Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

1970. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Sokat beszélnek róla mostanában. Jogosan. Kérdezik, kutatják van-e tekintélye a jól dolgozó munkásnak? Megbecsülik-e a vezetők őket, ismerik,-e munkatársaik a legjobbakat? — Szép téma, érdekes. Pannika néni, jó amit csináltam? Uj gyár, alig kétéves még. Hirtelen nőtt a kunszent­mártoni „végeken” — a Vég utca legvégén. Itt épített gyártelepet 1968-ban a mart­fűi Tisza Cipőgyár. Amikor először itt jártam, 1969 telének legzordabb nap­ját éltük. Hófúvások, hatal­mas fehérség borított min­dent. A munkásnőkkel, az első futószalagok asszonyai­val akkor sokat, sokáig be­szélgettem. Megelégedett, boldog nők voltak. Sokan tíz, tizenöt évi bejárás után, ha­zajöttek akkor. A nagy gyár­ból, Martfűről. Vitathatatla­nul jobban szerették az új gyárat, mint a régit. Miért? Egy munkásasszony így ma­gyarázta meg: — Itt olyan családias az élet. Képzelje csak el: teg­nap rengeteg hó esett. Né­hányon műszak titán seprűt fogtunk. Nem mondta senki, dé jó utat csináltunk a mű­helyig. Vicceltünk, jókedvű- ek voltunk. Egyszer csak halkan odasúgja egy társ­nőm: ott, elől, nézzétek, Sa­nyi bácsi is sepri az utat! Dósa Sándor, a telepvezető. Most nem találkozom vele, gyári dolgokat intéz. A he­lyettese, Mihovits Józsefné főművezető egy pillanatra sem csodálkozik a kérdésen. Az lenne a baj, ha nem is­merné a jó dolgozókat, vagy ha nem lennének. Először néhány régi tiszást, martfűit említ, de mellettük azokat a fiatal lányokat, asszonyokat, aki'ket a hazatérők tanítot­tak dolgozni a futószalago­kon. Két év idő — szép számban vannak ilyenek' is már. Vászon kismama cipők, meleg posztó szárasok, csiz­mák futnak a szalagon. Gyár ez. hatalmas csarnok. A gé­pek zaja, egyhangú, monoton zúgása betölti a termet. Herczeg Elekné, a technoló­gus megáll egy pillanatra mellettem. — Hogy ügyesek-e? Meg­hiszem! Oyan becsületesen dolgoznak, olyan igyekvők, hogy öröm itt az élet. Nem, nem egyformán jók. De ilyen kis kollektívában ennyi szor­galmas munkást nehezen le­het találni, mint itt — úgy gondolom. Hat futószalag, helyeseb­ben három két műszakban. A tűzőnők gépeik fölé ha­jolnak, a dobozokban kato­nás rendben állnak a cipők, csizmák. Imrei Klára húszéves munkáslány. Mihovits Jó­zsefné azt mondta róla: nem­csak a legszebb, a legügye­sebb lányok egyike. Szak­munkás. Martfűn kezdte a Megszólal a jászok kürtje Karácsondi Miklós, a tele­vízió ifjúsági osztályának szerkesztője szerint minden bizonnyal. Ma még a kérdé­ses kürt ugyan Szegeden van, de mikorra kell, itt lesz Szolnokon a testvérvárossal. Tallinnal együtt készülő műsor idejére. Ugyanúgy az a nevezetes láda Is, amely­ben hajdanán a jászok kö­zös vagyonát, pénzét őrizték, s amelynek négy kulcsa volt. Ezeknek a kulcsoknak igen fontos szerepük lesz maid a műsorban szereolő játékban. Mindez azt jelenti, hoev már javában folyik . az elő­készület a nevezetes talál­kozóra. amikor a két város a képernyőn találkozik. A szerkesztő bízik benne, hogy nemcsak a tallinniak, de a szolnokiak is sok érdekeset kapnak majd a 60 perces programban. Hogy mikor szólal meg a ..történelmi” hangszer: egyelőre pontos dátum még nincs, de decem­berben feltétlen. munkáséletet, egy éve sincs, hogy hazajött. — Martfűn a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban ta­valy harmadik helyezést ér­tem el. Itt először furcsa volt. amikor azt mondták: segítsek azoknak, akik nem szakmunkások. Már nem furcsa. Az sem, hogy idő­sebb asszonyok is szólnak: Klárikám, ezt hogy kell, mondja már! Van egy fiatal brigádom. Azt mondtam, amikor megválasztottak, az legyen a legfontosabb, hogy először a munkában álljuk meg a helyünket. Sok di­cséretből, a havi 1600—1800 forintos fizetésből tudom, érzem, elégedettek velem. Varga Béláné kedves isme­rősen köszönt tűzőgépe mel­lett. Hamar rájövök, két évvel ezelőtt már itt beszél­gettünk. Most pihentnek lá­tom. Szép barna szeme nem bújik sötét üregbe. Nyu­godt, magabiztos. — Tudja hányszor megtör­tént már, hogy egy-egy fia­tal, új munkatárs ideszaladt a felsőrésszel: Pannika néni, jól csináltam? Ilyenkor tu­dom, hogy nemcsak gyakor­lott munkásnak, olyannak is ismernek, aki szívesen segít. S ez így jó, együtt a kettő. Pannika néni. Nem kér­dezem, de látom, inkább in­nen van még harmincon, mint túlnan. Ezerkilencszáz- hatvanötben Martfűn a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést kapott. Vajon ismeri-e sá környeze­tében ugyancsak kiválóan dolgozókat? — Csik Jánosné, a lera­kónk nagyon lelkiismeretes. Aztán a kis Tóth Ida. Ti­zennyolc éves. Mezőgazdasá­gi munkás volt először. Mi tanítottuk. Megérte! Ugyan­így Szekeres Andrásné. Egy kicsit büszke is vagyok rá­juk. Egy szocialista brigád­ban dolgozunk. Kuczora Pálné azt mondja: Van annak értelme, hogy jól dolgozzék az ember. Nézzem csak ott elől, azt a szőke asszonykát. Itt, ezen a futó­szalagon bizonyította be. hogy megbízható, jó munkás. Megértő, jó vezető is. A fu­tószalag művezetője. A neve Katona JánösnA Mondom, hogy azt mondtak róla. jó dolgozó ő is. El­pirul. Termelési tanácskozásra készül. Mit mond majd, di­csér-e? Kis napírdarabot húz elő zsebéből. Négv név van raj­ta: Szarvákné, Koródi. Bá- donyiné, Nagyné. ök dicsé­retet kannak, megérdemlik. Most javasolja majd: min­den műhelynek leaven egy „dicsérő-füzete”. Abba min­dig írják be a legjobbak nevét. Á nőbizottság 12 szín­házjegyet vett. A héten a ti­zenkét legjobb munkásnő színházba megy. Háromszázötven dolgozó — néhányan a legjobbak közül így mondták el. amire ki­váncsi voltam. Megnyugod­tam. Asszonyok, lányok őszinte, gyors válaszai meg­győztek. Tényleg szép téma. Érdekes. - ­....... S. J . Kongresszusra készülve Á legnagyobb osztály 2. Á munka és a munkás rangja „A negyedik ötéves terv... az egy főre jutó jövedelem 25—27 száza­lékos. az egy keresőre jutó reálbér 16—18 szá­zalékos növelését irá­nyozza elő. A munkások és alkalmazottak, vala­mint a parasztok jöve­delmének növekedési üteme azonos legyen... Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társada­lomilak többet nyújtó munkások és alkalmazot­tak keresete, termelőszö­vetkezeti tagok jövedel­me. A differenciálás az általános kereseti szín­vonal emelkedésével együtt, fokozatosan me­het végbe.,.” (AZ MSZMP Központi Bizottságának X. kong­resszusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kongresszusi irányelveket megvitató és vezetőséget vá­lasztó taggyűlésein a járási, városi, megyei pártértekez­leteken a legtöbbször szó­ba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbe­csülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredmé­nyekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány eszten­deje a fizikai munka anya­gi megbecsülése a kelleténél jóval kisebb mértékben ha­ladt előre. 'Nehéz, iíiert-b©­Együtt a pártonkivüliekkel Lezajlottak a pártvezetőségi újraválasztások. Mindenütt számot vetettek az utóbbi években végzett munkával és fel­készülték arra, hogy a X. kongresszus határozatai alapján dolgozzanak tovább. Csatári Józsefet, a Volán 7-es számú vállalat üzemi pártbizottságának titkárát kerestük fel a kér­déssel: hogyan összegezhetik a pártrendezvények tanulságait és hogyan készülnek a X. kongresszus határozatainak végre­hajtására? Nem volt hiábavaló — Ügy vélem — hangzott a válasz —, hogy a vállalat­nál dolgozó kétszáz kommu­nista fáradozása nem volt hiábavaló az utóbbi években. A pártonkivüliekkel — akik­kel együtt kétezerötszázan vagyunk — közösen dolgoz-1 tunk azért, hogy segítsük megvalósítani a kormány ál­tal jóváhagyott közlekedési politika reánk eső részét. E törekvések közben értük el azt, hogy gazdálkodási több­leteredményünk az utóbbi két évben megkétszereződött és már ez év első felében is meghaladta a 12 millió forin­tot. Az áskálódás, a bizalmasa nkodás ellen Azt is megjegyezhetjük, hogy ami elsősorban Szolnok Város egyik legnagyobb gond­ja volt, az autóbuszparkot is bővítettük a lehetőségekhez fnérten. A nagy befogadóké­pességű kocsik beállítása mérsékelte a gondokat, javí­totta a városban az utazási feltételeket. Az eredmények mellett és közben azonban magunk is észrevettünk hi­bákat .mulasztásokat. Sok taggyűlésen bíráltunk gazdasági vezetőket, beosz­tottakat amiatt, hogy felada­taikat nem elég frissen, nem elég lendületesen látták el. Bíráltuk az egyes osztályok között észlelhető bizalmatlan- kodást. Ugyanakkor elítéltük az olcsó népszerűségre való törekvést is, amitől szintén neiti volt teljesén mentes minden vezető. Az utóbbi időben például temérdek rek­lamáció hangzott el a bérel­számolási dolgozók munkájá­nak lazasága miatt. Ennek Is kerestük a magyarázatát, igyekeztünk segíteni az okok megszüntetését. Á legtöbb segítséget a pártcsoportok adták A taggyűléseken azt is ösz- szegezhettük, hogy a legtöbb alapszervezetben jelentős Volt a tagfelvétel. Erre továbbra is törekednek az alapszerve­zetek. Most mindenekelőtt a párt­csoportok életét szeretnénk elevenebbé tenni. Ezek a ki­csi egységek a pártmunka szerves részét jelentik. A vál­lalat 9 alapszervezetén belül húsz pártcsoport van. Most utólag is elmondhatjuk, hogy a vezetőségválasztás előkészí­téséhez ők adták a legtöbb, a legátfogóbb segítséget. A pártcsoportok munkájá­ban egyébként mindig tükrö­ződik 3z is, hogy az alap­szervezeti vezetőségek hogyan irányítják tevékenységüket, mennyire tájékoztatják őket. A bizalmiak el is várják az útmutatást. Alapszervezeteink éves munkaprogram kidolgo­zását javasolták a csoportok­nak. E program vezérgondo­lata a mindenkori minőségi munka, a termelékenység jó alakulásának előmozdítása, ösztönzés arra, hogy a szál­lítási igényeknek megfelel­jünk és biztosítsuk mindenütt a kulturált személyi közleke­dést. Bátrabban. közvetlenebbül ! Az eredményes munkához Jnagyon megfelelő módszer az amit legtöbb pártcsoportban alkalmaznak is: A munkate­rületeken adódó gazdasági, erkölcsi stb. gondokat együtt tárgyalják meg. Előzőleg azonban meghallgatják a pártonkívülieket is. Ilyenkor és ilyen helyen a vélemény- nyilvánítás mindig feszélye- zetlenebb. közvetlenebb mint a taggyűléseken. Azért, hogy mindebben a bizalmiak ma­gabiztosak, bátrak lehessenek, a közelmúltban előadásokat, konzultációkat szerveztünk számukra. Megbeszéltük ve­lük azt is, hogy leghaszno­sabb ha a csoportokban min­dig és mindenkinek van va­lamilyen pártmegblzatása, amit rendszeresen értékelnek is. A X. kongresszus után pe­dig úgy gondolom, hogy az eddigiekhez hasonlóan nagy feladat vár a pártcsoportdkra. Ök lehetnek mindenekelőtt a kongresszuson ho20tt határo­zatok végrehajtásának kezde­ményezői, élenjárói. Jővőn- kért. terveink megvalósításá­ért fáradhatatlanul dolgozhat­nak a pártonkivüliekkel együtt a kongresszust követő csaknem félévtizedes időszak­ban mindvégig. B. E. nyolult összefüggésekkel ter­hes kérdéscsoport ez. Nem lehet kategórikusan kijelen­teni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyan­akkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Válíosó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásréte­gek. Vannak jól. kf>zen»sen és szegényen élő munkás­családok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztálvon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedel­meket tekintve. A harma­dik ötéves terv eddig lezá­rult négy esztendeiében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és. a foglalkoztatottság változá­sát is magában foglaló reál- jövedelmek pedig 5.1 száza­lékkal emelkedtek. E növe­kedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második öt­éves terv esztendeiben si­került elérni. A jövedelmek általános növekedése azon­ban nem j^lgnti azt. hogy a munkásosztály minden tagia, minden munkáscsalád job­ban, könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a -kategóriájában, amelyek­nél az egy főre utó jövede­lem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó mun­kát végző életszínvonalának emelkedésében alig. vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. A mércét as érték A taggyűléseken erről el­hangzott vélemények nem­csak megszívlelendők, hanem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cse­lekvésre. Igazuk van azok­nak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S e mércétől só­ba, egyetlen esetben és se­hol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igaz­ságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy- téhetségű színész, s más al­kotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, ahnytra felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúra lovagok manipulációit. Ér­demes azonban Itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtá­sait, s követelik azok minél határozottabb s minél előbbi nyesegetését. hangsúlyoz­nunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mér­nök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszin­tű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészet dirigáló igazgató és helyettese, ha­nem arról, hogy a bérpoli­tika tökéletesítésével, a jö­vedelemelosztás korszerűsíté­sével, a törvényes rendelke­zések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzéssel, az adózási rendszer egyértel­műbbé tételével kell meg­teremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelel­nek a munkásosztály érde­keinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigiek­nél sokkal következeteseb­ben szükséges érvényt sze­rezni a munkások körén be­lül is a differenciálás elvé­nek. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és mun­kás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvé­nyesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kap­janak többet, hanem inkább többen kapjanak keveseb­bet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igény­lő munkát végzők keresete alig maradt el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig vala­mivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A többért többet A munkásosztály egészé­nek helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a mun­kásosztály érdekeinek ér­vényesítésére — a párt- és a kormányvezetés azon határo­zott álláspontja, amely sze­rint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban ke­rüljön első helyre a munká­sok közötti keresetek diffe­renciálása. a jelenlegi bér­skála széthúzása. Aki többet tud. nagyobb rutinnal dol­gozik. aki igyekvő és szív- vel-lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra. hogv mellékállással. fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. A munka és a munkás rangja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Kö2relátszik eb­ben az erkölcsi elismerés sok­féle lehetőségének kihaszná­lása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitika iá­nak érvényesítése. Ez utób­bira gondolva, s a példákat találomra választva, hivat­kozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyűg- díjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javításá­ra. elsősorban a nehéz fizi­kai igénybevételt megköve­telő. illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi- és szociális ellátás egyéb területein ter­vezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társada­lom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következetesebbé, világosab­bá válik, ha a munkásosz­tály kevésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor a ma még nem egyszer megkérdŐi°lezett mondat, hogy anvagi és er­kölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonyítja majd a ki­jelentő mód jogosságát. K, S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom