koráb­biakkal szemben. Nem jelentenek fordulatot a szocializmus teljes felépítésének programjában, de nem is csak egyszerűen annak a változatlan továbbfolytatását értjük alatta. Ilymódon foglalja magában, dialektikus egységbe ötvözve, a folya­matosságot és az objektív helyzet tudományos fel­mérése alapján kitűzhető magasabb célokat ez a megfogalmazás: .......pártunk és népünk nagy t ársadalmi programja a legközelebbi négy esz­tendőben a szocializmus teljes felépítésének ma­gasabb szinten való folytatása legyen.” Varga József „Üvegbánya“ Kanadában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom