Szolnok Megyei Néplap, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

1970. szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bartók hazatalált Látogatás a jászberényi könyvtárban Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án, a New York-i West Side Hos­pitalban halt meg Bartók Béla. Még nem töltötte be a hatvanötödik életévét. Né­hány héttel előbb vezércikk jelent meg a budapesti Szín­ház című lapban: „Bartók jöjjön hazai” Senki sem sej­tette itthon, milyen válságos volt már az állapota. „Pe­dig én is szeretnék hazamen­ni, végleg” — írta július 1-én Zádor Jenőnek Hollywoodba. Nagyon vártuk haza. Ezért volt nagy a megdöbbenés, amikor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenés­ből ered, hogy halálának év­fordulóit jobban számon tar­tottuk máig, mint a szüle­tésnapját. 1955. szeptembe­rében, a tizedik évfordulón még szorongva emlékeztünk: vajon eleget tettünk-e, hogy művészetét birtokunkba ve­gyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, korlátoltság­gal szembeni magatartásá­nak, szigorú erkölcsi tisztasá­gának emlegetése, emberi alakjának legendás fénybe állítása közben sokáig hiá­nyoztak művei a magyar hangversenyéletből. Űjabb évtizeddel később azonban már büszkén említette min­den ünnepi szónoklat és írás: Bartók haza talált. Az igazság az, hogy mi ta­láltunk rá. A koncertdobogón egy ide­ig ritka vendég volt. De éne­kelték a kórusok: munkások, parasztok énekkarai, meg — a gyerekek. Akik közben fel­nőttek. 1945. decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos mandarin-t, teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az em­beréket, hogy minden elő- ad4?áp telve a nézőtér. Az értetlenség megszűné­séhez semmi egyéb sem kel­lett, csak hallatni, megszó­laltatni, egyre többet játsza­ni műveit. Az idősebb gene­rációból talán még akadnak, akik ismételgetik, hogy ért­hetetlen. De kérdezzünk rá­juk: — A Divertimento? — Ja, az más, azt én is élve­zem. A csodálatos manda­rin? — Na, persze, az izgal­mas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan bor­zasztóan „modern”. A vo­nósnégyesek? — Az már nem nekem való... Ha tovább kér­dezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hall­gatta még nyugodtan végig egyik Bartók Kvartettet sem. vagy olyan emberről van szó, aki egyáltalán nem hall­gat soha kamarazenét. Aki hallgatja, érti is eiőbb-utóbb. Aki érti, élvezi és szereti. Mióta gyakran szerepel, azó­ta csak szaporodnak élvezői. Nálunk a hazájában, több tényező könnyíti meg a Bartók-művek jobb meg­értését: a nép’al elemei, ze­nei jelrendszere már az is­kolából ismert; a népzené­re alapozott magyar kompo­zíciók alaphangja, legjellem­zőbb közös vonásai szintén. Természetes, hogy ebben a környezetben más a megszó­laló bartóki hang akusztiká­ja, rezonanciája, mint bár­hol másutt a földön. Ez pe­dig nem csak a megértését könnyíti meg, hanem a meg­szólaltatását is. A felcsendülő muzsika az előadók és a hal- gatók kontaktusában válik művészi élménnyé. A jó él­ménykapcsolatból nem csak a hallgatók profitálnak, ha­nem a muzsikusok is. Ezért nem jelentéktelen az a sem­miféle kottával sem ábrázol­ható különbség, mely a ma­gyar muzsikusok Bartók tol­mácsolását megkülönbözteti a többi művészétől. A vilá­gon sok jó Bartók-interpre- tátor akad ma már. — De mikor magyar zenekar s-erepel valahol ide­genben, mindig nyújt vala­mit a hallgatóinak, amit előbb nem ismertek, nem fe­deztek fel a különben isme­rős művekben. Az ősforrás, a szülőföld együttzengését. Alig akad méltatás, amely szóvá ne tenné egy-egy Fe- rencsik, Tátrai, Fischer Aiv- nie koncert után Bartók-tol- mácsolásuk hitelességét, a komponistával közös anya­nyelv felismerését. Fodor Lajos Lapunk hasábjain már be­számoltunk arról, hogy új épületbe költözött a jászbe­rényi járási- és városi köny\ tár. A kétszintes, korszerűen berendezett intézmény már akkor feltűnést keltett a szakemberek körében, azó­ta pedig néhány külföldi látogató is megtekintette. 13 ezsr könyv a szabadpcicon Ha belépünk a könyvtár ajtaján, rögtön szemünk elé tárul a 170 m3 alapterületű felnőtt kölcsönző. Míg a könyvtár előző helyiségében csak néhány ezer kötetet tud­tak az olvasó elé helyezni, itt a korszerűen berendezett olvasói térben 13 ezer kö­tet között válogathat a lá­togató. (Természetesen ren­delkezésre állnak még a rak­táron elhelyezett könyvek is, amelyek még további 60 -ezer kötetet jelentenek.) A nagyméretű termet — a polcok sokasága ellenére — hangulatossá teszik a vá­lasztékosán elhelyezett — könyvkiállítások, valamint az olvasói sarkok. A bejáratnál található dohányzó részben a kölcsönző a legfrisebb na­pilapokba is beletekinthet. Az itt található könyvkiállí­táson pedig a televízió mű­soraihoz kapcsolódó irodal­mat gyűjtötték össze a könyvtárosok. Itt található Zola Naná-ja is, az utóbbi időben igen sokan keresték a regényből készült TV-film hatására. Amikor a legnépszerűbb művek iránt érdeklődtünk, a könyvtárosok az előjegyzé­seket mutatták.Ugyanis azt a könyvet, amit pillanatnyi­lag nem talál bent az olva­só, előj egy zik számára, s a könyv beérkezéséről postán értesítik. Feltűnő, hogy az utóbbi időben egyre népszerűbbek a dokumentumregények, visz- szaemlékezések. Többen je­gyezték elő Zsukov marsall emlékiratait, Sík Endre visz- szaemlékezésének második kötetét, a Bem rakparti éveket. De itt található — Churchill életpályáját bemu­tató Egy úr az admiralitás- ról is. O vasót°reTi, icnékozialó szó. gálát Az említett szinten talál­ható a több mint 40 férőhe­lyes olvasóterem. Innen nyílik a kétszemélyes kuta­tószoba. Az olvasótermi ké­zikönyveket jól egészítik ki az itt található legfrissebb közleményeket tartalmazó folyóiratok, napilapok. Több mint 200 hazai és külföldi kiadvány legfrissebb számai között válogathat a kutató. A tájékoztató könyvtáros kis asztalához gyakran lép­nek oda az olvasók legkü­lönbözőbb kérdéseikkel. A tájékoztató szolgálat keze- ügyében az autóbusz menet­rendtől kezdve a különféle bibliográfiákig, tartalommu­tatókig minden megtalálha­tó. Néhány perccel ezelőtt az egyik olvasó idegennyel­vű könyvet árusító könyvüz­let címe után érdeklődött. Különösen szaporodnak az utóbbi időben a középisko­lások kérdései, akik egyben Filmtörténeti érdekessége­ket és néhány, a magyar mo­zik műsorán még nem sze­repelt filmet tűz őszi-téli műsorára a Filmmúzeum, a Magyar Filmtudományi In­tézet pincemozija. A francia Robert Bresson Dosztojevszkij novellából ké­szítette az Egy szelíd asz- szony című színes filmjét, amelynek főszereplője Do­minique Sanda. Az Egy este egy vonat című André Dal- vauw-film két főszereplője Anouk Aimée és Yves Mon­tand. Agnes Varda 1965-ben készített filmjét, a Boldogsá­got láthatjuk Jean Claude főszereplésével. A svéd Ing­mar Bergman művészetét különösen nagy figyelemmel kísérik a művészfilmek ked­velői. Ezért is ígérkezik ér­legszorgalmasabb látogatói az olvasóteremnek. He y’smereli cikkgyűjtemény Az olvasóteremnek leltve őrzött anvaga az a jónéhány album, amelyben a jászbe­rényi járásra vonatkozó új- j gkivágatok varnak össze­gyűjtve. Ez a gyűjtemény tartalmazza az 1965 óta a magyar újságokban és folyó­iratokban megjelent összes közleményt — az 1—2 soros hírektől kezdve a hosszabb beszámolókig. Találomra a Jászapáti c. gyűjteményt ütöttük fel, s szinte meglepetve fedeztük fel a cikkek olvastán, hogy a község legújabb történeté­nek lapjai bontakoznak ki előttünk: ezüstlakodalmasok ünnpsége, riport a cigány tagokból álló Makarenko szocialista brigádról, gimná­ziumi ünnepség, leszerelő, polgári védelmi alakulatok búcsúztatása stb, stb. — Mint a könyvtár munkatár­sai elmondták, remélik, — hogy mind több községből is fognak érdeklődni a gyűj­temény iránt. A. A. dekesnek Bergman híres tri­lógiájának magyarországi premierje a Filmmúzeumban A három filmben (Tjjkör ál­tal homályosan, Űrvacsora, Csend) Ingrid Thulint, Har­riet Anderssont és Jörgen Lindströmöt láthatja a kö­zönség. A szovjet kulturális napok alkalmából bemutatják a Versenyló halála című szov­jet filmet. December 28-án ünnepük világszerte a mozi 75. szü­letésnapját. A Filmmúzeum­ban ebből az alkalomból nagyszabású vetítéssorozatot rendeznek, amelynek kereté­ben felvonultatják a film­művészet háromnegyed szá­zados történetének számos kiváló és híres alkotását. Az ^ állatok okozta allergia Vannak emberek, akik be­teges érzékeységgel reagál­nak az állatokkal történő érintkezésre, mert kizökken­ti őket egészségi egyensú­lyukból. Az allergiának ugyanolyan megnyilvánulása ez, mint amilyennek sokan rendszeresen visszatérő szé­nanáthájukat „köszönhetik”, vagy amelynek következté­ben egyesek kiütést kapnak a földiepertől. A szervezet ilyenkor „védekező állásba” helyezkedik bizonyos anya­gokkal szemben, amelyeket valamilyen okbó] nem tud elviselni. Az allergiás reak­ciók rendkívül hevesek is lehetnek. Olyan esetet is fel­jegyeztek, amikor egyetlen méhcsípés egy felnőtt em­ber halálát okozta, míg má­soknál ugyanilyen csípés je­lentéktelen duzzanaton kí­vül semmi különösebb kö­vetkezménnyel. nem jár. Részleteiben még tisztázat­lan, melyek azok az anya­gok, amelyek az allergiát ki­váltják, sőt maga a hatás- mechanizmus sem teljesen ismert. A kutatók becslése szerint az embereknek kö­rülbelül negyedrésze aller­giában szenved, anélkül, hogy tudna róla. Számos rosszullét, nagyon sok fej­fájás például rejtett aller­giával magyarázható, mely­nek egyes esetekben az em­ber környezetében lévő álla­tok az okozói. Az ember és az állat kö­zötti kapcsolat intenzitásától, valamint az egyén reagáló készségétől függ, hogy mi­kor és milyen fokon fejlő­dik ki az allergia. Többnyire tüsszögéssel és náthával — tehát a megfázáshoz hason­ló jelenségekkel — kezdődik, ami időnként (főképpen éj­jel) egyik percről a másikra elmúlik. Nem ritkán sza- rriárköhögésheZ hasonló tü­netek is felléphetnek, lég­csőhurut, sőt asztma is je­lentkezhet. E kellemetlensé­gek erős viszketéssel páro­sulnak olyankor, amikor az állat az ember bőréhez hoz­záér. Az eddigi megfigyelések szerint sok allergiát azok a parányi fehérje részecskék okoznak, amelyek a minde­nütt jelenlévő rovarok pán­céljáról válnak le. Ezeket a levegő magával viszi, az em­berek pedig belélegzik. Filmtörténeti érdekességek a film-múzeum őszi-téli program iában Szabó László — Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor 4. Legjobban a flotta érdekelte őket Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A do­log most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasz­nálni. Végig gondolta ismét az egészet: nem volt olyan buta, hogy ne tudta volna, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Újság­olvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhova megy, valaki mindig követi. Hol egy ja­pán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy rtzót egvik kö­vetőiétől. amint a másik vál­totta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a né­metek itt is összejátszanak... Blake kétséeteienül nehéz hejvzetbe került. Egy civil amatőrnek olvasmibe keve­redni. amire a hivatásosak is évekig készülnek, tanulnak nem volt t*,~"' *»a­nap mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsin­gatnak távolabbi terveikben szerepei India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat... Főleg amerikai­val... A Csendes-óceánnak ezt a térségét az Egyesült Ál­lamok uralja... „ latos dolog, még itt, az Egye­sült Államokban sem. Ugya­nis a világháború kitörése­kor szigorított törvényt hoz­tak a hazaárulás és a kém­kedés megtorlására. Azt per­sze Blake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában Vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárítás- ban, a kulisszák mögött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a ten­gerészeti hírszerző és elhárí­tó hivatal között... Mint lát­ni fogjuk, részben egy fatá­lis véletlen részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredőie annak, hogy bár az amerikai elhárító ezervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, mégis az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészület­lenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-jal, mégpedig úgy, hogy a japá­nok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt ‘könnyű dolog. Követői kitartónak bizonyultak: sem­miképpen sem tudta őket le­rázni, legalább úgy. ahogy azt amatőr képzelete taná­csolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfe­dezte. hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El sem tudta képzelni, vajon a japánok hogy jutottak be hozzá... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette ar­ra, hogy mennyire behálóz­ták, s mennvire figyelik. — Véekénn eltökélte- megkeresi a tengerészeti elhárító szer­veket Mindig követik Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáróházba, s az utca túloldalán próbált ki­jutni. Ám japán követője — aki éppen Blake-et figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beug­rott egy áruházba, hogy el­tűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono telefon- hívása... — Találkoznunk kell.., — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, a sar­kon, kocsival várom... Blake elment a találkozó­ra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiiba utazik, kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fe­dezik. De hogy Blake lássa, milyen bőkezűek, további öt­ezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az infor­mációkat, amelyeket Camp- belltől megszerez... Az egykori „izomember” állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerül­hetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcso­latot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egv, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Be­ment egy moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejü­ket: érdemes-e utána men­ni... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogv kővetői nem men­tek utána, gyorsan megke­reste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. Egérutat nyert — De uram, ön viccel? — kérdezte csodálkozva az igaz­gató, s Blake mintha azt ol­vasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: be lehet-e szál­lítani egy ilyen őrültet men­tőkocsival vagy kényszerzub­bony is kell hozzá? De Blake-nak nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, s az végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott, mert komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, és kien­gedte a robotemberek egy­kori királvát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lába birta. Rövidesen az ONI egyik tisztjénél, Stanley tengerész- hadnagynál ült. Blake gyor­san mindent elmondott neki: hogyan ismerkedett meg Ko- nóval. hogyan próbáit a ja­pán közös emlékeket találni, milyen útjuk és beszélgeté­sük volt a hollywoodi dom­bok alján, milyen ajánlatot kapott Yamamotótól. és mi­iven megbízást adtak végül is neki... Még arról is beszá­molt. hogy miiven kétségek furdalták- nem volna-e ér­demesebb elfogadni a kilá­tásba helyezett összegeket... A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte szavai. Megkérdezte tőle. haüandó-e együttműködni az ONI-jal. mégpedig úgv. hogy mindent megtesz, amit a ja­pánok akarnak tőle? Stanley tudta miért olyan kíváncsiak a japánok az USA csendes-; óceáni hadseregének mozgá­sára... A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii-szigeteken fekvő támaszpontra. Pearl Harbour-ba vezényelték. S oda futnak be rövidesen a többi csendes-óceáni egysé­gek is. Nagy összevonás ké­szül... Nyilván erről akartak adatokat szerezni a japánok, s valószínűleg már sejtették a hajóhad útját... — Igen ám, de nekem semmiféle Campbell nevű ismerősöm sincs a Pennsyl­vanián — mondta Blake. — Mit csinálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha leellenőrzik. ténvleg van-e egy Campbell nevű ka­pitány a Pennsylvanián? — Semmi baj, lesz a hajón egy ilven nevű kapitány! Mi azonnal odakíildiük egy em­berünket a Pennvsilvania fe­délzetére, s majd ő megsze­mélyesíti a nem létező Camo- bellt — mondta nevetve Stanley. — De most még egyszer mondja el. hogyan is írta le Campbell külsejét a japánoknak. Blake gyorsan tájékoztatta a hadnagyot, majd — bár­mennyire is hihetetlen — még időben visszajutott a moziba. Az oldalaltó ismét csukva volt. de Blake dö­römbölni kezdett. mire az egvik jegyszedőnő mérgesen kinyitotta. Blake félrelöktp a meglepett asszonyt, berohant a sötét nézőtérre, aztán ki­sietett az előcsarnokba. A tü­relmes japánok még mindig az utcán ácsorogtak.j •»r Következik? r t 'Az utazást lefújják Nehéz helyzetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom