Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

«4 WZ ZOM

Interjú Fodor Mihállyal, a Szolnok megyei Tanács vb-elnökével

Pártunk honvédelmi politikájának megfelelően egyre szélesebb, nagyobb méreteket ölt a hazafias és honvédelmi nevelés a lakosság, különösképpen pedig az ifjúság körében. E munka széleskörű társadalmi összefogással valósul meg: a párt- és a kormányhatározatok szellemében, a honvédelmi nevelésben és felkészítésben érintett szervek vezetői és aktivistái keresik, kutatják a legcélravezetőbb módszereket, amelyeknek eredményeként máris sok helyes kezdeményezés született. Sokoldalú együttműködés jött létre például a KISZ és az MHSZ, a tanácsok és az MHSZ között. Ezen együttműködésről, az MHSZ — mint a katonai elő- és utóképzést, a honvédelmi sportok szervezését és irányítását végző társadalmi szervezet — munkájáról beszélgettünk Fodor Mihállyal, a Szolnok megyei tanács vb elnökével.

— A párt és a kormány határozatai alapján 1968-ban megyénkben is megtörtént az MHSZ átszervezése, s véleményem szerint az MHSZ is, megyénkben szintén jelentős eredményekkel dolgozik — mondta Fodor Mihály beszélgetésünk elején, majd így folytatta: — A kezdés jól sikerült. Bebizonyosodott már eddig is, hogy a szélesebb körű társadalmi vezetés, a szervezet klubszerű tevékenysége több embernek biztosít konkrét tevékenységet, s jobban megoldja a honvédelmi elő- és utóképzést is, ami az MHSZ-nek alapvető feladata.

— Ami a klubok munkáját illeti, elsőnek említem a lövészeket, amely talán a legszélesebb tömegeket mondhatja tagjainak. A gépjárműképzéssel foglalkozó iskolák nemcsak azt az előnyt biztosítják a fiataloknak, hogy a hadseregbe már szakképzett gépkocsivezetőként vonulhatnak be. Jelentős a munkájuk azért is, mert egy olyan szakmát szereznek az ott tanuló fiatalok, amelyet a civil életben is nagyszerűen tudnak hasznosítani. Hasznos ez az egész társadalomnak. A könnyűbúvárokról azt mondjuk sport, de éppen az idei árvíznél bizonyosodott be milyen hasznos és fontos munkát végezhetnek el. És azt hiszem sorolhatnám így tovább valamennyi' MHSZ-klub tevékenységét. Nem szólva arról, hogy a különböző honvédelmi napok megrendezésével, a kiállításokon, honvédelmi bemutatókon az emberek tízezrei ismerkedhetnek meg a modern haditechnikával, amely végsősoron szintén hazafias, honvédelmi nevelésüket szolgálja. Ezek a honvédelmi napok egyes városainkban mint például Kisújszállás, Túrkeve, de sorolhatnék nagyobb községeket is, szinte népünnepélyekké váltak. Az emberek készülnek rá és szívesen vesznek rajta részt.

— Tudomásunk szerint az országos együttműködési programoknak, irányelveknek megfelelően Szolnok megyében is elkészültek a tanácsok és az MHSZ együttes munkájára vonatkozó tervek, elképzelések.

— Természetesen. Bárdi Imre elvtárs, a megyei tanács vb-elnök- helyettese tagja az MHSZ megyei tanácsadó testületének. Együttműködésünknek tulajdonképpen három területéről lehet beszélni. Az első az iskolákban folyó honvédelmi nevelés, amelyben a mi területünkön is az MHSZ-nek jelentős feladata van.

— A honvédelmi ismeretek iskolai oktatásának bevezetésével kapcsolatban főleg a testnevelő tanárokra és osztályfőnökökre hárult a legnagyobb feladát. Az iskolai munkában jelentős részt vállaltak a hivatásos és tartalékos tisztek, tiszthelyettesek, illetve a katonaviselt szülők is, főleg ott, ahol a tantestületekben sok a nő.

— A várakozásnak megfelelően — sőt jobban — beváltak az iskolai honvédelmi napok, a honvédelLázár Pál, az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium negyedik osztályosa

mi járőrversenyek (főként azok, amelyeket össze tudtak kötni lövészetekkel), a laktanyalátogatások, a technikai bemutatók, a katonai jellegű film- és diafilm vetítések. A szünidő jó kihasználásával sikerült növelni a pedagógusok szakmai fel- készültségét, felkészíteni a lövészetvezetőket, akiknek a száma is nőtt. Kialakultak az érdekelt szervek kapcsolatai is. Szerintem a honvédelmi ismeretek oktatása az iskolákban és a honvédelmi felkészítés új formája az MHSZ-klubokban, egészében véve egészséges gyökeret eresztett s megvan a remény arra, hogy a tapasztalatok birtokában, a lehetőségek jobb kihasználásával már a következő évben jelentősen előrelépjünk. Annál is inkább, mivel a gyerekek is megszerették e tantárgyat.

— Azért van további tennivaló is?

— Talán javítani kellene a laktanyalátogatások, a technikai és más bemutatók színvonalán, körültekintőbb szervezéssel és gondosabb előkészítéssel. Jobban kell segíteni a hadseregnek az MHSZ- oktatók és a pedagógusok a jövőben még inkább differenciáltabb felkészítését is. Több segítséget kellene nyújtani azoknak az iskoláknak, ahol sok a pedagógus nő és helyettesíteni a pedagógusnőket egyes témák előadásában, jobban támogatni az osztatlan iskolákat.

— S a másik két terület, amely szintén szerepel az együttműködési tervekben?

— Az MHSZ munkájának végzéséhez igyekezünk mi is a feltételeket biztosítani. Egyébként, amikor a megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbb az MHSZ munkáját tárgyalta, feladatul szabta számunkra továbbra is az MHSZ-bázisok fejlesztését. Mi ugyanis korábban közös, részletes programot dolgoztunk ki erre vonatkozóan. Tizenhárom települést emeltünk ki a megyében, ahol a szükségletnek megfelelően akarjuk kiépíteni a bázisokat. Szerintem ez a munka megfelelő ütemben halad, bár egyes helyeken van lemaradás, összeségében azonban a tervezett időszakra véleményen szerint teljesíteni tudjuk közösen vállalt feladatainkat.

— A harmadik terület, amely szintén nagyon fontos, a polgári védelemmel kapcsolatos. Én erről a közös munkáról szintén csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni. Most megjelent a honvédelmi miniszter új rendelete, amely a lakosság polgári védelmi továbbképzésére vonatkozik. Ezt a feladatot 1971-től ugyancsak közösen kell végrehajtanunk.

— A honvédelmi felkészítés fokozottabb folytatása, az alapvető honvédelmi ismeretek átgondolt oktatása a tanintézetekben és az MHSZ klubjaiban, pártunk honvédelmi politikája megvalósításának fontos részét képezi, és új, nagy lehetőségeket nyit az ifjúság hazafias és honvédelmi neveléséhez. Ez a tevékenység ugyan elsősorban a tanintézetekben és az - MHSZ-klu- bokban folyik, de csak széleskörű társadalmi együttműködéssel valósulhat meg. Tegyünk meg hát mindannyian minden tőlünk telhetőt e méltán nagyszerű hazafias ügy mind sikeresebb megoldásáért — fejezte be Fodor Mihály elvtárs.

Abonyi az egyik, tiszafüredi a másik. Szolnokon találkoztak először, egy évvel ezelőtt, és azóta már jó barátok, bajtársak lettek. Békéscsabán a sportrepülőtéren ismertem meg mindkettőjüket. Agyvelő-forraló hőség volt azon a napon. *

A fiúk naponta hat órát Is kint töltöttek a gyakorlópályán. Igaz, ők kétszer is alapos orvosi vizsgákon mentek keresztül, mert az MHSZ repülős táborba csak makkegészséges fiatalok kerülhettek. Több mint ötszáz jelentkező közül harmincnégyet választottak ki.

Lázár Pál, aki az abonyi Kinizsi Pál gimnázium negyedikes tanulója és Katona István a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Technikum negyedik osztályosa is közéjük tartozik. A repülés mindkettőjüknek kisgyermek koruk óta álmuk, vágyuk.

— Ezért, amikor lehetőség nyílt arra. hogy repülhessek, jelentkeztem a szolnoki MHSZ-klubba — mondja Lázár Pali. — Eleinte a gépekkel, műszaki leírásukkal, a repülés alapelveivel ismerkedtünk meg — mutatja a vaskos munkafüzetét. — Aztán az első felszállásnál nagy volt az izgalom, hogy sikerül-e. Viszont semmi félelem, vagy rossz érzésem nem volt utána.

Katona Pista így emlékezik az első levegőben töltött pillanatokra.

— Négyszáz méter magasban fél óráig

Akad közöttük színházi díszletfestő, TMK-lakatos, papíripari szakmunkás, diák. Mégis van, ami sokféleségüben is közös bennük: a munka, a tanulás melletti második hivatásuk, a könnyűbúvárkodás szeretete.

Ha szükség van rájuk, egyenruha helyett is ugyanazt a Neopren búváröltözéket öltik magukra, mint amit sportolóként viselnek. S akkor, esetleges új feladataik teljesítésekor már csak rutinjukban sportolók. A munka, amire a polgári előképzettségük révén képesek — már honvédelmünk szerves része.

Erről beszélgettünk Henter Lajossal, a szolnoki MHSZ víziklub könnyűbúvár csoportvezetőjével. Helyszín: a tiszaligeti strand nagy medencéje. A vízben búvárszemüveges, békauszonyos fiatalok, hátukon sárga levegőtartály.

A beszélgetés érdekes téma körül bonyolódik: sport vagy hasznos munka könnyűbúvárnak lenni? A kívülálló sportnak véli, hiszen rendszeres művelőinek nevével legtöbbször a lapok sportrovatában találkozhatunk. A tények viszont — amelyeket felsorakoztatnak — hamar változtatnak ezen a nézőponton.

Az első érv a munka mellett: az árvízi tapasztalat. Szinte mindenütt ott voltak, ahol segítő kezükre volt szükség. Sok volt a veszélyeztetett gátszakasz, megromlott zsilip, s kevés a hivatásos búvár. Ekkor hívták őket segíteni s néhány nap alatt sportolókból „aranykezű” műszakiakká formálta őket a kényszerhelyzet. Egyszerűen nem lehet fontossági sorrendbe szedni árvízi fegyvertényeiket.

Az első nagy feladatot Kiskörén kapták. Az épülő vízlépcső fölött fél kilométernyi szakaszon veszélyesen átázott a gát. Órák hosszú során, megfeszített munkával „fóliáztak”, míg végre elmúlt a veszély. A következő színhely Dóba. A feladat veszélyes és kockázatos

repültem. Elmonclhatauan érzés volt fenn, egy karnyújtásnyira a felhőktől hasítani a levegőt. Azt mondják, hogy az ember ráérezhet valaminek az ízére. En is így vagyok. Amióta repülhetek, még jobban megerősödött bennem az elhatározás, hogy hivatásos repülő szeretnék lenni.

A szülei tiltották a repüléstől, nagyon féltették, hátha valami baja történik a fiuknak. Titokban töltötte ki a Jelentkezési lapot.

— A szülői beleegyezést utólag csatoltuk hozzá — mondja huncut mosoly- lyal. — Most már nem ellenzik, hogy repüljek.

Lázár Pali nem vágyik a nagyon gyors szuperszonikus gépekre, szívesebben vezetné a helikoptert vagy a mező- gazdasági repülőgépet. A rádiózás is nagyon érdekli, no meg a motor is. Lehet, hogy motorszerelő tanulónak megy az érettségi után. Még nem döntött.

A barátja, ha sikerül, harci repülő lesz.

— Minden vágyam, bekerülni a honvédségi műszaki főiskolára. A felvételi vizsgától nem félek, csak az érettségitől. Igen, ha azon túljutok, talán akkor . . .

A szorgos tréningezés, a kemény munka és a tanulás biztos nem lesz hiábavaló.

volt. Egy kétszer egyméteres aknába kellett leereszkedniük, s abban kilenc méter mélyen egy zsilipet rendbehozni. Az aknában csak hat méter mélységben volt a felső vízszint, s ezért a leereszkedő két könnyűbúvárt csak ejtőernyős hevederrel tudták „belógatni”.

Bőven akadtak életveszélyesen „harcszerű” körülmények is. A Henter—Farkas kettősnek egy zsiliphez kellett leereszkedni. Hat órát dolgoztak úgy, hogy a fejük felett két — egyenként tizenhat mázsás — vaskolonc lógott be az aknába! Mielőtt leereszkedtek a mélybe, látták, hogy ezt a roppant terhet mindössze négy 14-es csavar tartja.

Újszász és Szolnok között éppen- csak hozzákezdtek a gát fóliázásához, amikor Mezőtúrra riasztották

őket. Egy meghibásodott zsilip miatt a városi kórházat fenyegette elöntéssel az ár. Megfeszített munkával ötven perc alatt „megfogták” a vizet.

Dolgoztak 40 X 80 centiméteres csőben, lélegzetvisszafojtva, összehúzva magukat vízszintes átereszben, félig átázott összeroppanással fenyegető gátban. Ehhez hasonló, nehéz helyzetbe sokszor kerültek az árvíz idején.

Szerencsére elmúltak a nehéz napok, és az ő életük is visszazökkent a szokott kerékvágásba. Mit jelentettek a történtek számukra? Soksok emlékezetes órát, gazdag tapasztalatokat és ... másfél hónapos kiesést a szabványos edzésrendszerből. Mert tulajdonképpen mégis csak sportolók. Mályiban, a július végén megrendezett országos bajnokságon nyólcvanhat induló volt. Az elsők között végeztek. Most heti két alkalommal uszodai és egy szabadvízi foglalkozáson edzenek. Javítják erőnlétüket, készülnek —, hogy készen álljanak mindig. Ha kell mint. sportolók, s ha szükség úgy kívánná, mint a haza védői.

Katona István, a Szamuely Tibor Gépipari Technikumban készül az érettségire

INASOK A TRÉNER MASTEREN

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP