Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
ÉP SZÖVEG NÉLKÜL Gyanús figyelmesség Galambos Szilveszter: BUTA KUTYA Ültem a csodálatos romantikáid A1 nássy téren, és tepertőt ettem rozskenyérrel, úlhapvmával Arra lettem fl- gvHmes. hogv valaki haraeo- son morog a pad alatt. Lenézek A „valaki” egy torzon- borz cinőgomb szemű kutya vo’t. Uzsonnázzunk együtt! — mondám barátságosan az ebnek és megkínáltam egy szép da-ab teoertővel. Szem- pittpnt^q alatt bekapta, majd nélkül távozott. Csak a szóm*’"'1 nádié som- polvoott. * gazdája, idősebb férfi naenr^nveee+te" — Hno^entalan kutya! — Meomondtorn hnev ideeentől semmit sem szabad eifngad- nort* 't'Storo knns7 pffv kocka- Ctik-'-‘ 'TecaZJrl Köriéi szépen* A kutya sőváran bámulta a rsemeaét, de es7pápáhnn sem vrlt n-rodnbíiinia maeát fi7Z-« na ppv «7em önkorért. A acrtr darat^tcr nőrt^tta. 0*\ntd — ‘ ** — fjoHocnr sem hol- ftooiU* 1 „U r.t- f „ n yof n—-U* íyin 07 pb iét^oen ote^ro»»,— + ~H Pods-yomcTdíiorn fwvo* nf—7 tg-— l.,.,Í7<fyí kS- poH föl 7v\occ7.*ro bniitotta és r^*-M**-** 77 Altfvtra^ — Szivar* Ho7.d vi=s7.a ,8 gazdának! Fussál! Rajta! Szivar filozófikus nyugalommal ült a helyén, s füle botját sem mozgatta. — Ejnye, micsoda dolog ez?! Gyere ide szépen a gazdihoz és adjál pacsit! Szivar olyan értetlenül bámult gazdájára, mint aki azt mondia magában: sajnálom, mi más-más nyelven beszélünk. Soha sem fogjuk megérteni egymást. Felálltam és udvariasan meghajoltam a szomszédom előtt: — Bocsásson meg, nem akarom megsérteni. De ki ilyen buta kutyával még nem találkoztam. Szomorkásán nézett rám: — Azt hiszi, most valami újat mond? Szivar a világ leehutább kutyája. De foglal-, jón helvet. Elmesélem a történetet. Egy Pest környéki üzemben dolgozom. A környéken több betörés történt. Elhatároztuk, hogy vásárolunk eev házőrző kutyát. Szivart nyolcvan forintért vettük egy vándorköszörűstől Az Illető megesküdött, hogy a kutyának remek tulajdonságai vannak. Szivar kapott egy kis házikót az udvaron és teljes ellátást. — Egyetlen kötelessége volt: éjszakánként ügvelni a rendre. Hivatalba lépésének tizedik napján betörő járt az üzemben. Szerszámokat és némi készpénzt vitt el. Szivar másnap reggel derűsen ébredt. Semmiféle lelkiisme- retfurdalást nem érzett. A betörőt nemsokára elfogták. Elmesélte, hogy mikor átmászott a kerítésen. Szivar még csak nem is ugatott. Sőt! Boldogan nyújtózott, amikor a betörő megvakargatta a hasát. Szóval jól bevásároltunk Szivarral! — legyintett csüggedten a kutya gazdája. — Gondolom, azonnali hatállyal, felmondás nélkül elbocsátották, a kutyát, mint alkalmatlant. — Szó sincs róla. Annyira megszoktuk, és megszerettük ezt a tehetségtelen ebet, hogy továhbra is ott tartunk. Viszont felvettünk mellé egy igazi. éber. harapós házőrző kufvát. S míg Szivar alszik, a Hektón dolgozik. Mondia meg őszintén- emberi viszonylatba* nem találkozott még Ilyesmivel? — Dehogynem — sóhajtottam egvüttérzően és megsimogattam Szivart. Jóízűen ropogtatta vadonatúj antilop cipőmet. (A Wochenpresse karika-' túrája) l\ Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 474. csípés Tanulékony gyerekek — Drágáin, az utóbbi időben olyan érzésein van, mintha a férjem figyelne bennünket. MI FÉRFIAK A nyolc éves Peti vagy másfél órás késéssel tért haza az iskolából. Anyja izgatottan leste az ablakból. — Szerencsére a második emeleten laknak, így a viszontlátás örömét le tudta győzni. mire a meglehetősen tépett, de-hál, isten — ép gyermek fölért a lakásba. — Hát te hol csavarogtál? — támadt rá szigorúan. — Osztályértekezletünk volt válaszolt Peti szemrebbenés nélkül. — No ne mondd! — Hidd el, ha mondom. — Ha nem mondod meg őszintén, hol voltál, meg- mondlak apukának. Peti konokul hallgatott, édesanyja pedig beváltotta fenyegetését és panaszt tett a család fejénél. Az apa szép szóval kezdte faggatni a fiát, majd elvesztette türelmét, s már emelte a kezét. Az utolsó pillanatban azonban — gondolta, tesz még egy kísérletet. — Na! — kacsintott fiára cinkosan — beszéljünk, mint férfi a férfivel, valid be nekem, hol voltál délután. — Miért? — néz apja szemébe a férfivá előléptetett Peti. — Te be szoktad vallani hol voltál amikor haza- jösz „az értekezletről”? A SZEMTELEN KÖLYÖK Párbeszéd anya és tizenöt éves forma fia között: —r Anyuka, holnap hadd maradjak Itthon! — Szó sem lehet róla. — De igazán! Számtan do- lit írunk és gőzöm sincs hozzá. — Akkor 6em. Nem tűröm, hogy lógjál az iskolából. — A múltkor te is lógtál a hivatalból. — Én nem lógtam, én táppénzben voltam. — Ha fizetnek érte, akkor lehet? — Szemtelen kölyök! FOGADALOM Az előzményeket nem tudom. Abban a drámai pillanatban értem a tett színhelyére, amikor a négy év körüli kisfiú fuldokolva zokogott, anyukája pedig eléje guggolva törülgette könnyeit és nevelő célzattal beszélt hozzá. — ígérd meg, hogy nem fogsz többé hazudni! ■— Ne-e-em... fogsz •— nyögte ki könnyeit nyelve a kisfiú. — Soha többé? — So-ha... többé... — préselte magából a szót a kisfiú. — De soha, soha többé? — próbált fenyegető ujja kíséretében szent fogadalmat kicsikarni az anya. — Soha, soha többé — szól most már könnytelen a kisfiú, majd nagy komolyan hozzáteszi: — csak, ha majd nagy leszek. Sólyom László Dialógusok Mondja csak, főúr, tulajdonképpen miért ajánlja minden vendégnek először a marhahúst? Bevallom, nekem egyáltalán nem ízlett! Müller úr, önnek mint tötzsvendégnek elárulom; ha a marhahústól nem szabadulunk meg, nekünk kell megennünk. ☆ Igazgató úr, a feleségem énnen most hívott fel. Bejön a vá ba, hogy ruhát vásároljon és szeretné, ha én is jelen volnék. Eltávoz- ; hatok egy órára? — Nem, erről szó sem leheti — Hálás köszönet, igazgató úr. 7 évedés — Ember, mit merészel? — ordítja a főbérlő az albérlő felé. — Beront a fürdőszobába kopogtatás nélkül! — Már megbocsásson, de azt gondoltam, hogv a kedves felesége vT- benn. Eiri.e* — öregem, nem azért mondom, de egy éve kölcsön adtam neked ezer forintot. Megfeledkeztél volna róla? — Szó sincs róla. A legszebb emlékeim között tartom nyilván! Lakhely Két férfi „káderezi” hivatali munkatársait; — Miből gondolod, hogy Moticska nincs még férjnél? j — Te talán nem vetted észre? Minden reggel más I irányból jön a munkába. I Fent és lent — Hogy élsz barátocskám? — Egyszer fent, egyszer lent... — És hol dolgozol? — Egy áruházban. Liít- Ibmsiß vagyok. MINDENFÉLE Akinek nagyon az elevenére tapintottak, az rendszerint méltóságán alulinak tartja a választ, ff Van. aki nem lát túl meggyőződése korlátain. Ha valaminek nincs értei* me, még mindig lehet értelmezni. ■ . ff Az erőszakoskodás nem aa erő jele. ff Ha a tudós elfárad, hinni kezd. — Készítek neked egy nyugalmas, ! szélcsöndes helyet. (Weltwoche karikatúrája) Hajótöröttek
