Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

*•70. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászalsószentgyörgyi irodai ni színpad tagjai társadalmi ünnepségre készülnek. Uj módszeiek a Vosztok úti bölcsődében KULTÚRA ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL Szolnokon 1969 decemberé­ben nyílt meg a Vosztok úti 60 személyes módszertani böl­csőde. A három és félmillió forint költséggel és a leg­újabb építési, nevelési elvek figyelembe vételével készült létesítmény megteremtette az új tartalmú bölcsődei munka feltételeit. Jó a pavilonos rendszer A Vosztok úti bölcsődét a foglalkoztató helyiség sajátos elhelyezése és a nevelési mód­szerek újszerűsége alapvetően megkülönbözteti a többitől. Külön e célra készült beren­dezésével a gyerekek otthoni környezetének csaknem azo­nos hatását teremtik meg. A bölcsődések ugyanis minden olyan bútordarabot és játék­félét megtalálnak, amit ott­hon már megszoktak. Figyelemre méltó kísérlet, hogy a mozgatható, a külön­böző helyekre elhelyezhető közfalak segítségével a fog­lalkoztató termeket úgy le­het berendezni, hogy azokban a gyerekek minden különö­sebb irányítás nélkül kisebb csoportokká alakuljanak át. Mindez önálló tevékenységre serkenti, önállóságra szoktat­ja őket. Üjszerű ennél a bölcsődénél az úgynevezett pavilonos rendszer is. A külön bejárat­tal és játszótérrel, valamint az egymástól elkülönített fog­lalkoztató helyiségekkel épí­tett három pavilonban hat egység (osztály) részére biz­tosítják a foglalkozást. Elő­nye, hogy fertőzéses megbe­tegedés esetén a betegséget pavilonon belül — ahol kelet­kezett — lokalizálni lehet, a másik két pavilonban műkö­dő csoportok zavartalanul folytathatják munkájukat. A legifjabbak módszertani iskolája reggel 6-kor kitárja kapuit és este 6 óráig gondos­kodik fiatal lakóiról. Nyolcig tart a gyerekek átvétele, majd az előre beütemezett időben és folyamatosan meg­reggeliztetik őket. Ugyanilyen ütemezésben folyik az egész napos program a csoportos, a szabadjáték, a zenei oktatás, a verstanulás és a pihenés. A meghatározott időre szóló üte­mezéstől nem válik gépiessé, inkább kötetlen lesz az óra­rend. Az egész napos foglal­kozás során nincs várakozási idő. A kiscsoportos rendszer tehát lehetővé teszi, hogy a gyerekek minden percét játé­kos. de aktív foglalkozás és gondosan megszervezett pihe­nés töltse be. Céltudatos szakkéozés Szolnokon a legtöbb böl­csőde el van látva olyan fel­szereléssel, amely alkalmassá teszi arra, hogy áttérjen az új bölcsődei nevelés módsze­réire. Az Egészségügyi Mi- fcisztérium ez év nyarán az eddig végzett kísérletek so­rán legjobban bevált, új bú­torokkal ajándékozta meg a Vosztok úti bölcsődét. Két pa­vilon már ezekkel van beren­dezve. Ilyen bútorokat Ma­kón sorozatban készítenek, bármelyik bölcsőde rendel­het belőlük. Sok nevelő már próbálko­zik az új módszerekkel, több bölcsődében, nem is kevés eredménnyel. A tárgyi felté­teleken túlmenően azonban még több szakképzett nevelő­re van szükség. Ezt a célt szolgálja az a céltudatos szakképzés, amit a Vosztok úti bölcsődében vé­geznek. Kötelező jelleggel el­méleti és gyakorlati oktatás­ban vesznek részt a korábban egy éves tanfolyamot végzett gondozónők. A módszertani bölcsődében eltöltött három hét gyakorlati idő után saját munkahelyükön igyekeznek meghonosítani az új mód­A lány precíziós messzelá- tójával követte a repülőgé­peket Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szá­razföldi repülőtér felé tart, Wheelenbe; a másik a két, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgép-anyahajó fölé; míg a harmadik köte­lék a sok-sok csatahajó irá­nyába repüL Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Harbor csendes volt. A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliz­tek a tisztek és a katonák, A támadás Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek és a falak megremegtek. Néhány másodperccel később már hallották a légitorpedók első sorozatának hangját, a bom­bák robbanásának menny­dörgését, a zuhanóbombázók baljóslatú süvítését... A japán császári légierő 105 repülőgépe rávetette ma­gát az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához, aki egész tisztán, érthetően meg­ismételte. amit a lánya mon­dott, s közben a szavakat szert. Nagy segítséget jelen­tenek a tanfolyamon szerzett gyakorlati tapasztalatok, a gyermeklélektani és zenei is­meretek. Az oktatás során fo­kozott hangsúlyt kapott pél­dául, hogy meg tudják hatá­rozni, milyen fokon lehet ze­nét tanítani ilyen korú gye­rekeknél. A három pavilonban, a kor­szerű száztíz adagos konyhá­ban és a mosodában összesen huszonnégy dolgozót foglal­koztatnak. Az intézmény működésében jelentős szerepe van a szülői munkaközösségnek. A közös munka koordinálására, a böl­csődében a fogadóórákon kí­vül nyílt tanítási napokat is tartanak. Ezeken egyeztetik a szülőkkel a nevelésben el­ért eredményeket, így a böl­csődében valójában minden­nap folytatódik a gyerekek otthonában elkezdett nevelés. I. A. vagy szolgálatátvételre in­dultak. Ruth Kühn figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vin­nünk magunkkal? — kér­dezte az asszony, kissé ide­gesen. — Mondtam már, hogy semmit, csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hanshoz, kezdődik!... megindult fényejelekké alakította át. A jeleket az ablakon keresz­tül továbbította. — Telitalálat egy csata­hajón. .. Egy romboló ég... — villantotta Otto Kühn jel­zőlámpájával. És a város másik végében egy japán rádión továbbítot­ta a japán flotta parancsno­kának a fényjelek megfejté­sét. .. Hogy ki volt a japán? Yamamoto, alias Kochiba. Mellette állt Otoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megin­dult, pánik lett úrrá az ame­rikaiakon. De látszólag csak egy pillanatra, mert annak ellenére, hogy sem a légvé­Több község életét, egy-egy városka utcáját ki­tartóan, évek óta figyelem. Bontják az öreg házakat, építik az újat. Szépen be­rendezik, itt-ott már autó is kerül az udvarba, vagy két motorKerékpár a két gyerek­nek. Ha kérdem, büszkén sorolják az anyagi javakat: vettek szobabútort, tévét, fri­zsidert, könyvsorozatot, vala­mi patentzáras micsodát, modren festményt, olajkály­hát, és így tovább. A fölso­rolás többnyire értékrend és válogatás nélkül hangzik el, hiszen „mindent a két ke­zünkkel kerestünk, minden­re egyformán büszkék va­gyunk”. S erre, valóban, mindany- nyian büszkék lehetünk. A családok gazdasági emelke­désének lehetősége megnőtt a hatvanas években falun és városon, s ezzel a lehető­séggel — becsületes munka árán — sokan élnek. Az igaz, keményen meg kell dolgoz­niuk érte. Annyira kemé­nyen, hogy a gyarapodás, a javak szerzése minden ere­jüket és figyelmüket leköti, másra már nem is futja az erőfeszítésből. Ök maguk legalábbis ezt mondják: nem futja. A népnek nincs igé­nye arra, hogy művelődjön, hogy kulturáltabb legyen — mondják a kívülállók. Jóné- hányan be is ismerik: „Mi­nek törjem magam a mű­velődésre, mi hasznom belő­le?” Sokan pedig azzal há­rítják el a „zaklatást”: — „Majd. ha mindenünk meg­lesz „ráérünk művelődni”. — „Mi már öregek vagyunk ar­ra, hogy ilyesmivel törőd­jünk, majd a gyerekeink. Nekik már nem kell olyan keményen harcolni egy falat kenyérért, mint a mi időnk­ben”: Sajnos, azok közül is so-' kan, akik már mindent meg­szereztek, nem érzik szüksé­gét annak, hogy művelődje­nek. Sőt, sokunk tapasztala­ta szerint az életszínvonal és delmi riasztó rendszer nem működött, sem a flotta, sem a hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő vagy part­menti járőrt sem, a hajókon néhány másodperc múlva működésbe léptek a légvédel­mi ütegek. Nem túl sok ered­Tengeii és Mindössze egy tizenötper­ces szünet következett, az­tán a japánok ismét folya­matosan támadtak, egészen kilenc óra negyvenöt per­cig. Amikor végül elvonul­tak, azt kellett megállapíta­niuk, hogy összesen negyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak olyan nagy volt, hogy nem­csak ütő'képtelenné tette az Egyesült Államok csendes­óceáni flottáját, hanem ezzel a kilencvenöt perces táma­dással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol-keleti tengeri erők kombinációit __ A kilencvenöt perces tá­madásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert je­lentett araiénak. aki fényje­lekkel továbbította ezeket Okoiro Okudonak és Yama- motonak, akik rádión továb­bították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az ér­a kulturális színvonal között mélyül a szakadék. A modern tudomány és művészet alakulása és gaz­dagodása nyomán a kultúra fogalma és befogadási kö­rülményei alapvetően meg­változtak. Ezzel együtt igé­nyesebb, el vontabb is lett, és egyben — mi tagadás — befogadásra is nehezebb. Ez a kultúra — ha nem is min­den formában — eljut az ország legtöbb lakosához, a kis hegyi, határszéli falvak­ba is, a villannyal ellátott tanyákra is. Közvetítik a kultúrházak, a rádió, a tele­vízió, a sajtótermékek. Az emberek színházba, moziba járnak, képző- és iparmű­vészeti kiállítást látogatnak, ismertterjesztő előadást hall­gatnak, könyvet, újságot ol­vasnak. Vagy mindezt lát­hatják, nézhetik. A passzív nézelődés azon­ban nem ösztönzi az egyént a kultúra mélyebb átélésére, befogadására. Abban, hogy valaki televíziót néz, újsá­got, könyvet olvas, színház­ba jár, abban a művelődés­nek mégcsak a lehetősége rejlik. A valódi kulturált­sághoz kell, hogy ki-ki vá­lassza ki az egyéniségének megfelelőt, s hogy rendsze­rezze, selejtezze az informá­ció-tömeget. Országos gond, hogy erre a válogatásra a töme­geknek nincs igénye. Vagy akinek van, (akár megfogal­mazva, akár ösztönösen) az nem találja, vagy csak na­gyon nehezen találja meg a válogatás útját-mód ját, , a magasabb, kultúrához vezető utat. Ebben kellene segíteni ménnyel. S a japán repülő­gépek szünet nélkül bombáz­tak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi lég­védelmi ütegek és a partvé­dő ütegek, legénységük ugyanis távol volt. De ha ott is lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hiszen egyet­len lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülő­gép és 18 tengerészeti zuha­nóbombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise repülőgép anya­hajóról. Ám ezek sem vol­tak felkészülve, így nem so­kat tudtak segíteni. légi fölény tesülések alapján adta ki további parancsait. De mi­előtt még befejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszo­ba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühnné jött be is­mét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj ki! — és tovább figyelte a hatalmas füstgo- molyagot, amely a kikötő fölött lebegett. A lány csak akkor for­dult hátra, hirtelen mozdu­lattal amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!” ...Aztán egv idegen férfi hangja csat­tant élesen: „Fel a kezek­kel!” Ruth két amerikai kémel­hárító tiszttel találta magát szemközt. Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harbcrban ural­kodott aznap reggel, ez a a tömegeket a hivatásos népművelőknek, és minden­kinek, akinek bármi köze van a közművelődéshez. Az igény fölkeltését már az iskolában el kellene kez­deni. A gyermeket eszmélé- sétől, az első osztálytól gon­dolkodásra, az összefüggé­sek kutatására nevelni, még­pedig rejtett, vagyis nem direkt, fölszólító módszerek­kel. Az általános iskolai pe­dagógusok amúgyis túlter­heltek, ilyesmire nincs ide­jük. Pedig az igényes neve­lés az oktatást is megköny- nyítené, a tanulók könnyeb­ben. logikusabban fognák föl az ismeretanyagot, és már gyerekkorban magtanulná­nak válogatni. És Cl mai felnőttek? A válogatás igénye — rejtve — sok emberben megvan, csak a hozzávezető utat kel­lene egyengetünk. A klubok, kultúrházak, a televízió ve­gye jobban észre, hogy a tömeg nem alaktalan masz- sza, hogy műveltségi szín­vonalát tekintve rétegekből áll. Ezekhez a rétegekhez kellene idomítani a rendez­vényeket, műsorokat, a szak­köröket, művészeti csopor­tokat, a TIT előadásokat. Egy-egy előadás, például, — csak tizenöt emberhez szól­jon, de ezt a tizenötöt való­ban érdekelje, és elégítse is ki maradéktalanul. Az elő­adás, a műsor, a szakköri foglalkozás magas színvona­lú legyen, de csak annyira, hogy ne riassza el az érdek­lődőket. Ezt elérni — orszá­gosan — nem könnyű fel­adat. — A jószándékon túl pszichológiai érzék, sok ta­pasztalat és tudás kell hoz- rzá. És természetesen, a nép­művelők munkájának az ed­diginél nagyobb megbecsü­két ember úgy látszik nem veszítette el a fejét. Miköz­ben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fény­villanásokat a padlásszoba ablakából. Mint öreg kém­elhárító rókák, gyorsan rá­jöttek, hogy ez valamiféle jeladás, és feltétlenül ösz- szefüggésben van a táma­dással. Gyors elhatározás — utánanéznek a dolognak. Útközben még egy társukkal találkoztak, őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelyet Kühnék hét­végi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szo­bában lepték meg, amint ép­pen 13 éves fiát, Hansot pró­bálta megnyugtatni, hogy ne féljen a bombarobbanások­tól. Egyikük az anyát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszobába. Az apát és lányát még „munka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt ma­gukkal vitték a becsomagolt táskákat is, amelyek készen álltak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból vi­szont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ez a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elme­nekülni. Ugyanis három ja­pán tengeralattjárónak si­került áthatolnia a kikötő védelmi berendezésein, s kö­zülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, valamint Yamamo- tót és Kühnéket. Hogyan kerültek ide Kühnék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról. ame­lyet Ruth Kühn vezetett. Következik: Goebbels, a kéjenc lése. Siklós László Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 13. Á szavakat fényjelekké alakították

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom