Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-29 / 254. szám
1970. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A DELFIN HÁTÁN A Szigligeti Színház bemutatója Magyarországi bemutató színhelye volt a szolnoki Szigligeti Színház; a szovjet kultúra napjai alkalmából hazánkban elsőnek, itt mutatták be Zsuhovickij: A deliin hátán című színművét. A szándék mindenképpen tiszteletreméltó. A „tiszteletkor” helyett, amelyet egy minden szempontból biztonságot nyújtó, klasszikus mű bemutatásával leírhatott volna, a színház arra vállalkozott, hogy eleven ünneppé tegye az ünnepet; a már- már bronzszoborrá merevedett múlt hatásos idézése helyett a mai szovjet drámatermés egyik, a Szovjetunióban nagysikerű darabjával kapcsolja be nézőit napjaink frissen pergő szovjet kulturális életének vérkeringésébe. Zsuhovickij történetében minden együtt van, ami egy valóban jelentős, nagy drámához kívántatik. Izgalmasan mai, rendkívül aktuális problémák feszülnek a darabban; az író nem éri be a felszínen látható visszásságokkal, látványos külsőségekkel. A jelenségek mögött igyekszik felfedezni a lényeget. Eleven és meggyőző figurákat állít Színpadra: még az egy-két pillanatra felvillanó, a tulajdonképpeni drámában funkcionális szereppel alig rendelkező alakoknak is súlya, atmoszférája van. És ez a drámai összeütközés, tragikus emberi konfliktus, amely valódi művészetté emelheti a publicisztikai igazságokat, szintén ott lappang a nagy elhitető erővel megírt jellemekben. Annak, hogy végül mégsem emlékezetes, nagy drámai élmény, csupán egy kellemes színházi este emlékével távoztunk a nézőtérről, nem tartalmi vagy gondolati okai vannak. Dramaturgiai, szerkesztési hibák következtében, a cselekmény túlbonyolítása és különféle, illusztratív jelenetekkel való nehezítése miatt maradt ez a mű alatta saját lehetőségeinek. A dráma hőse. Korolov, sikeres újságíró. Nemcsak sikeres, jó újságíró is,' a Szó legtisztább értelmében: becsületes ember, aki hivatásának tekinti, hogy az igazságért, az emberek igazáért hadakozzék. Ezért lehet, és ezért lesz tragikus hős: nemcsak elköveti a drámai vétséget azzal, hogy a felszín, a látszatok alapján ítél, hanem arra is képes, hogy felismerje saját tévedését és önként vállalja a következményeket. Korolovnak el kell buknia, de bukása felemelő; az író azokat a körülményeket, azokat az embereket ülteti a vádlottak padjára, amelyek és akik előidézték a szükség- szerű bukást. A Korolovot leleplező újságcikk — amelyet ő maga sugallt, hogy az ügyet, amelyet elhamarkodottan reménytelen zsákutcába juttatott, kihúzza a kátyúból — példázattal kezdődik. „Novo- rosszijszkban volt egy ren- őrfőnök. Azt gondolta, hogyha ő egyszer rendőrfőnök, az azt jelenti, hogy mindenhez ért, még a delfineket is meglovagolja...” Az ügy hátterében is efféle „delfinlovasok” húzódnak meg, az új gyógyszer, amely emberi életeket menthetne, presztízs- okokból, hivatalból — hozzáértők, saját pozíciójukat- féltők. értetlenek, kényelmesek, értetlenül és gváván kényelmesek miatt kerül „ad acta”... Az apró epizódokra bom- ió, széteső cselekményben azonban túl sok a művi elem. Az író azzal a szándékkal, hogy személyes drámává tegye az újságíró felületes cikkét, túl sokat beépít a darabba; egy halálosan beteg jóbarátot, a jóbarát egy megoldhatatlannak tűnő családi konfliktusát, és így tovább. Ezek az illuszt- rív epizódok főként az első rész második felében uralkodnak el a drámán: a cselekmény leáll, és a kórteremben, kórházi folyosón megelevenedő életképekben * dráma — melodrámává híAz író később visszatalál a tulajdonképpeni drámához, de még akkor is amikor már benne járunk a tragédia sűrűjében, érezhetünk valamiféle kiszámított- ságot. Zsuhovickij, valószínűleg, a hajdani „pozitív” és negatív hősök sémájától rettegve igyekszik mindent ellenpontozni, rokonszenves és ellenszenves hőseinek bonyolult, de emberileg hiteles karakterét adni, de mintha túlságosan is patikamérlegen mérné ki a jó és rossz tulajdonságokat. Az előadás ugyanazt az alapjában véve meggyőző, de mégis felemás képet mutatja, mint maga a darab. Berényi Gábor rendezése nagyszerű atmoszférát teremtett, színpadra idézte a mű eredendő líráját és ugyanakkor megteremtette a kemény és kegyetlen valóság légkörét — de a darabot nehezítő ballasztokkal, az illusztratív, a cselekménytől majdnem független jelenetekkel nem mindig tudott megbirkózni. Az első rész második felében nem csak a darab áll, az előadás is: még erőteljesebb húzásokkal, a játék ritmusának felgyorsításával, a jelenetek feszesebb megfogalmazásával valószínűleg sokat lehetett volna tenni a színházi élmény teljesebbé tétele érdekében. A főszerepet, Korolov alakját a vendég Szoboszlai Sándor formálta meg, nagyszerűen elegyítve a szkeptikus, már-már cinikus ruti- nié és a foglalkozását hivatásnak tekintő, szinte Don Quijote-i makacssággal harcoló újságíró vonásait. Játékában a kétféle magatartás szerves egységbe forrott: éreztetni tudta, hogy szkepticizmusa, keserűsége csak afféle barikád, amely mögött a fiatalos tenniakarás lelkesedése lobog. Az a jelenet, amelyben az önmaga ellen megrendelt pamfletét olvassa, a be nem vallható- an sértett hiúság, és a szakmai elismerés keverékével — színészi remeklés. Színészi telitalálat az ugyancsak vendég Verebes Károly alakítása is, Malahov, az alapjában véve jóindulatú, de rendkívül korlátolt és buta szerkesztő szerepében. A tétovaság és gyávaság a saját korlátáival küszködő szorgalom és ostoba jóindulat olyan alapos, részletes és hiteles képét rajzolta meg egyetlen, emberileg is meggyőző figurába sűrítve, hogy alakítása valósággal enciklopédiájává vált a jóakaratú elvtelenségnek. Figyelemre méltó teljesítmény, kidolgozott és érdekes figura Liska Zsuzsa Lenka Volkovája. bár játékában egy kissé különváltak a fiatal lány könnyelműségét és alapvető becsületességét, fel- íBsínfisségét és hivatástudatát jellemző epizódok. Egyéni színekkel gazdagította Mironov rovatvezető rokonszenves alakját Hollósi Frigyes és meggyőzően formálta meg egy ifjú költő alakját Lencz György. Meglehetősen hálátlan szerepeket formált meg, színvonalasan Bókái Máiia és Bodnár Erika; egy, csak körvonalaiban megrajzolt fiatal lány színpadra állításával becsülettel küszködött Baranyai Ibolya. Ifj. Újlaki László melodramati- kus szerepében, néhány mondatával fel tudta villantani az igazi drámát is. Elkerülte a helyzetből adódó, kézenfekvő hatásos megoldásokat, felszínes eszközöket. Baranyai László néhány mondatos szerepébe egy gerinctelen és elvtelen törtető legjellemzőbb tulajdonságait tudta túlzások nélkül sűríteni. Külön kell szótanunk Halász László alakításáról: any- nyi színnel, oly gazdag élet- tapasztalattal játszotta el a matróz szinte jelentéktelen szerepét, hogy valósággal főszereplője lett az előadásnak. Egyéni ízekkel gazdagon, a figura csaknem egész múltját és jövőjét színpadra idézte: egy hálás, de jelentéktelen szerepet így, ilyen jelentősen megformálni csak igazi színész képes. A zsúfolásig megtelt nagyteremben Tóth János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a megye közgazdasági szakembereit, s az elnökségben helyet foglaló dr Garamvölgyi Károly pénzügyminiszterhelyettest, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkárát, Csáki Istvánt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei párt- bizottság első titkárát, dr. Változatlanul nagy az érdeklődés a jánoshegyi légpálya, a Libegő iránt. Ezt bizonyítja, hogy alig több mint két hónap alatt — augusztus 20-a óta — mintegy 250 ezren váltottak jegyet — a Libegő- re. A legnagyobb forgalmat szombat-vasárnaponként bonyolítják le: ilyenkor átlagosan körülbelül 7—8 ezren utaznak a drótkötélpályán. Az üzemeltető XII. kerületi tanács a következő hetekben — a szeles, hideg idő miatt A szovjet kultúra hetének ünnepi eseménye volt Szolnokon az Országos Filharmónia ez évi bérleti sorozatának első hangversenye: a Szvesnyikov kórus műsora a Szigligeti Színházban. A nagy múltú együttes, a Szovjetunió Állami Akadémiai Vegyeskara most harmadízben jár Magyarországon. A kórus színes, érdekes, gyönyörű műsort válogatott össze hatalmas repertoárjából, (összesen mintegy 900 művet tudnak), és sajátos ízű, felejthetetlen zenei élményben részesítette a szolnoki közönséget. A kórus legfőbb erénye talán — s egyúttal a lenyűgöző hatású produkció záloga — a rendkívül kiegyenlített hangzáskép, a hangzás-arányok hallatlanul precíz kimunkáltsága. Dinamikai skálájuk a legérzékenyebb pianisszimótól a legerőteljesebb fortisszimóig végtelenül árnyalt, szinte azt mondhatnánk: ennél differenciáltabb kórus-hangzás nehezen képzelhető el. De a legszélsőségesebb dinamika sem torzítja el soha a zenei tartalmat, mindig mértéktartó, egységes, plasztikus hangzást kapunk. A maradéktalan precizitás, az egységesség — mely a kóruséneklés alfája és ómegája — minden szemüont- ból jellemző az együttesre. A harmonikus, egység, a közös , éneklés magasrendű szintézise már visszavonhatatlanul létrejött a próbákon, a fáradságos felkészülés folyamán. Ä karnagy a koncertdobogón már nem is vezényel, csak irányít. Számunkra kissé talán furcsa, szögletes mozdulatai pusztán jelzések, — a vezetőnek csak a leglényegesebb pillanatokban kell beavatkoznia a produkció folyamatába. (Természetesen az effajta megoldás a karnagy egyéniségének is függvénye.) Mint ez a műsorból is nyilvánvalóan kiderült: az együttes — és vezetőjük: A. V. Szvesnyikov, a Szovjetunió népművésze — az orosz zenei hagyományok, ezen belül is a kimeríthetetlenül gazLengyel Lászlót, a közgazda- sági társaság titkárát és Fodor Mihályt, a megyei tanács vb elnökét. Tóth János megnyitójában a megyei csoport megalakításának szükségességéről szólott. majd átadta a szót dr Garamvölgyi Károlynak, aki Gazdaságpolitikánk időszerű kérdései címmel előadást tartott — Keveseoo urassal számol, de várhatóan a téli hónapok pótolják majd a „kiesést” a tanács ugyanis a Jánoshe- gyen, a kötélpálya közelében szánkópályát épít. Így a téli sportok kedvelői a völgyből a Libegőn mehetnek majd vissza a hegyre. A tanács tervei szerint a szánkózók és a síelők a pályát akkor is igénybe vehetik, ha nincs hó: ilyenkor jégkristályokból előállított műhóval szórják majd fel a szánkópályát. dag népzenei hagyomány ápolását népszerűsítését tartja fő feladatának. A népdalfeldolgozások közt előkelő helyet foglalnak el az idős mester, Szvesnyikov saját kompozíciói. Ezekben a művekben sohasem találkozhatunk eredetieskedő megoldásokkal, mindig szerényen szolgálják, mintegy keretbe helyezik a népdalt, hátteret biztosítanak az önmagában gyönyörű, kikristályosodott népzenei anyagnak. Ezek közül igen nagy sikert aratott a ráadásként bemutatott „Sötét erdőben” című népdal. Grecsanyinov tréfás népdal-feldolgozásával bravúros technikáját bizonyította a kórus, fölényes biztonsággal. Az orosz műzenei alkotások legjobbjai is a népzenében fogantak. Az együttes utolérhetetlen érzékkel szólaltatja meg a bensőséges, finom, lírai hangvételű műveket, — tán mindenkor a legszebb zenei hatás a nagykóruson megszólaló, áttetsző, lélegzetelállító pianisszimó. Ezeknek a műveknek — érthetően — különösen nagy sikerük volt, nem egyet közülük meg kellett ismételni. A legszebben sikerültek Ta- nyejev: Este, Rachmanyi- nov: Halk melódia és Hren- nyikov: Bölcsődal című műve. Külön kell szólni Muszorgszkij : Hovanscsina című operájából megszólaló — „Sztrelecek kará”-ról, mint igen jól sikerült, igényes produkcióról, valamint Kodály két kórusművének előadásáról (Túrót eszik a cigány és Esti dal), mely lényegesen több volt, mint hagyományosan udvarias gesztus, — magasrendű zenei élményt jelentett. A közönség a koncert végén hosszan ünnepelte a vendégeket, s az együttes gazdag repertoárjából még néhány bravúros számmal kedveskedett a szolnokiaknak. M. L. Az előadás után az előkészítő bizottság nevében Soós István, a megyei tanács vb elnökhelyettese javaslatot tett a tanácskozásnak, mondja ki határozatban a szervezet megalakulását, s válassza meg az elnökség tizenöt tagját, a társaság elnökét és titkárát Az aktíva résztvevői a javaslatot elfogadták. A Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei csoportjának elnökéül Kárpáti Józsefet a Hűtőgépgyár gazdasági igazgatóját, titkárának pedig dr. Lukács Pált. a statisztikai hivatal megyei igazgatósáéinak vezetőjét választották meg. Szoboszlai Sándor és Liska Zsuzsa CSIK ISTVÁN Megalakult a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei csoportja Szerdán délelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottságának székházában tartotta alakuló ülését a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportja. A tanácskozásra mintegy kétszázötven közgazdászt, gazdaságpolitikust hívtak meg. A Ssvesnyikov-kórus hangversenye Követésre méltó kezdeményezés Követésre méltó kezdeményezés bontakozott ki Komárom megye egyik jelentős ipari gócpontjában Dorogon. A járási pártbizottság, a tanács és a dorogi szénbányák képviselőiből koordinációs bizottságot alakítottak azzal a céllal, hogy az anyagi erőforrások koncentrálásával, közös beruházásokkal segítsék Dorogon és környékén a községfejlesztést. Rendszeresen tájékozódnak az üzemek, tanácsok és szövetkezetek elképzeléséről és „integrációs” alapon alakítják ki a fejlesztési tervet, így lehetőség nyílik olyan létesítmények felépítésére, amelyeket egy-egy vállalat, üzem, önmaga nem képes létrehozni. Ilyen módon teremtette elő a koordinációs bizottság a rövidesen átadásra kerülő dorogi járási egészségügyi kombinát építési költségeit. A korszerű létesítmény költségeit a tanács, a szénbányák és a gyógyszer vállalat adta ösz- sze. Hasonló létesítményt terveznek nyergesújfalu térségében is. A példamutató helyi kezdeményezések elismeréseként a felsőbb megyei szervek nemrégiben terven felül 10 millió forint beruházási összeget juttattak Dorognak, újabb lakások építésére. Próbaúton a Zsiguli A Zsigulik próbaútjai vége felé közelednek. A volgai autógyár futószalagjairól még az idén 27 500, az üzem teljes elkészülte után pedig 860 000 személygépkocsi gördül le. A Szovjetunióban és külföldön egyaránt különleges érdeklődés veszi körül az új szovjet személyautót. A növekvő kíváncsiságot a Togliattiban épült gigászi gyár vezetősége a Zsiguli „személyi adatainak” nyilvánosságra hozásával igyekszik csillapítani. Ennek megfelelően a Fiat—124 alapján kidolgozott szovjet személygépkocsi „hagyományos külalakú”. Súlya 890 kilogramm, négyhengeres motorja 60 lóerős. Öt személyt szállíthat és teljes megterhelés esetén is óránként eléri a maximális 140 kilométeres sebességet. Benzinfogyasztása 100 kilométeren 8—9 liter üzemanyag. A korszerű biztonsági követelményeknek megfelelően a zsiguli minden üléséhez az utasok testi épségét óvó balesetelhárító övék csatlakoznak. Az ülések támlái hátra- hajthatók és alkalmasak kényelmes fekvőhelyek kialakításáraAz elegáns látványt nyújtó szovjet személyautó meggyszín, kék, sötétkék, sötétszürke. halványbarna, továbbá fehér és fekete színváltozatokban készül. A kocsi belső részeit különleges bevonat védi a rozsdásodás- tóL A Zsiguli négyajtós gépkocsi, szellőztetése és fűtése kitűnően megoldott. Fékrendszere különlegesen erős. A kísérleti utak már eddig is megmutatták, hogy a fékek bármilyen sebességnél biztosan ..fogják” a kocsit, nincs semmiféle „fél- recsuszkálás”. Nagy előnye a Zsigulinak, hogy jelentősen meghosszabbította a motorolaj cseréjének határidejét: ez csak minden 10 000 kilométer után válik szükségessé. A volgai autógyár próbautas sofőrjei, akik naponta 600 kilométert futtatták járműveiket ,s ezek 32 fokos hidegben sem mondták fel a szolgálatot, úgy nyilatkoztak, hogy a Zsiguli kellemes és kényelmes, s ami a legfőbb: megbízható gépkocsi, Népszerű a Libegő
