Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

4 SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 1970. október 18. Két kongresszus között Mint egy nagy család Minden jubileumnak vannak ünnepeltjei. A tanácsok fennállásá­nak 20. évfordulóján az államhatalmi szervek választott társadalmi munkásairól, a tanácstagokról és az apparátusok dolgozóiról emlé­kezünk meg. Az ezrek közül néhány arcot közelebbről is szeretnénk bemutatni. Olyan embereket, akiknek pályafutása az eltelt húsz évben szorosan összefonódott a tanácsok életével, munkájával. Földkupac a kapu előtt Bizony ugyancsak megszep- penten hallgatta 196.6 őszén a mezőtúri pártértekezlet ké­rését Balogh Ferenc, a Dózsa Cipőipari Szövetkezet elnö­ke. Jogos volt az, szó se róla. A városban egyre aggasztóbb volt a munkaerőfelesleg, fő­leg a nők tétlenkedtek. Azért javasolta a párt a jóhírű szö­vetkezetnek, fejlessze üze­mét, foglalkoztasson több tú­ri asszonyt, lányt. Balogh Ferenc most — né­hány hónappal a megszolgált nyugdíjas kor előtt — az el­nökhelyettesi poszton dolgo­Kipróbálom. — Hány pár cipő ez évente? Nem jön zavarba. Gyors mondatokban sorolja; 1966- ban 65-, 67-ben 122-, 68-ban 149-, tavaly 157 000 pár cipőt készítettek. Az idén? (— Mennyi lesz meg biztosan, János?) Szásznyolcvanötezer. Szocialista brigádok vezetői értekeznek a szobában. Ba­logh Ferencen kívül még egy őszhajú, idősebb ül közöttük. Iglódi Sándor, ö mondja a nagy számok hallatán, hogy csuda ez, csakhogy valóság. Alapítója a szövetkezetnek. Tizenöt cipész kisiparos ala­pította 1948. november 15-én. Négy évvel ezelőtt százhe- ten dolgoztak együtt. Szép exportcipőket csináltak, leg­. Az unokák, a munka foly­tatói sem szégyenkezhetnek hát. Éveken át nem jutott a mezőtúri cipőkből a hazai boltokba. Megvették mind jó előre külhoni kereskedők. — Jövőre már egyharmad rész itthon marad — mondja ^Pados János. — Később is ez a szándékunk, kéri a keres­kedelem, adnunk kell. — Jövőre. — Balogh Fe­renc biztosan arra gondol, Előkészítés Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása az isko­lai előkészítő foglalkozások megszervezéséről, vezetésé­ről. Az intézkedés alapján a következő év április 1-től a tanévzáró értekezletig 12 hé­ten .át, hetenként kétszer, három-három órában ingye­nes előkészítő foglalkozáso­kat szerveznek azoknak a gyerekeknek, akik ősszel lépnek az általános iskola első osztályába, s óvodába nem jártak. Az előkészítés célja, hogy felkészítsék a kicsiket az is­kolai életre, megkönnyítsék zik. Eljártak, teltek az évek. Az elnöki hivatalt átadta a fiatal, felsőfokú technikumot végzett cipésznek, Pados Já­nosnak. Ám a múltról mégis ő, az őszhajú, fáradhatatlan­nak tűnő beszél a legszíve­sebben. Micsoda memória! Fejből, kapásból sorolja: — Százhét dolgozónk volt 1966-ban. Nyolc híján három­száz 67-ben, háromszázötven­kettő 1968-ban és negyven­nel több tavaly. Az idén? Hatvannyolc ipari tanulónk­kal együtt pontosan négy­száztízen vagyunk. többet egy angol cégnek. Az­tán sportcipőt, főleg korcso­lyát. Az asztalon most gyönyörű, divatos női, férfi szandálok, kézzel körülvarrott, kényel­mes, szép autóscipők. A jövő. Egy részlegük majd egy évre szóló megrendelést kapott autóscipőre. Nők varrják, tú­ri lányok, asszonyok. A szak­értő társaság — Pados János elnök, Balogh Ferenp, a he­lyettese és Kakuk László fő­mérnök — azt mondja, job­ban, szebben varrnak kézzel a nők, mint valamikor a férfiak. De valaha a mezőtú­ri híres csizmadiák is tudtak varrni. Meglátszott az a fé­nyes csizmaszáron, hogy Tú­ron készült, remekbe! akkor ő már aligha lesz Ftt. Pedig de csuda szép esztendő lesz az az 1971. Akkor készül el a 22 millió forintot érő új üzem. Odaköltöznek, együtt lesznek. Most vagy tíz helyen van a városban raktár, mű­hely, iroda, miegyéb. Szoron­ganak, szűkös a hely, rég korszerűtlen. — Mégis mint egy nagy család, olyan a miénk. — A korán sötétedő délutánban az iskolára beilleszkedésüket a taninté­zeti keretekbe, megismertes­sék velük leendő második otthonukat. Éppen ezért foglalkozáso­kat az általános iskolákban tartják majd, annak a peda­gógusnak a vezetésével, a'ki a gyerekeket szeptember el­sejétől tanítani fogja. Az előkészítők legfőbb pedagó­giai módszere: a játék. A beíratást követően az iskola igazgatója gondosko­dik a jelentkező gyerekek nyilvántartásba vételéről, valamint az előkészítő meg­szervezéséről. derűs optimistán hangzik a szó. — Egyre nagyobb család! A negyedik ötéves terv végé­re már nyolcszázan leszünk! Erre gondolunk, ezért dolgo­zunk régen. 1967 óta évről- évre több az ipari tanulónk. Aztán pályázatokkal is hív­juk hozzánk a fiatalokat. Editke, jöjjön már közelebb! Editke, Kelemen Edit csi­nos, tizennyolc éves. Nemrég jött három barátnőjével Martfűről, a cipőipari szak- középiskolából. Érettségi után egy kicsit haza. Túrkevei, kisújszállási lányok. Köze­lebb jöttek az otthonukhoz. A szövetkezetben még kevés a középiskolában tanult ci­pész. Olyanok pedig nagyon kellenek, akik majd az új dolgozókat is tanítják. Az első szabad szombat — Fiatalok, csak hadd jöj­jenek a fiatalok — bólogat az idős emberek jóindulatá­val Balogh Ferenc. Közben a brigádvezetők is haza készülődnek. Most tud­ták meg, hogy külön értelme és haszna is van az utolsó negyedévi jó munkának. Cél­prémium, összesen 50 ezer forint lesz az éves terv telje­sítésének, meg a plusz egy százaléknak jutalma. — És október 31-én lesz az első szabad szombatunk. — Pados János mondja. — Az idén még csak havonta egy, jövőre már két szabad szombat. Azt hiszem, Balogh Ferenc, s a Dózsa szövetkezet négy év előtti tagsága nem szé­gyenkezik a párt előtt. Tel­jesítették a kérést, s folytat­ják tovább a fejlesztést. Van értelme! SÓSKÚTI JÜLIA Hol is állunk ? Hazánk á Föld 133 országa között területre a 102. he­lyen áll. Csak harminc ki­sebb területű önálló állam van. Ezek közül is jónéhány egészen kisterületű törpe­állam. Lakossága tekinteté­ben már nem vagyunk eny- nyire sereghajtók. Ötven- egyedik helyen vagyunk a táblázaton, 82 országnak a népessége kevesebb a mienk­nél. Ez egyben azt is jelenti, hogy országunk sűrűn la­kott terület. Négyzetkilomé­terenként 110 lakossal 26. helyen áll a Föld országai közötti sorrendben, 107 or­szágban ritkább a lakosság. A föld legsűrűbben lakott országa Hollandia, négyzet- 'kilométerenkénti 375 lakos­sal. Kína, melyet gyakran emlegetünk a népsűrűség példájaként, nem is szerepel a 30 legsűrűbben lakott or­szág között, 720 milliós né­pességéből csak 80-an jut­nak egy négyzetkilométerre. Persze nagy a területe is és elég sok a lakhatatlan rész. Kanadában viszont csak két személy jut egy négyzetkilo­méterre. Hazánkhoz egyébként mind területben, mind né­pességben Portugália áll leg­közelebb, 92 ezer négyzetki­lométer területtel, 9,5 mil­lió lakossal. Országunk te­rülete 93 ezer négyzetkilo­méter, lakosainak száma 10,3 millió. Van egy szomorú elsősé­günk is a világtabellán. Az öngyilkosok arányszáma az 1966. évi összehasonlítás sze­rint nálunk a legnagyobb, azok közt az országok közt, amelyek ilyen kimutatást közreadnak. Százezer lakosra 29,6 öngyilkosság esett eb­ben az évben és nem sokkal kevesebb a megelőző és kö­vetkező években sem. Utá­nunk Csehszlovákia követ­kezik 23,' majd Svédország 20,1 fővel. Búcsúzáskor a kapu előtt egy nagy földkupacot vettünk észre. — Nahát, valóban a na­pokban mondtam valakinek, hogy venni akarok a vete­ményes kertbe egy kis friss termőföldet Most hozhatták ide, kora reggel. Csak tud­nám, kinek is mondtam? A „rejtély” talán a mai na­pig sem derült ki, hiszen Varga Antalnénak rengeteg jóismerőse van a környéken. Húsz éve a jászberényi váro­si tanács tagja, 1952-től nyug­díjba vonulásáig pedig a dol­gozója volt. Tanácsi pályafu­tását személyzeti csoportveze­tőként kezdte és mint az igazgatási osztály főelőadó­ja fejezte be. — Régi ügy­felei azonban még ma is őt keresik fel ügyes-bajos dol­gaikkal, mert „biztosan el tudja intézni”. — Ez azért túlzás. Igaz, a választókörzetemben — az Oncsa-telepen — sikerült né­hány kommunális feladatot megvalósítanunk. Ma már minden utcájában van járda, s bevezették a villanyt is. Kútkifolyókat építettünk, körzeti könyvtárat létesítet­tünk, korszerűsítettük az óvo­dát Azért beszélek többes számban, mert mindebbe a lakosság is besegített. Renge­teg társadalmi munkát vé­geztek. Azt azonban, amiért nem­csak megbecsülik, hanem őszintén a szívükbe is fogad­ták a környék lakói Vargá- nét, beszélgetésünkkor elhall­A televízió első emeletén, a stúdiókhoz vezető folyosón kaptak helyet az úgyneve­zett smink-szobák, ahol a fel­lépésre készülő művészek — és civil szereplők — bar­na pudert, vagy egyéb, a sze­rephez szükséges kikészítést megkapják. A smink-szoba felvétel színhelye még nem volt, talán ez az első alka­lom, hogy az egyikbe kame­rával költöztek be néhány percre. A székben Kiss Ma­nyi ült, s mellette Szepesi György, aki interjút készí­tett vele mint A 7 érdekes embereinek egyikével. Kiss Manyit abból az alkalomból interjúvolta meg, hogy Pé­csett a VI. Magyar Játékfilm Szemlén a legjobb női alakí­tás díját kapta a Sziget a szárazföldön című filmben nyújtott alákításáért. Szepesi György a felvétel után megmutatta egy ked­ves néző levelét, névszerint Agócs Géza nyugdíjas tanár­ét, aki az új műsornak el­küldte „lapelődjét”, Kiss Jó­zsef A 7 című folyóiratának egy példányát. A leveirt nem de a folyóiratot meg is mu­tatják a nézőknek. — Nagy igyekezettel ké­szülünk erre a műsorra, s nekem az a véleményem, hogy a fontos, izgalmas és súlyos külpolitikai, gazda­sági kérdések mellett bizto­sítani kell a nézők számára apróbb színes érdekessége­ket is. Így került sor erre az ötletre, hogy megszólaltat­juk egy-másfélpercben a hét 7 legérdekesebb emberét. Nem tudjuk megéri-e a sok fáradság, mindenesetre meg- p óbáliuk. Nagy érdeklődés­sel várjuk a közönség reagá­lását. A közöns'g reagálására természetesen a televízió minden osztálya kiváncsi. Ezért várták nagy izgalom­mal annak a rövid idő alatt elkészült kis felmérésnek az eredmé­nyét. amely azt vizsgálta: mit szólnak a nézők az új tv-híradóhoz, az előre hozott időponthoz. 743 helyre tele­fonáltak ki az első újfajta Szinte kikapcsolódás a társa­dalmi munka gáttá. Nyolc évig párttitkár volt az I-es, 2-es választó- körzetben, és mindig készsé­gesen foglalkozott a hozzá fordulók személyes ügyeivel, panaszaival. Egy szülő pél­dául ara kérte, hogy figyel­je a gyakran iskola mellé té­vedő kamaszfiát és próbáljon „hatni” a gyerekre, mert ő már belefáradt. A környék idős embereinek Vargáné az íródeákja. Állandó levelezés­ben áll a nyugdíjintézettel. tv-híradó után. 501-en vála­szoltak is a kérdésekre. A félezer néző válaszaiból az derült ki, hogy az új kezdési időpontot a megkérdezettek több mint 37 százaléka jobb’ nak tartja a réginél, 11 szá­zaléka rosszabbnak, 3 száza­lék közömbös, és 4.9 száza­léka nem reagált erre a kér­désre. Végül is tehát azt le­het mondani: az új időpont a nézők nagyobb részének megfelel. 68 százalékuk még azt is elmondotta, hogy a TV híradót érdekesebbnek tartja a réginél. ☆ A Kék fény legutóbbi adá­sának szenzációja a miskol­ci ápolónő-gyilkosság volt. Némelhy Gyula, a Kék fény szerkesztője elmondotta, hogy rendkívül sok bejelentés ér­kezett, közöttük sok nagyon fontos. Már hozzákezdtek az adatok legalaposabb ellenőr­zéséhez, hiszen a legjobb szándék mellett sem nagyon tudnak az emberek pontosan visszaemlékezni arra, hogy félévvel ezelőtt, egy jellegte­len napon mit csináltak. — Egyébként — az országos pletykával ellentétben — nem fogták még el a gyil­kost. Szabó Lászlót, a Kék fény népszerű vezető-riporterét nem nehéz megtalálni annak, aki a Népszabadság Székhá­zában dolgozik. Az ebédlő- asztalnál érdeklődtem tőle, milyen szenzációval szolgál a legközelebbi adás. Szenzációról ugyan nem beszélt, de elmondta, hogy egy nagyszabású szövetkezeti lakásépítéssel kapcsolatos csalás-sorozat kerül terítékre, s azt is elmondta, hogy a fő­vádlott, az építésvezető mel­lett börtönben ül a főkönyve­lő is. Mikor a felvételt készí­tették, ez a főkönyvelő zokog­ni Kezdett, családjára hivat­kozott és megsajnálta. Végül is nem készítettek vele inter­jút. Később aztán kiderült, hogy már előzőleg is elítélték hasonló bűncselekményekért felfüggesztett büntetése alatt követte el az újabbakat, s Nem egyszer keresik fel a kö­zépiskolások is, hogy gazdag — másfélezer kötetes — könyvtárából lexikonokat, vagy könyveket kérjenek köl­csön. Szívesen ad. — Amióta nyugdíjas va­gyok, még több időm van az ilyen jellegű elfoglaltságra Három éve a nyári kony­hánkból alakítottunk ki egy közel négyezer kötetes körzeti fiókkönyvtárat. A könyvtári munkába azonban én csak be­segítek, mert ez a férjem hi­vatása, hobbyja. A napilapok és a folyóiratok mellett vi­szont én gondoskodom arról, hogy az olvasóasztalon min­dig ott legyenek az aktuális tanácsi közlönyök, a városi tanács tájékoztatói. — Hogyan jut a háztartás vezetése és a társadalmi el­foglaltság mellett idő még 3 rendszeres olvasásra, önműve­lésre is? — Reggel fél hattól hétig szoktam olvasni, mivel na­gyon korán ébredek. Délelőt­tönként a veteményesben dol­gozgatok. A főzés most mái nem olyan nagy gond, meri csak ketten vagyunk idehaza a férjemmel. Kötök is, hor­golok is az Unokáimnak. Szó­val sok mindenre jut időm, mert tudja, ha elfáradok a házimunkában, akkor szinte kikapcsolódás a társadalmi munka. A közéletből nem akarok nyugdíjba menni. H- M. tulajdonképpen ő volt az öt­letadó. Most azonban már nem szerepel a képernyőn, így legyen egy riporter jó­szívű. ☆ A televízió riportfilmjei mostanában mintha őszintéb­bek, igazabbak lennének. A közelmúltban vetítették a vérségi parasztasszonyokról készült filmet, s most hama­rosan bemutatnak egy olyant, amelynek hősei maguk je­lentkeztek. A Rádió- és Tele­vízió újságban közzétettek fo­tókat, s megkérték, hogy aki ráismer valakire közülük: je­lentkezzen. A szerkesztők nem is gondolták, hogy ilyen nagy lesz a jelentkezők száma. Elő­fordult például, hogy egy régi képen négy ápolónő volt lát­ható egy tömeggyűlésen. Húsz ápolónő jelentkezett. Mind­egyik részt vett valamilyen gyűlésen ebben az időben, aztán ők maguk kiderítették, melyik az igazi négy. A legis­mertebb „jelentkező” Bodrogi Gyula volt, aki nem magát, hanem az édesapját ismerte fel- Meg is keresték Bodrogi bácsit, aki a többi között el­mondja, hogy ötvenedik élet­évéhez közel miként érettsé­gizett le, s most az egyetemi tanulmányokon töri a fejét. Az elkövetkezendő két hét műsorai közül — úgy mond­ták a műsorosztályon — ki­emelkedő szerepe lesz a Szov­jet Kultúra Napjai esemé­nyeinek. A televízió közülük sokat egyenesben közvetít, például a megnyitót, de né­hány érdekes, önálló műsorral is részt vesznek az ünnepség- sorozatban. Bemutatnak pél­dául egy Solohovról készült összeállítást, eredeti doku­mentumanyagokkal, riport­film készül egy kárpátukraj­nai professzorról, aki most a budapesti Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem vendégtanára — Major Tamás régi barátja — de talán a legnagyobb ér­deklődésre azok a felvételek tarthatnak számot, amelyeket a tervek szerint David Oiszt- rah-hal és a Magyarországon szereplő többi szovjet zene­művésszel készítenek, bár eze­ket a felvételeket valószínű­leg csak később sugározzák, j Nem jön zavarba Az unokák is értik Szüreti mosoly A kamerák mögött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom