Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-20 / 272. szám
1970. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Villám interjú Kovács Katival Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésénél építik Budapest legújabb aluljáróját. A közművek áthelyezése mellett megkezdték az aluljáró rendszer egyik lejárati íolyosója munkagödrének mélyítését. Az 1600 négyzetméter alapterületű, ovális alakú aluljáró a tervek szerint 1971 végére készül el. (MTI foto: Kovács Sándor felv. — KS) Adottságok, lehetőségek Szolnok megye a Kossuth rádióban A Ságvári művelődési központ öltözőjében, hétfőn este. a két előadás közötti szünetben. — Boldog? — Igen; most jelent meg a nagylemezem. — A táncdalénekesekről azt tartják, ömlik hozzájuk a pénz. _ Lehet. Hozzám nem. 6 5 óta spórolok szigorúan, s összesen 50 000 forintom van a takarékban. — Kocsi? — Egy darab autóm sincs. Még lakásom se. Albérletben lakom. Két éve 20 000 forintot fizettem be szövetkezeti lakásra, de ma sem tudom, mikor lesz belőle lakás. — És a film? — Az Eltávozott napban abszólut főszerepet játszottam. Két és fél hónapig, míg a filmet forgatták, mindennap dolgoztam, ötezer forintot kaptam érte. — A tévé? — Hát... A múltkor a Hétszínű virágban énekeltem és konferáltam Koós Jancsival. Ezer forint volt a gázsim. A ruha, amelyben felléptem, kétezerbe került. A jászladányi községi tanács négy kilométer hosz- szan vízvezetékhálózatot építtetett a község ivóvíz- ellátásának biztosításáért. Negyvenhárom nyomókutat kétszáz méterenként helyeztek el. Még így sem jutott minden utcába vízvezeték. Egy-egy utca lakóközössége elhatározta, hogy társadalmi munkában vizet vezet utcáikba. Összefogásuknak meg lett az eredménye. A Dobó utcában 17 ház lakói Gazdag Lajos és Békési Sándor vezetésével 160 méter hosszan, a Széchenyi utcában tizenMindig magamnak kell csináltatnom a ruhát, ha szépet akarok. — A szereplések, fellépések? — Nem olyan sok van. A múlt héten négy alkalommal szerepltem. Kétszer 600—600 forintot, kétszer meg 300— 300-at kaptam. És ez még a jobb heteim közül való. — Gyakran hallani számait a rádióban. — Azért nem kapok semmit. Csak először, amikor szalagra énekelem a számot. Ismétléskor csak a szerzőt illeti jogdíj. Egy kétperces szám 360 forint. Percenként 180. Lemezre is. És nincs se esztékám, se nyugdíjalapom. Filmforgatáskor például tüdőbajt kaptam; magamnak kellett orvost fogadnom. Amikor focizás közben az orrom törött el, akkor is. — Mit gondol? Elhiszik, hogy ilyen „szerények” az anyagi forrásai? — Lehet, hogy nem. Néha én magam sem akarom elhinni. De nem panaszkodom. Közönségem szeret és én is szeretek énekelni. Ez mindennél többet ér. négy család 150 méter távolságra id. Kovács Pál irányításával bevezették a vizet. Ebben a hónapban a lakások vízcsapjain már víz folyik. A jó példa hatására a Sas utca lakói is megkezdték a vízvezeték telepítés munkáit. A jászladányiak a tanács és a pártszervek vezetésével ebben az évben mintegy 500 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Rendbehozták a sportpályát, csinosították a parkokat és nagy segítséget nyújtottak a belvíz levezetésében. Mi a véleménye Szolnok rendezési tervéről? A volt Centrum Aruház épületének egyik helyiségében már hónapok óta működik a szolnoki városi tanács vb építési és közlekedési osztályának tájékoztató irodája. a helyiség pár nappal ezelőtt Szolnok általános rendezési terveit bemutató kiállítóteremmé alakult át. A térképeket részletes ismertetők magyarázzák, s mivel a város fejlesztésének helyes meghatározása valamennyi városlakó érdeke, a látogatók között vitára is bocsátják az elgondolásokat. Az illetékes szervek olyan kérdésekre várnak választ, hogy helyesen javasolja-e a tervező Szolnok dél felé való terjeszkedését, illetve azt, hogy a város a Tiszán túli területen fejlődjön-e tovább? Egyetértenek-e azzal, hogy 30—Í0 év múlva is legyenek, csak részlegesen közművesített, tehát csatornával, gázzal, úttal ellátatlan területek? Helyesnek tartják-e a déli iparterületekbe beékelődött lakóterületek szanálását, vagy nem? Az érvényes jogszabályok szerint ugyanis a városrendezési terv az ipari védőterületek kialakítása miatt annak szanálását javasolja. A kérdőíven véleményt kémek a város üdülőterületeinek, s a lakókörzetek zöld övezeteinek létrehozásáról is, valamint az új közlekedési hálózatról, amely többek között a 4-es utat a városközponttól délre tereli. Az általános rendezési tervvel kapcsolatos észrevételekre és kérdésekre november 27-én, pénteken délután 17 órakor a városi tanács emeleti termében Barna Gábor, az építési és közlekedési osztály vezető-főmérnöke válaszol. Elég szerencsétlenül, a televízió lebilincselő adásával, a Nógrádi Sándorról szóló portréfilm vetítésével esett egyidőre szerdán este a Kossuth Rádió Szolnok megyéről sugárzott félórás műsora. Mégis hisszük, nagy hallgató tömeg ismerkedhetett egy nagymúltú szövetkezeti megye mai örömeivel, gondjaival a nyilvánosság előtt. S aki rászánta a félórát az adás vételére, gondolatgazdag beszélgetés fültanúja lehetett. Igaz, a Rádió és Televízió Üjságban, s a szerda reggeli műsorajánlatban is úgy szerepelt a riport: „Beszélgetés az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága vezetőivel”. Valójában Szolnok megye mező- gazdasági, szövetkezeti vezetői szóltak az ország közvéleményéhez. Tóth Jánoson, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága titkárán kívül Csorna Jánost, a megyei tanács vb mezőgazdasági és: élelmezésügyi osztályvezetőjét, Suba Istvánt, a nagykunsági tsz-szövetség, és Be- reczki Lajost, a szolnoki tsz- szövetség titkárát hallottuk az éterben. E pontatlanságon túl azonban nagyszerű, kritikus és önkritikus eszmecserét nyugtázhatunk. S a megyei műsor nagy érdeme, hogy korántsem volt a megyéhez ragadva. Országos öröm és tendencia is, amiről Tóth János szólt elsősorban: a vidék iparosítása, a szövetkezetek közötti társulások, együttműködések kibontakozása. S máshol is gond, amiről Suba István beszélt például legtöbbet, hogy történetesen Karcagon, s Török- szentmiklóson is nagyobb lehetőségek kínálkoznának az összefogásra. Tájunkat elsősorban gabona- és rizstermesztő megyeként ismeri az ország. Ezt a véleményt erősítette a műsor is. Bereczki Lajos főként az ezzel járó küzdelmeket tette szóvá. A géphiány, az alkatrészhiány élesen csendült a vezetők szájából. Hiszen olyasmi megtörtént, — amiről Suba István szólt elsősorban _ hog y kiképezték a rizskom- bájn-vezetőket, de nem jöttek meg a gépek. Csorna János ehhez fűzte, milyen erőfeszítéseket tesz a megye a mezőgazdaságban dolgozók szakmai képzéséért, ami a technikai, anyagi adottságok hiányában nem mindig ér célt. A tartalmas félóra befejező perceiben Suba István arra tett ígéretet, ha szót kap a X. kongresszuson Ugyancsak az ország közvÁ; leménye elé tárja e nagy megye örömeit, gondjait, örülnénk, ha a pártkongresz- szus pulpitusán nagyobb nyilvánosság előtt megisrr 5 telhetné a mondottakat. , Simon Ferenc szerkesztői '■ porter vezette rádiós kollektíva már aláfestést adott ennek. Egv jól sikerült, szívesen hallgatott megyei műsorban. b. 1. f<fy is Sehet A Levendula presszó vezetője kétségbeesetten kér segítséget a Halászkerttől: — Küldjenek egy pincért. Nem győzzük a forgalmat. Szilveszterkor nem volt ilyen házunk... A presszó zsúfolásig megtelt. A téma a szatír. Ide ültek be azok is, akik sikertelenül kísérleteztek, hogy bejussanak a tanácson megrendezett értekezletre. Természetesen itt volt Ambrus úr, a hivatásos reakciós, Zöldi, a tudósító. — Tudod, öregem — szólt át az asztalához Ambrus — a mi időnkben ilyenkor az újságíró megtámadta a rendőrséget. Az ellenzéki lapon ilyen főcímek voltak: Mit csinál a rendőrség? Alszik a kapitány? A zenészek is megérezték a konjunktúrát. A zongorista az ismert és népszerű dalt melynek refrénje: „Engem csak a majom érdekel” átköl- tötte és a vendégkoszorúval >gyütt énekelték: „Engem :sak a szatír éredekel”. — A jó isten adna ne- ünk minden hétre egy ilyen szatírt — súgta a fizetőpincér Lillácska fülébe. — Kezd érdekelni ez a fiú — kuncogott csiklandósan Lillácska, a!ki még mindig fekete volt. A tanács kultúrtermében ezalatt összegyűltek a meghívottak. Farkas íélrehívta Zsoldost és bemutatta neki Zakariás Ildikót. Nem beszélt arról, hogy a lány is a sértettek között szerepel. Csak annyit mondott, hogy feltételezhetően ismeri a szatírt, aki minden bizonnyal egyetemista lehet. — Ezt kikérem magamnak — mondta Zsoldos. Farkas nem vitázott. — Az feltétlenül elgondolkoztató, hogy amióta a maguk akciója elindult, a szatír áttette működési színhelyét. Végül is Zsoldossal megegyeztek, hogy másnap beviszik a lányt az egyetemre, mint új hallgatónőt, akit most helyeztek át Debrecenből. .. — Csak arra vigyázzon, nehogy valami szakmai beszélgetésbe keveredjen... Majdnem százan ültek * a teremben, ötven munkásőr, a helyi rendőrök, húsz egyetemista és néhány városi tisztviselő. — Kedves kollégák — nyitotta meg az értekezletet Kerekes Gergely. —- Büszke örömmel tölti el telkemet, amikor látom, hogy ilyen lelkes az összefogás, ez a bátor kiállás. Igen, ránk N.-beliekre ez a jellemző. Láthatja, most a megyétől itt lévő Farkas őrnagy elvtárs is. — Köszönöm — szólt közbe Farkas és felállt. Gergely bácsi kissé csalódottan ült le. — Kérem — mondta Farkas. — Tisztelem az N.-bé- liek buzgalmát. Köszönöm is. De meg kell mondanom, hogy bizonyos akciókban nincs helye az öntevékenységnek. Az egybegyűltek kissé le- forrázottan hallgattak. De Farkasnak megvolt a képessége, hogy újra begerjessze őket: — Segítségükre nagy szükség van. De csak akkor, ha erre az időre valameny- nyien rendőrnek, nyomozónak képzelek magukat. A rendőr pedig csak parancsra cselekedhet. Aki nem érez ehhez elég erőt, az most álljon fel és megköszönve eddigi fáradozását, váljon meg tőlünk. Természetesen senki sem mozdult. — Mindent, amit itt hallanak, amit megbeszélünk, az titok. Ha kiszűrődik bármi is, az az akciót veszélyezteti. Valahol olvastam a szellemes aforizmát: A nagy városban, ha a polgármesterné megcsalja az urát. azt egy hét múlva beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal előtte mindenki ezt suttogja... Kovács hadnagy időnként észrevette, hogy nem figyel. Aztán a nevét hallotta: — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz forduljanak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott. Bár tudná, hogy mivel foglalkozik.' Nem baj. majd megkérdezi Ildikót. Űjra ránézett és a tekintetéből kiolvasta, hogy Farkas szavaiból ő sem sokat értett. és figyeljük őket. De ezt nem szabad túlzásba vinni, mint az egyetemisták tették, azzal a bikinis sexbombával. Bocáánat... Itt van a kisasszony? — Itt vagyok — mondta Saci és büszkén felállt. — És nem szabad elhamarkodni a dolgot. Engem megfoglak egy hurokkal, Elhatározta, hogy odafigyel: — Világos dolog, hogy a jövőben nem elég csak a kiserdőt biztosítani. Embereinknek ott kell lennie mindenütt, ahol lehetőség van arra, hogy a szatír valakit megtámadhasson. A jövőben feltételezhetően óvatosabb lesz. Nem valószínű, hogy a következő támadást a vasútállomásnál hajtja végre. A terület viszont óriási. Erre is készítünk egy pontos tervrajzot, ahol név- szerint megjelöljük, hogy melyik járőr, hol portyázik. Járható út, hogy közénk tartozó fiatal nőket sétáltatunk Gyakran találkozott a tekintete Ildikóéval. Eleinte zavartan más irányba néztek, aztán már nem kapták el egymásról a szemüket. Milyen furcsa — morfondírozott Kovács — tegnapelőtt ez a lány nekem csak egy eset volt. Sem részvétet, sem megvetést nem éreztem iránta. Egy melléklet volt, egy aktához. Most pedig... Milyen érdekes... Féltékeny vagyok rá. Szugerálnom kell magamba, hogy nem tehet róla... Hogy áldozat... Igenám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás, a részvét megöli a szerelmet. ŐSZ FERENC: mielőtt megszólalhattam volna. Nevetett a terem. Amikor csend lett, az egyik egyetemista megszólalt: — Persze, ha igaz, hogy a szatír „füleseket” kapott terveinkről, akkor este biztosan üzemben van... — Öt járőrünk cirkál a veszélyeztett helyeken. Számítottunk erre — mondta Farkas őrnagy. És mint egy színpadi jelenetben, erre a végszóra lépett be Sípos tizedes. Halkan szólalt meg, így csak az első öt sorban hallották: , — Őrnagy elvtárs, jelentem. a szatírt elfogtuk és ■ t kapitányságra szállítottuk. Farkas félt egy újabb melléfogástól, ezért megkérdezte: — Honnan tudja, hogy megint nem egy éretlen su- hancot vittek be? — Jelentem, tettenértük és be is vallotta. Mindenki felugrott. Tulajdonképpen örülniük kellett volna és mégis egy kicsit csalódottak voltak. Elszalasztottak egy újabb esélyt, amikor kilépve a szürke hétköznapok egyhangúságából, valami hősiest hajthattak volna végre. Farkas őrnagy és Kovács felálltak és kimentek a teremből. f~ *—■ — Gergely bácsi, zárd be az értekezletet, szólj néhány köszönő szót — mondta távozóban Farkas. De senki sem figyelt: Kerekesre. Kitódultak az utcára. Néhányan bementek a Levendulába, a többség a rendőrség elé vonult. Később a cukrászda népt is csatlakozott hozzájuk. ' Megtelt a tér. Itt vdt a fél város. (Folytatjuk)
