Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

1970. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s \ t A szolnoki járás párléríekezlete Kommunista, tartalmas, őszinte beszélgetés Tiltakozunk és vádolunk! Vietnami szolidaritási nagygyűlés volt Szolnokon A szolnoki gépipari technikum és szakközépiskola kollé­giuma vietnami szolidaritási nagygyűlést rendezett tegnap délután a Ságvári Endre Művelődési Ház nagytermében. párt nem áll meg tör­ténelmi útján, szakadatlanul kutatja a szocializmus fejlő­dése során napirendre kerü­lő új feladatok helyes meg­oldását Tevékenységében, harcában munkásosztályunk, népünk támogatására épít.” A szolnoki járás tizennyolc községére is igaz a kongresz- szusi irányelv. A párt, a nép szolgálatában dolgozik, nem áll meg egy-egy mérföldkő­nél. A két kongresszus között is így volt, s így van ma is. Beszámol négy év munkájá­ról, s máris programja van a következő négy évre. Ezt mondta Nádas József is, amikor szerdán este, az új, megválasztott járási pártbi­zottság első titkáraként két- három mondattal megköszön­te a kommunisták támogatá­sát. — A program adott, nem kevesebb, nagyobb a feladat, mint eddig. A szocializmus teljes felépítése, hatékonyab­ban. magasabb szinten az eddiginél. Jól dolgozó, országoshírű állami gazdaságok, termelő­szövetkezetek dolgoznak eb­ben a járásban. Ezerkilencszázhatvanegy és hatvanöt között 1É.6 mázsa búzát adott ebben a járásban holdanként a föld. Most, az 1966—70 közötti négy évben már 16 mázsát. — Ez volt a feladatunk — mondja Nádas József. — A két kongresszus között nekünk a kenyérnek- valót kellett jól, jobban meg­termelnünk. A tiszaföldvárl Lenin, a fnezőhéki Táncsics, a rákó- czifalvai Rákóczi, a zagyva- rékasi Béke. az újszászi Sza­badság Termelőszövetkezetek* a Héki és a Tiszasülyi Álla­mi Gazdaságok tagjai» dol­gozói, vezetői jelenthetnek-e ennél szebbet, nagyobbat a X. kongresszusnak? És mégis. A pártértekezle­ten nem mondja ezt senki, egy küldött sem. Nem sorol­ják az eredményeket. Ott van az írásos anyagban, lát­ja, ki lapozza. De azt mond­ják, hogy jövőre is kenyér kell a népnek, s a jövő évi kenyérért most, az őszi mun­kák gondos végzésével kell megküzdeni. Bódi Imre, az Atl egyperces néma csendben a száznyolcvanhat küldött. Szemben velük vörös csillagban hófehéren vi­lágít a római tízes szám. A kongresszusra készülődő szol­noki járás kommunista küldöttei most azokra emlékez­nek, akik a két kongresszus között távoztak az élők so­raiból. A százharmincegy párttagra, akik 1966—70 között hunytak el, s a sok munka, embertelenül nehéz emberöl­tő után már csak az emlékezetben tisztelhetők. Nádas József, a pártbizottság első titkára kérte a tiszteletadást a szolnoki járás kommunistáinak értekezle­tén. Üj elvtársak — úgymond — sokszor új hősök szület­tek, s kedves, régi barátok, elvtársak távoztak. Négy év, két pártkongre sszus közötti négy év munká­járól jöttek számot adni a küldöttek szerdán Szolnokra. Komolyan, a járás hetvenegy ezer lakója sorsáért való sok-sok munkával, eredménnyel és vívódással, bajjal ma­guk mögött. Meg új tervekkel, a jövőre. Nagy ez a járás, községei szinte átölelik, körbefonják a megyeszékhelyt. Talán ez az oka is, hogy ezelőtt 25 év­vel nyomorúságosabb volt itt az élet, mint bárhol a megyében. S dehogy volt ennyi községe a járásnak! Ta­nyák, kis és nagy uraságok birtokai körül meghúzódó szegény falusi, tanyai emberek szerénynél is szerényebb otthonai álltak Rákócziújfalu. Tiszajenő, Martfű, Szász­berek. Mezőhék mostani helyén. Állami-díjas tiszaföldvári tsz elnök még figyelmeztet is: nehogy csökkentsék a búza vetésterületét. S ne al­kudjon meg egy kommunista tsz-vezető sem a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzettel. Ne mondják vissza a műtrágyát, kell az a földnek, visszafelé lépni nem szabad! Bagó Bá­lint, a héki Táncsics Tsz-ből az őszi betakarítás eddigi eredményeit mondja. Soha még nem volt, hogy október 15-ig betakarították volna a cukorrépát. Most sikerült, 530 hold földjük termése biztos helyen van. Sok mun­kába, fáradságba került. Ez a mostani a tizenhetedik va­sárnapjuk, amikor dolgoztak. Példákat említ, a legszorgal­masabbak nevét. Szekeres Istvánt. Szűcs Ferencet, Lé­vai Irént, akik a legjobbak voltak az őszi munkákban» Kommunisták, ifjú kommu­nisták. Kétkezi munkások, megérdemlik, hogy a tanács­kozó teremben megismerjék nevüket. B. Lantos Istvánná, a zagy- varékasi Béke Termelőszö­vetkezet pártszervezetének küldötte is a munkáról szól. Olyan értelmesen, meggyő­zően, hogy az ember nem is hinné, növénytermesztésben dolgozik a menyecske. Igazi, de mai falusi asszony Azt mondja: miért ntem gondol rájuk, késő őszig sza­badban dolgozó asszonyokra az ipar? Esőben, hideg szél­ben elkelne a könnyű, víz­hatlan munkaruha, a meleg­holmi. Miért nincs? És mi­ért nincs falun, falusi bol­tokban félkész étel, jó vacso­rának való? Az ipar, a ke­reskedelem nem tud a falusi családokon segíteni? Meg­toldja Földi Péterné, újszászi küldött: azzal, hogy munka- lehetőséghez jutottak az asz- szonyok, nincs megoldva még az egyenjogúság, a csa­ládok ezernyi gondja. Miért nincs a mezőgazdasági üze­mek munkarendiéhez igazo­dó óvoda, naoközi? Miért csak nyáron dolgozik gond- nélkül a gyermekes, kisgyer­mekes falusi asszony? Hát ősszel, télen nem lehet óvo­dát, napközit nyitvatartani? Sajátságosán ellentmondá­sos vélemények az iparról, a munkalehetőségekről. Bohács Antal, a jászladányi küldött kér, lehetőségt keres. Leg­alább kétszáz ladányi lány­nak, asszonynak kellene helyben munka. Lajkó Lász­ló Szajolról beszél, s emlí­ti, náluk nem probléma a nők foglalkoztatása. Meg is lát­szik a családok életén. Kiss Lajos, a Tisza CiDŐgyár kül­dötte panaszkodik, joggal: 14—15 éves gvereklánvok je­lentkeznek segédmunkára a gyárban, s közben a cinőioa- ri szakmunkáskéoző iskola, a szak közén iskola lassan el- néDtelenedik. Tanulni nem, dolgozni küldik a járás eme részéből a gyerekeket a szü­lők. Emiatt nincs szakmun­kás, ezért dolgozik évek óta egyre kevesebb szakmunkás­sal a hatalmas Tisza Cipő­gyár. Ezért is. Mert a mun­kásvándorlás sem lényegte­len. Pedig a letelepedőknek, a gyárhoz hűséges, jó mun­kásoknak de sok kedvez­ményt adnak. S máris a jö­vő... Vállalati kölcsönnel, elő­leggel, OTP támogatással a következő ötéves tervben 250 lakást építhetnek a Tisza Ci­pőgyárban. Pénz van hozzá — összekuoorgatta a nagy­vállalat. Márcsak építők kel­lenének. mielőbb. De hát nem a Tisza Cipő­gyár az egyedüli ipari üzem ebben a járásban, — mint négy évvel ezelőtt. Ide tele­pült néhány gyár. Szaiolban üzemet létesített a kőolajve­zeték vállalat. Tiszavárkony- ban dolgozik a Magnezitioari Művek szintetikus, kísérleti félüzeme. Besenyszögön üze­met nyitott a BudaDesti Női Ruházati Szövetkezet Kialakulóban, fejlődőben az ipari munkások derékha­da. Azt mondja kicsit humo­rosan (de mekkora igaz ko­molysággal!) Gonda András, martfűi Állami-díjas mun­kás; Fejlődtek a két kong­resszus között a szocialista munka elöljárói, a szocialis­ta brigádok. Már nem az a fontos, hogy országjáró kör­úton jól érezzék magukat egy-egy brigád tagjai a Szép­asszony völgyében. Ismerni akarják a hazát, tanulni, okulni múltjából. Igen, négy év alatt minő­ségében is sokat fejlődött a szocialista brigádmozgalom. A IX. kongresszus idején ti­zenegyezer ember, most ti­zennégyezer a járás szocialis­ta brigádjainak tagsága. — Ezerkilencszázhatvanhatban 258 volt a brigádok száma — az idén már 400. Gonda And­rás örömmel mondja, nem is akármilyen új brigádok ala­kultak náluk. A Tisza Cipő­gyárban négy év alatt har­mincnyolccal nőtt számuk. — Többnyire asszonybrigádok kezdtek közös munkához, vállalások teljesítéséhez, s most huszonnéggyel több a brigádvezető-nők száma! Földi János, rákóczifalvai küldött őszintén, önkritiku­san kezdi. Termelőszövetke­zetében kicsit későn jöttek rá, mily nagy erő van a bri­gádmozgalomban. A IX. kongresszus idején mindösz­sze öt szocialista brigádjuk volt — azóta már tizennyolc van, mégsem elégedettek. Amennyire öröm hallgatni a felszólalókat, köztük a sok nagyon megfontolt nőt, lega­lább annyira olyan érdemes odafigyelni, mit mondanak a fiatalokról a küldöttek. Nagy Imre, a járási KISZ bizottság titkára természete­sen a fiatalok helytállásáról beszél. Szajolban a gáztöltő­telepen az ifjúkommunisták kezdeményezték a kongresz- szusi versenyt. S hogy meg­hatódott boldogsággal fogad­ták a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét. Ti­zennyolc éves fiatal is érde­mes lehet a párttagságra. Azt mondja ifjú Tibád Nán­dor, a sülyi állami gazdaság fiatal küldötte, hogy jól van az a korhatár, a 18. életév. Az illegalitásban nem kér­dezték ki, hány éves — s dolgoztak fiatalok, középko­rúak, idősek együtt, becsü­lettel. És igazolja őt, Bajnai László Üjszászról. Ezerki- lencszázhetvenötben a járás lakóinak 20, a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek mos­tani tagságának 30 százaléka nyugdíjas lesz. Az ám, a fiatalok! Értük, miattuk nem egy küldött kért szót. Szilvási Ernőné. Nagykörű küldötte megkér­dezte: Miért nem gondosko­dik jobban a párt, a társada­lom az iskolából már kike­rült. de a munkáséletre még várakozni kénytelen 14—16 évesek neveléséről? Kellene, szükséges nekik a KISZ, a művelődési házak tárt ajta­ja, a volt pedagógusok baráti segítsége. Vadas Lászlóné dr. az apa nélkül nevelkedő gye­rekekért emelt szót. Sok még a Járásban a kötelezettségét felejtő ember, a szétbomlott csaiád, a gyerekeket egyedül nevelő asszonyok tragikus sorsa. Az ügyészek örülnek, hogy a fizikai dolgozók gye­rekei és az apa nélkül ne­velt ifjak tanulását, boldogu­lását segíti az állam. Segítsen többet egy-egy pártszervezet is Hiszen helyben, emberkö­zelben ismerik igazán egy­más gondját-baját az embe­rek. A küldöttek előtt nemcsak a négy évről szóló írásos be­számoló fekszik. Ott van a szervezeti szabályzat módosí­tása tervezetének vitája is. És még valami, ami igazolja, hogy a párt itt, a szolnoki já­rásban sem áll meg történel­mi útján; a járás fejlesztésé­nek irányelvei, öt évre. A jövő, az újabb nagy és kis tervek. Megmondja őszintén Ná­das József is. Ebben a járás­ban a két kongresszus között az volt a feladat, hogy meg­termeljék a búzát, a kenyér­nek valót. Nagyobb, nehe­zebb következik; megtermel­ni a húst. Sertést, szarvas­marhát, baromfit. Már meg­kezdődött a munka. Szakosí­tott telepek épülnek itt is, ott is. Olyan kombinát van Mezőhéken, amelyik 18 mil­lió tojást biztosít évente az ország dolgozóinak asztalára. S fejleszteni kell a mező- gazdaságot. Gépesíteni, kemi- zálni, — szakemberekkel job­ban megszerettetni a kis és nagyközségeket. Ugyanígy fej­leszteni — de már nem ex- tenzíven — az ipart. A mű­szaki haladást, színvonalat emelni, javítani, hatékonyab­ban, eredményesebben, oko­sabban gazdálkodni. Közben pedig szolgálni, ellátni a já­rás hetvenegyezer lakosát. Bolttal, áruházzal, gazdagabb áruválasztékkal. Megoldani a legaggasztóbbat; a szolgál­tatások szükségét. A szolnoki járás küldöttei­nek pártértekezlete rendha­gyó módon kezdődött és foly­tatódott. A pártbizottság első titkára csupán félórás beve­zetőt mondott. Aztán átadta a szót a tizennyolc község küldöttének. Éltek a lehető­séggel. Negyvenegyen kértek szót — huszonnégy kommu­nista mondta el véleményét, javaslatait a párt munkájá­ról, a kongresszus két doku­mentumáról. Estefelé, amikor a huszon­negyedik felszólaló befejezte mondandóját, az elnöklő Tóth György bejelentette; az új pártbizottság megkeres majd mindenkit, ki szeretett volna, s az idő rövidsége miatt nem jutott szóhoz. Nem írásban kérik a véleményt senkitől. Elmennek érte! A szolnoki járás 18 köz­ségének 102 pártalapszerve- zetéből érkezett száznyolc­vanhat küldött október 21-én tartotta pártértekezletét az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának székházában. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Sári Mihály, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, valamint Barna Ká­roly, a pártbizottság helyet­tes osztályvezetője is. A kül­döttek megválasztották az ötvenöt tagú járási pártbi­zottságot, s negyvennégy kül­döttüket a megyei pártérte­kezletre. A pártbizottság első ülésén megválasztották a végrehajtó bizottságot. Első titkárnak Nádas Józsefet, titkárnak Te­lek Istvánnét és Mengyi Lász­lót. SÓSKÚTI JULIA A gyűlésen részlvett György Ferenc, a KISZ Köz­ponti Bizottságának, titkára, Borsi István, a KISZ Szol­nok városi* bizottságának tit­kára, a hazánkban tanuló vietnami diákok képviseleté­ben Nguyen Van Nguyet és Vu Manh Truong, az isko­la pártszervezetének képvi­selői, valamint a gépipari technikum, a vegyipari szak- középiskola és a közgazdasá­gi szaíkközépiskola diákjai. A vietnami és a magyar himnusz elhangzása után György Ferenc tartott ünne­pi beszédet. Beszédében hangsúlyozta, hogy a vietna­mi nép történetében az el­múlt száz évben a béke szá­mított kivételes állapotnak. A francia és japán gyarma­tosítók után a világ legerő­sebb, legádázabb. gyarmatosí­tó hatalmával szemben vé­dik most hősiesen hazájukat. A világ békeszerető emberei­vel együtt a magyar fiata­lok is átérzik a vietnami nép, a vietnami ifjúság sor­sát, s amiben tudunk igyek­szünk enyhíteni azon. A magyar fiatalok által kezde­ményezett szolidaritási ak­ciók híven tükrözik ifjúsá­gunk egyértelmű politikai állásfoglalását. A magyar fiatalság életét nem lehet hasonlítani a viet­nami fijúságéhoz. Békében tanulunk és dolgozunk, de naponta értesülünk a vietna­mi nép hőstetteiről és ame­rikai katonák szadista cse­lekedeteiről. Mindezek cse­lekvésre, tiltakozásra készte­tik a haladó gondolkodású embereket és bennünket fia­talokat is. önkéntes vállalá­saink, felajánlásaink a kom­munista tudatból fakadó in­ternacionalizmus jegyében születnek. A világ haladó erői sokat tettejk és tehetnek az agresz- szorok megfékezésére és eb­ből a harcból a fiatalok sem hiányozhatnak. Egyelőre nem tudni, hogy meddig tart még a szennyes háború, egyazon­ban biztos: a mi erkölcsi és anyagi segítségünk nem fog kiapadni — fejezte bő beszédét a KISZ K. B. tit­kára. Ezután Nguyen Van Ngu­yet köszönte meg a magyar nép, a magyar fiatalság ön­zetlen segítségét. Ügyünk — mondta többek között — a békeszerető emberiség, valamennyi szocialista or­szág ügye. Nem csüggedünk, mert tudjuk, hogy sok százmillióan vannak akik tá­mogatják igazgságos har­cunkat és nem tesz- szük le addig a fegyvert, míg a betolakodókat ki nem űzzük hazánk földjéről. A nagygyűlés végén a kol­légium diáktanácsa az ifjú­ság szolidaritását tolmácso­ló táviratot küldött a VDK budapesti nagykövetségé­nek, ugyanakkor táviratot intézett az Amerikai Egye­sült Államok budapesti nagykövetségének, amelyben tiltakozását fejezte ki az USA vietnami agressziója ellen. Á TU-134 budapesti bemutatója és magyarországi próbaútja Csütörtökön a Ferihegyi repülőtéren a hírneves Tu- poljev tervezőiroda újabb konstrukcióját mutatták be. A TU—134-es gépcsalád to­vábbfejlesztett változata ér­kezett Budapestre, s volt a főszereplője a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete, az Aviaexport szovjet külkereskedelmi vál­lalat, valamint a MALÉV szakmai bemutatójának. T. Sziljakov a repülőgép- tervező iroda főkonstruktő­rének helyettese elmondotta, hogy a TU—134 A jelzésű gép az alaptípusnál valami­vel nagyobb, két és fél mé­terrel hosszabb, így megnö­vekedett az utastér befoga­dóképessége. Az eddigi 72 helyett 80 utasnak van ké­nyelmes ülőhelye, s az ülé­sek között nagyobb helyet hagytak. A gépet sugárfékes hajtóművel szerelték fel, ilymódon kisebb pálya kell a leszálláshoz, ami egyébként szinte függetlenné teszi a talajviszonyoktól a landolást. Külön kisegítő energiaellátó hajtóműegységet szereltek fel, segítségével a földön tartózkodva is megkezdőd­het a légkondicionálás s a felszállás előkészítéséhez földi elektromos kiszolgáló eszköz nem szükséges. A TU—134 A típus repülési tulajdonságai lényegében azonosak a gépcsalád előző tagjaiéval, vagyis a maxi­mális utazósebesség órán­ként 900 kilométer, a repü­lési magasság pedig II000 méter. A szakmai bemutató rész­vevői — akik között ott volt Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyet­tes, Lénárt György, a MA­LÉV vezérigazgatója, N. K. Barabasev, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselő helyettese — rövid sétarepülésen próbálták ki a gépet. A MALÉV egyébként már négy TU—134-es géppel rendelkezik, és tárgyalások folynak arról, hogy a jövő év első negyedében két TU— 134 A típusú repülővel gya­rapítja gépparkját. Csehszlovák könyvkiállítás Uj kiállítás várja a közön­séget a Liszt Ferenc téri könyvklubban: a prágai Svoboda és a pozsonyi Pravda Könyvkiadó termésé­ből láthatnak több száz kö­tetet felölelő bemutatót az érdeklődők. A kiállítás al­kalmából Budapestre érke­zett Palonci Eugen, a Svo­boda kiadó és Hlinicki Ja- roslav, a Pravda kiadó igaz­gatója, akik elmondták: Nagyszámban adaptálja a magyar könyvkiadás legérté­kesebb termését is a cseh­szlovákiai könyvkészítés. Nemrégiben jelent meg — a Lenin centenárium alkalmá­ból — Gyurkó Lászlónak Le­ninről szóló munkája, s ki­adták dr. Sík Endre nyugal­mazott külügyminiszter „Bem rakparti évek”-ét is. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg. Félidőben elsők a Szolnok megyei úttörők A Vöröskereszt és az úttörőszövetség közös szervezésében indított „Úttörők az árvízkárosult iskolákért” fémgyűjtési ak­ció félidejéhez érkezett. A Szolnok megyei úttörők eddig az összegyűjtött fémhulladék árából 61 ezer forintot fizettek be az árvízkárosult iskolák számlájára és ezzel az országos ver­senyben első helyen állnak. Ha a megye lakossága továbbra is így támogatja a pajtások fémgyűjtési akcióját, akkor ezt az előkelő helyezést minden bizonnyal sikerül megőrizniük,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom