Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

1970. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pártérfekezlet Túrkerén és Karcagon Célszerű munkát igényel Jó alap a jövő a további iparosításhoz Legsürgetőbb most a betakarítás A termelésnövelés főleg a termelékenység fokozásából adódott Mint arról - előzetesen hírt adtunk, Túrkeve 22 alapszer­vezetének százhuszonhat kül­dötte is megtartotta pártér­tekezletét. Az alapszerveze­tek küldöttel előzetesen írásban megkapták a városi pártbizottság négy évi mun­kájáról szóló beszámolót, A pártértekezlet egyik ve­zérfonala csak úgy mint a beszámolóé annak a mérle­gelése volt: hogyan élnek az , emberék megyénk első szövetkezeti városában. Eh­hez mindenekelőtt a beszá­molónak a következő meg­állapítását emelhetjük ki: a jövő év februárjában lesz húsz éve annak, hogy Túrke- vén befejeződött a mező­gazdaság kollektivizálása. Ez a két évtized bővelkedett eseményekben, vívódásokban, eredményekben és megtor­panásokban egyaránt. A négy évvel ezelőtt vá­lasztott pártbizottság teljesí­tette megbízatását. Kezdemé­nyezője, irányítója volt a város politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági át­alakulásának. Működése ide­jén tovább szilárdultak a tsz-ek, sőt az utóbbi évtized­ben a város ipara is jelen­tősen fejlődött. Amíg pél­dául 1960-ban négyszázhu- ezonheten dolgoztak ipari üzemekben (a város lakossá­gának 3,6 százaléka) és 10,5 millió forint termelési értéket állítottak elő, idén már ezerhétszázan dolgoznak ipari üzemben és mintegy Az első szövetkezeti város kommunista küldöttei, mint megpróbáltatásokban, ta­pasztalatokban gazdag embe­rek, jóleső érzéssel nyugtáz­ták azt is: a két évtized gondjai feletti győzelem je­gyében ünnepelhetik meg jubileumukat. A sikerek alapjai, mint a beszámoló is összefoglalta az emberi aka­rás, a megyei és az országos vezetés hatékony intézkedé­seinek egybeesése volt. Szólt a beszámoló és a küldöttek közül is sokan utaltak az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek jó kihasználásá­ra. Nagy felelősségérzettel összegezte a pártbizottság mindazt, amit a város lakói életkörülményeinek javításá­ért tettek. i Gondosan körvonalazták A szövetkezetek vagyoni helyzete most a két évtized után megnyugtató. 1961-ben a közös gazdaságok összes vagyona 141 millió forint volt, tavaly pedig már 216 millió. Ennél is beszédesebb viszont az a tény, hogy a tiszta vagyon az 1961 évinek tögbb mint a háromszorosa jelenleg. Az előrejutásban nagyon nagy szerepe van a szövetkezetekben működő jó szakember gárdának. A szö­vetkezeti vezetés az utóbbi Időben stabilizálódott és nö­vekedett az agrárszakembe­rek száma. Huszonketten tannak, akik egyetemet, vagy felsőfokú technikumot végeztek. Van azonban még kifogásolni való is. Ahogyan Herczegh Klára, a Táncsics Tsz agrármérnöke a vitában elmondta, nincs elég ösztön­zés a szakmai tanulásra. Egyes betanított munkások náluk is többet keresnek, mint némelyik egyetemet végzett szakember. Szólt a pártértekezlet töb­bek között arról is, hogyan jegítették a szövetkezetek a aáztáji gazdaságok működé­sét. Keresik a közös és a háztáji kapcsolatának erősí­tését. A háztáji területeket például á legjobb földeken mérik ki. Mindez közreját­amelyet a tanácskozás al­kalmával már csak néhány időszerű tennivalóra utaló gondolattal egészített ki Tóth Imre elvtárs. A jól szervezett pártértekezlet résztvevői így alapos elemző munkát végezhettek. 205 millió forint termelési értéket produkálnak. Az üzemek közül legdina­mikusabban a tsz-ek önálló vállalkozása fejlődött. Ez az üzem, 1961-ben, alakulása évében 2 millió; tavaly pe­dig 17 millió forint termelési értéket ért el. A közös vál­lalkozásnak most már kor­szerű telepe van és kerti bú­torait az exportcikkek kö­zött is számon tartják. A tervek is szépek. A Május 1. Ruhagyár helyi üzeme például a negyedik ötéves tervben bővül és a tervidő­szak végére mintegy négy­száz dolgozója lesz. Mindennek a sok irányú fejlődésnek, ahogyan meg­fogalmazták van egy árny­oldala is. Nagy a munka­erővándorlás a városban. Erről szólt a beszámoló: a túlzások és a csábítások el­len fel kell lépni. Elemez­ték ezt a felszólalók is. Megállapították, hogy négy év alatt kétezerkilencvenen cseréltek munkahelyet, s az ebből eredő veszteség meg­haladja a 10 millió forintot. Ha ezt az összeget mind városfejlesztésre fordíthatták volna, mintegy 50 kétszobás lakásra tehettek volna szert. meg az aktuális és a távlati teendőket is. A jelenlegi legsürgetőbb munkának min­denekelőtt annak a 25 millió forint értékű terménynek — kukorica, rizs, stb — a gyors betakarítását jelölte, meg a pártértekezlet, amely még a tanácskozás napján a föl­deken, a határban volt. Ez feltétele a további boldogu­lásnak, a jövő évi kenyér biztosításának is — mondták. A betakarítási gondokról szólt Pápai Károly, a Tán­csics Tsz küldötte, aki szen­vedélyes hangon beszélt ar­ról, hogy évről évre ismétlő­dő alkatrészhiányokért az il­letékes országos szervek fe­lelős vezetőit vonják kérdő­re, mert mulasztásuk miatt milliók mehetnek veszendő­be a megtermelt értékekből. szik abban, hogy ezekből a gazdaságokból évente 40 —50 millió forint értékű árut visznek eladásra. Kevesebb tanyában több fiatal él A pártértekezlet résztvevői pedagógusok, szövetkezeti, egészségügyi dolgozók egy­aránt nagy gondossággal ve­tettek számot azzal, hogyan élnek a városban és a tanyá­kon az emberek. Vígh János például beszámolt, hogyan éltek a kulturális lehető­ségekkel. Elmondta, hogy a pedagógusok az óvodába nem járó — főleg tanyán élő — gyerekeknek megszervez­ték az iskolára előkészítő foglalkozásokat. Amint erre Vári Györgyné rámutatott, szükséges is volt és továbbra is az lesz, mert a tanyai la­kosság megfiatalodott. Annak ellenére, hogy a tanyák szá­ma fogy, jelenleg több isko­láskorú gyermek él a tanyá­kon, mint évekkel ezelőtt. A pártértekezlet egészét átfűtötte a napjainkban na­gyon fontos gondolat, annak a vizsgálata, hogy megvaló­sult-e mindaz, amiért húsz évvel ezelőtt szövetkezetek a város lakói: a jobb élet. S mi a további teendő? A -je­lenlegi helyzetről néhány adat tanúskodik. Amíg 1958- ban 2,2 millió forint volt a lakosság takarékbetét állo­mánya, az idén megközelíti a 30 millió forintot, öt év­vel ezelőtt 18 ezer 200 forint volt az évi egy főre eső átlagkereset, tavaly viszont meghaladta a 21 ezer 100 fo­rintot. A további törekvésre utal az is, amit Szurcsik István, a Vörös Csillag Tsz elnöke fel­szólalásában elmondott. Ez a szövetkezet jövőre jobban segíti a nyugdíjasokat, hogy még életükben érezzék a megbecsülését, a szövetkeze­ti mozgalom helyi veteránjai. A pártbizottság beszámolójá­ból pedig így foglalhatjuk össze az erre vonatkozó megállapításokat: A tsz tagság életkörülmé­nyeit nagyban javították a beszámolási időszakban be­vezetett felsőbb intézkedé­sek. A nyugdíjrendszer kor­rigálása náluk mintegy hat­százötven embert érint. A családi pótlék felemelése a három tsz tagjainak havi 55 ezer forint többletet jelent. A betegségi segély módosítá­sa havonta mintegy 25—26 ezer forint többletkiadást je­lentett a szövetkezetnek. Je­lentős a tsz-ek nőtagjainak a szülési szabadság bevezeté­se. A szociális juttatások ki- terjesztését jelentette a fize­tett szabadság bevezetése is. Az elmúlt évben már 18 ezer 351 munkanap szabad­ság járt a tsz-tagoknak. A megnövekedett kiadások fedezésére a szövetkezetek szociális, kulturális alapjait meg kellett emelni. Ez az összeg 1969-ben már 3 millió 254 ezer forint volt, az 1965. évi 792 ezer forinttal szem­ben. A szövetkezeti tagok ma már nemcsak a kereseti lehetőségre igényesek, ha­nem a munkakörülményekre is. A szövetkezetek — ere­jükhöz mérten — sokat tet­tek e vonatkozásban is, pél­dául a nehéz fizikai munka egy részét gépesítették. Mindenki szívesen és biztonságban dolgozhasson Az ember megbecsülésé­nek, egymás tiszteletbentar- tásánák fontosságával fog­lalkozott felszólalásában Ár­vái István, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja. Törődni többet egymással, egymás gondjainak meg­könnyítésével — mondta — így érhetjük el, hogy mun­kahelyén, lakhelyén min­denki jól érezze magát és tehetségének, feladatának megfelelő munkát fejtsen ki. Hétköznap, ünnepnap, egy­aránt célunk legyen — mondta e témához kapcso­lódva Gyenes Gyula — úgy alakítani a munkahelyeket, úgy rendezni be azokat, hogy ott mindenki szívesen és biztonságban dolgozhasson. Hegyi Antal és többen má­sok is azt méltatták, milyen szerepet vállalhatnak a szo­cialista brigádok az embe­rekkel való törődésből. Töb­ben javasolták, hogy a tar­talmi munka javítását szor­galmazzák a munkabrigádok életében. A pártértekezlet jól tük­rözte azt az alapelvet, ami­nek jegyében a szövetkezeti gazdálkodás második évti­zedének évfordulóján Túr­keve népe dolgozik. A saját kezükben van a jövőjük, sor­suk együtt és egyenként mincjenkié. A jövő útját pe­dig így fogalmazta meg egyik felszólaló: „Tovább haladásunk okos és célsze­rű munkát igényel minden­kitől.” B. E. „A karcagi Általános Sze­relő Ktsz-böl a Május 1. szo­cialista brigád jelenti: a X. pártkongresszus tiszteletére, a Szovjetunió részére készülő 200 lóerős tolóhajó elektromos berendezéseinek vasszerkezeti munkáit október 25. helyett október 16-ra teljesítette. Ez alkalommal a szövetkezet minden dolgozója nevében üdvözöljük a városi pártérte­kezletet. Pártunk X. kongresszusa tiszteletére gyárunk kollektí­vája a vállalt befejezett ter­melési tervünket 14,6 millió forinttal szemben 17,1 millió­forintra, teljes termelési ter­vünket 24,6 millió forinttal szemben 30 millió forintra teljesítettük. Szerszámgépipa­ri Művek dolgozói. A karcagi városgazdálkodá­si vállalat kommunistái, szo­cialista brigádjai a X. kong­resszus tiszteletére tíz belvi­zes ház felépítését vállalták. Jelentjük a pártértekezletnek, hogy e vállalásunkat ha­táridő előtt két héttel teljesít­jük.” Amit négy évvel ezelőtt, a IX. pártkongresszusra készül­ve az akkori városi pártérte­kezleten így fogalmazott meg felszólalásában Kovács Pál, a Mit jelentett ez Karcagnak? A két üzem eddig mintegy nyolcszáz embernek teremtett munkalehetőséget, s a követ­kező években a SZIM újabb négyszáz munkást alkalmaz, míg a HTV ezer nőt foglal­koztató üzemet hoz létre. Nö­velte a foglalkoztatottak szá­mát az üveggyár és a IV. öt­éves tervben megvalósuló 90 milliós beruházása újabb fej­lesztésre ad lehetőséget- A Malomipari és Terményfor­galmi Vállalat létszámemelés nélkül emelte a termelési vo­lumenét négy év alatt több mint 100 millió forinttal. És sorolhatjuk még a többi üze­Mennyi energia, munka, áldozatvállalás van ezekben az eredményekben, nehéz len­ne kiszámítani. Csak egyetért­hetünk abban a felszólalók­kal: az alapot ezen eredmé­nyekhez a jelenlegi gazdaság- irányítási rendszerünk, vala­mint a város vezetőinek — különösképpen a pártvezetés­nek — céltudatos iparfejlesz­tő munkája adta. Természe­tesen szó esett az árnyolda­lakról is, és ez így volt rend­jén: őszintén beszéltek közös dolgaikról, s arról is számot kellett adniok, amit nem si­került megvalósítani. Bézi János, a téglagyár párttitkára tulajdonképpen nem mondott újat, amikor elmagyarázta: még mindig 50 év előtti mun­kamódszerekkel dolgoznak, elavult technológiával, kor­szerűtlen, rossz munkakörül­mények között. Pedig a tégla­gyár munkájára, termékeire nagy szükség van, s az igé­nyeknek így sem mennyiségi­leg, sem minőségileg nem tudnak eleget tenni. A tégla­gyári munkások pedig akar­nak dolgozni: ezt bizonyítja, hogy az utóbbi négy hónap­ban minden szombaton, va­sárnap dolgoztak és 3 millió­val több téglát gyártottak a tervezettnél, mert tudták, szükség van munkájuk ered­ményére az árvízsújtotta te­rületeken. Az árnyoldalhoz tartozik az is, hogy nem emelkedett megfelelően a lakossági szol­gáltatás, sem mennyiségileg, sem minőségileg. Ennek meg­oldását a felszólalók, a párt- bizottság tagjai egyaránt sür­gették. Ezzel kapcsolatban ér­demes megemlíteni mindazt, amit Soós István, a megyei tanács vb elnökhelyettese a vitából részt kérve elmon­dott. Az iparfejlesztéshez ha­sonlóan államunk alapot ké­pez a szolgáltatás fejlesztésé­re. Ebből kaphatnak a me­gyék is, hogy bővítsék a gép­kocsiszerviz, a lakáskarban­tartás, a háztartási gépjavítás. Hazafias Népfront titkára: „Merjünk-e szépet álmodni?” — valóság lett. A város ak­kori nagy gondja, az iparosí­tás megoldódott, amelynek fényes bizonyítékai az előbbi táviratok is és amelyről a karcagi városi pártértekezlet vitájában részt vevők csak az elismerés hangján szólották. A jelentés — melyet a vá­rosi pártbizottság készített négy éves munkájáról — így számolt be a küldötteknek e témáról: „A megyei párt vb 1967. március 7-én ezt köve­tően 1969-ben tárgyalta és értékelte Karcag város ipa­rának helyzetét, fejlődését, az iparfejlesztés további felada­tait. Állást foglalt az iparfej­lesztés szükségességében mind a meglevő üzemek továbbfej­lesztése, mind új üzemek telepítése vonatkozásában. A közös erőfeszítések eredmé­nyeképpen mindkét vonatko­zásban sikerült eredményeket elérni, amelyeket jó alapnak tekinthetünk a további fej­lesztéshez. Az ipartelepítési program keretében két új üzem kezdte meg működését, a Szerszámgépípari Művek 2. számú gyára és a Híradótech­nikai Vállalat 2. számú gyár­egysége.” met, a szövetkezeteket, ame­lyek szintén óriási mérték­ben fejlődtek. Négy év alatt összességében 751 új ipari munkahely létesült Karcagon. Ám ennél is értékesebb, hogy — bár a munkalehetőségek az egyes embereknél mindennél fontosabbak, azáltal javul anyagi helyzetük, nő társa­dalmi szerepük — a több mint 300 milliós termelésnö­vekedést kétharmadrészben a termelékenység növelésével érték el, annak ellenére, hogy eddig a városban a foglalkoz­tatási lehetőségek biztosítása érdekében mindig extenzív fejlesztésről beszéltek. a Patyolat szolgáltatói háló­zatukat. Természetesen első­sorban azok kaphatnak eb­ből a pénzből, akik a legke­vesebb ráfordítással tudják növelni kapacitásukat. Ha a közös gazdaságok négy éves számadását vizsgáljuk, kiderül, nekik sincs okuk a szégyenkezésre. Pártunk he­lyes agrárpolitikája minden eddiginél gyorsabb gazdasági fejlődés lehetőségét teremtet­te meg Karcagon is. A mező- gazdasági árszínvonal emelés gyors ütemű akkumulációt és ezzel párhuzamosan jövede­lemnövekedést tett lehetővé. A halmozott termelési érték a termelőszövetkezetekben 178-ról 303 millió forintra emelkedett, ami 70 százalékos növekedésnek felel meg- S míg 1966-ban a felhasznált jövedelemnek 21,5 százaléka került állóalap felhalmozás­ra, 1969-ben már több mint 25 százalék. Ezzel párhuza­mosan nőtt az egy dolgozóra jutó részesedés is: négy év alatt 11 ezer forinttal. 47 százalékkal nőtt a mezőgaz­dasági termelés A harmadik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzése a következő volt: „A mezőgaz­dasági termelés a megelőző 5 év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék.” Most ezen a pártértekezleten arról adhattak számot — a jelentés és a felszólalók —, hogy míg a második ötéves tervben át­lagosan 2889 ember foglalkoz­tatásával 165 millió forint ér­téket állítottak elő, a harma­dik ötéves terv alatt 2681 em­ber foglalkoztatásával 242 millió forint értéket. Vagyis az akkor meghatározottal szemben sokkal nagyobb mér­tékben, 47 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés Kar­cagon. Ám e területen is vannak gondok. Sajnos a mezőgazda- sági gépek alkatrészellátása Karcagon sem megfelelő. Azért emelt szót Sinka Ferenc is, hogy az ipar az eddiginél sokkal több gondot fordítson erre. Érdemes arról is szólni — ha röviden is — a mezőgaz­daság, de főképpen az ipar fejlesztése milyen egyéb je­lentős fejlesztést eredménye­zett Karcagon. Mindenekelőtt nézzük a város társadalmi struktúrájának változását: nőtt a munkásosztály létszá­ma. Azzal, hogy újabb — ad­dig csupán a házimunkát vég­ző — nők lettek ipari munká­sokká, többen kapcsolódnak be a társadalmi élet vérkerin­gésébe. Különböző alapfokú politikai iskolákon tanulhat­nak, s egy kolektívához tarto­zás már arra is ösztönzi őket, hogy tanuljanak, olvassanak, tájékozódjanak a világ dolgai­ban. Több lett a városban az értelmiségi foglalkozású la­kos, is, amely feltétlenül ma­ga után vonja a kulturális színvonal további emelését. Amiről feltétlen meg kell még emlékezni és amiről töb­bek között Király Ernőné is beszélt: fejlődött a város kommunális, szociális egész­ségügyi ellátottsága. Négy év­vel ezelőtt csak úgy beszéltek a kórházról a város lakói „ha meg lesz” — felépült. A gyó­gyító munka szolgálatába állt 440 ágyával. Korábban a ré­gi intézményben mindössze 18 szakorvos — most ötvenkettő dolgozik, rajtuk kívül öt kör­zeti és három gyermekkörzeti orvos vigyázza a karcagiak egészségét. Előtérben a kooperáció Nőtt a városban a lakásál­lomány — Karcagon is elő­térbe került a kooperáció, melyet az iparosodás, a kór­ház üzembe állítása követelt meg elsősorban. Fejlődött a közműhálózat: 11 kilométerrel bővült a villanyhálózat, több mint 8 kilométer járda épült, 12 kilométerrel nagyobb ma a város vízhálózata mint négy évvel ezelőtt volt, megoldó­dott a szennyvízelvezető háló­zat kiépítése, és eljutott ez- idő alatt a vezetékes gáz is Karcagra­Dómján Sándor fogalmazta meg a tanácskozáson: „váro­sunk annyit fejlődött négy év alatt, mint annak előtte so­hasem.” És ez így igaz. Mind­az, amit eddig ismertettünk, lényegében csak kis töredéke annak, amivel a pártbizott­ság beszámolója, a vitában felszólalók elmondtak, s ame­lyek Dómján Sándor megál­lapítását bizonyítják. És hogy komunisták vitatták meg kö­zös dolgaikat, igazolják azok a javaslatok, amelyeket a to­vábbi fejlődés érdekében tet­tek a város pártalapszerveze- teinek küldöttei. A jövőért vállalat felelősség csendült ki szavaikból, amikor a város további fejlesztését, a lakás­elosztás rendszerének javítá­sát, a további iparfejlesztést, a kulturálódási lehetőség nö­velését tették szóvá. Végezetül hadd idézzünk egy kedves mozzanatot a ta­nácskozásról, amely egyúttal azt is példázza, hogy a kar­cagi emberek szeretik váro­sukat, s ha el is kerülnek onnét, máshová rendeli őket a kötelesség, lélekben, szí­vükben hívek maradnak hoz­zá. És tulajdonképpen ez az egészséges városszeretet az egyik alapvető biztosítéka annak, hogy Karcag a jövő­ben tovább fejlődik, gazda­godik. A pártértekezletre táv­irat érkezett: „Legnagyobb sajnálatomra nem tudok a pártértekezleten részt venni, mert abban az időben a Fegy­verbarátság gyakorlaton kül­földön tartózkodom. Kívánok a pártértekezletnek a megvá­lasztandó új pártbizottságnak és vb-nek hasznos, eredmé­nyes jó munkát és sok sikert. Elvtársi ülvözlettel: Czinege Lajos. y. y; Szilárdultak a tsz-ek, több az ipari munkás Megmenteni, amit megtermeltek A szakemberek megbecsüléséről 7SÍ új ipari munkahely Energia, munka, áldozatvállalás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom