Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
1970. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Vendégségben voltam a szirénnél Lengyelországi jegyzetek VII. Egy érdekes felvétel a bánya A XV—XVI. múzeumából, században ilyen „liften” szállították a bányászokat a mélységbe. Mindössze nyolc kilométerbe van Krakkótól a meseor- ;zág — Vileiczka, azaz egy tölgyben épült kis község. Snnek a falunak két élete ran: az egyik a felszíni, a Mindennapi dolgok hétköz- lapjaival és egy másik, egy itokzatos földalatti, teli él- nénnyel és meglepetésül, üzt a „második” világot bá- íyászok kezemunkája teremette csaknem ezer éven át. Jtt minden évszázados harcból, küzdelemről, verejtékes nunkáról beszél, melyet a bányászok a természet erői- /el vívtak. Meseországot mondtam, cezdiük hát mesével: Akkor örtént mindez, amikor Lengyelországban a „Szégyenlős rtoleszIav'\ Magyarországon "V. Béla király uralkodott, ioleszlav követeket küldött a nagyar királyhoz, hogy feleségül kérje leányát Kingát. \ király beleegyezett a hájasságba, s mivel Kinga leg- iedvesebb gyermeke volt. fzerette volna gazdag hozománnyal útra bocsátani, fíinga azonban nem fogadott ;1 sem drágakövet, sem aranyat, mondván: azok véren is könnyeken születtek. Nem vitt magával gazdagon dí- -.zített ruhákat, ^zolgák hadát sem, mert azok a döjf szimbólumai. Csupán egyet kért — adjon apja sót, új hazája népének. A jó király legnagyobb erdélyi sóbányáját ajándékozta szeretett gyermekének. A lány a bányában azon a helyen. ahol apja ajándékozását kinyilatkoztatta, leejtette gyű- fűjét. Az esküvőt Krakkóban tartották, és a nagy lakodalmi ■nnepséget. Éjszaka Kinga férjével és a vendégekkel együtt kiutazott a vár környékére, kétr millre, — azaz nyolc kilométerre — arra a vidékre, amely g legközelebb van Magyarországhoz. Ott a királynő megállt egy kis csermelynél. majd megparancsolta a szolgáknak: ássanak egy mély kutat. A szolgák bányászokkal együtt ástak a föld mélyére, s egyszer csak felcsillant előttük az első sótömb, rajta a királyné gyűrűiével, így vándorolt át a só Kinga után Lengyelországba, akit ma Vielczka sóbányászai saját patrónusuknak tekintenek. A gyűrű és a sóvándorlás kedves legenda. Mi az igazság? A bányát valóban Kinga királynő nyitatta meg a XIII. században. A tudósok szerint körülbelül 20 millió évvel ezelőtt a Kárpátok lábánál egv földfrvflrődés következtében különleges geológiai rétegződés jött létre. Azt állítják, hogy abban az időben az úgynevezett sivatagi kiima uralkodott ott. A földtüremlés következtében összegyűlt tengervizet a Nap párolgatta el, azokkal a vizekkel együtt, amelyek a hegyekből zúdultak le a természet építette víztárolóba. Így alakult ki a kettős sóréteg: a felső, a durva kristá- lyú zöldsó és az alsóbb rétegekben lévő finomkristá- lyú fehér. A sórétegeket az idők folyamán különféle hordalék borította be. Ma az arra járó turistáknak — akiknek száma nem is kevés, naponta ötezer ember látogat oda nyári időszakban — csodálatos kirándulás lemenni a sóbánya mélyére. Én kísérőmmel nem a rendes turista úton jutottam le a 135 méter mélységben lévő múzeumba. Végigjártuk azokat a folyosókat, amelyek a sóbányászat egyes koraira jellemzők. „Kinga folyosói” a XIII.—XIV. században 53 méter mélységben alakultak ki. A Bonó labirintus már 63 méter mélyen van, s a XVI-tól a XVIII. századig vájták a sóbányászok. A Da-t nilovicz aknán át indultunk a több mint három kilométer hosszú földalatti útnak. Valóban mesevilág tárult ott szemünk elé: termek, csodálatos sószobrokkal díszítve. Megelevenedett a Kinga legenda, Nagy Kázmér alakja. Kinga kápolnáját, — ezt az 54 méter hosszú és mintegy 15 méter széles termet — nehéz szavakkal leírni milyen csodálatos, milyen felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások díszítik. És minden sóból — a márvány mintázatú padozattól a csilláron át a szobrokig, amelyeket a sószobrászatban páratlan Jan Wyrodek alkotta. Európában egyedülálló emlékek azok. A bánya Varsó termében rendezik meg még ma is a bányászok kitüntető ünnepségeit. S aztán 135 méter mélységben a múzeum. Am ott egy meghökkentő pillanat: kísérőim udvariasan felhívták a figyelmem, ha netán kezet akarok mosni, ott a mosdó hideg—meleg vízzel, van büfé is, ahol ihatunk egy kávét. S mindez, abban a földalatti világban. A múzeum a legapróbb részletességig megismerteti az embereket a sóbányászat történetével, maketten, eredeti szerszámokon keresztül. Ott láthattam; nincs az a drágakő, amely szebben ragyogna a sókristályoknál. Azt a bányát és múzeumot, sok híres ember látogatta, kiknek emlékét egy aláírás, vagy egy kocsi őrzi, amely- lyel bejárták a földalatti világot. Ott tartotta mennyeg- ző.jét Wladiszlaw Jagelló 1424-ben Szófia hercegnővel. Járt ott Zsigmond német császár, a dán király. A piramisok titkának felfedezője, Le Laboureur ott tanulmányozta a sóbányászatot. És járt ott Goethe, Humbold, Chopin. Moniusko, Jan Ma- tejko, XXIII. János pápa és sorolhatnám még sokáig a neveket. A bánya természetesen ma is üzemel — 340 méter mélyen dolgoznak a bányászok. És hadd mondjam még el, hogy ott találkoztam hatvan vidám siófoki középiskolással, akik — mikor a felszínre értek, s felfedezték, hogy magyar vagyok — nekem rohanva mesélték el élményeiket, s kicsit csalódtak, amikor kiderült, én ugyancsak bejártam a bánvát, s talán még „romantikusabb, izgibb” helyekre is eljutottam mint ők. De a lelkemre* kötötték: „feltétlenül tessék megírni, hogy minden diáknak ajánljuk, feltétlenül nézzék meg a bánvát. Ilyen szépet csak itt láthat az ember. meg aztán itt átismételhetik a történelem órán tanultakat.” (Folytatjuk) VARGA VIKTÓRIA Világ* takarékossági Nap Az igények erősen növekednek — szoktuk mondani —, ez a megállapítás a múltra és a jelenre egyaránt vonatkozik. Sőt, a dolog logikája az, hogy holnap és jövőre még nagyobbak lesznek az igények. S ez így van rendjén. Ezért is örvendetes, hogy mind többen ismerik fel: a nagyobb igények kielégítése egy-egy családban nem történhet egyik hónapról a másikra, csak hosz- szabb-rövidebb időn át történő beosztással, takarékossággal. A megtakarított pénz jelentékeny része egyéni hitelek formájában lakásépítésre, áruvásárlásra stb. szolgál; vagyis a megtakarított anyagi eszközök áz ország költségvetésében is jelentékeny tényezők, és így közvetve is hozzájárulnak a családok kultúráltabb, jobb életéhez. Október 31-én, szerte a világon — hazánkban is — világtakarékossági napot rendeznek. Ezt a takarékpénztárak milánói kongresszusán, 1924-ben határozták el azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a társadalomban, a lakosság körében a pénztakarékoskodás gondolatát. A különböző országokban természetesen más-más lehetőségek nyílnak a takarékoskodásra, és szinte családonként is különbözőek a lehetőségek. Életszívonal, kultú- ráltság és kulturális igény, az árukínálat színvonala, az életforma, és még sok más tényező szabja meg, hogy az adott országban miként alakul a takarékoskodás, hogyan bővül vagy csökken a takarékoskodók tábora. Közismert, hogy Magyar- országon folyamatosan növekszik a takarékbetét-állomány, s ma már mintegy 40 milliárd forint. Több millió takarékbetétkönyv-tulajdonos, milliónyi KST-tag, mind több csekkszámla-tulajdonos, soktízezernyi iskolai takarékbélyeget gyűjtő diák — belőlük toborzódik a rendszeresen takarékoskodók hatalmas serege: azo- ké. akik már felismerték a régi igazságot: — „Sok kicsi sokra megy”. U. L. Ruhagyáriak építőmunkán Nem veszítettek egy fillért sem ... Szolnokon, a Il-es számú irodaház épületében egy újabb emeletet adott át a MÉK Vállalat a Május 1 Ruhagyár telepének azért, hogy ott új műhelyt, szociális létesítményeket alakítsanak ki. A telep vezetői ekkor kereshettek volna kivitelezőket, hogy azok a terveknek megfelelően elvéeez- zék a szükséges átalakítási munkákat. — A harmadik emeleten lévő tanműhelyt a másodikra kellett áttelepíteni, s a helyén új műhelyt építeni. Új sxalagok kialakítása Mivel közeledett szeptem- be eleje, s az ipari tanulóiknak tanműhely kellett, ösz- szehívták a férfi művezetőket. hogy megbeszéljék, mit tudnának segíteni. A megbeszélés nem várt eredménnyel zárult: a résztvevők nemcsak a tanműhely átköltöztetését vállalták, hanem a harmadik emeleti új szalagok kialakítását is. Azt mondták, hogy bár szabásvarrás a szakmájuk, bizonyára hasznosítani tudnák munkájukat az átépítésnél. Délutános műszakban dolgoztak, amikor megjöttek a gyár központjából a szakemberek, akik a villany- és vízszerelési, s egyéb hasonló munkákat végezték. A hatművezető este tíz órakor, amikor véget ért a műszak, munkaruhát öltött, s nekiláttak kiszedni a közfalakat. Bontották a falat, hordák le a téglát az udvarra egész éjszaka. Reggelre elkészültek, már faltörmeléket sem lehetett látni az újonan kialakított munkateremben. Fél hatkor végeztek a munkával, akkor hazamentek pihenni néhány órát, s délután kettőkor már ismét megszokott munkájukat végezték. Háromszor ismétlődött meg ugyanez, míg végre minden átalakítást elvégeztek. A nők is serénykedtek S hogy a nők sem maradjanak ki a dologból, Janik- né, a KISZ-titkár szólt a szalag mellett dolgozó lányoknak, asszonyoknak. — hogy most raituk a sor. Fel kell mosni a padlókat, megtisztítani az ajtók, ablakok kereteit. Mindezt vasárnap délután, hogy ne legyen fennakadás a munkában. Tizenöt nő — mindannyian szocialista brigádokban dolgoznak — várta, hogy befejezzék a festést, s hozzáláthassanak a vasárnapi különmunkának. Szeptember elsején átadták a szakmunkás tanulóknak az új tanműhelyt, s nem sokkal később megkezdődött a munka az új műhely két szalagján is. A fehéren csemnézett falú modem mosdóhelyiséget, öltözőt is használatba vették aztán. Tulaidonképpen tehát mindent házon belül véseztek el. Még a villamos kábel- fektetéseket sem kellett más vállalattal csináltatni, hiszen abban meg a szomszédos Gábor Áron laktanya kiska- tonái segédkeztek. Szabászok. szalag mellett dolgozó betanított munkások végezték napokon keresztül a nehéz fizikai munkát, vállalták a vasárnapi pluszmunkát. Miért? — kérdezhetnék most sokan. Fizetést, bért nem kaptak azért, amit tettek. Társadalmi munkában csinálták, amit csináltak. Különösebben egyikük zsebe sem érezte volna meg, ha a munkát más vállalattal végeztetik, s az üzemben két hétig áll a termelés. Legfeljebb a gyár járt volna rosz- szabbul. Két hét alatt több mint negyedmilliót veszíthettek volna, ha az átépítés idejére leállnak. Hatvanhárom szakmunkás tanulójuk maradt volna egy időre tanműhely nélkül, ha nem maguk fognak hozzá az átalakításhoz. Köszönetét, apró jutalmakat kaptak. De nem ezért büszkék. Inkább azért, mert egyetlen napra sem állt le a termelés. S a munkahelyet, ahol most dolgoznak, maguknak alakították ki. Becsületből. E. G. Napirenden: az iskolai osztályozás Pótolhatatlan ember Az igazgatónő felhördült, eltakarta szemeit, aztán azt mondta: — Magát az ég küdte hozzám. ..! Fel van véve. Bár csupa ilyen belső ellenőröm volna, mint maga! Dadogtam. — Féreértés esete áll fent. Én anyagmozgatónak jelentkeztem. kéremszépen... Még hogy én belsőellenőr... Két egyjegyű számot nem tudok összeadni tisztességesen... —- Nekem nem számkukacok kellenek — mondta az igazgatónő — hanem biztos fellépésű egyének... Magának különleges külseje van. Hát ami igaz, az' igaz. Hozzám képest a sátán angyalarcú meseherceg, a hangom hiénaröhögés és tigris- üvöltés kellemetlen keveréke. Már az első utam sikeres volt. Ahogy betoppantam 6 23. számú telepre, sikoltozva rogyott elém a tagba- »zakadt telepvezető, és jegyzőkönyvbe vallott 38 ezer forintos sikkasztást, két házas- íágon kívüli apaságot, valamint egy feleséget és 19 menyasszonyt. Nélkülözhetetlen lettem! Vállalatom országos, 199 telepünk van. Így aztán állandóan úton vagyok, gépkocsiban, a felszerelésemhez nemcsak aktatáska tartozik, hanem egy vasvilla is, s nyugodt lélekkel állíthatom, hogy már ötödik éve rend van a berkeinkben. Ma reggel, egészen váratlanul, magához hívatott az igazgatónő. — Baj van — kezdte, és merően nézett rám. — Éspedig? — Az a baj. — sütötte le szemeit, — hogy rájöttem, hogy maga... Hát igen, maga nem visszataszító, ocs- mány szörnyeteg, hanem kellemesen csúnya fiatálem- ber... Forogni kezdett velem a világ. — Ez vallomás akarna lenni? — kérdeztem elh ültén. — Na nem, — mondta ingerülten az igazgatónő, — feleségül csak kimondottan szép emberhez tudnék menni. Annyira viszont nem ronda. hogy belsőellenőrként alkalmazhassam továbbra is Sajnos, ez a helyzet A munkakönyvét máris átveheti. DARÁZS ENDRE CSIKÓS TÓTH ANDRAS EMLÉKKIÁLLÍTÁS (1902—1963) Az idei Múzeumi Hónap egyi jelentős eseménye a Csikós Tóth András kiállítás, amelyet a túrkevei Finta Múzeumban rendezett meg Balassa Iván, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Ezzel az egész életművet illusztráló bemutatóval tulajdonképpen szülővárosa tisztelgett az elhunyt művész, a pótolhatatlan tudású néprajzi grafikus előtt. Nemcsak a gyermekkori paraszti környezet, az elvégzett Gazdasági Akadémia jegyezték el már fiatal korában a néprajzzal, döntő szerepet játszott sorsának alakulásában a nagytudású néprajztudós, Győrffy István barátsága. Nemcsak különböző írásait, könyveit adta át Csikós Tóth Andrásnak illusztrálásra, de segítette, tanította az akkor még kezdő rajzolót. Ettől kezdődően egyre tökéletesebb, kifejezőbb rajzokat készít, egy-egy a jelen kiállításon is bemutatott festett him- zésmintája, fejkendő vagy szoknya mustrájának rajza olyan eleven, hogy többen utánakaptak, le ne essen a rajzpapírról. Többek között illusztrálta a Magyarság Néprajza két kötetét, Győrffy István különböző könyveit, Bartók—Kodály: a Magyar Népzene Tára sorozatának több darabját. számtalan kisebb-nagyobb néprajzi témájú munkát, tankönyveket, mesekönyveket és irodalmi műveket. Emellett több szakfolyóirat rendszeres illusztrátora volt. Művészi képességeit a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Glatz Oszkár keze alatt fejlesztette. Az illusztrálás mellett az akvarell, olajfestés tették teljessé életét. Egy ideig a főiskolán tanársegéd majd különböző helyeken rajzot, művészettörténetet tanít. A felszabadulás után a budapesti Néprajzi Múzeum néprajzi • grafikusa lesz. „Életművét önálló alkotásain kívül elsősorban a mintegy húszezer néprajzi, történeti, természettudományi és más jellegű illusztráció alkotja, melyek összeszedésére és számbavételére évtizedek kellenének.” — írja Balassa Iván a kiállítás katalógusának előszavában. Mégis a kiállítás anyagát gondos válogatással úgy állította össze, hogy abból képet kapunk Csikós Tóth András sokoldalú illusztrátori, grafikusi, valamint művészi tevékenységére. A bemutatón helyet kapnak azok a népviseleti és tánc-levelezőlapok, amelyek művészi módon népszerűsítik népi sajátosságainkat. Túrkeve közönsége ismét egy neves szülöttjének munkásságával ismerkedhet. Ez a kiállítás is azt bizonyítja, hogy saját értékeink. kultúrkincsünk felkutatása elsőrendű feladataink közé tartozik. EGRI M. Az oktatási reform nyomán a diákok osztályozását illetően is előtérbe kerül a korszerűsítés, az igazságosságnak, a realitásnak lobban megfelelő módszerek keresése és beghonosí- tása. Ennek főbb elveiről kért táiékoztatást az MTI munkatársa a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán: — Az értékelés, az osztályozás. végső fokon 'a tudás ellenőrzése terén annak a jó gyakorlatnak az általánosítását tartanánk célszerűnek, amely szerint az érdemjegyeket a tantervi követelmények teljesítésének sokoldalú és folyamatos ellenőrzésére és nem a mechanikus átlagszámításra alapozzák a pedagógusok. A tapasztalatok aonban azt bizonyítják, hogy gyakran az osztályozás mechanikussá. gépiessé válik, különösen. ha nagyon sok tanuló van egv osztályban. Alapvetp jelentőségűnek tartjuk. hogy a tanulók ismereteinek ellenőrzése, produktumaik értékelése tehát az osztályzás ne szűküljön le csupán az ér- demiegvek megállapítására, hanem lendítő, serkentő hatású is Tegyen, ösztönözzön még iobb teljesítményekre, ne váltson ki bennük ellenkező irányú hatást. Itt arról van szó: a pedagógusok ne azt nézzék esősorban, hogy a gverek mit nem tud. hanem azt hogy mit ért el. Ezt kell értékelni oly módon, hogy további teliesítménvekre serkentsük a tanulókat és eevb^n azt is mutassuk mee, hol vannak a gyenge pontok. Összeöezve: A teljesítmény értékelésének, ellenőrzésének olyan pedagógiai eszközzé kell válnia, amely nem egv lidfg aktus, hanem a fejlődésben lévő gyerekek személyiségét fejlődésében tükrözi.
