Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

1970. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászsági nagy beszélgetés Megszépült otthon a kismamáknak Kismamák ülnek a fotelokban (Folytatás a 3. oldalról) zik. Tavaly már több mint kétezer szak- és betanított munkást foglalkoztattak a tsz-ek. A tsz lehetőség a tu­datformálásra, változtatásra. Nyíltság, őszinteség, kom­munista tenniakarás jelle­mezte a jászsági kommunis­ták tanácskozását. Gondok­ról is szóltak. Barna Fe- rencné jászkiséri küldött ar­ra az egészségtelen jelen­ségre irányította a figyel- mert, hogy egyre nagyobbo­dik a távolság a jobb és a gyenge adottságú szövetke­zetek között. Fekete Tibor tsz-elnök már olyan jövőbe­ni gondról szólt, hogy a szö­vetkezeten belül is kialakul­hat egy új rétegződés. Du­gonics György jászfénysza- rui küldött a részesműve­lésben kereseti aránytalan­ságot lát. Ha a szövetkezet nem éber, gazdasági és po­litikai vezetői nem vigyáz­nak a szocialista normák, a munka szerinti elosztás el­veire, megtörténhet, a jász- fényszarui példa, ahol egy részesművelő 15 hold válla­lásával 200 ezer forintot ke­resett egy évben. Ügy, hogy napszámosokkal dolgozta­tott. Erre is mondta — Bal­lagó Sándorné, jászárok­szállási pártbizottsági titkár, szerezzünk érvényt annak az elvnek, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. Agócs László, a jászjákó- halmi Béke Tsz párttitkára azt is felvettette, a jövő­ben a termelékenység ala­kulásától függjön a termelő­Jól mutatja az is, hogy 1965- ben még 23 szocialista brigád dolgozott csak, s most 107 szocialista brigád ezernégy­száz tagja szeretne év végén a megtisztelő cím tulajdono­sa lenni. szövetkezeti vezetők jöve­delme. S ezekben nem kis felelősségük van a szövetke­zeti pártszervezeteknek, amelyekre nagyon ráfér a fiatalítás. Hiszen a járásban a termelőszövetkezeti párt­tagság 65,7 százaléka negy­ven éven felüli. Mint Tugyi Lajos jászalsószentgyörgyi pártbizottsági titkár, Farkas' László, a járási KISZ bi­zottság titkára, Sóti László jászapáti KISZ titkár mond­ta, a szervezeti szabályzat tervezett módosítása, a párt­tagsági korhatár 18 évhez kötése, jó lehetőség a szö­vetkezeti párttagság fiatalí­tására. Miközben a jövőről, az azt megtestesítő ifjúságról bő­ven esett szó, a munkaképte­lenek, az öregek napi gond­jairól sem feledkezett meg a köldöttértekezlet. Varga István jászboldogházi, Ber­ki István jászszentandrási, Laboda István pusztamonos­tori küldöttek javasolták, amikor lehetőség nyílik rá, a párt kezdeményezze a me­zőgazdaságban dolgozók nyugdíj korhatárának leszál­lítását. Szekeres László ösz- szefoglalójában külön beszélt erről. Javasolta a küldöttér­tekezlet ne továbbítsa ezt a kérést. Hiszen nem egyszerű elhatározásról van szó. En­nek nincsenek meg az anya­gi feltételei még most. A párt látja a gondot, együtt érez az ország anyagi lehetősége a falusi öregekkel, s mihelyt megengedi napirendre kerül megvalósítása. Major Tibor a járási párt- bizottság titkára szóbeli ajánlásában a jászsági kom­munisták nagy beszélgetésé­nek nevezte a küldöttérte­kezletet megelőző alapszer­vezeti, községi pártbizottsá­gi tanácskozásokat. Valóban az volt. A küldöttértekezlet is ezt mutatta. Sokan tiszta örömökről, nehéz gondokról szóltak. Politikai érettséggel, felelősséggel még az aggá­lyokkal telt hangokban is, ahogy Szekeres László össze­foglalójában megfogalmazta. Egy valami mégis hányzott A tsz-tagok közvetlen véle­ménye. A felszólalók között egyetlen kétkezi munkát vég­ző szövetkezeti tag sem volt. Ezt Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács elnökhelyettese is szóvá tette. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága üdvözletét hozta a jászsági kommunista tanácskozásra. Váczi Sándor pedig a megyei pártbizott­ság elismerését adta át az eddigi becsületes munkáért. Nagy köteg dísztáviratot kézbesített a posta a tanács­kozás színhelyére. A járás dolgozó emberei köszöntöt­ték az élcsapat jászsági ta­nácskozását. A köldöttérte­kezlet külön megemlékezett azokról a kommunistákról, akik ezen a napon is dolgoz­tak, becsülettel végezték ott­hon napi munkájukat. Kül­dötteik az ő nevükben szól­tak. Azok " legbízásából, akik munkasikerekkel készülőd­nek a kongresszusra. Hétezer ember 15 millió forint érté­kű felajánlást tett a Jászság­ban a pártkongresszus tisz­teletére. S ezek 60 százalékát már teljesítették. A küldött- értekezlet tapssal jutalmazta a jászágóiak bejelentését, hogy tegnapra befejezték az őszi vetést­A tanácskozás jóváhagyta az előterjesztett dokumentu­mokat, a vita anyagát, s meg­választotta az ötvenöt tagú járási pártbizottságot. Ez a tizenegy tagú végrehajtó bi­zottságot. A jászberényi járá­si pártbizottság első titkárává újra Szekeres Lászlót válasz­tották, titkáraivá pedig Ma­jor Tibor és Soós Ferencet. Nehéz munkásnap volt. Mától kezdve már a megva­lósítás szakasza következik. Amikről tegnap a nagy be­szélgetés utolsó mondataiban szóltak a jászsági kommunis­ták. B. L. Egy ideig szünetelt a tisza- földvári szülőotthon műkö­dése. Építkeztek. És annak híre eljutott már a megye minden részére, sőt talán még megyén túlra is. Ez az építkezés ugyanis nemcsak modem szülőotthont eredmé­ny eze.t, hanem bizonyított is: ha összefogunk, nagy tettek­re vagyunk képesek. Csaknem három évvel ez­előtt, 1968 decemberében ülést tartott a tiszaföldvári közsé­gi pártbizottság. A közegész­ségügyi helyzetről tárgyal­tak. Ott került szóba: mi mindenre lenne szükségük ahhoz, hogy az atéren jelent­kező feladatoknak eleget tudjanak tenni. Határozat is született: gyermekgyógyász szakorvost kell telepíteni Ti- szaf öld várra; két egészség­házat létesíteni, egyet a bel­területen, egyet pedig a kül­ső részen lévő Homokon; — korszerűsíteni a szülőotthont, bővíteni a tbc-gondozót; lét­rehozni az ötödik orvoskör­zetet; bővíteni az óvodákat, mert várható, hogy a gyer­mekgondozási segély beveze­tésével több lesz a születé­sek száma. Néhány hónappal azután meghívást kapott a községi tanács vb elnöke, dr. Király Ferenctől, a tiszaföldvári szülőotthon vezetőjétől — Martfűre. Sebestyén Ferenc először csodálkozott ezen, de amikor már ott ültek a cipő­gyár vezérigazgatójának szo- . bájában, a környező nagy gazdaságok vezetőivel együtt, már mindent megértett. A fiatal orvos ott hozakodott elő tervével: „Újítsuk fel kö­zös erővel a szülőotthont, ne várjunk arra, amíg az állam­tól pénzt kapunk rá. Hisz mindazoknak a gazdaságok­nak, az üzemnek nődolgozói, akiknek vezetői most itt ül­nek, a tiszaföldvári szülőott­honban hozzák világra gyer­mekeiket, s ha betegek, szin­tén odajárnak nőgyógyászati kezelésre.” És mindenki leg­nagyobb csodálkozására, az orvos már tervet is mutatott, amelyet Vass József, a tisza­földvári Lenin Termelőszö­vetkezet technikusa készí­tett. Csoda-e, ha ennyi lelke­sedés, tenniakarás könnyen talált követőkre? Megszülettek a vállalások. Elsőnek a martfűi Tisza Ci­pőgyár vezérigazgatója, Kiss Lajos, az üzem nevében 200 ezer forintot ajánlott fel az építkezéshez. A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet 100 ezer, a Szabad Nép 110 ezer forintot ígért. És a többiek? A cibakház! Vörös Csillag Tsz 50 ezer, a mezőhéki Tán­csics Tsz szintén 50 ezer fo­rintot, a martfűi Állami Gaz­daság 38 ezer. az építőipari ktsz 15 ezer, a vegyesipari ktsz 8 ezer és az ÁFÉSZ 3500 forintot adott. Mindezt meg­toldotta a tiszaföldvári köz­ségi tanács 180 ezer forinttal és egyúttal előlegezte az ösz- szes költségre a pénzt az építkezés idejére. És ezen a nyáron nagy munkában voltak a tiszaföld- váriak. A korábban mindösz- sze három kórtermes — 15 ágyas szülőotthont átépítet­ték. Modem, korszerű, há­rom ágyas kórtermek lettek, csecsemő elkülönítővei, tár­salgóval, vizsgálóval, szülőszo­bával, nőgyógyászati szak­rendelővel, váróval. Az épít­kezés és a különböző felsze­relések vásárlásával együtt mindez Csaknem egymillió fo­rintba került. Ám szeptem­ber elsejétől már a megújhó- dott otthonban látnak napvi­lágot a kis tiszaföldvári, ci- bakházi, martfűi honpolgá­rok. Milyen nagy szükség volt arra, hogy megfiatalodjon ez a szülőotthon? Bizonyíthat­ják ezt a következő számok is. Évente háromszáz—há­romszázhúsz kisgyermek szü­letik az otthonban. A szülé­szet vonzáskörzete mintegy 28 ezer lakost számlál. Ezen­kívül napi három és fél óra nőgyógyászati szakrendelésen átlagosan nyolc perc jut egy betegre. — A legnagyobb eredmény nálunk az, hogy bebizonyí­tottuk: az emberek nemcsak a szűk önös érdekeit nézik, hanem a nagyközösségét is. Csak meg kell találni a hoz­zájuk vezető utat. Csak az kell, hogy olyan feladatok elvégzésére kérjük őket, ame­lyeknek hasznát mindany- nyian látják és tapasztalják — mondta látogatásunkkor dr. Király Ferenc. És tegyük hozzá: olyan lelkes emberek is kellenek, mint dr. Király Ferenc, Sebestyén Ferenc, Kiss Lajos, meg a többiek, akik nem sajnálták a fárad­ságot a kismamák érdekében« ...Kismamák ülnek a fote­lokban. Beszégetnek. „Hal­lottátok? November 7-én lesz a szülőotthon ünnepélyes be­mutatása... No. mi akkor már nem leszünk itt... Majd itt lesznek a következők.” V. V. Társadalmi összefogást a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáért Tss-ek a lakosságért A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek egyre nagyobb szerepet vállalnak a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatá­sokban is. A küldöttértekez­let egyébként is szólt arról, — az írásos előterjesztés is, — Tugyi Lajos jászalsószent­györgyi községi pártbizottsági titkár is — hogy nagyon las­san fejlődik az ipari javító « és szolgáltató tevékenység e tájon. A termelőszövetkezetek segéd- mellék és kiegészítő üzemágai enyhítenek valamit ezen az állapoton. A járásban 22 zöldség-, gyümölcsboltot nyitottak, s négy éttermet tar­tanak fenn. Nagyon figyelem­reméltó közös vállalkozás a Jászapátiban létező Jásztej feldolgozó társulás, amelynek termékei már megye- és or­szágszerte keresettek. A jász- kiséri Kossuth Tsz téglagyá­ráról is szó esett, valamint a fplVpey fönn ólról plAÓllítp szövetkezetekről s azokról amelyek szállítással, gépfuva­rozással, építőipari szolgálta­tással segítik ki a lakosságot. A jászberényi járási kül­döttértekezleten huszonné­gyen mondták el véleményü­ket. Bármiről szóltak is, mind érintette a «falut, a szö­vetkezeti mozgalmat. Egyál­talán nem esik távol e témá­tól Tugyi Lajos jászalsó­szentgyörgyi, Hajas Józsefné alattyáni, Pethes Katalin jászágói, Urbán István jász- iványi küldöttek türelmetlen­sége, amellyel a falusi iskolák rossz ellátottságát ostorozták. Ezekben elsősorban a szövet­kezeti tagok gyermekei tanul­nak, s innen indulnak hát­ránnyal a középiskolákba. Sőt mint Pethes Katalin szóvá- tette, Jászágón még óvoda sincs, s így már egészen kis kortól nagy hátránnyal in­dul a falusi, a tanyai gyerek. Vasúti történetek i. Zsúfolt vasúti fülke. A sarokban, az ablaknál, nyilván a gazdaságosabb térkihasználás okából, ketten ülnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű ifjú ölében aligszoknyás leányzó ku­porog. Hangos enyelgésüket az egy- begyült utazóközönség leplezetlen ér­deklődéssel figyeli. — ígérd meg, hogy a központi há­zasságkötőben tartjuk az esküvőt... _kéri a két csók között támadt tech­nikai szünetben a lány­A fiú egyből rááll. _ Természetesen! Utána pedig a M átyás pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is meg­tenné... _Azt már nem. Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedélyes csók­kal jutalmazza ezt a nemes, lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászútra megyünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A dalmát tengerpartra! Űjabb csókból kifolyólag a társal­gás hosszú percekre ismét megsza­kad. _ Két szobát szeretnék... — áb­rándozik tovább a lány. — Egyik lenne a háló. a másik a társalgó... — Meglesz! — És egy harmadik is — gyerekszobának! A lány szólni sem tudott a bol­dogságtól. Csókolni, szerencsére még tud. Később azért mégis csak meg­jön a szava: — Mondd, hány gyerekünk lesz? — Két fiú... (csók) ...és két lány... (hosszú csók)... egyelőre ...Még hosszabb csók, egészen addig tartó, míg a kalauz be nem szól: — Debrecen következik! A fiú felugrik, összekapkodja a csomagjait. — Jaj, nekem itt le kell szállnom! Na, szia! — gyors csókot lehel a lány arcára és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lány­nak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két szé­les válla el nem tűnik az állomás forgatagában. Közben a vonat is elindul újból, a lány felhúzza az ablakot, visszaül helyére. Percekig némán bámul maga elé, látszik, hogy valamin nagyon töpreng, majd udvariasan megszólít­ja a szomszédját: — Bocsánat, nem tetszik emlékezni, milyen néven mutatkozott be ez a fiatalember, amikor felszállt Szol­nokon” Endre? ...Béla? ...Levente? ...Sehogy sem tudom a neveket meg- megiegvezni. Rémes, hogv milyen szórakozott vagyok mostanában... 2. Két középkorú asszony száll fel a vonatra az egyik vidéki városka ál­lomásán. Gondosan elpakolgatják számtalan csomagjukat, majd leülnek egymással szemben. Az idősebbnek látszó, szemüveges, sovány asszony rögtön faggatni kezdi a jó húsban levő, gömbölyded úti társnőjét: — Na meséljen, Piroskám, mesél­jen, mi volt, hogy volt? — Jaj, lelkem, Veronikám, igazán nagyon szép volt minden! Csuda her- cigek voltak a gyerekek. Icukámon világos kiskosztüm volt és egy édes kis fehér kalap, mindenki megbá­multa, olyan bájos volt. Pista is rop­pant fess volt, sötét ruhában, cso­kornyakkendővel... És nagyon so­kan voltunk! A két rokonságból és a szomszédságból szinte mindenki el­jött. A hivatalos aktus utón a fiata­lok megcsókolták egymást, aztán mindenki odament hozzájuk, meg­csókolták őket, gratuláltak nekik... Amikor mindez lezajlott, akkor a fiatalok, a Pista szülei, meg én a fér­jemmel, együtt, hatosban, elmentünk a nagyvendéglőbe... Ja, hogy ki ne felejtsem: útközben betértünk a fény­képészhez és csináltattam néhány fel­vételt... A nagyvendéglőben aztán kiadósán megebédeltünk, utána a férfiak elborozgattak, mi asszonyok pedig sütemény és kávé mellett el- trécseleettünk, egészen késő estig! — Igazán nagyon hangulatos le­hetett az egész! — Én mondom magának. Veroni­kám a mi családunkban már sok vá­lóper lezajlott, de egy sem sikerült ilyen szépen, mint az Icukámé... RADVÁNYI BARNA Tanácskozás a KISZ Központi Bizottságánál Dr. Vajó Péternek, a KISZ KB titkárának elnökletével pénteken kerekasztal konfe­renciát rendeztek az Ifjúsági Szövetség székházában. A ta­nácskozás — amelyen részt vettek a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a KISZ KB és a különböző egyetemek, főis­kolák képviselői is — témája az volt, hogyan kaphatnának nagyobb segítséget továbbta­nulásukhoz a fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekei. A vita során megfogalma­zódott: egyetemeinken, felsőokta­tási intézményeinkben már jónéhány esztendeje esök- kenő tendenciát mutat a fiz’kai dolgozók gyermekei­nek mind jelentkezési, mind felvételi aránya. Az 1964—65-ös tanévben 3 nappali tagozatok első évfo­lyamára felvett munkás szár­mazású gyermekek aránya még 45.7 százalék volt, az el­múlt tanévben már csupán 38.9 százalék. A különlegesen ió felkészülést ieénvlő sza­kokon (nvelv. filozófia, pszic­hológia elméleti matematika, kibernetika, stb.) egészen csekély a fiz.ikai dolgozók gvermekeinek száma. Több hozzászóló rámutatott: az okok egy részét feltétle­nül a kozéniskni-ban kell keresni, hiszen ott is rom­lott a fizikai dei,f0Zők gyér* mekeínek aránya. (Az 1966—67-es tanévben 54,7 százalék, az elmúlt esz­tendőben már csak 49,4 szá­zalék.) A Fővárosi Tanács oktatási főosztályának fel­mérése szerint az értelmisé­giek gyermekeinek 94,2 szá­zaléka, a fizikai dolgozók gyermekeinek csupán 62,4 százaléka jut el az érettségi­ig, a többi lemorzsolódik. Tény; a fizikai dolgozók gyermekeit lényegesen job­ban súlvtja a falusi és mun­káskerületi iskolák színvona­lának elmaradottsága, a kö­zépiskolák oktatási szintiének egyenetlensége, a túlzsúfolt­ság. a tanulókkal való beha­tóbb egyéni foglalkozás nem kielégítő volta. Kézenfekvő Megoldásnak tűnik — húzták alá többen —, hogy lényegesen nagvobb, jobban koncentrált pedagó­giai segítséget kell nyújtani a továbbtanulásra valóban alkalmas, tehetséges mun­kás—paraszt származású ta­nulóknak. Néhány életrevaló kezde­ményezés már eredménye­ket is hozott. Ezek közül Is kitűnik a bu­dapesti KTSZ-Bizottság össze­vont köznonti közé-iskolai szakköreinek munkája, a harmadikosok—negvedikesek számára életrehívott buda­pesti munkás—par-szt tanu­ló kollégium, az Eötvös kol­légium nyári bentlakásos előkészítő tanfolyama, -4 Őszintén a gort dókról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom