Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

1970. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az a kicsi motor Midi-maxi Párizsban „Kedves Doktornő! Nagyon jól érzem magam, már hat kilót híztam. Horgászok a Balatonban, halat még nem fogtam. Lassan birkózni is fogok, hetenként háromszor tornáznom is kell. Kezét csókolom: Béla”. Dr. Mészáros Márta a gyermek szívbeteggondozó főorvosa négy éve őrzi a la­pot, melyen Béla műtétje utáni első sorait írta. A fiú szívét kétszer operálták, s egy ilyen műtét — idézem az egyik híres szívsebész szavait — „nehezebb mint új szívet adni”. A fiú most már ipari tanuló, órás lesz. ff Ok hetvennégyen Bélát, meg a többieket a ;,műtötték albumából” isme­rem. A gyermek szívbeteg- gondozóban őrzik fényképei­ket, leveleiket, melyeket a doktor néninek, meg Ilike néninek, az asszisztensnőnek küldtek. Ott van Marika, a csupamösoly, életvidám kis­lány képe, Évié, akinek a szívén „csak négy hibát ja­vított ki” a sebész. Szolnok megyében, amióta a gondo­zó működik, hetvennégy gyermeket operáltak meg, közülük mindössze három nem élte túl azt. Óriási eredmény ez, még akkor is, ha három szülőnek örök éle­tére mély bánatot jelent. De életben maradt hetven­egy — akikre egyébként ser­dülőkorban, vagy később a halál leselkedett volna. Je­lenleg is sok gyereket je­gyeztek elő műtétre, hogy őket is megmentsék az élet­nek. — A világ halál-oki sta­tisztikájában az első helyet a szívmegbetegedések fog­lalják el. Köztudomású, hogy a felnőttkori szervi szívhibák 40 százaléka gyermekkorban lezajlott reumás láz követ­kezménye. Ugyanakkor vi­szont az orvostudomány, a sebészi technika óriási fej­lődése révén operálhatóvá és ezzel az életnek megmenthe- tővé vált a szívbetegek te­kintélyes része, köztük a veleszületett szívhibák 80 százaléka — mondta beszél­getésünkkor a főorvosasz- szony. Gyermekkori népbetegség — Megdöbbentő számok ezek. — Sajnos igen. És ehhez még hozzá kell tennem: a reumás láz az egyetlen nép­betegség a gyermekkarban. Három megjelenési formá­ja van: a reumás szívgyul­ladás, a reumás izületi gyul­ladás és vitustánc. Mind­egyik végleges torzulásokat idézhet elő a szívbillentyű­kön; — És a gyógyulás után vissza is térhet? — Sajnos igen és minden reumás láz után betegebb szívbillentyű marad vissza. Lasegue francia orvos mondta? a reuma betegség az Ízületeket csak nyaldossa, de a szívbe belemar. A reumás láznak mind szociális, mind nemzetgazda­sági jelentősége óriási. Ha­zánkban a kórházak gyer­mekosztályain a betegek húsz százalékát reumás láz miatt kezelik, s a fiatalkorú­ak mintegy 5 százaléka e betegségből visszamaradt szívelégtelenségek miatt •csökkent munkaképességű. S mivel a szocialista egészség­ügy legfőbb alapelve a meg­előzés, mindezek figyelembe vételével hívta életre az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Kardiológiai Intézetet, s rendelkezett a reumás lázban megbetege­dettek gondozásbavételéről, a gyermek szívbeteggondozók feladatairól. Szolnok megyében — az ország négy egyetemi váro­sa után — 1963-ban az elsők között szervezték meg a gyermek szívbeteggondozó szakrendelést a megyei ren­delőintézetben. Napi két óra volt akkor a rendelési idő. Napjainkban korszerűen fel­szerelt orvosi szobában — ahol nemcsak modem gépek, de még játékok is sorakoz­nak — napi hét órás rende­lésen vizsgálja, gyógyítja a kis betegeket dr. Mészáros Márta. A megyében Jászbe­rényben, Karcagon és Mező­túron szintén van gyermek szívbeteggondozó, de műkö­dik ilyen szakrendelés a MÁV rendelőintézetében is. Aktív gondozás A megyei gyermek szívbe­teggondozó nemcsak a klasz- szikus értelemben vett kon- ziliáris tevékenységet végzi. Figyelemmel kíséri, rend­szeresen ellenőrzi a betege­ket. Feladata nemcsak a szoros Kapcsolattartás a kör- ceti-, a sport-, az iskolaor­vosokkal, a kórházakkal. Az aktív gondozáshoz hozzá­tartozik a szűrés is. És, hogy ez mennyire fontos, arra csu­pán két adat: Törökszent- miklóson 1968-ban megvizs­gáltak 3028 6—14 év közötti gyermeket, s közülük ötvenöt volt beteg. És a beteg közül is negyvenhétnél sem a szü­Jenőke, a Az a kislegény, most szep­temberben ment első elemi­be. Szőke, kékszemű, bájos gyerek. Hét éves koráig a szüleivel tanyán élt. Most ősszel hirtelen megváltozott egész élete Jöttek a szokat­lannál szokatlanabb dolgok: először is beköltözött a nagy­mamához a faluba. Édesanya helyett most a nagymama takarja be esténként, a jó­éjt puszi után. És az iskola: az a sok gye/ek. hogy ülni kell, rajzolni. Most a doktor néni vizsgálta azokkal a nagy gépekkel. Csoda-e, ha bármilyen bátor is egy kis­legény, ilyenkor már csak eltörik a mécses. Különösen, ha a doktornéni azt is mond­ta, hogy Pestre viszik majd. s ott is kell maradnia kivizs­gálásra... — Anyuka, mióta tudták, hogy a kis Jenőké szívbeteg? A fiatalasszony csupa re­megés: Nem tudtuk mi kérem... A nagymama kérése: lök, sem a tanárok nem tudtak erről. Mert jóllehet, hogy egy gyermek, ha szervi szívbeteg is, tünetek kis­gyermekkorban még nem jelentkezneK, csak később, de akkor nagyon veszélye­sen. És még a súlyos szer­vi szívbeteg gyermek is ki­kezelhető, ha idejében észre­veszik a bajt. Tavaly a szol­noki járás községeinek szű­réséhez kezdtek. Eddig meg­vizsgálták TörökszentmiKlós, Bartapuszta, Szakállaspusz­ta, Tamáspuszta, Óballa, Üj- balla, Tószeg. Szajol. Beseny- szög, Vezseny, Tiszajenő, Nagykörű, Kőtelek gyerekeit. kis elsős — Doktornő vizsgálja meg a másik gyereket is az isten áldja meg, nehogy valami baj legyen, nem élnén: túl... A doktornő gyógyszert írt. papírt, hogy a fiú nem tor­nászhat... és megsímogatta a kis szőke buksi fejét: „Ne búsulj, leszel te még vitéz katona...” Jenőke ugyanis gyógyítható. Judit a másik kis páciens, vékonyka nagyon. Most tü­dőgyulladása van, anyukája injekcióra hozta. A kis há­roméves csöppség meglepő bátorsággal tűrte a tűszú­rást. Megszokta az orvoso­kat. A doktor néni — aki minden kezelés után olyan színű cukrot ad a nyuszis tartóból, amilyet Judit vá­laszt — egy hónapos kora óta kezeli a kislányt. Judit műtét előtt áll. Az ő kórlap­ján ez áll: pitvari sövényhi­ány. Békében harangot, háborúban ágyút öntöttek Munkát adni a kezükbe Sokan úgy tartják, sőt még a hivatalos pályaválasz­tási útmutató is, hogy azok a gyerekek, akik szív- és keringési zavarokkal küzdöt­tek. vagy küzdenek, akiknek beteg a szíve, úgyszólván semmilyen szakmunkát nem végezhetnek. A pályaválasz­tási útmutató szerint még zsinórkészítők sem lehetnek. Talán két szakmát javasol­nak számukra mindössze, ezek egyike a virágkötés. Pe­dig ez nem helyes így, mert szakma hiányában legtöbb­ször a legnehezebb fizikai munkát kénytelenek elvál­lalni. — mert élni kell vala­miből, A megyei gyermek szívbe­teggondozó szoros, jó mun­kakapcsolatot tart a megyei pályaválasztási tanácsadóval, amely eddig több mint száz gyermeknek tudott megfele­lő pályát biztosítani. A pályaválasztási tanács­adó vezető dr. Verők Ist­ván legalább kétszáz olyan szakmát tart nyilván, amely­ben a szívbeteg fiatalok is dolgozhatnak. Példa erre a cikk elején már említett Bé­la, aki rövidesen órás szak­munkás lesz. És akik betegnek hiszik magukat Előfordul olyan is, hogy indokolatlan esetekben a szülők vagy maguk a gyer­mekek is szívbetegnek hiszik magukat. „Fáj a szívem, szúr a szívem” — mondják, s a szülők éppen erre tekin­tettel alaposan „kikímélik” csemetéjüket. Még port sem szabad törülgetniük, pedig talán éppen egy kis testmoz­gás tenne jót neki. A gyerek érdekében is jobb, ha meg­vizsgáltatják, és életkoruk­nak megfelelően, ha egészsé­gesek, dolgoztatják is őket. Kis váró, egyetlen orvosi szoba Szolnokon a tanács rendelőintézetének első eme­letén. A kezdet évében mind­össze 91, 1969-ben már több mint ötezer gyereket vizsgál­tak meg. Jelenleg hétszázat gondoznak, hogy egészséges, teljesértékű felnőttek legye­nek. Harcolnak! K" Jenek korunk gyermekkori népbe­tegsége ellen. Varga Viktória Budán, a Bem József utcá­ban, ott, ahol 1845-ben Ganz Abrahám, a Svájcból elszár­mazott öntőlegény hat mun­kással öntödét alapított, a műemlékké nyilvánított épü­letben Öntödei Múzeumot rendeztek be. Európában egyedülálló a az gazdag anyag, amelyet itt legtermé­szetesebb környezetében mu­tatnak be, a százados favá­zas daruk, salak padló, a vi­lághírre szert tett termékek, vasúti kocsikerekek között. A férn, a vas és az acélön­tés történetével ismertetnek a tablók, a képek, a tárgyi dokumentumok. Öntőformák, bronz öntvények olyan nagy számban kerültek elő, hogy egész korszak vette nevét e fémmel kapcsolatos munka­eszközöktől. Görög vázrajz hitelesíti, milyen is lehetett egy. attikai bronzöntöde. Ró­mai bronzöntvények, mun­kaeszközök, dísztárgyak, ék­szerek a megmunkálás ma­gas művészetét illusztrálják. A vasöntés jóval későbbi mesterség. Az első öntöttvas üstök i. e. 512-ből kerültek elő. Magyarországon a hon­foglalás korára vezet vissza az a páratlan érdekességű lelet, amelyre néhány éve bukkantak Imolán. A földbe- vájt bucakemencében egy- egy alkalommal 3—4 kilonyi kovácsolásra alkalmas vasat olvasztottak. Az öntőlegény is földbevájt mélyedésben ült, s az olvasztáshoz faszenet használt. Az Imolán feltárt „szabad­téri” öntödéből érc fúvókák, faszén-darabkák kerültek elő. Ugyanakkor a Bükkben, Tri- zsen, Selmecbányán, Kőszeg­falván és Vasváron is mű­ködtek hasonló ve söntő mű­helyek. A középkor öntőműhelyei­ről részletes, hiteles adataink vannak. A 16. század tudós polihisztora. G. Agricola ap­rólékos részletezéssel írja le a korabeli öntödét, — az űzőkemencét, amelyben a fémet olvasztották, a ván­dorlegények kosár alakú ke­mencéjét. Besztercebányáról szép mívű kályhaajtót, ken­gyelt, bányászfokost, ivópo­harat állítottak ki. Már a török időben szinte minden magyarországi vár­nak, erődnek volt saját öntö­déje, ahol 1 ékében harangot, háborúban bronzágyúkat, fegyvereket öntöttek, ková­csoltak. A XX. század fémje az alumínium. Az első hazai alumíniumöntvény 1935-ből származik az akkori Weiss Manfred gyárból. Azóta elektromos vezérlésű, auto­mata-gépekkel formáz-ák az alumínium csöveket, ruda­kat. Az Öntödei Múzeum stílu­sos környezetben vezeti vé­gig a látogatót a kultúrtör­téneti érdekességű anyagon, ahol együtt őrzik az időszá­mítás előtti leleteket a mai legfejlettebb technológiával készült öntvényekkel. K. M. Á sorkatonák iskolázottságá­nak növekedése A parancsnokok és a politi­kai munkások az alakulatuk­nál évről évre figyelemmel kís'érik a bevonuló fiatalok iskolázottságának átlagszint­jét, s ezzel kapcsolatban fel­méréseket is végeznek. A statisztikai adatok bizonysága szerint az összkép évről évre kedvezőbb. Míg 1959-ben a megyénkből bevonultaknak mindössze 63 százaléka vé­gezte el a nyolc általánost, a legutóbbi felmérés során ki­derült, hogy ritka kivételtől eltekintve ma már vala­mennyi bevonuló fiatalnak megvan a nyolc általános is­kolai végzettsége. A közép­iskolát végzett sorkatonák aránya pedig az 1959-es 10 százalékról 30—40 százalékra emelkedett. A katonai szakemberek egy része egyebek között ez­zel magyarázza a kiváló cí­met elnyerő katonák és al­egységek számának gyarapo­dását. Kétségtelen, hogy az iskolázottsági színvonalnak része van ebben. De legalább ilyen fontos szerep jut a ki­képzési eredmények átlag­szintjének emelkedésében és a kiemelkedő sikerekben an­nak, hogy gyarapodott a pa­rancsnokok tudása, tapasz- taltsága, gadagodott módszer­tani felkészültsége és javul­tak a kiképzés tárgyi felté­telei. • Kurljandszkii — Hajt: A térdkalács Bekopogtatott, majd benyitott egy ember a fogorvoshoz, i* — Tessék, foglaljon helyet — mú­lt tatott a kínzószékre az orvos. A paciens leült. — Szíveskedjék kinyitni a száját., így... nagyszerű... Itt fáj? — Nem, nem ott. — Akkor talán itt? — Ott sem. — És itt? — Nem. — Hát akkor hol fáj? — Lejjebb. — Lejjebb? Hol van az a lejjebL — Hát itt ni, a térdem kalácsánál — Nem értem... Melyik fáj? — A baloldali. Ez ni! — De hát maga eltévesztette at ajtót! Ezzel a betegséggel a sebészhez kellett volna fordulnia. — Azt én is tudom, de ott sokan vannak! — No és? Vár egy kicsit, amíg sor­ra kerül! — Én ám nem tudok várni. Na­gyon fáj! — Elhiszem, dehát én mit tehetek? — Mit tehet, mit tehet!? Hát nem ön az orvos? — Persze. De én fogakat gyógyí­tok és nem térdeket! — No és? Van valami különbség? — Már hogyne lenne! A térdkalács­nak semmi köze sincs a fogakhoz! — Dehogy nincs! Hiszen néha úgy hasogat a térdem, hogy'még a fogam is összecsikordul! Az lehet. A fogainak azonban je­lenleg nincs baja. — Jelenleg. De ha nem gyógyítta- tom meg a térdkalácsomat, a fogaim mind tönkremehetnek. — Ez igaz. Tehát gyógyíttassa meg a térdét. De nem velem, hanem egy sebészorvossal. — Dehát már mondtam, hogy ott rengetegen vannak! — Ha nincs türelme várni, jöjjön holnap. — És ha holnap már nem fáj a térdkalácsom? — Az jó lenne. — Hogy-hogy jó lenne? Ha magá­tól is elmúlik a fájdalom, miért van­nak akkor az orvosok? — Hogy gyógyítsanak. A fogorvo­sok a fogakat, a fülészek a füleket, a szemészek a szemeket, a sebészek pedig térdet. Érthető? — Persze. — Mondja, miért tűri fel a nad­rágja szárát? — Hát hogy megvizsgálhassa a tér­demet. — Már miért vizsgálnám meg? Ha <! a foga fájna, azt megvizsgálnám. De* a térdénél, ugyebár, egyetlen egy* foga sincs magának? — Nincs. — Tehát akkor ott nincs mit meg-,] vizsgálnom. — Nincs a csodát! Hát ez itt? — Mi ez? — Egy kék folt. — Kék folt a csodát! Tintafolt csak. — Valóban? — Ügy, ahogy mondom. Dörzsölje meg csak egy kicsit!... No látja, már el is tűnt! — Tényleg! És még ön mondja, hogy nem tud gyógyítani!... Még ilyet!... De most már megyek a sze­mészetre. — Hát oda meg minek? — Csak... pgv érzem, csikarni kezd a hasam... és ott talán már nem áll senki az ajtó előtt a sorban. Fordította: Baraté Rozália Az egyik francia divatcég a Diadalív előtt bemutatót tartott a téli midi-maxi mo­dellekből a párizsi utcán. (Telefoto — AP—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom