Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

1970. Oktober 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s I Marad ón meg kedves emlékezetükben... Egy fáklya világa Budapesti Művészeti Hetek E címszó alatt két rádió­színházi produkciót hallhat­tunk a héten. Két, egymás­tól mind témában, mind hangulati eszközökben telje­sen különböző darabot. Kö­zös vonásuk mindössze egy: tudatosan rádióra komponált művek. Kihasználják a rá­dió specális lehetőségeit — de ezt is különböző alapál­lásból teszik. Az első, tulajdonképpen egy krimi, direkt módon vonja be a. hallgatót a cse­lekménybe azáltal, hogy a főszereplő is szinte csak hangjával van jelen. A má­sik — Garai Gábor rádió­költeménye — áttételesen, finomabban él az akusztikus lehetőségekkel, mondhatni: nála a láthatatlanság vará­zsa az eszköz. Merénylet egyenes adásban Claude Ollier hangjátéka, noha „színhelytelen” egyér­telműen a Kennedy gyilkos­ságra utal. Főszereplője, egy ügyes rádióriporter (Kozák András alakítja kitűnően), 3ki egyetlen szemtanúja a gyilkosságnak. — Követi a gyilkost keresztül a váro­son, izgalmas jelentéseket ad le útközben a rádiótár­saságnak, az anyag azonban nem juthat el a hallgatóhoz — mert ellenkezik a társa­ság érdekeivel —, csak értel­métől megfosztottan hirde­téssé vagdalva. Jó ez a játék, fordulatos, izgalmas, szándéka is tiszta: megmutatni, hogy hogyan kendőzik el a magánérdekek az igazságot, hogyan hami­sítják meg a tényeket. Még­is valahogy utánérzést kelt. Évekkel vagyunk már a té­maadó elnöfcgyilkosság után, és — ha más formában is — lényegében ugyanezt a gon­dolatot sokan megfogalmaz­ták már Claude Ollier előtt Ezért van. hogy mondaniva­lójában kissé közhelyszerű­nek érzik. Varga Géza, a rendező, vi­szont élvezetes, izig-vérig rádiós világot teremt, bátran és hatásosan bánik a hang­effektusokkal. Orfeusz átváltozásai Garai Gábor szépmívű el­beszélő költeménye bensősé­ges, teljes figyelmet lekötő élmény. — Dal- és próza, hang és zene harmóniája, tudatosan keresett stílus­egység. Orfeusz mitológiai alakjá­ból a költő hús-vér alakot farag, a költött környezet, a mesék világa mind csak ku­lissza, az önmagát vergődve kereső ember megmutatásá­hoz. Gál István rendező nem szabályos” rádiókompozí- •iót alkotott. Valami olyan, gységes hatásra törekvő vekezet látszik rendezésén, "ely a hangulati, érzelmi 'emek összhangiát tartja »fontosabbnak. Méltó tár- ebben Fejes Cecília, a ze- ei rendező. Hidas Frigyes néjének drámai funkciója venrangú a költeménnyel. A látszatra meglepő, ám 'tólag bőven igazolt, találó •'ereposztást kell még kí­mélni. Darvas Iván Orfeusz ‘változásait, erejét és esen- ’ őségé* egyéni hanghordo- ással és szép szövegmon- ással érzékelteti. Domián *dit Euridike szerepében •pp azzal emelkedik ki. hogy beszéde, ha lágy ha ke­mény, mentes minden affek- táló, nyügösködő felhangtól. — trömböczky — Ülnek vagy kétszázan a hosszú, ünnepi fehérre terí­tett asztalok mellett. Csalá­dok, dinasztiák — vasutasok. Szép számban összejöttek er­re a szombatesti ünnepségre. Tizennégy társuk, régi jó ba­rátjuk tiszteletére, köszönté­sére. Hagyomány már, hogy a fűtőháziak — mozdonyveze­tők, műszakiak, mozdonyke­zelők — minden évben illő­en, szeretettel elbúcsúztatják azokat a társaikat, akiknek letelt a szolgálat, eljött a csendes, békés nyugdíjas kor. Azokat, akik 25—30 évig jár­ták az országot. Akik moz­donyokat vezettek, mozdo­nyon „szolgáltak”. Akiknek nem volt éjszaka és nappal, vasárnap és szombat este. Csak a szolgálat, a figyelő éber, pontos munka. Akik most búcsúznak, for­radalmi korszakot éltek át a vasútnál. Valamennyien gő­zösön, gőzmozdonyon kezd­ték. Aztán jöttek a Dieselek, s ma már gyorsan robognak a villanyvonatok. De szép életút, gyönyörűséges, s kín­zód nehéz korszak! S még valamiért külön is tiszteletet érdemelnek; 5—6 éves szol­gálat után ők voltaic, akik a felszabadulás évében vonatot vittek a fővárosba. Szolnokon akkor jóformán csak a vas­utascsaládok maradtak itt, várták meg a háború végét, ők — a most búcsúzók — akkor javítottak, munkához fogtak, mozdonyra szálltak. Számyaskerék csillog a szépen mívelt talpazaton. Kap mind a hét, ez évben nyug­díjba vonult masiniszta. És mind a tizennégy búcsúzó egy-egy pénztárcát, levéltár­cát (totó—lottó lapul benne, jó szerencsét). A munkatár­sak, a közvetlen jó barátok rózsacsokrot adnak a felesé­geknek, külön ajándékot a kedves cimborának. Nincs sok ünnepi szónoklat, de Fe­hérvári József, a főnök po­hárköszöntőt mond: — Maradjanak meg min­dig jóbarátainknak, vasutas dolgozóknak. Maradjon meg kedves emlékezetükben ez Nemrégiben tájékoztattuk olvasóinkat a túrkevei Finta Múzeum legújabb szerze­ményéről, Finta Gergely, mű­vésznevén Zádori Oszkár, franciaországi internáltsága alatt készített, s a közelmúlt­ban megkerült 25 csontfa- ragványáról. A Damjanich János Múzeum most kamara kiállításon mutatja be a mi­niatűröket, valamint Zádori franciaországi munkásságára, a Fekete kolostorban töltött időszakára, a faragványok- kal kapcsolatos kiállításokra vonatkozó írásos, tárgyi és fotodokumentumokat. A túrkevei születésű két szobrásztestvér, Finta Sán­dor és Finta Gergely művé­szi hagyatéka haláluk után szülővárosuk múzeumába ke­rült. Az idősebb. Sándor, kö­zel négy évtizednyi tevé­kenységének reprezentáns da­rabjait az Egyesült Államok­ból küldte haza Túrkevére, Finta Gergely hagyatékának legszebb együttese viszont a művész több mint tíz esz­tendős párizsi tartózkodása alatt készült. 1906-ban ment ki Párizsba, hogy ott az egvik legnagyobb élő szob­rászművész. Rodin mellett tanul ion és dolgozzon. Idővel saiát műtermet ren­dezett be. ahol az egyre gya­koribbá váló portré és szo­bormegrendeléseknek tett eleget. Felfelé ívelő pályáját derékba törte az I. világhá­a sok évtized, s az a példás munka, amellyel öregbítették fűtöházunk jó hírét-nevét! Zenekar hangol, s rákezdi, hogy; hétre ma várom.. Mint régi vasutas-batyusbálokon, itt is, ott is előkerül az asz- szonyok otthon sütötte tész­tája. Jófajta bor, habzó sör a poharakban. Szép szombat este van. Falusi Bélával, Buncsek Vilmossal és Brezvai Pállal kicsit félrehúzódunk, pár mondat erejéig. Mindhárman több mint 30 évet töltöttek mozdonyon. Falusi Béla min­dig gőzöst vezetett. Buncsek Vilmos az utóbbi négy évben Diesellel járt. Három környe­ző orszáeba volt útlevele. Brezvai Pál segédkezelő volt a teherpályaudvaron, a gurí- tónál. Sokfelé. Szomorkásán beszélnek. Nagyon elején vannak még a nyugdíjas kor­nak. — Minden este vár az ágyam, minden nap rendes, otthon főtt ebédet eszem — Falusi Bélából feltör a bánat. — Nappal szinte várom, iön az értesítés, táskázni kell Éj­jel nem tudok aludni! Már második hónaDia, hogy nvug- díjas vagvok. Mi lesz velünk, munka nélkül? A munka hiányzik! Mind­hárman elkomolyodnak. A tizennégy búcsúzó közül sen­ki sem kap kétezernél keve­sebb nyugdíjat. Sőt; 2400— 2700 között van az átlag Nem, nem a pénz, nem a megélhetés miatt bánatosak. Vasutascsaládból származ­nak. Falusi Bélának moz­donyvezető volt az édesapja, öccse most is az még. Brez­vai Pál is otthon, gyerekko­rában szerette meg a vasutat. Buncsek Vilmos édesapja mozdonyvezető volt, s tizen­egy gyerekéből négy fia szol­gált, szolgál a vasútnál. Mennyiszer leírtam, hogy „szolgálat, szolgált, szolgál”. Nem szolgai szolgálatra gon­doltam. Olyan hivatásra, amelyet valóban szolgálni kell, amely nehéz, de gyönyö­rűséges munka. S amelyet nagyon nehéz abbahagyni! SÖSKUTI JÚLIA ború kirobbanása. A had­üzenet értelmében Zádorit is mint oly sok magyar és más nemzetiségű, Franciaország­ban tartózkodó sorstársát in­ternálták. A Noirmoutier-i, azaz Fekete kolostornak ne­vezett fogolytáborba került, ahol irodalmi és közéletünk több neves képviselője síny­lődött. Többek között Kuncz Aladár is, aki „Fekete kolos­tor” című regényében örök emléket állított a fogság ke­serű esztendeinek. Ennek a könyvnek egyik jelentős alakja Zádori Oszkár szob­rászművész. Az ő leírásából követhetjük végig Zádori tá­borbeli tevékenységét, ka­punk utalást előző, párizsi munkásságára, — valamint Kuncz Aladár szerető baráti tolla ismertet meg Zádori lobbanékony, de egyenes, erős, életvidám természeté­vel. A regény lapjain megele­venednek a tábor nehéz hét­köznapjai, a létért való küz­delem. amely az emberekből sokszor a legvégletesebb in­dulatokat is kirobbantotta Zádori. a hatalmas formák­hoz. agyaghoz, márványhoz szokott szobrászművész a nyomorúságos ielen elől a munkába menekült. A konv- hából kidobóit marhacsont- darabokba faragta egvetlen kis tollkésével művészi ál­mait. régi életének kedves alakjait, szerelmeit. Láttam a rhodopei Kolos­torok betűvető szobáit, a Sorbonne falait, Kopernikusz egyetemét, az olasz maestrok iskoláit és mindig, minden­hol szótlan tisztelettel gon­doltam az elröppent száza­dok tanítóira, a kultúra böl­csőjének ápolóira. Ezzel a meghatódott tiszte­lettel léptem be a 250 éves törökszentmiklósi Bethlen Gábor úti iskola kapuján. Túlzásnak tarthatná vala­ki. hogy az európai kultúra matuzsálemi korú szülő­ágyait egy gondolatsorban említem a hozzájuK képest tényleg parányka törökszent­miklósi iskolával. Az ős, döngölt padlójú, zsúpfedeles, egyszobás isko­lában tényleg nem tanítot­tak Coméniusok, tanítványai közül nem kerültek a halha­tatlanságba Giordano Brú­nók, Marok, ez igaz. De még­is: fáklyás volt ez a parányi tanszoba, az ős Tisza renge­tegében, a pákászoK világá­ban, majd a cselédsorban és utóda mennyire világít ma is, mélyre, a formálódó em­berkék tudatában. A törökök kiűzése után — 1685-ben menekült el a bég — elnéptelenedett a vidék. Vadvízjárta nyomorúságot nőtt be a gaz, olyan szegény volt a föld, ahogy itt hallot­tam, hogy még a bíbic is sírva repült el fölötte. Elpusztult itt is egy da­rabka Magyarország. Csak a következő században, 1720- ban merészkedett vissza a sások közti buckákra az em­ber, hogy újra hazát foglal­jon. Az újratelepítés évében huszonhat család jött Török- szentmiklósra. A korabeli feljegyzés így írja: „megül­ték ezt a helyet”, ök fogad­ták fel Bölcskey Mihályt rektornak, hogy betűre, la­tinra tanítsa a gyerekeket. A jó öreg rektor. Bölcskey Mihály uram, egykori debre­ceni diák, a Naccságos Feje­delem emlékén nevelte a nádasok kismagyarjait. Aztán újak jöttek. Kalmár Jánosné, az első tanítónő és Ezek a faragványok Zádo­ri szabadulása után, 1919-ben hazakerültek Budapestre. — Több ízben szerepeltek kiál­lításon, majd Zádorival együtt 1936-ban Túrkevére krültek. A művész élettársá­nak ajándékozott a miniatű­rökből 25 darabot, melynek tartózkodási helye az utóbbi időkig ismeretlen volt. A foto és tárgyi dokumen­tumokkal kiegészített kama­rakiállítást vasárnap nyitot­ták meg a Damjanich János Múzeum földszinti, középső kiállító termében — EGRI — Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter elnökletével hétfőn megkezdte munkáját Szolnokon az egészséeügyi szakiskolában az a bíráló bi­zottság, amely hivatott eldön­teni; melyik tervoál vázat alanián éníttk fel Szolnok új, ha+nirnas kórházát. Mint ismeretes, a neffvedik ötéves tervben Szolnok leen­dő új városneeveöéöen. a Kisevenen meetovrlik az 1100 ásvas kórház énítését. Az or­szág e»rik kifnnovnbh és leg­korszerűbb egészségügyi lé­tesítményéhez többek közeit még tizenhárom rektor, meg négy „lánytanító”, harminc év alatt. Nehéz volt a föld, barna és kicsi a kenyér, vándoroltak a betűvetők, ke­resték ők is a boldogulásu­kat. 1767-ben már négyezer lelkes a falu. 1800-ban már százhét fiút és kilencvenhét leányt tanítottak a szalmás­falú iskolában, egyetlenegy szobában. 1845-től a magyar nyelv szószéke ez a tanoda is. A mai Kossuth Lajos utca 103- béli régi hajlék még tanúja ennek is. Az 1790-ben épült ház szinte eredetiben ma­radt ránk. Egy-egy tanító száz—százötven gyereket ta­nított itt — „Öh, ti árva legelsők”, hogy valamit is megmentsen nemzeti kultú­ránkból az utánuk jövőkre. A századfordulón hatszáz diákja volt az iskolának. A református egyházközség hal tanítót szerződtetett; de sár­arany maradhatott csak a verítékkel földbe hullott ér­telem. Mert merre vitt az út az iskolából? Megdöbben­tő adatokat kaptam, benne van ebben a millenniumi éveket követő félévszázad Magyarországának tragédiá­ja. Az 1900 és 1944 között tanult diákok 60 százaléka cseléd lett, napszámos, — vagy saját pár holdját túró földművelő, 15 százaléka ta­nult ipart, 4.5 százalék irat­kozott be a polgári iskolába, 0.5 százalékuk pedig a gim­náziumba. Minden 200 gye­rek közül egy jutott tehát el a magasabb műveltséget adó gimnázium padjaiba! A korról meglévő társadalmi ismereteink alapján bizto­sak lehetünk benne, hogy nem is a legtehetségesebb, hanem akinek a szülei „bírták”; Hány tehetség veszett el itt is, mennyi alkotó lehe­(Tudósítónktól) A 250. éves évfordulóját ünneplő város tapasztalatcse­rével egybekötött találkozóra hívta meg a megye ifjúsági klubjait. A házigazda szere­pére a kétszeres kiváló Csi­kós József ifjúsági klub és az ugyancsak kiváló címmel kitüntetett Vasas-klub vál­lalkozott. A hasznosnak es kellemesnek ígérkező miklósi eszmecserére megmozdult a megye: mintegy százötvenen érkeztek a Vasas Művelődési Házba, amelynek nagytermé­ben a szolnoki Pop-együttes, maid a népszerű pol-beat énekes, Dinnyés József bizto­sította a szórakozáshoz szük­séges programot. muzsikát. Szabó Ferenc városi népmű­velési felüevelő irányításával az alkalomhoz illő, s a város múltiát és jelenét megismer­tető — klubra szabott — szellemi játékra is sor került Uevfm okkor a Megvei Mű­velődési Központ szervezésé­elmegyógyintézet, mentőálli- más, csecsemőotthon, rende­lőintézet és más létesítmény is tartozik maid. Az Egész- ségügvi Minisztérium által meghirdetett pályázatra 12 pálvamű érkezett. A szakbi­zottság ezek közül választja ki azt a tervet, amelynek alanián meeénül a nagy terü­leti kórház. A bíráló bizott­ság hat napon át folytatja munkáiát és szombaton hir­deti ki az eredményt. Az el­fogadott pályaműveket ma­gas díjakkal jutalmazzák, tőség! Nem az öreg isko! hibája, hanem egy nemze. vesztő korszaké. A vasárnapi jubileumi ür népségre eljöttek az őrt diákok, a régi tanítók, vág levelet írtak az ősi aim materhoz. — A legöregeb „Bethlenes”, a 102 éves Be zás Mihály' már nem bír eljönni. Az egykori igazga tó. Kerekes József ott volt Kilencven felé jár... Az iskola folyosóin kiállí tást nyitottak, öreg diák é mai gyerkőc, senki, sósén fogja elfelejteni: nagyap; korú férfiak álltak meg a régi, nagyon régi osztály­fényképek előtt. — Keresték gyermekkori önmagukat, té­tován mutattak egy-egy véz­na mezítlábasra: „ez meg én vagyok, ez meg Balogh Kar­csi, ez elesett, ez meg Kiss Piri, ő meg tüdőbajt kapott, ez meg...” A folyosó másik oldala már vidám. Nem a krónikás erőlteti így a képet: az üveg­falon át oda süt a nap. Igen, ez már a napos oldal. A pa­latáblával szemben a szem­léltető eszközöket, a mai diákéletet bemutató tárlat. Ez már a modernebb iskola, itt, az öreg szalmafalú, zsúptetős tanszoba helyén. Nyolcszáztizenhat gyerek második otthona ez a tizen­hat tanterem. Bizony még ma is szűkösen vannak, de __ és ez nem jóslás, hanem a jövő ismeretének követ­keztetése — majdcsak csu- paüveg, hatalmas Iskolát építenek ide a gyerekeiknek azok az apróságok. — ha előbb nem, — akik most annyira meghatódottan né­zegetik a nagybajúszú öreg tanítók fényképeit, a kuny- hócskának látszó régi tan­szoba makettjét. Az iskola ünnepel és eb­ben a meghatódottságban ott van a sírjukat sem lelhető régi tanítók emlékének tisz­telete és a mai fáklyások, a mai tanítók, tanárok megbe­csülése.- ti ­ben élénk vita zajlott az egyik alapvető kérdésről- ho­gyan lehet megoldani az ifjú­sági klubokban a szórakozás és a nevelés feladatait. Elvá­laszthatatlan feladatok. s csak egységükben szolgálhat­ják a fiatalok személviségé- nek jó irányú fejlődését — állapították meg egyöntetűen a vitában résztvevő klubve­zetők. Határozottan vetődött fel a megfelelő új módszerek ke­resésének ügye is, s erre, mármint a módszerbeli segít­ségadásra a Művelődési Köz­pont irányításával működő, éppen itt. Törökszentmiklóson újiáalnkult ifiúsági szakbi­zottság határozott ígéretet is tett. A klubmozgalom egvik me­gyei fellegvárában vasárnap sorra került klubtalálkozó feltűnően jó han<ni'->tv.an. a késő délutáni órákban ért véget. Kongresszus a víz minőségéről A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében hét­főn megkezdte négynapos ta­nácskozását a II. Vízminőségi és Víztechnológiai Nemzetkö­zi Kongresszus. A tanácsko­záson 250 hazai hidrolóeus. geológus, vegvész és biológus s 18 országból 126 külföldi szakember vitatja meg a fo­lyók, a tavak és a felszín alatti vizek minőségével, az ivó-, öntöző- és ipari víz be­szerzésével és a szennyezett­séggel összefüggő fizikai—ké­miai és biológiai problémá­kat, • • ^ * • -**•■*. Zádori Oszkár csontfaragványainak kiállítása Á szolnoki új kórház tervpályázatának bírálata Ifjúsági klubvezetők Törökszentmiklóson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom