Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

IffTO. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ujvonalú víztároló épült Szegedet! A Szegedi Orvostudományi Egyetem megrendelésére új­vonalú víztároló épült az egyetemi épületek közelében. A két, egyenként ötszáz köb­méteres tartályt magába fog­laló tároló egyben hóközpont is, 92 fokos termálvízzel látja el a szegedi klinikákat. (MTI foto: Tóth Béla felv.) Párt értekezlet a tiszafüredi járásban Eredményekben gazdag négy esztendőt hagynak maguk mögött Ez a járás többet fejlődött az elmúlt négy esztendőben, mint előtte húsz év alatt — mondotta az egyik küldött a járási pártértekezlet szüne­tében. Ha ebben a kijelen­tésben túlzás Is van, közel jár az igazsághoz, mert négy, eredményekben nagyon gaz­dag esztendőről készíthettek számvetést a tiszafüredi já­rás kommunista küldöttei. A krónikásnak emlékeit felidézve eszébe jut, hajda­Ilyen az iparosítás. Ipar­ról a füredi járásban négy évvel ezelőtt még nem lehe­tett beszélni, ma viszont már lehet Nem fehérfolt többé Tiszafüred az ország iparosodó térképén. A nagy­község első gyárát, az 50 mil­lió forint beruházással épült Alumíniumgyár füredi egy­ségét, mely háromszáz em­bernek. főleg asszonyoknak és lányoknak ad kenyeret, az idén augusztusban avat­ták. S már készülnek a Il-es nagycsarnok építésére. — A Magyar Hajó és Daru gyár odatel épülésével újabb hat­száz ember foglalkoztatásá­ra lesz lehetőség. A járás Ipari fejlődését tükrözi, hogy míg 1966-ban 830 fő az ipar­ban foglalkoztatottak száma, 1970-ben már mintegy 1260 fő. S nem a véletlen szülötte ez a változás, hanem a szük­ségleté, a megyei párt és íanácsvezetés — céltudatos ipartelepítési politikájáé, — mely kiemelt fejlesztési te­rületnek jelölte meg Tisza­füredet. a foglalkoztatási arány ugyanis ebben a járá­sunkban volt a legalacso­nyabb. A célok elérése érdeké­ben kifogyhatatlan energiá­val dolgoztak mindazok a füredi kommunisták, akik­nek csak valamilyen köze is volt az ipartelepítéshez. Hogyne örülnének hát új üzemeiknek, a perspektívá­nak. amit azok a járási szék­helynek és környékének ígérnek a jövőben. A nagy­szerű eredmények azonban új problémák hordozói is egyben. Erről szólt dr. Er­délyi Ferenc, a járási tanács vb elnöke: de a tanácsok mai gondjai más jellegűek, mint négy évvel ezelőtt vol­tak — mondotta —, ezek in­nán egy kicsit azt tartották a fürediek, hogy ők mosto­hagyerekei Szolnok megyé­nek. Ez azonban ma már a régmúlté, ugyanis ez a já­rásunk „kimozdult elmara­dottságából” — állapította meg a pártbizottság beszá­molója és a dinamikus fej­lődés volt rá a jellemző. E megállapítás, mögött tények és emberek sorsát formáló események rejlenek. kább már a fejlődés magá­val hozta gondok. Most azt tartják fontosnak, hogy az MisKolczi Kálmán, a tisza­füredi ÁFÉSZ igazgatóságá­nak elnöke szólt arról, hogy a keresők számának növe­kedése, a családok jövedel­mének javulása a kereske­delem mérlegében jól kimu- tathatóaan éreztette hatását. 1966 óta 26.9 százalékkal nőtt az áruforgalom, vagyis mintegy 53 millió forinttal többet költöttek el az embe­rek 1969 évben, mint négy évvel előtte. A kereskedelem fejlesztésében is igyekeznek léDést tartani az új követel­ményekkel. A járásnak szin­te valamennyi községében fejlesztették hálózatukat, — mégis sok még az elhanya­golt. korszerűtlen kereske­delmi egység. Tiszafüreden sokat javult viszont a hely­zet. áruházat és öt szakbol­tot létesítettek és 1971-ben még egy áruházat fognak nvitni. Saját munkájuk bí­rálataként azt is elmondta, hogy míg az értékes tartós Ma es a jövőben is a já­rásban a nagyobb szerep a mezőgazdaságé — hangsú­lyozta Mándi Sándor, a já­rási pártbizottság első titká­ra a beszámolót megajánló beszédében. S a korábbi idő­szakhoz képest gyorsabb ütemben és nagyobb mér­tékben fejlődött a járás me­zőgazdasága. Megtörtént a szövetkezetek területi átren­deződése. Az üzemnagyság optimális, átlag 5660 kát. hold, így kedvezőbben ala­ipar támasztotta igényeset ki tudják elégíteni. Az új üzemek dolgozóinak ellátása, szórakozási és kulturális le­hetőségeinek biztosítása bi­zony új feladatokat jelent Füreden. A gyáregységek vezetői azért aggódnak, mi­lyen lesz a munkásutánpót­lás, jelentkeznek-e majd fia­talok ipari tanulónan, sta­bilak maradnak-e az embe­rek munkahelyükön. A gyer­mekintézmények hálózata alig fejlődött a járásban, de főleg Tiszafüreden nem si­került még jelentősebb fej­lesztést elérni. Pedig nyil­vánvaló, a munkát vállaló anyák gyermekeiket bölcső­dében, óvodában szeretnék elhelyezni* fogyasztási cikkeket megta­lálhatják a vásárlók az üzle­tekben, addig az olcsóbb holmikat esetenként hiába keresik. Szóvátette, amit már sokan tudnak Füredről, hogy vendéglő-étterme ma már nem felel meg a korszerű vendéglátásnak. így a köz- étkeztetés feltételeinek meg­javítását saját anyagi esz­közeikkel nem is tudják megjavítani. Az ioarosodás való igaz. jelentős hatást gyakorol nemcsak egy járás gazdasá­gi életére, a foglalkoztatott­ság növekedése révén a la­kosság életkörülményeinek javulására, hanem új prob­lémákat is felszínre hoz. me­lyeket ismernek a füredi já­rás vezetői és megnldásuk- nak módját maguk is kere­sik. Reálisan vetnek számot lehetőségeikkel és fontossági sorrendet tartva akarnak a jövőben is előrelépni. kitható a termelés szerkeze­te, jobban koncentrálódhat a technika és más erőforrá­sok. A közös gazdasások szerkezetében — bizonyos arányváltozások következtek be. Csökkent valamelyest a növénytermesztés, jelentősen csökkent az állattenyésztés és nagymértékben emelke­dett a segédüzemág aránya. Pozitív hogy a termelés vo­lumenét tekintve mindegyik (Folytatás az 5. oldalon) Tények és emberek sorsát formáló események Reálisan vetnek számot lehetőségeikkel • • • • rr KOSZONTO f Irta: Fodor Mihály, a Szolnok megyei tanács vb elnöke J elentős évforduló a mai nap. Húsz évvel ezelőtt népünk végleges vá­laszt adott a kérdésre: kik és ho­gyan, milyen keretek között intézzék az államigazgatás helyi feladatait, dolgozóink ügyes-bajos dolgait, panaszait, javaslatait. Az 1950. október 22-én megtartott válasz­tás eredménye fényes bizonyítéka volt annak, hogy megyénk lakói egyetértettek pártunk politikájával. Azzal a gyakorlati tevékenységgel, mely hivatva volt elősegí­teni és megvalósítani hazánkban a szocia­lizmus alapjainak lerakását. A megtartott választások után alapvető szervezeti változások következtek be állam- rendszerünk struktúrájában: áttértünk a tanácsi típusú helyi szervek rendszerére. Ez az átalakulás együttjárt a közigazgatási apparátus alapvető megváltozásával. A tanácsok létrejöttével megszüntettük a de- koncentrált szervek sokaságát és a helyi államigazgatási szervek többségét a helyi képviseleti szerveknek rendeltük alá, ezáltal nagymértékben megnőtt e testüle­tek hatásköre. A dolgozó nép képviselői, küldöttei — munkások, parasztok, értelmi­ségiek, párttagok és pártonkívüliek, fiata­lok és idősebbek, nők és férfiak — kerültek a tanácsokba. Tanácsaink hibáik és gyengéik ellenére is erős támaszai voltak — fennállásuk óta mindvégig — a munkásosztály diktatúrá­jának. Ezt 1956-ban az ellenforradalmárok is felismerték és nem véletlen az, hogy a párt után közvetlenül tanácsainkat vették „tűz alá” — összességében sikertelenül. Említésre méltó itt többek között Tiszavár- kony és Nagyiván tanácsainak helytállása. Elősegítették tanácsaink a gyors és ered­ményes konszolidációt, majd pártunk VII., VIII. és IX. kongresszusain hozott határo­zatok megvalósításán keresztül a helyi államigazgatási szervek munkájának to­vábbi fejlesztését, tömegkapcsolataik szi­lárdítását. Mindezek következtében álla­mi életünk szocialista demokratizmusá­nak egészséges kiszélesítését. A IX. kong­resszus határozata már utal egy új tanács- törvény megalkotására, melynek előkészí­tése jelenleg folyik. A zok a változások, amelyek bekövet­keztek országunk politikai, társa­dalmi és gazdasági életében — különösképpen a gazdasági mechanizmus reformja — szükségszerűvé tették a taná­csi munka korszerűsítését, az élethez való igazítását. Ebbén a szellemben jelentek meg az 1027/1965. (XT. 28.), az 1023/1967. (Vili. 8.) és a 2007/1967. (I. 31.) sz. kormányhatáro­zatok. Jelentős előrelépést jelentett a nagy­községek létrehozása — melyekből jelenleg már 18 van a megyében — hatáskörileg közelítve a városi tanácsok jogosítvá­nyait. Senki sem vitatja, hogy különösen az utóbbi két évtizedben, a tanácsok létre­jötte és működése alatt átalakultak a ma­gyar városok és falvak. Szervezetten, ösz- szehangoltan, felelős és előrelátó irányítás­sal folyt ez a munka. Művelődési házak, járdák, ivóvíz, csatornázás, lakásépítés és sok minden hirdeti ma a tanácsi község- és városfejlesztés eredményeit. Ebben a két évtizedben a tanácsok valójában gaz­dái lettek a várospolitikának, a városok és községek szociális-kommunális fejlesztésé­nek. Olyan gazdája lett ennek a munká­nak a tanácsi szervezet, amilyen történel­münk során eddig még soha nem volt. Fentiek bizonyítására álljanak itt a számadatok is. A lakáshelyzet megjavítása érdekében államunk meghirdette a lakás- programot, amelynek végrehajtása különö­sen 1960-tól indult meg lendületesen. A megyében 1953 és 1968 között épített 32 ezer lakásból több mint 22 000 1960 óta épült. 1969-ben 589 került átadásra, de az idei évi sem lesz kevesebb, mivel 633 álla­mi és szövetkezeti lakás átadásával szá­molunk. A vízvezetékkel ellátott lakások aránva jelenleg 20 százalék fölött van az 1950. évi 2 százalék alattival szemben. Nagyon jól alakul a vezetékes gázfo­gyasztók száma. 1962 évtől indult meg a földgáz hasznosítása megyénkben. 1968 évben még 5400 volt a vezetékes gázfo­gyasztók száma, ez év telének időszakában már eléri a 7000-et. összesen a mai napig 34 új művelődési ház épült, hetet felújítottunk, elkészült 811 kilométer vízvezeték és 118 kilométer csatorna. A villamosenegiával való ellátás fejlődé­sére jellemző, hogy a felszabadulás után az utolsóként. Jászágót 1962-ben villamosí­tották. Emellett a lakások fokozatos be­kapcsolását jelzi, hogy 1968 év végéig a lakások 75 százalékát kapcsolták be a vil­lanyhálózatba. s ez a szám napjainkig to­vább emelkedett. Sokat javult a megye közegészségügyi helyzete. A régen népbetegségnek nevezett tüdőbajt, a járványos gyermekbénulást, a torokgyíkot lényegében felszámolták. Az ezer élveszületett csecsemőből — az egy éven aluliakat vizsgálva — 1950-ben nyolc­vannyolc halt meg. 1968-ban huszonnyolc. Emelkedett az átlagéletkor. Lehetne még sorolni ezeket az örvendetes és lelkesítő adatokat. Az említetetteken kívül további nagy eredmény az, hogy a tanácstagul meg­választott dolgozóink közül sokan „állami emberré” váltak, akik idejük tekintélyes részét fordítják a közügyek intézésére. So­kan vannak, akik már 20 éve egyfolytában tanácstagok és közmegelégedésre dolgoz­nak. Tekintélyük van, mert tudnak és akarnak a közösség gondjaival foglalkozni. A megyei tanács első elnöke egy zsel­lér-lány lett — Juhász Imréné személyé­ben — aki már nyugdíjban van, de ma is megyei tanácstag. Elvégezte a jogi egyete­met, és mint állandó bizottsági titkár vé­gez aktív tevékenységet a köz javára. Le­hetne még a sort folytatni Csótó István elvtárssal, az országos hírű mezőhéki Tán­csics Tsz nyugdíjas elnökével, Kiss Jó- zsefné elvtársnővel, az iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat dolgozójával, Szurmai La­jossal, Besenyszög község tanácselnöké­vel, Marton Jánosné nagyrévi, Papp István kunszentmártoni községi tanácstagokkal és másokkal. A megyében összesen 7 megyei, 27 járási, 30 városi és 186 községi ta­nácstag van 1950 óta megszakítás nélkül ebben a funkcióban. Végkövetkeztetésként egyértelműen az eltelt 20 évről azt a megállapítást tehet­jük, hogy a tanácsi területi szervek meg­felelően alkalmazkodtak a változás körül­ményeihez, feladataikat végrehajtották. A tanácsok testületi munkája — annak hatékonysága — fokozatosan javult. Az üléseken való részvételi arány, az interpel­lációk száma, mind azt bizonyítja, hogy a helyi államigazgatás jó gazdára talált. A végrehajtó bizottságok, mint általános ál­lamigazgatási szervek ülésein olyan napi­rendi pontok szerepeltek, amelyek a lakos­ságról való nagymértékű gondoskodást tükrözték. Mindezt elősegítették az állan­dó bizottságokban működő tanácstagok hasznos tevékenységükkel, helyi ismere­teikkel, javaslataikkal és sok hasznos gon­dolat megvalósításának váltak forrásává. Az igazgatási apparátus tevékenységének méltatása is helyet követel ebben a kö­szöntőben. Nehéz időszakokat éltek át. Az 1950-es évek túlfeszített terveinek Végrehajtása szinte éjjel-nappali tevékeny­séget rótt a szakigazgatási szervek dolgo­zóira. A személyi kultusz légkörében dol­gozva azonban kevés megbecsülésben volt részük. A begyűjtési és adóbevételi tervek teljesítése, az egyéb súlyponti fel­adatok ellátása közben is sokan megértették tevékenységük lényegét, an­nak fontos politikai kihatásait. Igyekeztek emberséges módon megoldani feladataikat. Mindjobban kifejlődött az apparátus hiva­tástudata, hivatásszeretete. amit az 1956- os ellenforradalom sem tudott többségük­nél megingatni. Akkor is helyükön ma­radtak és biztosították a helyi igazgatás működését, tanácsaikkal, politikai szerve­ző munkájukkal elősegítették a konszoli­dációt. Közben az élet mind több és több fel­adatot állított eléjük. Ahhoz, hogy ezzel lépést tudjanak tartani, bővítették politi­kai és szakmai ismereteiket. Olyan törzs­gárda alakúit ki az elmúlt 20 év folyamán, akikre mindenkor lehet számítani. A me­gyei apparátusban 54 olyan dolgozó van, aki már 20 éve egyfolytában végzi itt munkáját. A városok apparátusában 24-en 20 eve, 54-en 15 éve, a járási és községi appará­tusokban 89-en 20 éve, 27-en pedig 15 éve végzik az igazgatási munkát. Elismerés il­leti őket, megérdemlik a közösség elis­merését. Az élet nem áll meg, új, nagyszerű cé­lok felé menetelünk. Ez évben befejezzük a III. ötéves tervet, 1971 évtől kezdetét veszi a IV. ötéves népgazdasági terv. Az MSZMP K. B. a IV. ötéves tervről szóló határozatában a szocialista társadalom teljes felépítésének előbbre vitelét jelölte meg. Ennek érdekében többek között né­pünk életszínvonalának további emelését tűzte ki célul. Ebben az időszakban az életszínvonal- politika alapvető célja a dolgozók jövedel­mének emelése, a szociális, egészségügyi ellátás javítása, valamint ke'dvező feltéte­lek teremtése a művelődéshez, a pihenés- hez és az egyéni képességek kibontakozta­tásához. Továbbra is alapvető célkitűzés marad a vidék iparának erősítése, a megkezdeti üzemtelepítések folytatása és 1975 végéig történő befejezése. Az eddig eltelt 20 év alatt végzett mun­ka, annak eredményessége mindehhez erőt ad, bizakodva tekinthetünk a jövő felé Pártunk politikája, irányító, vezető szere­pe olyan erő, ami utat mutat a nehézségek közepette is, lelkesítőleg hat. Ha ehhez hozzászámítjuk tanácsaink egyöntetű aka­ratát, az apparátus hozzáértését. lelkes munkáját, akkor biztonsággal tekintünk nagy ügyünknek, a szocialista társadalom teljes felépítésének további sikereire. B izakodva nézünk pártunk soronkö- vetkező X. kongresszusa és az új ötéves terv feladatai elé. Tudjuk, hogy tanácsaink munkája mindezek sike­rét elő fogja segíteni. Készülünk pártunk X. kongresszusára. Készülünk pedig úgy, hogy össztevékenységünk még eredmé­nyesebben szolgálja azt az ügyet, amelyet majd a kongresszus határozatai szá­munkra — megvalósítás végett — előírnak. A nagyobb szerep a mezőgazdaságé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom