Szolnok Megyei Néplap, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

1970; november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s „EQYÜTT" Budapest hullámhosszá Út a hideg vacsoráig A várospolitikai év eddigi sikere Ötmillió forint társadalmi munkaérték Sxolnokon Van ebben a hangjáték­ban egy gondolat, melyet ér­demes megjegyezni, önma­gáért a gondolatért is, meg, mert erre épül a darab. Szó szerint nem tudom idézni már, de arról' van szó, hogy az embert, míg fiatal, fűti a sejtjeiben duzzadó erő, — hogy megvalósítsa önma­gát. De úgy harminc körül elkezdi a külső „objektív"’ gátló körülményeket hangoz­tatni, okolni. Pedig ezek az objektív gátak bennünk van­nak. Belül. Csurka István kétszemé­lyes játéka végül is nemcsak erről szól, hanem egy em­berpár kapcsolatáról, szerel­mükről, megalkuvásaikról — ironikusan, sok humorral, szeretettel. A Férfi és a Nő már évek óta élnek egymás mellett. Szeretik egymást, épp ezért Az állat, ha életét veszik az ember egészségéért foly­tatott kísérleti kutatás so­rán — hasznos áldozat. De az ember nem állat. Machado rádiódrámájá­ban kivételes helyzetet te­remt. Hőse, akinek életét csodával határos módon, szenzációsan új orvosi eljá­rással mentették meg — ki­végzésére vár. Az igazság­szolgáltatás gépezete csak addig könyörületes, míg éle­tével bizonyította az új mód­szer használhatóságát. Aztán eldobható. Meg kell halnia. Ez a dráma a társadalmi igazságtalanság, áz előítélet és a közömbösség ellen eme­li szavát. Rendkívül tömör, civódnak, már régen nem nélkülözhetik, éppen azért marják egymást. Belső gát­jaik, kényelemért vállalt ap­ró megalkuvásaik felismeré­se azonban elvezeti őket az egyetlen — jobb híján egyet­len — megoldásig: a házas­ságig. Hogy ez a házasság is hétköznapok egymásra rako­dása, arra épp a hideg va­csorák utalnak, ami elől le­het ugyan vendéglőkbe me­nekülni, de a hétvégi ünne­pet ismét hétfő követi. Kellemes, könnyed játék Csurka műve. A két szereplő (Vass Éva és Gábor Miklós) összetett, szélsőséges alkato­kat formál, egyszerű eszkö­zökkel, természetesen. Varga Géza rendezése öt­letes, ritmusos, jól hozza ki a darab hangulati változása­it, epizódszerű egységekből az egészet. lényegre szorítkozó, szinte szikár közlésmóddal. Ezt a kemény hangvételt Bozó László rendezői mun­kája is támogatja, akinek ez első sztereó-rendezése. Noha, csak mono — azaz egycsa­tornás — változatban hall­hattuk, az alkalmazott hang­effektusok, technikai megol­dások így is érzékeltetik a tér-hangjáték lehetőségeit. A több irányból szólaló hang — dramaturgiai funkciója van — hatásos, szinte mással nem is helyettesíthető kifejező eszköz lehet majd, ha a szte- reoadások (és a sztereó-ve­vők) elterjednek nálunk. — trömböczky — AZ IDEI várospolitikai és városfejlesztési év háromne­gyed évi eredményéről gyors­mérleget készítettünk a szol­noki városi tanácsnál. Mint kiderült, a pártkongresszus tiszteletére indított társadal­mi mozgalom már eddig is a várakozásnak megfelelő sikert hozott. A lakosság figyelmét aktív cselekvési szándékát sikerült a nemes cél, a város szépítésének, építésének szolgálatába állí­tani. Néhány meggyőző szám­adat. Kilenc hónap alatt több mint negyven üzem, vállalat, intézmény, iskola vállalt társadalmi munkát. Eddig tizenegyezer ember — a felnőtt lakosság csaknem 30 százaléka — ötmillió forint értékű társadalmi munkát végzett. Ha ez értéket el­osztjuk a lakosok számával, 80 forint 80 fillér jut egy emberre, több mint kétszere­se az elmúlt évinek. A fel­jegyzések szerint legtöbben a parkosításban vettek részt. Több mint háromezerkétszáz ember csinált szép, virágos parkokat a lakóházak, mun­kahelyek környékén. Csupán e munkák értéke eléri a két­millió forintot. Sok sportbarát nyugtázza megelégedéssel a Tisza-ligeti sportkombinát építését. Az egyik legintenzívebb munkát a létesítmény építésében vé­gezték és végzik jelenleg is. Több mint másfél millió fo­rintot érő társadalmi segít­séggel elkészült a modern öltöző, a salakos labdarúgó, két kézlabda és egy röplab­da pálya. Magasodik a pá­lyát körülvevő lelátó homok­töltése is. A szükséges 30 ezer köbméter földből 18 ezer már a helyén van, amely a Volán Tröszt 7-es számú vállalata munkásgárdájá- nak önzetlen segítségét di­cséri, mivel ők szállították a helyszínre a földet, Közügynek tekintették a város lakói az árvízvédelem nyomainak eltüntetését is. Az idén már 67 magánfuva­ros is részt vett fogatával a munkában, sőt első fehér hollóként az aktív sportolók is szerszámot ragadtak. So­rolhatnánk tovább a fásítás, a kemping fejlesztés, a sza­nált házak eltakarítása, a Tisza-ligeti létesítmények karbantartása, a játszóterek építése érdekében vállalat és elvégzett. feladatokat. SOK ÜZEMET, vállalatot, intézményt, lelkes lokálpat­riótát lehetne példaképül ál­lítani. A köz érdekében, an­nak javára cselekvők közül mégis meg kell említeni a Volán 7-es számú vállalatát, a MŰM 605-ös számú Szak­munkásképző Intézet, a gép­ipari technikumot, a szol­noki járműjavítót, a Pálya- fenntartási Főnökséget, az iparcikk kiskereskedelmi vál­lalat dolgozót. Megjelent a Szolnok me­gyei könyvtárközi bizottság tájékoztatójának első száma. A hatvan oldalas, tartalmas szép kiállítású tájékoztató — szerkesztője Szurmay Ernő — a megyében működő könyvtárhálózat és a könyv­terjesztés együttműködése je­gyében indult útjára. A be- ajánlásban a szerkesztő azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy fenntartóra, hatókör­re való tekintet nélkül va­lamennyi könyvtár és könyv- terjesztő a maga sajátos esz­közével ugyan, de egy célért dolgozik, az olvasó magyar­ságért, a könyvek és folyó­iratok hasábjain realizálódó szocialista szellemiségű kul­túra. tudomány és művelő­dés terjesztéséért. Az első szám elsősorban tájékoztató jellegű, a közölt elvi cikkek is főleg a kölcsö­nös információt szolgálják. Jelentős helyet biztosít a Vasárnop önnepelték meg­alakulásuk 25. évfordulóját a Tiszaroff és Vidéke ÁFÉSZ tagjai. Az ünnepi közgyűlé­sen Molnár Zsigmond', az igazgatóság elnöke köszön­tötte a szövetkezet tagjait, a meghívott vendégeket, s megemlékezett a negyedszá­zados fejlődésükről. A szövetkezet 1945. novem­ber 17-én jött létre, negyven tag alapította. Közülük még hét élő alapító vehetett részt az ünnepi közgyűlésén. Jól halad a szállítás és ré­pafeldolgozás a szolnoki cu­korgyárban. A répaosztályon még mindig arról számolhat­nak be, hogy az idei kam­pány megkezdése óta kése­delmes kirakodásért a. gyár nem fizet kocsiálláspénzt. November 16-án reggelig 22.580 súlyvagon répát rak­szerkesztő azoknak az írá­soknak, amelyek az Olvasó népért mozgalom terjedésé­nek elvi és módszertani kér­déseit tárgyalják. A tájékoztatóban több mint harminc kisebb, na­gyobb cikket olvashatunk a megye könyvtárügyének hely­zetéről, az olvasómozgalom alakulásáról, a könyvtároso­kat foglalkoztató örömekről, gondokról. Nagy érdeme a kiadvány­nak, hogy az eredmények közreadása mellett kendőzet­lenül feltárja a témakörrel összefüggő hiányosságokat, akadályozó tényezőket. S még egy tény, ami szintén dicséretes — azzal a bizo­nyos „centrikus” gondolko­dásmóddal szemben, — hogy valóban a megye kéziratos könyvtárügyi folyóirata, szer­zőinek többsége a különböző járási, városi könyvtárak munkatársa. A közgyűlés után a szövet­kezet hat szocialista brigád­ja részére szellemi vetél­kedőt rendeztek. Ezen a Rad­nóti nevét viselő könyvelési brigád bizonyult legjobbnak. A vasárnapi ünnepség han. gulatos magyarnóta esttel zárult. Tegnap szövetkezeti hét kezdődött, melynek ke­retében Tiszaroffon és Tisza- gyendán élelmiszer- és ipar­cikk bemutatót rendeznek. tak ki és a tervezett 31 ezer vagonból 21 500 vagonnyit már feldolgoztak. A tavalyi napi 300 vagonnal szemben az idén 350-et dolgoznak fel, ezzel már eddig sikerült be­hozni a kedvezőtlen időjárás miatti késést.' A cukorgyárban túljutot­tak a munka nehezén. Néger tragédia fehér hangokra A nehezén már túl vannak Negyedszázados jubileum Aztán Kovács elmondta Csontos megbízatását. Far­kas ezért sem lelkesedett: — Hívassa be azt a sze­rencsétlent. Kovács pechjére Csontos bejött jelenteni, mielőtt át­öltözött volna. — Jelentem, hogy járőr- szolgálatom alatt, semmi rendkívüli nem történt. — Nem is akartak kikez­deni magával? — kérdezte Farkas. — Jelentem, egy egyete­mista fütyürészett utánam, meg követett is, de nagyon mafla volt szegényke. Jelen­tem a szatirt nem észleltem. — Leléphet — mondta Kovács hadnagy. Csinált egy katonás hátraárcot, tűsarka azonban megakadt a sző­nyegben, hasraesett és mini­szoknyája alól kivillant fe­kete klott-gatyája. Farkas őrnagy átnézte az összes jegyzőkönyvet, a helyszínrajzot, újra elmesél- tette Kováccsal, amit eddig tudott. És ez nem volt sok. A hadnagy felettébb kelle­metlenül érezte magát és kérte, hogy mentsék fel az ügyben való részvétel alól. — Idefigyeljen, Kovács. Amikor a pályát kezdtem, engem egy gyárból vittek be e rendőrségre. Első ügyem egy gyilkosság volt. Képzel­je el, hogy én a gyilkossal meséltettem el magamnak az eseményeket, fizettem neki három fél rumot, és meg­hívtam anyámhoz vacsorára. A mi munkánk egy kissé ha­sonlít a kártyáséhoz. Maga most rossz passzban van. — Igen, de az őrnag elv­társ azt mondta, hogy men­jek el villamosellenőrnek. — Engem annakidején cukrásznak küldött a főnö­köm. .. Este Farkas javaslatára le­mentek a Levendulához cím­zett zenés presszóba. — Szét akarok nézni — mondta Farkas. Amint beléptek megállt a zene és mindenki kíváncsi­an nézte Kovácsot. — Nyomozgatunk, Lacika — csivitelt Lillácska a presz- szógép mögül és Kovács sze­retett volna elsüllyedni. Far­kas csendesen megjegyezte: — Csinos... Zöldi egy pillanat alatt az asztaluknál termett. — A sógorom, egyben a megyei lap helyi tudósítója — mutatta be Kovács. — Apropos! Irt már er­ről az ügyről valamit az újság? — Sikerült megakadályoz­nom —• büszkélkedett a hadnagy. — Elég rosszul tette. Hal­lom, a városban tízesével számolják az áldozatokat. Ír­ni kell róla, jobb ha az igazat tudják. — De megzavarjuk a nyo­mozást. .. — Gondolja, hogy a szatir az újságból tudja meg, hogy keressük? — Köszönöm, őrnagy elv­társ. Hiába, megyei szinten jobban látják a helyzetet,- — bókolt Zöldi és kajánul né­zett sógorára. — Nem jó feltűnni. Most mindenki ránk figyel. Hama­rosan kiderítik azt is, hogy nem jó a politikai munka... — ezt Kerekes Gergely, nyugdíjas gyógyszerész, a he­lyi Népfront titkára mondta Farkasnak. — Senki sem fogja a sza- tirért a Népfrontot felelőssé tenni... — Akkor is kínos. Mi büszkék vagyunk N.-re. Ná­lunk ilyen dolgok netn for­dultak elő. Másodikok va­gyunk a megyében a tiszta­sági versenyben. A klubok pedig itt működnek a leg­jobban. A múlt évben is hat­van előadást tartottam... — Gratulálok — hajolt meg Farkas. — Ez a ti bajotok — sértődött meg az öreg. — Ti mindig lenézitek a vidé­ket. Tudod, hogy milyen ne­héz húsz embert beszervezni egy ateista előadásra? — Ezek szerint a lelki élet­nél jobban érdeklik az em­bereket a materialista dol­gok. Lehet, hogy a szatirt is ti világosítottátok fel? Szerencsére Kerekes bá­csi megsértődött. Különben elmesélte volna a kétezer méter betonjárdát, a tíz hin­tát, mely a Népfront patro- nálásával épült. Kivágódott a Levendula ajtaja. Valaki bekiabált: — Laci, gyerek ki! Meg­van a szatir! Mindenki az ajtónak ug­rott. Kovács és Farkas utol­jára jutott ki. Kerekes Ger­gely bácsi intézkedett: — Helyet a rendőrségnek! A presszó előtti téren egy nagy csoport közepén hosszú hajú suhancot tartottak fog­va. Beatles frizurája csap- zottan lógott, szeme ijedten forgott. A tér másik oldalán futva közeledett Sípos és Csontos. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalem­ber mellett álló lány az erdőn jött haza. A fickó mellészegődött. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett ne­kem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísér­ték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a szatir neki nincs kedve moziba menni..Aztán meg azt mond­ta, hogy az apja bent van a gyárban és üres a lakás... Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — tanácsolta Farkas. — Bántotta magát? — kérdezte Kovács. — Nem... De követett és mindenfélét mondott. Az­tán én szaladni kezdtem és mire kiértem az erdőből, sok ember jött, akik elfogták... — Sóder az egész. Ami­kor vakerálni kezdtem neki. még vihogott is. Erre én azt hittem, hogy jó vagyok ná­la. Hát ráhajtottam. Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle. — Egyáltalán ki maga? — Bartos Zoltán. A fate­rom a gyár igazgatója. Csak mellém szegődött. Először csak azt mondta, hogy szép este van és ilyenkor csak két dolgot lehet csinálni, de két napra látogattam meg az öreget... Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felve­szem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épü­letből, egyenesen a Leven­dulába. — Ezeket sikeresen össze­boronáltuk — nevetett Far­kas. — Az emberek lassan száz esetről beszélnek, holott összesen három volt... — Négy — szólt közbe Si­pos, aki már előbb belépett, de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt. Ä lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket. Az újabb áldozat Kiss Anna volt. A fiú, aki be­kísérte egyetemi évfolyam- társa és vőlegénye: Zsoldos Géza, az egyetem KISZ-tit- kára. A lány csak annyit tu­dott, hogy egy fiatal, ki­sportolt termetű férfi volt a támadó. A sötétben semmit sem látott. A fiú sírt dühé­ben és tehetetlenséggel vá­dolta a rendőrséget. — Ne féljen fiatalember. Egy hetet nem adok és ke­zünkben lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, ország- gyűlési képviselő. — Ha nem kapják el azt a bűnözőt, én interpellálok a nemsokára kezdődő ország- gyűlési ülésszakon. — Pont ey hiányzott — morgot* Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja fel a munkás­őr parancsnokot. A segítsé­güket fogjuk kérni... (Folytatjuk) USZ FERENC:

Next

/
Oldalképek
Tartalom