Szolnok Megyei Néplap, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

1970. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Őszi munkák Fegyverkén A múlt hét végén kezdték meg az őszi árpa vetését a fegyverneki Vörös Csillag Tsz-ben. Törik a kukoricát a tsz tagjai. Mezőgazdasági főiskola a Kőrös pariján Öntősésee— meliorát lás ss akmérnoköket képesnek Szarvason Több TV - egy bejelentés Október 1-én lép hatály­ba a közlekedés- és posta­üsd miniszter rendelete a rádió- és televízió szabály­zat első részének kiadásáról. Az új szabályzat a rádió és a televízió műsorvevő ké­szülékek üzemben tartásá­val kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket szabályoz­za, s a korábbiakhoz képest több jelentős változást tar­talmaz. A rádió- és a televízióké­szülék üzemben-tartójának a készülék megszerzésétől számított 8 napon belül be­jelentést kell tennie. Ez — a lakóhelytől függetlenül — bármely postahivatalnál, vagy fiókpostánál megtehető. Egy bejelentés alapján több készülék üzembentar- tására eddig csak rádióké­szüléknél volt lehetőség. A szabályzat ezt a rendelkezést kiterjeszti a televíziókészü­lékre is. Eszerint egy beje­lentés alapján, a bejelentés­ben megjelölt helyen a kö­zös háztartásban élők több televíziókészüléket is üzem­ben tarthatnak, előfizetési díjat azonban csak egy ké­szülékért keli fizetni. A rádió- és a televízióké­szüléket állandó jelleggel a bejelentésben megjelölt he­lyen szabad üzemben tarta­ni. Az üzembentartó azonban műsorvevő készülékét ki­rándulásra, üdülésre, stb. magával viheti, s ott — leg­feljebb 30 napig — külön bejelentés nélkül használhat­ja. A hordozható készülék bejelentés és díjfizetés szempontjából a többi ké­szülékkel azonos elbírálás alá esik. Eddig a vakok és a hadi­rokkantak kaphattak a rádió készülék előfizetési díja alól mentességet. A jövőben a díjmentesség az I. csoport­beli rokkantakat is megilleti, sőt a 100 százalékos hadi­rokkantak és az I. csoport­beli rokkantak a televízió- készülékek előfizetési díjá­nak fizetése alól is mente­sülhetnek. I A posta a rádióelőfizetési díjat a negyedév utolsó hó­napjának 8. napjáig, a tele- J vízióelőfizetési díjat pedig minden hónap 8. napjáig szedte be. Az új szabályzat a díjbeszedés határidejét 15-ig hosszabbítja meg. A mezőgazdasági szakem­berképzésnek régi hagyomá­nyai vannak Szarvason. Ha­zánk, sőt Európa első mező- gazdasági gyakorló iskoláját 190 évvel ezelőtt, 1780-ban Tessedik Sámuel alapította. Az intézmény 1805-ben meg­szűnt. Jóval később, 1927- ben magasabb színvonalon A felsőfokú tecnikum ta­valy ősszel új tanintézetbe költözött. Az impozáns, kor­szerűen felszerelt négy szin­tes tanintézet és a hozzá kapcsolódó öt szintes kollé­gium a Körös partján épült. A régi iskolát leánykollé­giummá alakították át. A beruházás költsége elérte a 67 millió forintot. Ez év szeptember elsejé­től ismét nagyjelentőségű változás történt az intéz­mény életében. Az iskola a debreceni Agrártudományi Egyetem öntözéses — melio­rációs főiskolai karaként működik. A jövőben öntözé­ses — meliorációs szakmér­— Intézményünk rendkí­vül szoros kapcsolatot tart fenn Szolok megye mező- gazdasági nagyüzemeivel. Hallgatóink helyszíni tech­nológiai gyakorlatokat végez­nek a Héki, Palotási, Tisza- sülyi és a Középtiszai Ál­lami Gazdaságban. Az idén százhatvanan hat hétig dol­goztak Tiszasülyön, jövőre a középtiszai gazdaságba men­nek. Az intézmény országos jel­legű, 452 hallgatóját szinte valamennyi megyéből tobo­rozták. De tájjellegű funk­ciója is van a tervezési és kutatási munkában. Erre büszkék is az intézmény ve­zetői. Kutatási eredményei­ket, tapasztalataikat átadják a mezőgazdasági nagyüze­meknek. — A Tisza II. építése meg­változtatja a Tiszántúl jel­alakult újjá az iskola, s érettségizett, képesített gaz­dákat adott a mezőgazdaság­nak. A felszabadulás után új tartalommal közép- majd felsőfokú technikumként folytatta tevékenységét. Köz­ismert, hogy eddig öntözéses technikusokát képzett. nököket képeznek Szarvason. A felsőfokú oktatási in­tézmény tanári karát sze­mélyi kapcsolatok is fűzik megyénkhez. Vincze Fe­renc, a marxista—leninista tanszék vezetője örömmel újságolta, hogy szolnoki. Szabó János igazgatóhelyet­tes, az öntözéses növényter­mesztési tanszék vezetője pedig 10 évig Szolnok me­gyében tanított, illetve ve­zető beosztásban dolgozott a Bánhalmi Állami Gazda­ságban. Velük beszélgettem az intézmény kutatói, okta­tói és nevelői tevékenységé­ről. legét. Természetes, hogy munkánk gerincét is ez ad­ja. Az intézet magasabb rangjának elérését is siettet­te. Nemcsak öntözni kell a nagyüzemekben, hanem ok­szerűen gazdálkodni is az öntözéses viszonyok között. Erre átfogó talajtermékeny­ségi programot dolgozunk ki. Az intézet tanárai reszt­vettek a Tisza II-vel kap­csolatos beruházási program kidolgozásában. — Jónéhány Szolnok me­gyei üzem felmérési, ter­vezési munkálatait mi vé­geztük. Átfogó terveket ké­szítettünk az öcsödi, kisúj­szállási, csataszögi, cserke- szöllői. besenyszögi, nagy- révi és cibakházi tsz-ek ré­szére. Az intézet kutatási prog­ramja is jelentős. Erről a következőket mondta a; igazgatóhelyettes. — Három fő programunk van. Az országos gyepprog­ram, a rizsprogram és a szántóföldi öntözéses prog­ram. Ezekben részben té­mafelelősök, részből közre­működők vagyunk. A követ­kező 10 év során e három fő témában szeretnénk még szorosabb kapcsolatot tarta­ni a nagyüzemekkel. A ku­tatás, oktatás és gyakorlat egységére törekszünk. A gyakorlati oktatás aránya 56 százalék Az igazgatóhelyettes rész­letesen elemezte a kutatói munkában az intézet melio­rációs (vízrendezéssel, ön­tözéssel egybekötött talaj­termékenység fokozás) fel­adatait. — Mit jelent az intézet főiskolai rangja? — Mérnöki képesítésű szakembereket adunk a me­zőgazdasági nagyüzemek, a szakigazgatás, a szakoktatás, a kutatóintézetek, a termel­tető és kereskedelmi válla­latok részére. Olyan szak­mérnököket képezünk, akik otthonosak a termesztéstech­nikában, a közgazdaságban, a műszaki, kémiai, élettani tudományokban és az üzem- szervezésben. Talán megle­pő, a gyakorlati oktatás ará­nya 56 százalék intézetünk­ben. Ez is garancia arra, hogy jól képzett üzem­mérnökök kerüljenek ki in­tézetünkből. 1960-tól 1970-ig hatvanhat végzett felsőfokú öntöző­technikus helyezkedett el megyénkben. A három évfo­lyamon most hatvanketten tanulnak megyénkbeliek. Közülük tizenketten ösztön­díjasok. Az első évfolyam hallgatói közül Tarjányi László, a besenyszögi Kos­suth, Csörögi Tibor, a tiszá- sülyi Lenin Tsz ösztöndíjasa MÁTHÉ LÁSZLÓ Vi tanintézet 67 m lliá forintért Szoros kapcsolat megyénk nagyüzemeivel Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 9. Páncélszekrény a falban Ekkor működésbe lépett az ONI gépezete. Előkerül­tek a japán konzulátus tag­jainak a fényképei, s az egyi­ken felismerték Yamamotót, aki a konzulátus adminisztrá­ciós személyzetéhez tartozott, s Kochiba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már arra következtetniük, hogy a konzulátus embereihez, pon­tosabban Kochibához futnak össze azoknak az ügynökök­nek a jelentései, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tud­hatnak? Ki kell deríteni? S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztérium­ban hónapok óta folyik a japán—amerikai diplomáciai alkudozás bizonyos távol-ke­leti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy égjük é’szaka meglátogatják a ja­pán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úev vélte, hogy feltétlenül meg kell is­merkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi fel­adataihoz; ismerniük kell, vajon mit tudnak minderről a iapánok. Egvszerű volt a feltételezés: ha a japánok ennyire kíváncsiak a flotta liánt, s különösen Pearl Harbour kikémlelését tűzték ki feladatukul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk; az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy amennyiben háborúba keveredne Japán­nal, a támadás kiindulópont­ja, legfontosabb bázisa Pearl Harbour lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csu­pán abból indultak ki: ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri támaszpontul mindenképpen a Hawaii-szi­geteket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor a három fiatalember elsétált a japán konzulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fia­talember egyikében Stanley hadnagyot... Feltárult a konzulátus ajtaja Mindent a legnagyobb gond­dal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja a leg­furfangosabb zárak specialis­tája volt, így szerepelt az ONI tisztjeinek a névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyis­sa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már korábban ki­kémlelték, hogy ebben az épületben is, csakúgy mint minden más japán konzulá­tusi épületben, vagy követsé­gen, egy különleges sifre-gép működik, s ez naponta vál­tozó jelkulccsal továbbította az anyagokat Tokióba. Stan­leyék persze nem a gépet akarták megszerezni. Arra számítottak, hogy a jelkulcs- rendszer, pontosabban a szer­kezet működésének megálla­pításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt hátra a konzulátus ajtajáig. Az épü­let utcai frontján helyezked­tek el az irodák, s itt volt az a szoba is, ahol a sifre- gép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkal­mazottai... Stanley körülnézett, de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel arrébb, az úttest mellett parkoló fe­kete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz léptek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egé­szen egy perc múlva feltá­rult előttük a konzulátus aj­taja. Tudták, hogy ez a te­rületenkívüliség megsértése, de oly nagy volt a tét, hogy az ONI vezérkara még erre is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hírszer­ző és elhárító szolgálatait. A hadnagy és társai egy sötét folyosóra értek, de mind a hárman úgy mozog­tak, mintha napjában több­ször is bejárták volna az épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek abba a szobába, ahol a sarokban csendesen, magányosan állt a különleges masina. Zseblám­pa csóvája kereste a szer­kezet beállítógombjait, majd a kis csoport harmadik tagja, a különleges műszerész végig­tapogatta a kis gépet. Miköz­ben ő dolgozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi érdemlegeset nem lá­tott, nem talált. Már jó öt perce tartózkodtak a számuk­ra tilos területen s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fal mellett álló gép fölé, amikor hirtelen felpattant a falban egy kis ajtócska. Az egész nem volt nagyobb, mint egy kisebb kép. A kat­tanásra mindannyian felkap­ták a fejüket, s a zseblámpa fénye mellett láthattók, hogy egy rejtett, falba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. Csapdának sejtették, mert különben hogyan nyílt volna ki magától? Mindhárman megmarkol­ták a pisztolyukat. Vártak néhány másodpercig, de csend volt. Honnan is tudhat­ták volna, hogy a zárak spe­cialistája véletlenül nekitá­maszkodott a falburkolat ama részének, ahol a rejtett páncélszekrény nyitó gombját helyezték el? A szekrényt nem tudták bezárni Stanley gyorsan feltalálta magát, bevilágított a kis páncélszekrénybe, majd ki­rántotta az ott lévő dossziét. Japán szövegű iratok... Egyi­kük sem tudott japánul, így nem is fejthették meg annak titkát. De gyorsan előkerült a különleges fénykéoezőgép, s a gyér fény mellett egy­másután rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyezték az anyagot a kazettába, majd megpróbálták az ajtaját be­zárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó néhány per­cig a „lakatos”, kísérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok mindent megállapított a gép­ről. Megtudta, hógy aznap milyen jelkulcsot használtak, s hogy a gép 27 jelkulcs- rendszerre állítható, amely­nek variációi az. írógép bil­lentyűihez hasonló ábécé ke­veréséből adódnak. Felje­gyezte a variációs lehetősé­geket, aztán mivel már több mint egy órát töltöttek a kon­zulátus épületében, szépen kisomüolyogtak. Bezárták a sifregép szobáiénak ajtaját, majd a konzulátus kaouiát is, s már éppen futásnak ered­tek volna, hogy minél távo­labb legyenek a tiltott terü­lettől, amikor négv markos alak ugrott ki az úttest szé­lén parkírozó génkocsiból, s rájuk vetette magát. Stanley a pisztolvához kanott. Kiütötték a kezéből. Mindhármukat megkötözték és betuszkolták a nagy Chevrolet-kocsiba. Fogalmuk sem volt hova kerültek Az ONI tiszteknek fogal­muk sem volt róla, kiknek a kezébe kerültek. Robogott ve­lük a kocsi, végig a városon. Stanley arra gondolt, hogv talán a japánokkal együtt­működő németek biztosítot­ták a konzulátust, felfedez­ték a titkos jövevényeket, s most olyan helyre viszik őket, ahol megpróbálják szóra bírni... Le kellene őket tartóztatni — gondolta a hadnagy... De aztán elhessegette a badar gondolatot, hiszen még arra sincs módja, hogy kivegye a zsebében lapuló igazolványát. A kis fényképezőgép egyelőre ott lapult a zsebében, s bár nem tudta, mit tartalmaznak a filmkockák, de ösztöne megsúgta, hogy nagyon nagy fogást csinált... A négy tá­madó szótlanul ült a kocsi­ban, s szótlanok voltak az amerikai tengerészet elhárító tisztjei is, utóbbiak szótlan­ságát sok minden egyéb mel­lett azzal is lehet magya­rázni, hogy attól tartottak; nagy botrányba keverik a haditengerészetet, ha kiderül, amit csináltak. Az alig egy évvel előbb született védel­mi törvény ugyanis csak megerősítette azokat a kó- rábbi rendelkezéseket, misze­rint a különböző fegyverne­mek — így a haditengeré­szet is — hírszerző és elhárí­tó szerveinek szigorúan tilos amerikai földön „tevékeny­kedniük”... Csak kivételes esetben tehették ezt meg, ak­kor is az FBI -tói kellett en­gedélyt kérniük minden egyes akcióhoz. Viszont az ONI — de épp így a légi­erők, vagy a szárazföldi had­erők hírszerzése és elhárítá­sa is — jobban szeretett a saját szakállára dolgozni, hi­szen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lénéstikről szá­mot adni az FBI-nak. A riva­lizálás már egy évtizede tar­tott, s nem haavott alább a második világháború kitöré­sekor sem... (Pót. még akkor sem. amikor már a-» Egyesült Államok is belépett a há­borúba). Következik: Meztelenre vetkőztették őket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom