Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

1970. október 11: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két hongreaasua hozott Változások 1966-1970 Szinte nincs hazánknak Olyan tája, ahonnan ne ér­kezett volna társam arra a főiskolára, amelyen magam is tanulok. Ha szűkebb pát­riámról beszélgetünk, mező­igaz, akár négy esztendővel ezelőtt sem mondhattunk vol­na megyénk gazdasági struk­túrájáról — még elfogultan sem — sokkal kedvezőbbet. Az MSZMP IX. kongresszu­sán Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára így fogalmazta meg problémáinkat: „Az ipar területén az a legnagyobb gondunk, hogy a fejlődés nem terjed ki a megye egészére. Három vá­ros — Szolnok, Jászberény, Törökszentmiklós — ipari fejlődése megalapozott, de a mezővárosokban — Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mező­túr — ma is jelentős a munkaerőfelesleg. Annak el­lenére, hogy ezek a városok ...kedvező adottságokkal rendelkeznek, az iparfejlesz­tésben elmaradtak. Magunk is keressük a helyi lehetősé­gek kiaknázásának mód­ját, az iparfejlesztés lehető­ségeit, de bízunk abban, hogy az országos szervek is segít­séget nyújtanak, s akkor előbbre jutunk.” Ezejc a gondolatok a me­gyei pártkonferencia állás­pontját tükrözték. Nos, előbbre jutottunk? Ahhoz, hogy erre a kér-. gazdaságunkról oly sokat tudnak! Iparunkat ellenben néhány országos hírnévnek örvendő nagyüzemre szűkí­tik le. désre választ adhassunk, előbb — ha vázlatosan is — jellemeznünk kell kiinduló helyzetünket. Megyénkben az ipar területi elhelyezke­dése rendkívül aránytalan volt. Így például még az 1968- as adatok szerint is a szocia­lista iparban foglalkoztatot­tak 33 százaléka Szolnokra, 14 százaléka Jászberénybe, míg a többi öt városra ösz- szesen 24 százalék jutott. Az ipari állóeszközök értékének 67 százaléka a megyeszék­helyre koncentrálódott. Az összes foglalkoztatottaknak csak 23 százalékát kötötte le az ipar 1966-ban. Az ipán aktív kereső nők aránya ak­kor az alföldi megyék közül Szabolcs-Szatmár után ná­lunk volt a legalacsonyabb (37,7 százalék). Mindez kedvezőtlenül be­folyásolta — más tényezők mellett — a megye népessé­gének alakulását is. Szolnok megye népessége 1960—1970 között 12 ezerrel, azaz 2,7 százalékkal csökkent. Ezzel szemben az ország népessége az adott időszakban 3,5, a vi­déké 2,6, az alföldi megyé­ké pedig átlagosan 0,5 szá­zalékkal növekedett nem is kis mértékben ja­vul a jövőben is. Az is két­ségtelen, hogy az olyan igé­nyes ágazatok beépülése a megye iparába, mint a szerszámgépipar, híradás- technika, stb magasabb szak­mai követelményeket állít a a munkások elé, így meggyor­sítja, elősegíti műveltségük fejlődését. Arról nem be­szélve, hogy az érintett tele­püléseket ezek a tekintélyes fővárosi vállalatok ezernyi szállal kötik hozzá az or­szág nagyiparához. Másfelől korszerűségüknél fogva ösz­tönzőleg hatnak a helyi ipar­ra is. És még sorolhatnánk... Az iparfejlesztés a politi­kai munkát illetően sem el­hanyagolható tényező. Ha csak arra gondolok, hogy vi­szonylag rövid idő alatt többezer emberrel (60 szá­zalékban nőkkel!) töltődött fel a megye munkássága, máris kirajzolódnak a politi­kai feladatok körvonalai. Az új emberek igen sok nehézséggel küzdenek, amíg hozzászoknak a gyári élet­hez, fegyelemhez, ipari mun­kakövetelményekhez. Elő kell segíteni, hogy minél többen és mihamarabb bekapcsolód­janak az üzemi ügyek inté­zésébe. Itt mintegy csupán jelezni szeretném, hogy az ipar be­törése, illetve megerősödése egy-egy településen milyen sokrétű munkát ró a helyi vezetőkre. Nem beszélve kommunális, egészségügyi, szociális problémákról, egy­szóval a komplex település- fejlesztés feladatairól. Az iparfejlesztés ügye mö­gé felsorakozott mindenki, aki csak tehetett érte vala­mit. Nagy társadalmi politi­kai aktivtás tüzében ková- csolódtak ki a „kimagasló” eredményeik. És ezt a felbuz­dult erőt az iparosítás újabb feladatainak szolgálatába kell majd állítanunk. Mire gondolok? Először arra, hogy a most zajló be­ruházásokat minden erővel támogatva, már most számol­nunk kell a jövővel. Noha a megye szocialista iparosítá­sának folyamata még tart, az üzemtelepítés extenzív szakasza lassan a befejezés stádiumába jut Előtérbe kerül az iparfejlesztés inten­zív módszere. Illetve a me­gye ipara intenzifikálásának feladata általában, az egyes ágazatokban, üzemekben is. Amennyire közüggyé vált az iparosítás extenzív, a foglalkoztatottság javítását szolgáló feladata, épp úgy azzá kell tenni a közös erő­feszítésekkel kialakított ipari bázisunk intenzifikálását. Előbbre jutásunknak ez egyik döntő feltétele. Az MSZMP IX. kongresz- szusa eredményeink mel­lett gazdaságunk gond­jaival is megismerkedett. Most, a X. kongresszus kü­szöbén jóleső érzéssel álla­píthatjuk meg, a megye_ ipa­rosításában jócskán előbbre jutottunk. Ehhez segítséget kaptunk az országos szervektől, s mindent elkövettünk azért is, hogy helyi lehetőségein­ket maximálisan kiaknázva előmozdítsuk az iparfejlesz­tés számunkra oly fontos ügyét. FÁBIÁN PÉTER Az iparosodás ösvényén A megyei vezető szervek a pártértekezletet követően nyomban hozzáláttak az ott elfogadott határozatok vég­rehajtásához. Gondos előké­szítés nyomán alakul ki az ipar fejlesztése és annak ré­szeként az üzem-telepítés, 1968—1975 közötti időszakra szóló programja. Magától értetődik tehát, hogy 1970-ben még nem be­szélhetünk végeredmények­ről. Ellenben arról igen, mennyire jutottunk el a program megvalósításában. Huszonegy minisztériumi iparvállalat és három ipari szövetkezet létesített telep­helyet a megyében. A mező­városokban és Kunszent- márton, Tiszafüred közsé­gekben ötven millió forint megyei támogatással megva­lósult és folyamatban levő 300 millió forint értékű be­ruházás eredményeként 3000 új ipari munkahelyhez jutot­tak (60 százalék nő). Az ipari foglalkoztatottak száma a program megkezdé­se óta csaknem 30 százalék­kal nőtt. De például Kun- szentmártonban és a török­szentmiklósi járásban a két­szeresére. És ami rendkívül fontos, az iparban dolgozó nők száma 32,6 százalékkal emelkedett. A megyében működő álló- és forgóalapok 43 százaléka az iparban helyezkedik el, az előállított tiszta jövedelemből az ipar 53 százalékban ré- szesedeik. Szűkebb hazánk az ipar színvonalának mu­tatóit tekintve ma már a kö­zepesen fejlett megyék közé sorolható be. hogy a megyei és a helyi ta­nácsok körülbelül 130—140 millió Ft-tal támogatják majd az ipari üzemek fejlesztését a negyedik ötéves tervben. No6, előbbre jutottunk? A megyei párt-végrehajtó­bizottság 1970. szeptember 1-i ülésén foglalkozott az iparo­sítási program végrehajtásá­nak időszerű kérdéseivel. Megállapította, hogy az ipar fejlesztésében kielégítő az előrehaladás. A testület meg­ítélése szerint a harmadik ötéves terv időszakára kidol­gozott iparfejlesztési koncep­ciók megvalósítása érdeké­ben a járási, városi párt és tanácsszervek céltudatos iparpolitkát folytattak, amely kimagasló eredmé­nyekre vezetett. Előtérben az intenzi- fikálás A gazdaságunkban bekö­vetkezett és a jövőben vár­ható változások társadalmi­politikai kihatásairól sem feledkezhetünk meg. Tudott dolog például, hogy iparunk aránytalan elhelyez­kedése az életkörülmények területi differenciálódásához vezetett. Ez sok gazdasági, társadalmi probléma okozó­jává vált. Az iparfejlesztés tehát olyan tendenciaként is felfogható, amely e differen­ciálódás csökkentése, meg­szüntetése irányában hat. Nyilvánvaló például, hogy a kun városokban és más iparosodó községekben a nők nagy számú munkába lépésével többezer család anyagi helyzete javult és Gondunkról, a IX. kongresszuson 40 ezer tonna többlet — acélért örvendetes, hogy az új ipartelepek a dinamikusan fejlődő korszerű ágazatokba tartoznak, egyszóval jövőjük is van. Az MTVB tervosztá­lya számításai szerint a negye­dik ötéves tervben körülbelül 3,6—3,8 milliárd forint ér­tékű ipari beruházás várható a megyében. Ebből az anyagi támogatásra kijelölt telepü­léseken mintegy 1,3 milli­árd forint értékű fejlesztés­re kerül sor. Ennek az ösz- szegnek egy részét a harma­dik ötéves terv végéig meg­kezdett, vagy a már kivite­lezés alatt álló beruházások kötik le. S hogy „magunk is keres­sük... a helyi lehetőségek kiaknázásának módját” bi- ^'benyitja a .töijbi között az is, A Dunai Vasmű kivételével valamennyi kohászati üzem teljesítette esedékes termelé­si tervét, bár a dunaújvárosi vállalat is többet gyártott összes fontosabb termékéből, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A kohászati üzemek idei acélgyártási terve 3 millió 156 ezer tonna. Ebből eddig 2 millió 289 ezer tonnányi ké­szült el. S bár a még hátra­levő 867 ezer tonna az eddigi negyedévek termeléséhez ké­pest soknak tűnik, ennek túl­teljesítését is vállalták. A ne­gyedik negyedévben rekord- eredményre számítanak. Az év első felében ugyanis el­végezték a kemencék terve­zett átépítését, így az év utolsó negyedében semmi sem akadályozza a munkát Az idei acélgyártási terv 40 ezer tonnás túlteljesítésével szá­molnak, ami egyben jó ala­pot biztosít az 1971. évi terv indításához. Pórtérfekezlet Mezőtúron Reális helyzetelemzés, kommunistákhoz méltó hangvétel Igazi munkaértekezlet volt a mezőtúri küldöttek tanács­kozása, ahol őszintén, nyíl­tan beszéltek örömeikről — gondjairól, a számtalan megoldásra váró feladat­ról. — A pártbizottság beszámolója — amely el­árulta azt a nagy gondot, — alaposságot, ahogyan készí­tették — tükrözte: a szorgos hétköznapok közepette nem Kétségtelen, hogy Mező­túr életében az utóbbi években óriási jelentősé­ge volt az iparosításnak. Az a város, mely a felszabadu­lás előtt semmiféle ipari üzemmel nem rendelkezett, napjainkban mindinkább iparilag is jelentős település­sé válik. Ezt bizonyítják a következő számok is: míg Mezőtúr tsz-eiben az alkal­mazottakkal együtt 2614-en dolgoznak, s ebben az évben 243 millió forint halmozott termelési értéket állítanak elő, addig a különböző üze­Am amit a felszólalók a vita során elmondtak: nem könnyű olyan asszonyokból, lányokból szak- vagy beta­nított munkásokat képezni, akik eddig csak a főzőkana­lat ismerték termelési esz­közként Előfordult, hogy reg­gel először kimentek a piac­ra vásárolni és csak azután a gyárba, s nem értették, nriért baj az, hogy ők nem hétkor, hanem tíz órakor áll­tak munkába. Pedig ezeknek az asszo­nyoknak kezére, eszére, te­hetségére szüksége van az üzemnek, mert férfi munka- erőfélesleg nincs a városban. Egyelőre csak csepp a tenger­ben az az eredmény, hogy a fémfeldolgozó szövetkezetben az idén hozzákezdenek negy­ven nő szakmunkásvizsgára való felkészítéséhez. A párt- értekezlet küldöttei közül nem egy tette szóvá azt is, hogy a sok eljáró munkást Mezőtúrhoz kellene kötni munkával is. Ám ehhez nem elegendő csak a munkaalka­lom biztosítása: olyan szo­ciális, kulturális körülmé­nyekét kell teremteni a vá­rosban, hogy az emberek pi­henőidejükben is jól érezzék Qtt magukat. És feltétlenül nyugodt, megelégedett ün­nepségre készült. Mérleg volt az, szigorú számadás a me­zőtúri kommunisták négy éven át végzett munkájáról. A tanácskozásról csupán két témát említünk, a két fő termelési ágazattal kapcso­latban elhangzott megállapí­tásokat, véleményeket, ellen- véleményeket. mek, ktsz-ek 3153 munkást és értelmiségit foglalkoztat­nak. s az általuk előállított teljes termelési érték az idén 330 millió 538 ezer forint. Olyan üzemek települtek oda, mint a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalat, a fémfel­dolgozó szövetkezet és olyan termelési egységek fejlődtek tovább mint a Dózsa Cipő­ipari KTSZ, az Asztalosipari KTSZ valamint a Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyá­ra. összesen 150 milliós ipa­ri beruházás valósul meg a városban. megszívlelendők Lévai Zsig- mond szavai, aki azt mond­ta: több figyelmet a munka­helyi megbecsülésre. Nagyon sokan nem azért mentek el á városból dolgozni, mert máshol több fizetést kaptak. Van sok megsértett ember is. s hogy megsértődtek, annak nemcsak ők az okai. Az iparosítással járó gon­dok között van, hogy a ter­melés eddig úgyszólván csak extenzív úton növekedett Mezőtúron. A városban a termelő iparágakban stagnál a termelékenység. Jellemző mutató erre: az egy munkás­ra jutó termelési érték négy év alatt mindössze 28 ezer forinttal emelkedett. Ennek több oka lehet. Például a helytelen üzemszervezés, a kevés szakember foglalkoz­tatása. Van ugyanis a mezőtúri iparosodásnak egy másik árnyoldala is: „A 13 nagyobb ipari üzemünkben, ahol ma már 330 millió forintos ter­melési értéket állítanak elő, mindössze három mérnök dolgozik” — olvasható a vá­rosi pártbizottság jelentésé­ben. Ám a vitából az is ki­derült, hogy a melgévő szak­emberek munkájára sem támaszkodnak eléggé. Tóth István, a felsőfokú gépészeti technikum párttitkára fel­szólalásában joggal bírálta a vezetőket azért, amiért a technikumban dolgozó 21 mérnök tanár segítségét nem veszik igénybe sem az ipa­rosításnál, sem a városfej­lesztés egyéb területein. A termelőszövetkezetekről a beszámolóban megfogal­mazódott: „A város mező­gazdaságában a gazdálkodás szerkezete az elmúlt négy év alatt lényegében nem változott. A beszámolási idő­szak során emelkedett a nö­vénytermesztés és az állat­tenyésztés hozama, növeke­dett az áruértékesítés... az eredmények egy része a párt és a kormány agrárpo­litikai intézkedése folytán jöttek létre, s csak kisebb mértékben a termelékeny­ség növekedésével.” Hegyi István, a Magyar— Mongol Barátság Tsz elnö­ke vitába szállt e megállapí­tással mondván, annak a pénznek tetemes részét, amit a mezőgazdasági ter­mékek új áraként kaptak (23 százalék volt a növeke­dés), elvették a megnöveke­dett gép- és ipari árak. Azt is hangsúlyozta, ne csak szá­zalékokban mérjük az ered­ményeket, mert azok köny- nyen megcsalhatnak ben­nünket. S való igaz, ha azt állítjuk, hogy például 74 százalékkal nőtt egy szövet­kezet tiszta vagyona, meg kell nézni, hogy az a nö­vekedés 5 millió, vagy 50 millió forintról indult-e, mi­hez viszonyítjuk a százalé­kot? Megjegyezte, kevés az a pénz, amit biztonsági alap­ként tartalékolnak a gazda­ságok, s ez nagy gondokhoz vezethet. Korszerűbben gazdálkodni Az is az igazsághoz tarto­zik, hogy a mezőgazdaság­ban szintén van még változ­tatni való az emberek szem­léletén: be kell végre lát- niok, milyen fontos a kemi- zálás, a korszerű gépek vá­sárlása, munkába állítása. Napjainkban már csak ez a módja a termelékenység növelésének, amelyre a me­zőgazdaságban is nagy szük­ség van. VARGA VIKTORIA Az ipari jellegért Munkássá válni Kilencven nap, 100 tonna Jói kezdte működését a jászatsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet műanyagUzemc. Alig három hónap alatt a huszonkét dolgozót foglalkoztató új ipari egysegében 100 tonna műanyagcsövet gyártottak. A fényálló, kemény policténhől készült csöveket az élelmiszeripari és a mezőgazdasági üzemekben használják vízhálózatok, öntözőrendsze­rek vezetékeiként. Képünkön automatikusan vezérelt elhúzó és daraboló berendezés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom