Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
1970. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kongresszusra készülve A legnagyobb osztály 3. Az üzemi demokrácia: igény és valóság-A munkások jogos igénye, hogy a pártszer■ vezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába." (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) Általában a demokratizmus, s azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vélemény mérlegelése után alkotha-, tunk reális képet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsőségeket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy- egy termelői közösség légkörére nincs olyasfajta mérce, mint a termelési eredmények mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy-* egy gyáron belül, ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyzetet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán formális létezésig jutott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi. Rendszeres tájékoztatást Áz üzemi demokrácia érvényesítésé nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsátanunk. Többféle ok miatt nem. A munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, s tudásbeli szintje, ismeretanyaga sem éri el mindig azt á fokot, hogy érdemleges résztvevője lehetne a gyárat érintő kérdések megvitatásának. Ugyanakkor a termelés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piaci helyzet mérlegelése, magasfokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s éppen ezért maguk a vezetők is egyre inkább kénytelenek felhasználni a számítógépeket. a modern irányítástechnika más berendezéseit, s a műszaki, közgazdász apparátus egészét egy-egy lényeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos-technikai forradalom következtében, a termelőeszközök és a termelőerők egyre bonyolultabb kapcsolatai miatt, fokozatosan veszít jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A vélekedés, bár első hallásra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irányítás módszereivel. A korszerű vezetésnek valóban fel keli használnia a. modern irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széleskörű tájékozódás, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók a vállalat céljaival való azonosulásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóban érdemi < véleményt mondhassanak,*és sajátjuknak tekintsék a vállalat céljait, nélkülözhetetlen rendszeres tájékoztatásuk. Informálni kelj őket a gyárat, a vállalatot érintő legfontosabb kérdésekről — a legfontosabb kérdésekről és nem az aprólékos részletekről! —, a termelékenység alakulásáról, a termelést költségekről, a jövedelmezőségről, a nyereségrészesedés elosztásáról, a termékek értékesíthetőségéről, és így tovább. Napjainkban az üzemi demokrácia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a munkások ilyesfajta informálását elhanyagolják. A termelési értekezleteken és más megbeszéléseken a számadatok özöne zúdul a hallgatóságra anélkül, hogy az előadók megmutatnák a számadatok közötti összefüggéseket, a folyamatokat, amelyek egybefogják az egyéni és közös erőfeszítéseket. Nem túlzott kívánság, hanem a gyakorlat tükröződése a munkásoknak az az igénye, hogy ha részletesen tájékozódhatnak, a .Világ és az ország dolgairól, akkor legalább részletességgel ismerhessék munkahelyük problémáit, eredményeit és feladatait. Biztató, hogy jó- néhány termelő közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka vállalata címet elnyert termelőegységekben. az é!üzem cím birtokába jutott üzerru-eszekben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyiben vált, ková- csolódott közösséggé az ott dolgozó emberek csoportja, s hogy milyen fokon ismerik közvetlen és közvetett feladataikat. Hozzájárulnak a dolgozók tájékoztatásához, az üzemek újságjai is, valamint a társadalmi szervezetek rendezvényei, nem elhamarkodott tehát az az állítás, hogy gz üzemi demokrácia ér'5sítéseiíélr":kere- tel már ma is jóval többre nyújtanak lehetőséget, mint ami a gyárak, vállalatok többségében megvalósul. Eqészséqes kölcsönhatás Az üzemi demokrácia fejlesztése kapcsán hiba lenne egy nagyon fontos és napjainkban növekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munkások fel- készültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, ameiy mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket. hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Már napjainkban sem csak elvétve találni olyan termelő egységeket, ahol a legmodernebb technikával magasan képzett munkások serege dolgozik, elég itt a híradás és vákuumtechnikai iparra, a műszeriparra. a vegyiparra utalni. Az ilyen helyeken már ma adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág: teret kell nyitni a munkások véleménynyilvánításának. Erre természetesen nem lehet ál- . talános érvényű réceptet megfogalmazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál.. amely csupán csak néhány terméket állít elő. s más egy olyannál, ahol termékek sokasága készül. Ugyancsak mások a feladatok ott, ahol kizárólag belföldi felhasználásra, s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csak az adott bolyon dönthetik el az érintett társadalmi szervezetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből, nem lehet elengedni: abból, hogy bővüljenek! A munkásosztály sokféle dologban és sokszor adta ta- nújelét érettségének, ítélőképességének, mérlegelni tudásának. A munkások közül vezetők tíz- és százezrei emelkedtek ki (napjainkban például a szellemi foglalkozásúak mintegy kétharmada fizikai munkás volt maga, vagy fizikai munkás gyermekeként szerzett közép- és felsőfokú végzettséget). A munkások nem egyszer jelentős áldozatvállalások árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kérdések megoldásához, így például a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s talán nem is szükséges a példák sorolása. Éppen a gazdag és nemes hagyományok teszik megalapozottá a munkásoknak azon igényét, hogy napjainkban is odafigyeljenek minden helyen a szavukra, véleményükre, állásfoglalásukra. Túlzásoktól mentesen A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak munkások, akik elvetik a súlykot., irreális dolgokat kémek, hozzá nem érlésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sőt olykor a demagógia is fölbukkan. Helyes és szükséges, ha a túlzások, az irreális kívánságok a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egy- egy munkás véleményét'valóban' hénr "‘lehet’ bibidig- azonosítani a munkások közösségének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan valamit, ahol húsz. ötven, száz ember mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavakat mérlegelni kell. Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztség- viselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre'elsősorban a pártszervezetek. a kommunisták példa- mutatása figyelmeztetheti őket. az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezetekgazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal; véleményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz”. K. S. Többszáz éves lelet Pécsett a tervszerű műemlék feltáráson kívül a véletlenek is hozzásegítenek a me- csekaljai város múltjának megismeréséhez. A váratlan pinceomlások például a földalatti labirintust tárják elő, a közműrekonstrukciók közben pedig értékes épületmaradványok kerülnek napvilágra. Így találtak a papokban gázvezeték építés közben a Sal- lai utca 52. számú ház előtt a pécsi városfal Szigeti kapujának északi oszlopára, illetve annak lábazati részére. A lelet többszáz éves, 1241 után, a tatárjárást követő esztendők egyikében épült. A havihegyi mészkőből faragott 60 centiméter széles és, 50 centiméter vastag oszloptőről, illetve a kapuról semmiféle rajz nem maradt fenn. Az értékes lelet nyomán a régészek biztos támpontot kaptak további kutatásokhoz. Nemzetközi tanácskozás Budapesten tanácskoztak a napokban a moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézet, a. Német Művészeti Akadémia Szocialista Irodalmi Kutató- csoportja, valamint az Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Eötvös Lorénd Tudományegyetem bölcsészettudományi kara és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői. A tanácskozáson bolgár, szlovák és lengyel tudósok is részt vettek: s a téma az a nagyszabású kiadvány volt, amely a nemzetközi szocialista és haladó írószervezetek 1917 és 1945 közötti történetét tárgyalja. A budapesti tanácskozáson elvileg megegyeztek a készülő kiadvány főbb elvi és;'szerkezeti' probléjpáimh yf A piaci információk szerint A fűzfői nitrokémiának a piaci információk szerint elsősorban a műanyagfélék gyártását kell gyorsan fejlesztenie. Egyre keresettebb lesz a poliészter, amelyből az autóipar karosszéria részeket, a mezőgazdaság pedig tartályokat, silókat készíthet, a poliészter üzem jelenlegi kapacitása 2000 tonna évente a tervek szerint a következő öt évben megkétszerezi termelését. A nikecel nevű habkönnyű anyagokat elsősorban épületek szigetelésére és csomagolásra használják fel. A következő években ebből a jelenlegi mennyiségnek szintén kétszeresét adja majd a gyár a fogyasztóknak. A bútoripar elengedhetetlen kellékéből, az amikol ragasztóból is nyolcezer tonnával többet termelnek majd 1975-ig. Magyarok 43 kiállításon A magyar külkereskedelem a jövő évben — az idei 36- tal szemben — hivatalosan 43 külföldi kiállításon, nemzetközi vásáron vész részt. A program már elkészült a Hungexpo-nál, sőt több kiállítás szervezését, is megkezdték. A magyar vállalatok jelen .lesznek a tavaszi és az őszi lipcsei vásáron, a poznani, a zágrábi, a plovdivi, u brnoi nemzetközi, valamint a műszaki vásáron és a pozsonyi vegyipari kiállításon. Moszkvában az „Intorgmash 71” elnevezésű kiállításon is részt- vesznek a magyar kiállítók. A magyar áruk megtalálhatók majd Nyugát-Európa hagyományos vásárain is. Frankfurt Lyon, Milánó. Brüsszel, Hah- nover. Friedrichshafen és Göteborg látják vendégül a magyar*- kiállítókat. Magyar hetet tartanak majd Dort- mundban és Sbrrentóban, s terveznek ilyan eseménysorozatot Finnországban Is. Az afrikai kontinens nagy kiállt ásáhak égész sorára küldenek magyar anyagot: így példáül az acerai, d kairói. a kinshasai és a tuniszi vásárokra. A Lagosban februárban rendezendő magyar kiállításon újszerű megoldást alkalmaznak a rendezők. A nigériai fóvárős Leven tis elnevezésű áruházában külön épületszárnyat bérelnek ki, ahol a könnyűipar mutatkozik be, az áruház .melletti parkban pedig a gépipar termékeit sorakoztatják fel. A tnagyáí Vállalatok másodszor Vesznek részt a bagdadi és a limai vásárokon. 1968 végén a vidéki ipartelepítés programjában megindult a termelés a szentesi Kontakta Alkatrészgyár új gyáregységében. A több mint 100 millió forintba kerülő üzemben elsősorban az asszonyok találtak munkát 1969 első negyedévében kezdtek meg a próbaüzemet a Borsodi Ercelőkészítő Műben, ahol a diósgyőri és az ózdi nagy- olvasztók részére készítik elő a nyersvasgyártáshoz szükséges elegyet 1970 II. félévétől folyamatosan termel a Székesfehérvári Könnyűfémmű széles szalag hengerműve 1968. év végétől teljes kapacitással dolgozik a Dunáméul! Hőerőmű. Hatszáz megawatt energiát szolgáltat az országos hálózatba. A képen: az Erőmű vezénylőterme (MTI foto összeállítás) AIII. ötéves terv építkezéseiből